Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-08-21 / 34. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA lök ez idei hozamát még „közép termésnek“ minősiti. j E vélemény azonban sajnos, nem felel meg a valóságnak. Ismert dolog, hogy Szatmár- és Ugocsame- j gyékben tavaly nem volt bő termés, mint az alvidék sik- | ságain. A hegyvidék 25—50 százalékát megsemmisi- : tette a rothadás, a homokvidéken volt jó termés, de j nem bő. Az idén ismerem a Csomaköz vidéki homok szőlőket, hol a fagy, aztán a hideg eső miatt nem sikerült megkötés (szemzés), végül a peronoszpora, a várható termés háromnegyed részét tönkre tette. Hasonló áll az ugocsai (halmi-i hegyvidék) szőlőkre j is. Némely fajták teljesen kimaradtak. A különben is termést rugó nadelaim és bakator fajták egyáltalán nem í szemzettek az idén, a csemege fajták chaselás, pássá- ; íutti és mutlat fajták ritkafürtökben szemzettek és sok egész fürt is terméketlen maradt, a megmaradó részt a peronoszpora annyira tönkretette, hogy alig egy huszadrésze a tavalyinak. Ami kevés mutatkozik, az bizonytalan, nem kosárba való, úgy, hogy Szatmár— Halmi hegy- és homok vidékéről csemege szőlőt várni nem lehet. A peronoszpora, amit még soha sem ta- j pasztaltam, a fürtöket támadta meg és amit megszállott az megsemmisült. A csemege fajtákat, dacára annak, j hogy a fagy miatt későn fejlettek, májusban mind | megpermeteztettem, megsemmisítette. A ritkalevelü rizling fürtjei sokat szenvedtek. A piros levelű ezerjó, i oportó, carbenet tönkre mentek. Legjobb az erdei és I furmint. Annyit mondhatok, hogy kilátásaink napról- napra gyengülnek. A harmadik permetezés és a kánikula elszáraztotta a peronoszpora-gomba szöveteit, de az uj hajtásokon ismét látható sárga foltja, mely ha virágzásra jut — ami még megmaradt — azt sem engedi megérlelni. A közönség tájékoztatására ezt szükségesnek láttam megírni, melynek közlését kérve, maradtam tisztelettel Nagy József, szőlőbirtokos. A sertésorbánc nem szavatossági főhiba. Felmerült konkrét esetekből kifolyólag elvi jelentőségű augusztus 21. határozatban mondotta ki a földmivelésügyi miniszter: A sertésorbánc nem szavatossági főhiba; ennél a szavatossági idő megállapítva nincs s ha a vevő az eladóval szemben visszkeresettel akar élni, akkor állatorvosi bizonyítvánnyal, illelve boncolási jegyzőkönyvvel kell bizonyítani, hogy sertésorbáncban hullott el és az átvétel alkalmával már a nevezett betegségben szenvedett. Ha ezt a vevő igazolni nem tudja, a vételár visszafizetésére nem számíthat. A keresetet bírói utón kell érvényesíteni. _ A mezőhegyes! gépverseny. Mint már közöltük a mezőhegyesi motorikus és magajáró gőzeke verseny most folyik nem remélt óriási érdeklődés mebett. A versenyen résztvevő nyolc gyár közül, hogy kié lesz a diadal még nem tudjuk, a zsűri Ítélete előtt pedig tartózkodunk véleményünk nyilvánításától. Vármegyénkből birtokosaink közül többen utazlak Mezőhegyesre az érdekes verseny megtekintésére. A Magyar Gazdaszövetség szervezkedése. Még a palicsi gazdanagygyülésen határozta el a Magyar Gazdaszövetség közgyűlése, hogy az ország kisgazdáinak a szövetség mozgalmaiba való bevonása végett országszerte újjá fogják szervezni a Magyar Gazdaszövetséget. A gazdanagygyülés annak idején elhatározta azt is, hogy