Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-03-13 / 11. szám
március 13. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. hérgyarmat, Kiskolcs, Gyöngy valamint LubyZsigmond fülpösdaróczi gazdasága. A bíráló bizottság bér. Kovács Jenő elnöklete alatt a következő tagokból lett összeállítva: Csaba Adorján, Fried Dezső, Madarassy Dezső, Szerdahelyi Ágoston, Szombathy Ödön, Világossy Gáspár egyesületi titkár és Netter Kálmán állatorvos; s megalakulás után megkezdte működését. A bíráló bizottság megtekintve a kiállított anyagot, összeállította a díszoklevéllel és államdijjal kitüntetett tenyészetek és gazdaságok névsorát. I. Díszoklevéllel kilettek tüntetve tömeges felhaj fásért: 1. Brunner Károly, 2, Csegöldi uradalom, 3. Klein Móricz, 4. Kölcsey Zoltán, 5. Mayer Sámuel, 6. Mayer Sándor, 7. Püspöki konviktus, 8. Szuhányi Ferenc továbbá, II. 1. Buday József Miklós nevű és 2. Bakó József Szultán nevű szimentáli bikája. III. Díjazva lettek három éves magyar fajú bikák közül: I. díjjal (80 kor.) a csegöldi uradalom, Fegyver nevű bikája. 2. díjjal (50 kor.) a püspöki konviktus, Zsan- dár nevű bikája. 3. díjjal (30 korona) Klein Móricz, Szegfű nevű bikája. A két éves magyar fajú bikák közül: 1. díjjal (60 kor.) a püspöki konviktus, Piktor nevű bikája. 2. díjjal (40 kor.) Mayer Sándor, Betyár nevű bikája. 3. díjjal (30 kor.) Kölcsey Zoltán, Tündér nevű bikája. 4. díjjal (20 kor.) Mayer Sámuel, Megyer nevű bikája. A nyugati fajú bikák közztil: 1. díjjal (40 kor.) Domahidy Pál, Futár nevű bikája. 2. díjjal (30 kor.) Brunner Károly, Szultán nevű bikája. 3. díjjal (20 kor.) Buday József, Miklós nevű bikája. Az ez évi bikavásárból azt a tapasztalatot vontuk le, hogy jövő bikavásáraink sikere elé bizalommal nézhetünk, s elérhetjük azt, hogy vásáraink a szomszédos megyék bevásárló helye lesz, de természetesen csak akkor, ha tenyészeteink a helyzet magaslatára emelkedve megszívlelik lapunk vezető cikkében mondottakat. A katona a mezőgazdaság szolgálatában. Irta: Szathmáry Miklós. Ez ugyan az újonc törvény javaslat letárgyalása s a jelenlegi bonyolult külügyi politikai helyzet viszonyai mellett ezen lap 2. számában erről már közöltek után ma nem ép aktuális kérdés, de ha most nem is időszerű, mégis szükségesnek vélem azért, mert a szerbek a jobbik eszüket kezdik már a kereskedelmi szerződés lejárata miatt elővenni, melynek újból mi gazdák isszuk meg úgyis csak a levét és nem az ipar, sem a kereskedelem, mert hisz a szerbeknek ezek egyike sincs, ez okból szükséges tehát, hogy ez a kérdés íelszinen tartassák, mert a katonai kérdés Damokles kardjaként most még inkább lebeg fejünk felett, ez tehát mégis csak aktuálissá teszi, hogy az illetékes tényezők e kérdéssel idejében mélyebben foglalkozzanak, különösen a vármegye gazdaközönségének érdekeivel törődő országgyűlési képviselőinknek ajánlom ezt megszivlelésre és becses figyelmükbe. Mint ezen egyesület hivatalos lapjának 1907. évi 1. számában a milánói kiállítás ismertetéséről szóló cikkemben is kifejtettem; az olasz hadseregnek a mezőgazdaság szolgálatában ezen világkiállításon gyönyörű követésre méltó példáit láttuk és ez meg is tette hatását nálunk is, mert a földmiveíésügyi kormány közbenjárására több, különösen honvéd állomásokon