Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)
1903-03-10 / 69. szám
A Marc. Zászlótartók népgyülése. — Saját tudósitónklól. — Tegnap fontos esemény történt Budapesten s n szociáldemokrácia első nagy diadalát uralta Magyarországon. Bebizonyosodott, hogy a mi szép és nagy fővárosunk utcáinak két ura van: a rendőr és a szociáldemokrata. A kávéházban pipázó és társas körökben politizáló polgár leszorult az utcáról, hogy helyet adjon a fürge és öntudatos proletárnak. Az utca, mely mint a história bizonyítja, forradalmakat csinált és kivívta a népek szabadságát, tegnap Budapesten átment a proletárság tulajdonába. Aki mozgósítani akarja nálunk utcát, az a szociáldemokraták nélkül nem tehet semmit, s ha ellenük hadakozik az utczán, el ,van veszve. Másik, eseménye a tegnapi napnak az, hogy a .népgyülés összehívói, iiollóék, szóval a reakczionánus függetlenségiek borzasztó vereséget szenvedték. Ezek az urak többé nem fognak megpróbálkozni í Budapesten, mert valóságos kaíiszliófa történt velük: Arról a népgyü lésről, melyet ök hívtak össze, amelynek érdekében hetek óta nagyszabású parlamenti hírlap1 és plakát-harczot folytattak, csúfosan megszökjek, anélkül, hogy a gyűlést meg nyithatták volna. Nem volt tehát verekedés, még csak nagyobb-’botrány* sem volt, hanem sze- gventeljes' retirálás a proletárság gunv- kaczaja kökött. Budapest polgársága siket maradt a néppárttal szövetkezet függetlensegi frakció szóza. fával azcygp|p. — E csalafinta politikusok már teljesen lejárták magukat Budapesten s tegnap befejezték kisded játékaikat. Meghaltak ők a lő" város politikai óietére nézve. Alig kót-háromszás ember jelent meg a népgyülésen az ö hívásukra. Az is igaz, hogy’ a gyér számú híveket meg, jutalmazták4: ' mindegyik egy zászlót vagy egy újdonatúj főliratos táblácskát kapott; hir szerint Zichy Jenő gróf födőzte a kiadásokat. A zászlós és fel. iratos hazafiak közre fogták Holló Lajost Lakatos Miklóst, Lovászy Mártont és tábortalan táborkarukat, melyet természetesen Sümegi Vilmos és Solvmosi Márton (diszmagyarban) vezettek. Két órakor már hatalmas a proletár- gvürü övezte a zászlótáborocskát. A munkások rágyújtottak a munkásmar- seillesre. Mikor abbanliagyták, Sümegi Vilmos rágyújtott a Kossuth nótára. A munkások kontrázlak és a külön, böző pártállások szerint kellemetlen közbekiáltások hangoztak fel 3ürün. — Ahcug Fehérvár/ bérencek! — kiftlták Sümegi Vilmos és Sólymos1 Márton. — El a csőcsalékkcl 1 — harsogta Mandovszky Rikárd. — Abcug néppárt 1 Éljen a világot megváltó nemzetközi, forradalmi szociál- demokrácia 1 Éljen Bokányi 1 kontrázták a szocialisták, százszorosán tulharsogván Hollóékat. Hollóék tanácstalanul állottak. Hogy kezdjék meg Ők a népgyülést ebben a viharzó szocialista tengerben ? Holió Lajos haiálsápadtan hessegette a szónoki emelvényre iparkodó fiatal proletárokat, a kik között nagy volt a gnudium. Mikor már agy hatezren voltak az elvtársak, megjelent az emelvénynél Bokányi Dezső és Grossmann Miksa. A muukásvezórek szónokolni akartak, a m ellen Hollóék kétségbeesetten tiltakoztak — Mi hivtuk össze a gyűlést, mi hoz tűk ide az emelvényt, innen nem bőszeibe', csak aki közülünk való, szó'11 Holló. Ha egy szociálist a fel mer állam’ az emelvényre, annak letöröm a lábát, Ma jó kedvemben vagyok! S igy fenyegetőzött egy másik ur. Ebnen a percben sikerült Grossmann Miksának feljutni a pódiumra, s mihelyt a tömeg meglátta a munkásvezén, órtasi üdvrivalgásban tört ki. Ho'llóék „Abcug zsidó'-ja elveszett ebben a zsivajban. Grossmann mellé állt mihamar Bokányi is, a munkások áttörheletlen gyűrűt rögtönöztek z pódium kerül s ezzel a népgvülés sorsa e'dőlt. Hollóék látván, hogy itt már nincs keresni valójuk, számszerint kétszázan elvonultak kétszáz zászlójukkal s egy nagy szekérre való feliratos táblákkal együtt. A szociálisták öröme a könynve dén és verekedés nélkül kivívott győze lem lelett leírhatatlan volt. Hollóék aztán a forma kedvéért az Alkotmány-utcában három percig tartó pihenőt tartottak s ekkor hangzottak el a „szónoklatok*. Aztán szánalmas látványt nyújtó körmenetben