Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-09-18 / 38. szám
SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal szeptember 18. junkon; de szükség volt másrészről azért is, mivel részint a nyári mezei munka, részint a nagyobb költség miatt csak igen kevesen látogathattak el Mezőhegyesre; de végül vegyük a dolognak másik oldalát is, szükség volt azért is, hogy az egyesület alkalmat nyújtson a gyárosoknak gyártmányaikkal egy nagyobb vidék birtokosai előtt bemutatkozni. Nemes tehát az intenció mi az egyesület vezetőségét a bemutatás rendezésénél irányította, s maga részéről megtett mindent annak sikere érdekében s most amidőn 23-án munkájáról Gilvácson számot kell adnia, a gazdaközönséghez fordul, hogy vegye ki ő is osztályrészét a munkából s tanúsítson oly érdeklődést gépbemutatásunk iránt, aminöt az méltán megérdemel. A népies gazdasági szakoktatás szélesebb körű terjesztése. Magyarország mai zilált gazdasági és szociális viszonyainak egyik főoka a köznép helytelen, egyoldalú irányban való nevelése. A felületes kultúra rohamos terjedésével, mint mindenütt, úgy nálunk is tul- gyorsan szaporodnak a különböző igények, melyek ha nem nyernek kellő módon kielégítést, általános elégedetlenségbe csapnak át s főként ez hajtja köznépünket a kivándorlásra és a szocialista izgatók karjaiba. Teljesen hiányzik nálunk a köznevelés, mely nemcsak a külső tudományok elsajátítására, hanem a helyi szükségleteknek megfelelő szakismeretek terjesztésére, valamint a jellem és jó erkölcsök nevelésére veti a fősulyt. Hiányzik pedig ez a nevelés nemcsak összes magasabb iskoláinkban, hanem a községi elemi iskolákban is. Ha az elemi iskolákban a szociális irányú nevelésnek a tanulók tulzsenge korára való tekintettel nem is lehet nagy gyakorlati eredménye, annál inkább lehet tizenkettedik évének betöltése után oly gazdasági és szociális irányú tananyaggal ellátni az ifjúságot, mely a tanuló egész egyéniségére maradandó és a későbbi korra is kiható, előnyös benyomást tehet. Ezen viszonyokat tekintetbe véve kétségtelen, hogy a mezőgazdasági ismétlő iskola lehet az az intézmény a községben, melynek segítségével ezentúl a köznép fiatalságának jobb gazdasági, szociális és nemzeti neveltetéséről gondoskodhatunk. Nem a ma már sok helyen életbeléptetett gazdasági ismétlő iskoláról van itt szó, mely többnyire csak papiroson van meg. Csakis a külön állami szaktanítóval ellátott s legalább két évre rendszeresitett állandó mezőgazdasági ismétlő iskoláról lehet itt szó, épp oly általános tankötelezettséggel, mint ez a mai elemi iskolákban található. Minden egyes községben kell minél előbb szerveznünk ily szaktanitós gazdasági ismétlő iskolát, mert normális szociális viszonyokat úgy érhetünk el biztosan és véglegesen, ha a mai fiatalság helyesebb irányú, alaposabb és jobb mezőgazdasági és szociális neveléséről gondoskodunk. Ugyanezt célozza a kormány uj törvénytervezete a gazdasági népiskolákról, mely minden jogos igénnyel számolva, a népnevelést kétségtelenül helyesebb irányba fogja terelni. Csak a törvénytervezetben közölt tantervben kell a gazdatársadalmi és szövetkezeti szervezkedés tárgyainak több helyet juttatni. Egyrészt azért, hogy a községi ifjúságot a nemzetközi szociáldemokrácia ellen készülő harcra jobban előkészíthessük, másrészt oly célból, hogy ez ismétlő iskolákbau a földnélküli munkás- és zsellér elem fiatalságának is hely juttatván ezeknek nemcsak egyoldalú szakszerű mezőgazdasági, hanem főkép szövetkezeti szociális neveltetéséről gondoskodhassunk, Mint minden uj intézmény gyakorlati megvalósításánál, úgy itt is a legfontosabb az anyagi kérdés, mert az ily szaktanitós gazdasági iskolák szervezése nem csekély áldozatba kerül. Az ehhez szükséges 20—40 kát. holdnyi területen kivül a kis gazdaság okszerű berendezéséről és ami fő, a kellő szakerőről, illetve szakerőkről is gondoskodnunk kell. Az állam ma azzal, hogy a szakerőt ingyen bocsátja rendelkezésre, rendkívül megkönnyíti az iskolák szervezését, de sajnos, hogy eddig ahelyett, hogy minden községnek volna, alig hogy csak minden megyének van ilyen iskolája. Dacára annak, hogy a község a szükséges területet a közlegelőből, vagy községi tulajdonból könnyen adhatja és a szükséges berendezésre fordi tandó törlesztéses kölcsönt a gazdaság évi jövedelméből könnyen és biztosan törlesztheti, az érdekelt községek képviselőtestületében képviselt parasztság épugy, mint ezt a munkásházaknál láttuk, mégis úgyszólván kivétel nélkül elejti ezen iskolák szervezésének eszméjét, mezőgazdaságunk végtelen kárára, úgy a kormány, valamint a gazdatársadalom vezetőinek legbuzgóbb törekvései és áldozatkészsége dacára. Mindamellett nincs okunk arra, hogy a tulkon- zervativ gondolkozásu parasztságunk ezen az ellenállásán kétségbeessünk. A parasztság jelleménél fogva minden nagyobb szabású uj intézmény ellen állást foglal. Aki figyelemmel kiséri a községek autonóm vezetésében jelenleg sok vidéken végbemenő átalakulást, mely a földnélküli elemnek már fentebb említett nagy felszaporodása révén számos községben a gazdagabb parasztság kezéből a szegényebb lakosság kezébe teszi át a vezetést, az észrevehette egyszersmind azt is, hogy ezen uj vezetőségben sokkal több a jóakarat és érdeklődés minden oly gazdasági és szociális újítás iránt, mely csak némileg is javíthat a község jelenlegi viszonyain. A vezetők itt is vagyonosabb parasztok ugyan, de olyanok, kik vagy altruisztikus gondolkozásból, miről szebbnél-szebb konkrét példákat ismerünk, vagy pedig tisztán számításból a zsellérek és munkások pártjára állva, azok pártszervezésében vezetőszerepet visznek és a községi elöljáróságba jutva, ott teljes odaadással igyekeznek pártjuk szociális reformokkal bővelkedő programmját megvalósítani. Ez a községi közéletben végbemenő változás már csak azért is megérdemli teljes figyelmünket, mert kétségtelen, hogy a jövő gyakorlati szociális programm elsősorban oly községekben fog érvényesülhetni, amelyek vezetésében e változás már beállott. Nyilvánvaló, hogy az ily változást a községi közélet vezetésében úgy az államnak, valamint a gazdatársadalomnak saját érdekében is elő kell mozdítania. * 'M *
