Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)

1903-03-18 / 77. szám

3 Elfogott nemzetközi csaló. Ál királyi udvarmester. — Saját tudósítónktól. — Luszin-Ficolo, márc. 16. Monte-Carlo és Luszin-Picolo fürdő- vendégei között az utolsó két hét óta egy rendkívül elegánsan öltözködött férfi járt-kelt. Nagyon kevés emberrel érintkezett és ezért el is nevezték a büszke szerbnek. Mert szerb volt és mint ő maga mon­dotta Sándor szerb király udvarában az első udvarmester, aki a délvidékre csak azért jött, hogy kipihenje magát. A külsejére nézve kitogástabn ember nagy előszeretettel volt egy már idősebb nálánál 8—10 évvel öregebb nőnek tár­saságában, aki egy felső-sziléziai gyá- ©snak az özvegye. Ennek a nőnek megtetszett ez az em­ber és szívesen fogadta udvarlását, ami nek aztán az lett a következménye, hogy eljegyezte magát vele. A vőlegény azután titokban megláto­gatta menyasszonyát és sokszor egész éjjel is náia volt. Az udvarmester ur, aki azt hazudta' hogy nagy vagyona van Szerbiában, át’ ránduit Monte-Carióba menyasszonyával és nagy tétekben játszott. El is vesztett vagy 6000 frankot. A multbéten, kedden menyaszonyáí arra kérte,hogy küldessen megának láv ratiiag 30,000 márkát, adja neki a pénzt kölcsön, ő vele játszani fog egy biztos játszmát a miből 200,000 frankot nyer. Az asszony átadta neki a pénzt, de aztán többet nem látta. A rendőrséghez ordult, amely megállapította hogy a sajnálatraméltó nőnek egy szélhámossal volt dolga, aki Európa összes nagyobb fővárosába megfordult és csalt, ahol le' betett; több európai rendőrség körözi is’ Soha sem volt udvarmester a szerb királyi udvarnál. Igazi nevén Djekics Sándornak hívják valamikor kereskedő-segéd voltBelgrádba. Világlátott ember, aki 4 nyelven be­szél kifogástalanul. Legutóbb Ostendeben csalt ki 25,000 márkát egy fiatal özvegytől, aki csak azért nem üldöztette mert félt a bot­Saiagyar tisztek áthelyezése Megírtuk a minap, hogy a közös hadügyminiszter a király kívánságára az osztrák ezredekbez beosztott ma' gyár tiszteket magyar ezredekhez fogja áthelyezni. A katonai rendeleti közlöny már közli az első áthelyezéseket, melyek csak kis számmal történtek meg eddig. A rendeleti közlöny szerint az északcsehországi 18. és 42-ik közös gyalogezredek magyar tisztjei magyar ez, redekhez lettek átbelyezve.Nem érdektelen hogy a legelsőnek áthelyezett tisztek között van Széli Kálmán miniszterelnök unokaöcsese, Széli Árpád főhadnagy is, akit a Iiöniggraetzben állomásozó 42. gyalogezredtől az eperjesi 67. ezredhez helyeztek át. Demokraták ünnepe. Csodás átalakuláson ment át a fővá­ros. Zaszlódiszben volt március 15-én s s megapadt az őrjöngő lovalisok száma. Igaz, hogy Pucher József még erősen hiszi, hogy a királyi kastély ormáról látcső vei szemlélték : van-e az ő házán nemzeti lobogó. Igaz, hogy némely királyi és udvari tanácsos aggódva vizsgálja nem szippantott-e forradalmi leyegót március 15-én, de ime a józan polgárok nag sokadalma áll az ünneplők sorába és hangosan élteti a márciusi napok nagy embereit. •— Hirdetjük, hogy ez az átalakulás a demokrata párt tér foglalásának az eredménye. Maguk a demokrata körök és szerveze­tek legelőkelőbb szónokaikat küldték az ünnepély méltatására. A központban dr. Leitner Adolf elnök köszöntötte március lőúkét ragyogó szónoklattal. Az Vük kerületben Nagy Andor elnök volt az ünnepi szónok. Az Erzsébet-városban dr. Oláh Gyula es dr. Szalay Mihály jellemezték a már­ciusi ünnep jelentőségét; a József-város- ban Olay Lajos és Kozma Artur beszél­tek. Valamennyi kerületben nagy hallga­tóság ünnepelt. Valamennyi kerületben volt bankett is. TÁVIRATOK lápot belga király beteg. ránytól. qBSEBaBEaniaHBSBHnsfli TÁRCZA. iíflássreak lett a szeretője* Irta: Mokry Ferenc. Senki sem tudta elképzelni, mi ütött a csöndes Molnár Tiborhoz, hogy mikor a nagy erdei kirándulásról hazajöttünk este, a vacsora után, szilaj kedvvel ma­gához intette a cigányt s a mit sohasem tett — huzatott. Rekedt hangon paran­csolta a nótát: »Túl a Dunán Baranyában. .