s a rendőrség fedezete alatt végiggyalogolták a fővárost. A hatóságok óriási tüntetésektől és rendzavarástól tartottak s azért nagy szabású óvintézkedések történtek. Úgyszólván az egész budapesti helyőrség készenlétben állott a kaszárnyák udva- án. Az egész huszárság és tüzérség j lovon ült egész estig — szerencsére nem j volt volt rá szükség. Legjobban tartott a tegnapi nap eseményekéi Széli Kálmán miniszterelnök, a ki tegnap délután négy Ízben látó gáttá meg Rudnay Béla! főkapitányt, hogy a helyzetről | informáltassa magát. Abban az esetben- ha történt volna rendzavarás, maga Széli Kálmán dirigálta volna a rendőrséget és katonaságot. * A Házban ma élénken pertraktálták Hollóék nagy kudarcát. A Kossuth párton nagy a felháborodás Hollóék ellen a miatt, hogy ugv tüntették fel a dolgot, mintha a Kossuth-párt nevében is tárgyalták volna a szocialistákkal. Holott se Holló, se más erre nézve semmiféle megbízást nem kapott s a Kossuth párt, mint ilyen, távol állt a egnapi népgvüléstől. Fegyelmi egy rendőrkapitány elles, — Saját tudósítónktól. — Tegnap délután a körmenet vonulása közben több helyütt botrányok és zavargások történtek. A körmenetnél a rend föntartását Tóth Lajos VII, kér. rendőr- kapitány volt megbízva. A körmenethez csatlakozott csösselék a Belváros utcáin, majd a Szabadság-téren rendezett botrányokat kirakatok és házak ablakait verték be. A rendőrség több lovasrohamot intézett a zavargó csőcselék ellen. Tóth Lajos rendőrkapitány ellen most illetékes helyen azt a vádat emelik, hogy a körmenet széjjeloszlása után a Szabadság-téren maradt tömeg nem oszlatta széjjel, hanem együtt hagyta a csőcseléket, a mely ordítozva és pusztítva zavargóit sokáig. Tóth Lajos kapitány ezzel szemben azzal védekezik, hogy a tömeget erőszakosan nem zavarhatta széjjel, mert ezzel még fokozta volna a bajt. Mindazonáltal Tóth Lajos ellen elrendelik a fegyelmi vizsgálatot. TÁVIRATOK, A pápa beteg. Róma, márc. 9. A pápa előreláthatólag a még eddig hátralevő zarándokokat nem külön-külön fogadta, hanem együttesen. Lapponi dr.. a pápa orvos nagyon aggódik. Ezért üdvözlő heszéde két sem szabad tartani a pápa előtt, hogy ki ne fáraszszák. Az amerikai szénsztrájk. New-York, márc. 9. A szénsztrájk ügyében összeállított döntőbizottság végre megteremtette a békét és a munkások bérét 10 százalékkal felemelte. A forrongó Balkán. Konstantinápoly, márc. 9. Kuieit mellett szombaton este harc volt török csendőrök és bolgár fe.kelők között. Az uióbbiak tizenkét ember vesztességg vonultak vissza. A Kumbert-iigy. Paris, márc. 9. Nagy szenzációt kelt o l itten a vizsgálóbíró szomhnti ren ____________________________3 ________ TÁ RCZA „Ich komme aus anderen Zeiten Und hoffe ih andere zu geh‘n.“ Nem jut az eszembe, hogy hol olvastam e savakat' és nem -tudom,4 hogy miért jutnak most az eszembe e sorok. Most, amikor nem illet, meg más gondolat mint a boldogság tudata. Most, amikor alig egy órája, hogy elvagyok jegyezve. Most, amikor ményasszpnyom mellett ülök s kezemben tartom bársony kezét, most, a midőn ő szerelmesen hozzám simul és biztató szemeit boldogságosan ameli rám. Egyszóval ezelőtt, még hittem a halál utáni teljes megsemmisülésben. Hiszek^e most ? Egy órával ezejott hittem az élet jogában és erejében. Hiszek-e most ? Egy órával ezelőtt még reziguációval mondhattam volna : Ich komme aus anderen Zeiten Und hoffe.in andere zu gek‘n! Mondhattam-e mást ? Sötét szárnyaival leikem fölött borong a szkepszis. Őlomsulya kínosan nehezedik szivemre és tompa, nehézkes zakatolássá változtatja annak dobogását. Úgy érzem magám, mintha álma.lan, kínos éjszakában volnék, lázas képzelődések gyötörnének és mintha beteg lelnem elölt újból meg újból elvonulna az az egyszerű, de könyekre érdem,es tragédia, a mely gyászt, komorságot borított első ifjúságomra. Szüntelen a lázas álmok látománya, átjárja ogóez valómat és ezután ő szefolyü: a jelen pillanatává! cs komorságát belédayaszlja ebbe is és meglermi Tellven.be í az iszonyatos skpepszist. MiJv szörnvü módon kmoz az önkéntelen'visszaemlékezés. Mig lesújtó a múltnak megújult, lázas álma ! • Huszonegy éves vagyok. Nem vagvok már csak voltam akkor. Csak nekem ragyogni e olyan szépen a nvári nap? ' Csak nekem illatozott e a lét, fűzfa virág ? Csak én hittem e, hogy az őserő nem hozott léire nagyszerűbb alkotást az emberi életnél ? Csak én voltamé olyan enthuziazista? Tatán más is. Talán mindenki, aki ifjú volt, aki szeretett, akinek szivében lakott a boldogság érzete. De ha más nem is, én bizonyára igen. Csodálatos szeszélye az életnek az a hirtelen változás, amely engem akkor olv határtalanul boldoggá tett. 