Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-01-02 / 1. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA január 2. szabad újabb termények meghonositása elöl elzárkóznunk. A belterjes gazdálkodásnak — amire minden gazdának törekedni kell — egyik legfontosabb növénye a cukorrépa, mely hazánk igen sok vidékén a legjövedelmezőbbnek bizonyult. A cukorrépa termelésnek a gazdaságra nézve kétféle haszna van : közvetlen és közvetett. A közvetett előnyök egyike a taiaj intenzív megmunkálása és trágyázása, mit a cukorrépa feltétlenül megkíván. Nézzük a művelésből származó előnyöket. A mélyítő szántás 25—30 cm. vastag termőréteget biztosit a gazdának. Az alíalajturó, hol ezt alkalmaznunk célirányos a vízáteresztő képességet fokozza, mig az igen előnyös tarlóhántás és a kerti munkához hasonló kapálás pedig a gyomirtást mozdítja nagyban elő. Hogy ezen három tényező már magában is mily nagy szerepet játszik különösen vármegyénkben, ezt nem kell bővebben fejtegetni, mert ezek hiányát gazdaközönségünk igen nagy része érzi. Az említett jó talajmiveléshez szükséges még aránylag nagy mennyiségű istálló.trágya, sőt némely esetben műtrágya is, mert a cukorrépa igényes növény, tehát sok és könnyen felvehető tápanyagra van szüksége. Ha ezen kivánalmaknak eleget teszünk, nemcsak cukorrépa termésünknek vetjük meg alapját, de előkészítő munkát végeztünk hosszabb időre a cukorrépát követő más terményeink számára is, mert beigazolt tény pl. az, hogy cukorrépatermelő vidékeken az árpa termelés nem csak mennyiségben lett a gazdára hasznot ho- zóbb, de első minőségű sörárpa termesztés fegyveres hajdúk nem parádéból jártak a remeszszel. Ma nyolc nap alatt Amerikába vitorlázhatik az ember. Annyi az egész, mint mikor a nagyapánk Miskolcra ment. Irányítani kellene a kalandos felbuzdulást. Nincs gyarmatpolitikánk, ez a főhiba ebben a kérdésben. Más nagy nemzetek az ilyen bátor, féktelen vállalkozási kedvet is az ország javára használják föl; mi magyarok, úgy vagyunk vele, hogy az az egy millió ember odakint nem nekünk dolgozik, s a kivándorlónak nemcsak unokái, de már gyermekei is angolokká lesznek! Ha már kemény télen, mikor a magyar ember tűz mellé házba szeret szorulni, ilyen nagy a nyüzsgés a hajók felé, mi lesz még tavasszal, nyáron 1 Az egykor aranykalászszal ékes rónaságon végig süvölt a tél dermesztő szele, megrázza az üres nádfedeles kis házikók rozoga ablakait és sírva kérdi: — Hová lett a gazda, hová lett a haza- szeretet ? . . . Révé»* .In tton. sikerültén volt bevezethető, mi elvitázhatlan előny. Amikor a cukorrépának a talajjal szemben megkövetelt kívánalmainak eleget teszünk, egyszers- mint egy uj és jövedelmező termelési ágat vezethetünk be, vagyis egy újabb lépést teszünk gazdaságunk intenzivitásának előmozdítására. A cukorrépa termelés egy másik közvetett előnye a vidékünkön gyakran előforduló takarmányhiány meggátlása, ami mezőgazdasági szempontból nagy fontossággal bir. A cukorrépafejek és levelek ugyanis friss vagy erjesztett állapotban igen tápdús és értékes takarmányt képeznek, úgyszintén a répaszelet is, melyet a gyár által pénzértékben megváltatni nemcsak a jótakarmányra való tekintettel helytelen a gazda részéről, de azért sem megengedhető, mert a szelet feltakarmányozása által trágya alakjában azon alkatrészeket juttatjuk vissza legnagyobb részt a talajba, melyeket a répa tápanyagként felhasznált t. i. a foszfort és kálit. Ugyancsak előnyösen használható fel mint póttakarmány a cukorgyártás mellékproduktumaként szereplő melasse is. A cukorrépa termelésnek ezen takarmányozásra vonatkozó előnye tehát állattenyésztésünk fejlesztését vonja természetszerűleg maga után, sőt tehenészetek megalapításának lesz mielőbb megteremtője. Közvetlenül befolyó jövedelme a gazdának az eladott répa ára, mely összeg Kh.-ként csak 150 q. termést számítva 18 kor. beváltási ár mellett 270 korona bevételt képez. Bármily kecsegtetők legyenek is a cukorrépa termelésből kifolyó felsorolt előnyök, gazdaközönségünknek mégis aggályai lesznek egy uj termelési ág alkalmazásánál, mely olyan megmunkálást kíván, mi nemcsak sok kézierőt, de a munkás részéről gyakorlottságot is igényel. Ezen kérdés azonban nem megoldhatlan probléma, mert amint az utolsó években fejlődésnek indult dohánytermelésünkhöz is más vidékről hozattak a termelők dohánykertészeket, mig népünk annak megmunkálását el nem sajátította, éppen úgy lehet a cukorrépa megmunkálásához az első-második évben részes vagy szak- mány munkásokat hozatni. Ha azután látni fogják a mi munkásaink, hogy a mezei munka ezen neme reájok nézve egy jó jövedelmi forrásnak Ígérkezik, igyekezni fognak azt elsajátítani, mi egy pár év alatt valószínűleg sikerülni is fog nekik. Sőt mint már több vidéken alkalmazásban van, esetleg gépek beszerzésével is segíthetnek gazdáink magukon. Hogy pedig a kezdet nehézségeivel meg lehet küzdeni, erre nézve szolgáljon példa gyanánt vármegyénkben egy oly gazdaság, melyben a cukorrépa termelést évről-évre fokozzák s annak előnyeit már élvezik. Elérkezett tehát az idő, mikor gazdaközönségünk saját jól felfogott érdekében ezen reá nézve minden tekintetben előnyös termelési ágat gazdaságába bevezesse, mert a mai nehéz viszonyok között kis- és nagy- birtokos csak úgy teremthet magának biztos megélhetést, ha nemcsak a kalászosok termelésére, hanem kereskedelmi és ipari növények előállítására és állattenyésztésére is súlyt fektet. Éppen ezért óhajtottunk e fontos kérdéssej