* A fürdői vendéglő étterme már félig- meddig kiürült, csak egy-két kiváncsi asszonynép, meg férfi maradt még ott, mert sejtették, hogy itt történt valami és készül is valami. Sohasem láttam Tibort ilyennek. Arca hol kipirult, hol elhalványodott s mikor a cigány másodszor rákezdte, hogy „Az a hir kering felőle Másnak lett a szeretője . akkor leborult az asztalra és sirt keser­vesen. Az a nagy, hatalmas fiú szinte megrázkódott a görcsös zokogásban. Aztán mindig duhaj abb lett. A kí­váncsiskodók már régen elszéledtek, s mi is, akik kitartottunk mellette, kezd­tünk kidőlni lassanként. Utóljára egye­dül maradt s világos reggel volt már, mikor mámoros fővel, roncsolt idegek­kel hazavánazorgott. Brüsszel, márc. 15. Lipót király két nap óla beteg. Baloldalát szélhüdés Reggelinél és a délelőtti sétán, lá­nyok, asszonyok engem ostromoltak, hogy mondjam meg, mi történt vele. Még ha tudtam volna, sem mondtam volna meg, sokkal jobb barátja voltam Tibornak, de magam sem tudtam, mi lehetett ennek a zajos es meggondolat­lan kirúgásnak az oka. Annyit sejtet­tek, hogy Elvira, a szép Dáros Elvira benne lesz a játékban, de hogy mi történt közöttük, arról fogalmam sem volt. Mindig gyűlöltem, ösztönszerüleg gyű­löltem, ezt a hiú nagyravágyó és üres- szivü lányt, mert tudtam, éreztem, hogy egy csepp szeretet nincs szivében s ha egy férfihez hozzákötné magát, csak a férjért, az asszonvi szabadságért tenné. Gyűlöltem, mert láttam, hogy hálózza be szép aranyhajával, csábos tekintetével ezt a szegény tapasztalatlan fiút, kinek egy gondolata, szivének egy dobbanása mélyebb, igazabb volt mint tiz Elvira aranyhajával, szép szemével, mindenestül együtt. Gyűlöltem, mert előre tudtam, hogy ha Tibor egyszer nagyon boldog­talan lesz, annak ez a lány lesz az okozója. Elvira egész nap nem mutatkozott a sétányon, Tibort sem lehetett látni se­hol. Ebéd után felnéztek hozzá a szál­lodába, még aludt kínos, nyugtalan álommal. Estefelé újra fölkerestem, ak­kor már ébren volt. Ágyában ült halott- i halvány arccal, révedező tekintettel. érte. Orvosai tanácsára ma Wiesba- denbe utazóit, ahol hosszabb kúrát fog tartani. A földrengés pusztítása. T e p 1 i t c, márc. 16. Fley, Georgcn- dorf és Motzdorf községekben tegnap ismételten hevés földrengések voltak. Több ház összedőlt és hat ember elpusztult. Buthének üldözése. Lemberg-, márc. 16. Tegnap hatszáz ruthén és lengyel diák gyülekezett, az egyetemen, akik az osztrák hatóságok" nak a ruthénekkel szemben tanúsított kegyetlen eljárása miatt emeltek panaszt A diákokat, akik az utcán vonultak ki a csendőrök oszlatták széjjel és vagy buszát közülük letartóztattak. A forrongó Balkán. Szófia, márc. 16. ide érkezett jelentés szerint Sztrochnowow mellett egy sza- kasz török dandár megtámadta a Sa> afow vezetése alatt álló felkelőket, akiket égé' szén a bolgár határig űztek. Mindké, oldalról sokan elestek. ~~Tp őrt™ Labdarúgás. A margitszigeti versenypályán tegnap a Ferencvárosi Torna klub mérkőzött a Magyar Athletikai klub I, csapatával bajnokságért. A verseny iránt élénk volt az érdeklődés, a futbalt sport-iránt érdek lödő közönség teljesen megtöltötte a pálya nézőterét. Mind a két csapat be. vesen küzdött, de az Athletik minden igyekezete kárba veszett. Már a csapat kiállítása is kedvezőtlen volt. Három legjobb játékosuk hiányzott úgy mint Bajer, Felhős és Ivapeller. így történhe­tett meg, hogy a verseny eredménye 6.0 a Ferencvárosi Torna klub javára. — Az őszi nagyg-yakcrlatok. Pé­czelről jelentik nekünk, hogy az ide' nagy hadgyakorlatokat szeptember hó­napban fogják megtartani Délmagyar- országban királyunk és Károly román király jelenlétében. A nagygyakorlaton Csöndesen odamentem hozzá. A karomra borult, szólni akart valamit de a hangja elcsuklott a zokogásban. Mindig cso­dáltam, hogy lehet ezt a lányt szeretni, de hogy igy szeresse ... 