'Szőrke napokból ve-ett a napsugarak özönébe, fagyos érzéktclenségoől az érzelmek langyos hullámaiba. Czéltalannak tartottam a földi bolgást esztelenségnek a kétségpeesett küzdelme' két és dőreségnek az örök bizaln at. Nem kerestem czólt, nem hederi'ettem a küzdelmekre és nevetséges fogalom volt előttem a bizalom. Vak valék. Es történt egv napon, hogy felsegíteni akarták a falud ban elszegényedett színészeket. A színészek nyomorában ío- gamzott az é t holdog-ágom. Műkedvelői előadás volt a terv és belőlem lett a szerelmes műkedvelő és ő belőle lelt az én színpadi duicineám. Olyan egy széni a tö ténet, hogy szaval: nélkül is kibomlik a cso.-uója. Hiszen elmondani úgy se tudom az érzelmeknek azt a rapszodikus metamorfózisát, a mely néhány napig keresztül járta a szivemet és lolkemot. Ki látta már a növényi iilat fokróbfokra vaió fejlődését. Ki esküszik meg arra, ho-v ez úgy történik, mint. a tudós hiszi ? És ki tudja, hol, miért, mikor, miképpen születik, nő és lesz a szerelem ? Most, hogy kezemben a menyasszonyom keze és karcsú dereka mellém simul, káp- lázafos ködleópek gyanánt lebegnek előttem n múlt boidog napjai, a melyeknek eredendóségét most se tudom sejteni. De keresztül zsibong idegeimen annak a néhány napnak minden érzése, ama érzések minden nüánca és most is csnk érezni tudom annak a szerelemnek fejlődését, de magyarázni nem. Ah, mennyire szerettem már írónkét, a mikor egy heti próba után elmondtuk a színpadon a szerelmi kettőst. Láng ömlött a szavainkban, hévvel öleltük át egymást, elő nem irt könyekkel fűszereztük a jelenet hatását és a mikor a közönség tapsa felzugott, mi még mindig egymással szemben állunk, még mindig folytattuk hallgatagon, szemeinkkel a szerelmi vallomást és mig a taps tovább hangzott, én tízszer is megsúgtam neki: — Amii én játsztam, az a valóság! Megrezzenek, a mint az a fcép vonut el elöltem, amikor a kulisszák mögé kerülve, csókokban folytattuk a vallomást. Micsoda káprázat 1 A menyasszonyom el k orr eredik. — Ah. úgy eigondoikodtarn — a jö- rönkön. Bocsásson meg édesem . Hiába csacsog cs önti rám '. ;>rr,z.-:;,I, jött. A meghódított. A iázas képzetemnek nem tudok parancsolni. A múltban vagyok és a jövő meze helyett az elfoszlott napsugarakat álmodom vissza. De sötétségek érzek magam körül ebben a villanynyal kivilágított teremben. A halál, a sir sötétsége olálkodik körülöttem. Egy halvány, megbénult huszonegy éves ifjú alakja áll előttem. Önönmagn* mát látom sápadtan, tehetetlenül megsemmisülve, mint a vijjongó sasmadár karmai közé bukott áldozatot. A pusztulásba hullott Szodoma vagyok, érzem az emésztő tűz rombolását, a mely gyehena lángjával nem meleget, de dermesztő fagyot teremt. Össze vagyok zúzva. Kezemben egy távirat szűkszavú pa- pirosa, Néhány iakónikés szó van raja veire és én mereven azokra szegezem b szemeimet. Érzem a föld őrületes forgását, a levegő miazmái kankánt járnak előttem, felfordult a világ. Nem a boldogságom fogamzott abban a pillanatban, amikor az 6 színpadi szerelmese ' lettem. Nem a boldogság, hárem egy kegyetlen tragédia csirája, a mely rohamosan jutott el a kifejletthez. Meghalt 1 Semmit sem látok, 'még a menyasz- seonyomat sem, amint ez a szó átnyif Iík a szivemen és agyamon. Ha voltak reményeim — és voltak — összetörteit. Ha megtaláltam az élet célját — és megtaláltam — elvesztettem újból. Ha megismertem a boldogságot — megismertem — elfelejtettem ismét, és Ha léteznek nvomoiultal. «— és léteznek — én nvoruomU lettem. Nyomorult béna. é e telei okos rj'.iftivít!. TI aha