a központ és a falusi gazdakörök szorosabb összefüggése végett vidéki központokat fog felállítani. A vidéki központok felállítása már a jövő hónapban megkezdődik s ez irányban az előkészületek széles körben meg is indultak. A szervezkedés Heves vármegyében indult meg, hol a megyei kisgazdák naggyülést tartottak, amelyből kifolyólag felkérték a gazdaszövetség vezetőségét, hogy a megyei központot mielőbb állítsa föl. Hogy minél tökéletesebb legyen á kisgazdák tervezett nagy szervezete, a szövetség megkeresi az ország összes falusi hitelszövetkezeteit és olvasóköreit is, hogy kötelékébe csatlakozzanak és a vidéki központok kiépítésében vegye— Így, hagyták helybe azok, csakhogy már későn kezdtek hozzá, más látja a hasznát, nem a falu. — Idegen emberek. Azok nem ami véreink, ők elpusztulnak odaát a tengeren túl a nehéz munkában, mig itt másoké lesz az élet. Az uj élet, amit a vidéken Walter Pál teremtett. Évről-évre több munkásra volt szüksége, a földekre is de később a malomba, gyárakba, fűrészekbe s jöttek az idegenek csapatostul, dolgozni s kenyeret keresni. S újra megtelt a falu munkás néppel, De nem a régi volt már. Nem az a piros-pozsgás arcú magyar volt a népe akik egyforma öltözetben járták valamikor a mezőket s ajkukon a magyar dallal | versenyt danoltak a szántó-vető emberek madaraival, i Uras lett az öltözékük a falu uj embereinek, ko- ! pott, de uras, azután tiisző, bocskor, a pruszük meg i a csizma helyett. S arcuk is más, kormos, beesett, halovány: hasonló azokéhoz akik ott a gyárak és bányák mélyén dolgoznak az ekeszarva helyett. De azért uj élet ez. Uj élet, a melyet Walter Pál tudása és szorgalma keltett fel egy pusztuló birtok romjaiból. Csak Czikó gazda maradt a régi, az uj birtokon. Egy ócska bútordarab, a mely kirí az uj környezet közül. Hegyes maradt a bajusza, makra maradt a pipája, magyar nadrág szorult a csizmaszárába s a be- zéde is az maradt, olyan szóvirágos, mint egy kapi- s tulált huszár őrmesteré. Szigorú is volt, csak olyan, mint régen. A mivel azonban nem nagyon sokra ment. Mert azokkal az idegenekkel, akik a szeszgyár, a fűrészek s a masinák körül forgolódtak s a többiekkel is, nem lehetett úgy beszélni, mint régen a falubeli béresekkel, kocsisokkal, azokután, ezeknek is felnyílt a szemük, cucilisták lettek. Amit az uj élet hozott magával s a sok idegen. Tűrte egyideig Czikó, hogy nem igen hederitet- tek a szavára, sőt hogy még amazoknak volt feljebb, tűrte, de nem sokára megelégelte. Beállított Walter Pálhoz s elbocsátását kérte. Az ura rá nézett s nem tudta mire vélni gazdája hirtelen határozását mert, hogy azóta kétszer is emelte fizetését és jól bánt vele. Czikó azonban maradt elhatározása mellett. — Nem érzem itt jól magam nagyuram, más élet ez, nem az a régi, én meg már öreg ember vagyok, én nem tudok hozzászokni. Más a beszéd, mások az emberek, a falu, a mező, az erdő is más, nem olyan, mint a milyenbe beleszülettem. Se madárdal, sem jó szó, köszöntés, minden más, nekem idegen. És elment. Elszegődött a régi gazdájához a Be- liczayékhoz, akik túl a hegyen azzal gazdálkodtak a még megmaradt kis birtokon: hogy csak egy parádés négyes fogai és kész az uraság. A többi az nem fontos, sem a birtok, sem annak a falunak a népe, a mely abból a birtokból élhetne.