1 Csöndesen maga elé bámulva mondta el aztán csalódásának históriáját. Hangja érdes, szívtelen volt, beszéde szakgatott: — Tegnap délután volt. A kirándu­láson egymás mellé kerültünk, én a kis kabátját vittem, ő meg virágokat tépde- sett. Nem úgy, mint más lány, aki gon­dosan leszakítja, bokrétába köti, ő csak tepdeste őket s amelyik nem tetszett, azt eldobta. Kissé elmaradtunk a társa­ságtól s mikor a keresztuthoz értünk, azt mondta, hogy ő nem akar a többiek után szaladni, menjünk el ketten a hegyi gunyhőhoz. Ketten. Valami megmagya­rázhatatlan melegséget éreztem, mikor a fák közt bujkáló csapásra tértünk. El­határoztam, hogy megváltok neki mindent. Megmondom, hogy mennyire szeretem — hogy mennyire szerettem — tette hozzá mély sóhajtással. — Mikor ahhoz a nagy vízmosáshoz értünk, meglátott egy szép, nagy piro3 nyiló virágot a túlsó oldaton, átküldött érte. Elhoztam. Beletüzte a bajába, abba a szép szőke bajába és megkérdezte, var.-a zsebtükör nálam. Tartanom kellett a tükröt, mig megigazította a virágot. Valahol a lombok közt a napsugár szű­rődött át s amint odatevedt a virágra) a részt vesz a Vn. temesvári és a Xíl-ik hadtest, az elsőt bayersheimi Schwitze lovag táborszernagy, a másikat ohstoríű Proliszt táborszernagy vezeti. — A levóLharcló halála. Seheiber József izraelita vallásu 43 éves levél- bordó a múlt bét péntekén hlrtelon rosz- > zul lett és meghalt. A szerencsétlen ember halála mély megdöbbenést és szánalmat keltett mindenütt, ahol ös- merték, mert nején kivül 8 kiskorú gyermeket hagyott hátra, akik halálával a legnagyobb nyomornak voltak kitéve. Szerencsére azonban akadtak jószivü emberek, akik nem hagyták őket e kínos helyzetben és azonnal intézkedtek, hogy legalább egyelőre a nyomor ne üssön tanyát a levélhordó családjában. E jó­szivü emberek között első helyen állt Tóthfalussy erzsébetvárosi plébános, aki meglátogatta a családot lakásán és ot­tan az özvegynek kijelentette, hogy bá­rom hónapon át a család teljes ellátá- ; sáról gondoskodik. A plébános évek óta j ismerte az elhunyt levélbordót, mert neki is ő hozta rendesen a postai kül­deményeket. A kerepesi utón a keres­kedők között Fack Pái indított gyűjtést és eddig 169 koronát gyűjtött az özvegy­nek és a nyolc gyermeknek. —- Öngyilkos Ságok. Tannhäuser Antalné 85 éves háztulajdonosnő ma a Bulcsu-utcában levő lakásán öt helyen felvágta a nyakán az ereket. Az agg nő betegeskedése miatt akart meghalni. A mentők a Rókusba vitték. — A lovag­utca 14. számú ház kapujában ma egy nő marólúgot ivott. A mentők a Rókusba vitték. i — Őrült a temetésen. Tegnap dél­után a rákoskeresztúri temetőben Sachs Bernát munkást temették. Amikor a ko­porsót a sírba eresztették, a temetésen jelenvolt Kaposi Mihály dunaföldvári születésű mnnkás hirtelen torkaszakad- tából kiáltozni kezdett: — Gyilkosság, gyilkossági A szerencsétlen ember, aki régóta üldözési mániában szenved, elkezdett düböngeni, úgy, hogy a tébolydába kel­lett szállítani. — A megéljenzett szélhámos. A szombathelyi újság irja: Óriási érdeklő­dés mutatkozott Strassnow Szendrei Ig­körülfonódó aranyos hajára, egyszerre elvesztettem az eszemet. Elfeledtem, hogy egyedül vagyunk, hogy megharagudhatik azért a merész­ségért, de nem bírtam magammal: meg­fogtam a kezét s édes, szerelmes sza-1 vakat suttogtam a fülébe. Elmondtam,] hogy szeretem . . . imádom . . •hogy: az enyémnek kell lennie ... És 6\ nem húzta vissza a kezét, elpirult; ős mikor mélyen, mélyen a sze­mébe néztem, megmondta, hogy AJ is szereti aztán — elfutott. Csak ak-j kor tudtam utólérni, mikor már a töb-j bic-knél volt a szép-kilátás vendéglőjében*; Ott gyanakvó pillantásokkal fogadtak1 bennünket s kérdezték hol voltunk. Én nem tudtam mit mondjak, de ő hamar; odavetette, hogy virágot szedtünk az-; erdőben. Nem foglalkoztam vele többet,, mert nem akartam, hogy tovább is kö­szörüljék rajtunk a nyelvüket, úgyis eleget megszóltak már, hát a fiuk tár­saságához csatlakoztam. — Később aztán láttam, hogy a lfi-i nyok valahonnan Lépeslevelezőlapokat; szereztek s egész irodát rendeztek be aj teraszon, ő is irt. Csöndesen oda mer-; tem a háta mögé, nem vett észre. Egy levelezőlap volt csak előtte, címmel le­felé fordítva s rajta e sorok t A távolból is csak rágondol. E< — Azt hittem valami barátnéjának hv Trófálkodva szóltam ódat Elvira nagy-

Next

/
Thumbnails
Contents