Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-01-09 / 2. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA január 9. szártépőgépeket működésben sem mulasztottuk el egyesületünk tagjainak bemutatni, melynek eredményéről már volt alkalmunk annak idején referálni. Meg kell még említenünk, hogy a magas kormány által részünkre heremag tisztitó állomás berendezésére rendelkezésre bocsátott összeg már a közei jövőben fel lesz használva, mi gazdaközönségünkre szintén egy igen üdvös intézmény lesz. Mindezek alapján bátran mondhatjuk, hogy egyesületünk múlt évi működése a beállt sok változás dacára sem volt meddő, bárha szűk működési köre s főieg gyönge anyagi ereje miatt nagyobb szabású tevékenységet nem fejthetett ki. Ép ezért szolgált nagy örömünkre s tartjuk nagy vívmánynak, hogy a mezőgazdasági kamarák kérdésében a GEOSZ. múlt év október havában tartott nagygyűlése által kiküldött bizottság december hóban az érdekképviseleti kérdést azon oldaláról fogta fel, hogy az szerencsésen s a közérdeknek megíeleiőleg csak úgy oldható meg, ha a mezőgazdasági kamarák megyénként és úgy lesznek szervezve, hogy agazd. egyesületek kamarákká alakítva — hatáskörük megíeleiőleg kibővítve— lesznek hivatva a gazdaérdekeket továbbra is képviselni. Ez volt egyesületünk álláspontja elejétől fogva, e kérdésnek ily megoldását szorgalmaztuk, e mellett kötöttünk kardot a GEOSZ. gyűlésein, a pécsi gazdakongresszuson, mert egyrészt a már fennálló gazdasági egyesületeket féltettük a különálló kamarák felállítása esetére, másrészt csakis az egyesületek tovább fejlesztését tartottuk a törvényjavaslat életbeléptetésénél az egyedüli helyes módnak, végül gazdáinkat elviselhetlenül nagy megterheltetéstől akartuk megóvni, mi a kerületi rendszer mellett eikerül- hetlen lett volna. Évekre visszamenő működésünkhöz csatlakozott tehát a társegyesületek tekintélyeseob része akkor, amidőn képviselőik utján az említett határozatot meghozta. Ezekben számolunk be egyesületünk múlt évi működéséről azon reményünknek adva kifejezést, hogy a nyugodt munkálkodás utján haladva a jövőben gazdaközönségünk érdekében nagyobb mérvű tevékenységet fejthetünk ki, ha az egyesület ügyei iránt minden tag a kellő érdeklődést fogja tanúsítani s munkánkban segítségünkre lesz. Magyarország pnniüvénpi. A m. kir. földmivelésügyi minisztérium kiadásában, Wagner János állami tanítóképző tanár tollából, a fenti címen egy igen fontos s az okszerű gazdálkodásra nélkülözhetetlen mű jelent meg a múlt évben ; a mű szakszerüleg és köny- nyen érthetőleg ismerteti a hazánkban előforduló gyomnövényeket, rámutat azok terjedésére és terjesztésére s útbaigazítást ad azok irtására s az ellenük való védekezésre. A mindenesetre hézagpótló műből mutatványul közlünk egy részt, melyből gazdáink meggyőződhetnek, hogy a könyv mély szaktudással és hazánk gazdasági viszonyainak alapos ismeretével lett megírva ; de különben átadjuk a tollat a mű írójának. A föld okszerű megmunkálása a gyomirtás szempontjából. A magyar gazdának mindenekelőtt tisztában keli lennie földjének a tulajdonságaival, lakóhelyének éghajlatával, tudnia kell, hogy földjén mi termelhető legsikeresebben. Erről legjobban győződik meg kisebb táblákon végzett termelési kísérletekkel. Azután be kell osztania földjét abból a szempontból, hogy mely táblákba és milyen sorrendben mit vet, és evvel kapcsolatban mikor és hová viszi miféle fajtájú trágyáját. Ezt az egész eljárását hívjuk okszerű váltógazdaságnak vagy vetésforgónak. Hogy a váltógazdaság üzése ma már eien- gedhetlen kellék, azt dacára annak, hogy vannak hazánkban gazdák, kiknek földjén, egy és ugyanazon táblán, 20—50 év óta megszakítás nélkül búza termett — és az eredménnyel most is meg vannak elégedve, — tehát ennek alapos meg- okolása nálunk még mindig szükséges volna: itt még sem tárgyalhatjuk. Rámutatunk azonban arra, hogy minden növény más és más tápigényt támaszt a talaj iránt, és ha évek hosszú során keresztül mindig egy és ugyanazt a növényt vetjük ugyanabba a táblába, a föld elvégre kimerül, ;a gazda hiába dolgozik, mert a földje többé nem fizet; az ilyen gazdálkodást ezért rablógazdaságnak nevezzük. Megfordítva, ha bizonyos ideig minden esztendőben más veteményí termesztünk ugyanazon földtáblán és csak a turnus bevégzésével 3—4 évenként kezdjük a sorozatot elölről, akkor, minthogy a közbevetett növények más tápanyagokat szívnak ki a talajból, azt esetleg nitrogénben gazdagítják is, a talajt jobb, bizonyos mértékben pihent erőben és máskép müveit állapotban (kapált), ezért jobb struktúrában kapjuk, és a föld ily gazdálkodás mellett jóval többet terem. Többet terem már azért is, mert a gyomnevelő (kalászos) veteményt a gyomirtó (kapás, szálas takarmány, kender stb.) váltja fel és a kevésbé gyomos gabona kiadósabb és értékesebb. Jó gyomirtó a norfolki 4-es vetésforgó : takarmányrépa, árpa, lóhere, búza. Az istállótrágyát már azért is, mert vele mindig vetünk több kevesebb gyommagot is, mindig a gyomirtó növény alá kell adni. A jó vetésforgó azonban sohase pótolhatja vagy helyettesítheti a külön végzendő gyomirtó munkálatokat. Ezek között legfontosabb a tarió- hántás. Aratáskor ugyanis már a gabona közt termett gyomok egy része elhulatta a magját, egy másik csoport gazból kipereg a mag épen aratáskor. Az aratás tehát gyoinveíés is, és ha a temérdek gyommag mind a föld színén marad, nem csírázik. Az őszi szántás a magvak egy részét kedvező viszonyok közé hozza és ezek az őszi vetéssel egyszerre csíráznak. A gazdának tehát teljes erejéből azon kell lennie, hogy az aratáskor kihullatott gyommagot 3—6 cm.-es sekély szántással való tarlóhántással letakarja és szükség esetén hengerezéssel csírázásra bírja. A