a legénységnek a mezőgazdaság köréből szakemberek által előadások tartattak. Ámde ezen előadások — tisztán elméletiek lévén — maradandó hatással nem voltak gazda-fiainkra s egyébnek nem mondhatók mint ezen a téren a jég megtörésének. A kérdés megoldásánál első sorban is tudni kell az intéző köröknek, hogy hány embert von el a katonai szolgálat a mezőgazdaságtól az előirt két illetve három évi kötelező tényleges szolgálattal ma és hány tér abból vissza ősi foglalkozásához, hány marad benn tovább szolgálatban a katonaságnál és hánynak derogál, ki a katonaságnál altiszti rendfokozatot nyert el az ekeszarvát kezébe venni, hanem, hogy az idegen előtt megmaradjon az „úr“ titulusa elmegy rendőrnek, hivatal szolgának stb. s képes a városi élet minden nyomorúságát átszenvedni de ő mezőgazdasági munkás „paraszt“ nem lesz. Nézzünk csak a városokban körül, nem a mező- gazdaság szolgálatából vonatott-e el ezeknek az elemeknek 90%-a és ép a legügyesebb, legértelmesebb s leghasználhatóbb elem, mert hisz katonáéknál az ügyetlenekből és megbizhatlanokból nem csinálnak altiszteket. Megdöbbentő az az adathalmaz melyet e téren gyakorlatilag gyűjtöttem, hogy mit von el már most is a katonai tényleges szolgálat a mezőgazdaság köréből. Ha tehát most a hadseregnél is meghonosítani kívánt két évi katonai szolgálat behozatala következtében, mely a honvédségnél úgy a gyalogság mint a lovasságnál még a jelenlegi honvédségi csekély béke létszáma mellett is teljesen bevált és megfelel; a közös hadsereg és honvédségnél is a béke létszámot tetemesen növelni határozzák el, szintén súlyos csapást mérnek a mezőgazdaságra az amúgy is veszedelmes mérveket öltő kivándorlás mellett. Ezért feltétlen szükségesnek tartom már eleve, hogy a gazdák idejekorán behatóan foglalkozzanak — saját érdekükben — e kérdéssel és az illetékes tényezők figyelmét hívják fel már most, a katonai kérdések eldöntése előtt, hogy rólunk nélkülünk ne határozzanak, mert azután bajosabb lesz a helyzetet megváltoztatni, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a katonaságnál mily görcsösen ragaszkodnak minden már behozott intézményhez, s mennyire irtóznak — bár üdvös — reformnak bevételétől. Hogy tehát a mezőgazdaság nagy vérvesztességet a legénységi, különösen az altiszti létszám nagymérvű felemelése miatt ne szenvedjen, szükséges mindenek előtt, hogy a hadügyi és honvédelmi kormány a francia és német hadseregben már meglevő rendszerhez képest — hogy a proletárságot is csökkentse — altisztek gyermekei részére iskolákat állítson fel, mint azt már a tengerész altiszti kar kiegészítésére jelenleg is megteszi. De ennek az altiszti karnak, mely kívánatos, hogy négy középiskolai tanulmánnyal bírjon módot kell nyújtani, hogy az ily törekvő, jelesen tanuló ifjú a tiszti rangot is elnyerhesse, mi a hadapród iskolák tervezett megszüntetése mellett akadályba nem fog ütközni, azonban ennek ellenében tisztességes ellátást, havidij és nyugdijat kell az altiszti kar részére biztosítani, mert csak igy remélhet a hadügyi kormány megfelelő intelligens altiszti kart, mely a modern hadseregben hivatásának magaslatán képes lesz megállani, de ily elemet a jelenlegi 120 K illetve 18 évi szolgálatnál 192 korona évi nyugdíj mellett tekintettel a mai
