Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)

1909-11-13 / 46. szám

4-ik oldal

SZATMÁRI GAZDA

november 13.

I. FEJEZET.

1. §. A törvényhatóságok a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésről jelen törvény határozmányainak és a helyi viszonyoknak figyelemben tartása mellett szabályrendeletet tartoznak alkotni.

A szabályrendeletet jelen törvény életbelépte után egy éven belül a fölemivelésügyi miniszternek bemutatni kötelesek, kinek jóváhagyásával az életbe lép.

2. §. Az állatköztenyésztés érdekeinek hathatós előmozdítása céljából minden törvényhatóság az illetékes mezőgazdasági érdekképviseleti tényezők bevonásával állattenyésztési bizottságot alakit.

Ezen bizottság alakítása és működési körének meghatározása iránt a földmivelésügyi miniszter rendeletileg intézkedik.

3. §. Az állatköztenyésztésre, vagyis a közös használatra szolgáló bikák, kanok és kosok fajtáját, valamint a különböző fajták földrajzi megoszlását a törvényhatóság az alkotandó szabályrendeletben állapítja meg.

Ezeket njegfelelő minőségben és számban, ameny- nyiben a község a tenyészapaállattartó — a községi elöljáróság saját hatáskörében, — egyébként pedig az anyaállattartók megbízásából és terhére szerzi be és azokat házikezelésben gondozza. Nevezetesen: legfeljebb 60 darab tehén és ivarérett üsző után egy bikát; harminc darab koca után egy kant; negyven darab anyajuh után egy kost.

Ha akár a község, akár az anyaállattartók ebbeli kötelességüknek meg nem felelnének, a hiányzó apaállatokat az I. fokú hatóság az ő költségükre az illetékes m. kir. gazdasági felügyelőség utján szerzi be.

Apaállatokat köztenyésztési célokra bérelni, vagy egyéb vállalati utón biztosítani tilos.

Mennyiben menthető fel ezen tilalom, illetve az apaállatok beszerzésének és a saját kezelésben való gondozásának kötelezettsége alól valamely község, azt esetről-esetre a törvényhatósági állattenyésztési bizottság meghallgatásával a II. fokú hatóság állapítja meg.

4. §. Oly községeknek, melyekben annyi anyaállat nincs, hogy azok miatt egy apaállat beszerzése és tartása indokolt volna, vagy egyébként oly különleges viszonyok vannak, hogy az apaállat beszerzése és tartása rendkívüli nehézséggel járna, a törvényhatósági állattenyésztési bizottság meghallgatásával a II. fokú hatóság megengedheti, hogy annak beszerzése és tartása végett más községgel egyesülhessenek.

5. §. Az állattenyésztésre szánt apaállatokat a törvényhatósági állattenyésztési bizottság az általa közigazgatási járásonként alakítandó apaállatvizsgáló küldöttség utján évente megvizsgálja, mely küldöttség az alkalmasaknak találtakról a következő évi rendes vizsgálatig érvényes s a köztenyészetben való használatra egyedül jogosító tenyészigazolványokat állít ki.

Ezen rendes évi vizsgálat után beszerzett apaállat a küldöttség által külön megvizsgálandó, mely esetben a küldöttség az alkalmasnak talált apaállatról ugyancsak a következő rendes vizsgálatig érvényes tenyészigazolványt állít ki.

Kivételt képeznek a m. kir. gazdasági felügyelőségek utján beszerzett apaállatok, melyek nem esnek a külön vizsgálat kötelezettsége alá és az évi rendes vizsgálatig tenyészigazolvány nélkül is használhatók.

Érvényes tenyész-igazolvánnyal el nem látott, vagy alkatmatlannak talált bikát, kant vagy kost a köztenyésztésben használni tilos.

Ilyenek a tenyésztésből feltétlenül kizárandók és kiheréltetésük is elrendelhető.

A törvényhatósági állattenyésztési bizottság apa- áliatvizsgáló küldöttségének a köztenyésztésből való kizárás vagy a tenyészigazolvány kiállításának megtagadása iránt hozott határozata ellen a II. fokú hatósághoz lehet fellebbezni, mely hatóság a fellebbezés érdemében végérvényesen dönt.

6. §. Saját és állandó alkalmazottjainak anyaállataihoz, tekintet nélkül a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésről szóló törvényhatósági szabályrendeletben megállapított tenyészirányra, mindenki tetszés szerinti fajtájú apaállatokat használhat. Ilyenek azonban párzás véget másoknak csak azon esetben engedhetők át, ha a köztenyésztésben való használatra egyedül jogosító tenyész-igazolvánnyal el vannak látva.

II. FEJEZET.

7. §. Kihágást követ el és kettőszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az,

a) aki érvényes tenyész-igazolvánnyal el nem látott bikát, kant vagy kost másoknak tenyésztési célokra átenged;

b) aki ily apaállatot tenyésztési célra használ;

c) aki a köztenyésztésre használt apaállatját a vizsgálathoz a kitűzött határidőben és helyre elfogadható ok nélkül elő nem vezeti.

8. §. A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt ezen kihágási ügyekben a rendőri büntető bíráskodásra, valamint a közigazgatási hatóságok által hozott kihágási Ítéletek alapján befolyó büntetéspénzeknek hovaforditása, kezelése, nyilvántartása és elszámolására nézve a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. t.-cikk rendelkezik.

III. FEJEZET.

9. §. Mindazon ügyekben, melyek a jelen törvény szerint hatósági intézkedést igényelnek, a következő hatóságok illetékesek:

Elsőfokban:

1. kis- és nagyközségekben a járási főszolgabíró ;

2. rendezett tanácsú városokban a rendőrkapitány ;

3. törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács által megbízott tisztviselő;

4. a székesfővárosban a kerületi elüljáró.

Másodfokban:

1. vármegyékben az alispán;

2. a székesfővárosban és a törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács.

IV. FEJEZET.

10. §. Jelen törvény életbeléptével a mezőgazdaságról és mezörendőrségről szóló 1894-ik évi XII. törvénycikknek a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésre vonatkozó szakaszai hatályon kívül heiyeztetnek.

11. §. Jelen törvény végrehajtásával a földmivelésügyi és belügyi miniszterek bízatnak meg.

12. §. Jelen törvény életbeléptetésének idejét a földmivelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

Szeszfőzői tanfolyam szeszgyárvezetők részére.

A kassai m. kir. gazdasági akadémián tiz hétre terjedő szeszfőzői tanfolyam rendeztetik. A tanfolyam

1910. évi február hó 1-én veszi kezdetét és április