Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)
1903-03-05 / 64. szám
Tisztelt olvasóinknak kedveskedni akarván, mai számunkkal állandó tároarovatot vezettünk be, 3 Tekintetestől excellenciásig. Csak elnézem a tanügyi kormány íombhullatását. A merre lépek a tanügy területén, avarral van borítva a föld. Megszületik minden évben ötven aggodalmas rendelet a középiskolai tantermek túlzsúfoltságáról, a szorgos intés a szülőkhöz, hogy adják a fiaikat (most már a leányaikat is) iparosnak, kereskedőnek s ha ez nem használ, terem uj rendelet a középiskolai tanárokhoz, hogy zord ábrázattal ijesszék el a latin iskolást: mindig csak iparosnak és mindig csak kereskedőnek. A sok rendelet aztán, hogy Szentiványi Árpád emlékezetes szavát használjuk, ,összeevomaszolódik“. farért nincs semmi jelentősége: se miniszteri rendeletnek, se újságcikkeknek, se tanférfiak szavalatának? Miért törtet az ifjúság a középiskolákba s az éiettségin át a jogtudományokhoz. Csalt azért, mert az emelkedés minden föltétele a jogi tudáshoz van kötve. Én, az apa, a kinek középiskolás fia van, gy okoskodom. Minő diplomával boldogulhat a fiam, a legkönnyebben és a valószínűség biztosságával? És nem az iskolákon nézek szét, hanem az eredményen' akad meg a tekintetem. Látom azt, hogy a miniszterelnök ügyvéd volt, látom, hogy a tanügy kormányzója ügyvéd volt, látom, hogy a földmivelés vezőrsége ügyvéd kézben, látom, hogy jogi diplomája van a tónzügy- miniszternek. Ami jelentősebb kormányzati állás, oda jogászt visznek. Arról nem is szólok, hogy az Oltava folyó kormánybiztosságához jogi kvalifikáció szükséges. Szóval minden ragyogás, minden fény, a mely a gyermek jövőre esik, az egyetemi oktatás korongjáról sugárzik és kápráztat. Tessék csak meghozni a divatját annak, hogy miniszteri székbe emelwmss&s TÁ RCZA. A hajímss tragédiája. Irta : Magyar Gyula. Csodálatos világ ■ián a tenger fenekén, csodálatos világ; tündérvilág ! Mikor a nap lenyugszik, mikor az esti csiilag sugárai "átszelik az ég kéklő kárpitját, akkor kezdődik ott csak a valódi élet. Akkor csodás vizalatti palotájukból előjönnek az ismeretlen világ még csodásaid) lakói és nézik-nézik a szép, halovány holdat, bámulják a ragyogó csillagokat. Akkor a szép hableányok is előjönnek, felülnek egyegy magas hullámhegy hátára — légiéiül királynőjük, lejebb udvarhölgvei és igy tovább, a hogy illik — és regélnek, mesélnek. Kiváncsi lények ezek nagyon, nem elégszenek meg azzal, amit este látnak, hanem még többet is akarnának tudni erről a felső világról. Többet... nagyon sokat szeretnének tudni, szeretnék látni a földet, hol az emberek laknak, szeretnék látni a tündöklő napot, de ezt ők meg nem lathatják sohasem, sohasem! Nem láthatják meg, mert mikor az utolsó csillag is eltűnik, akkor ő nekik is le kell szállni mélyen, igen mélyen a Via alá, elrejteni magukat a gyöngynek egy iparost, vagy egy kereskedőt; hogy foispánsághoz, kormánybiztossághoz elvisznek embert a kereskedők pultja mellől. Ameddig a társadalom át nem alakul s a meddig a közszereplés csak osztály privilégium: addig a statárium se szorítja vissza az ifjúságot a középiskolától. Miért fogadjam meg a miniszteri tanácsot, mikor látom, hogy Wlassies miniszter is jogidiplomával jutott a tekintetestől exelleneiásig a közoktatásügyi miniszterségre. Amivel nem azt mondtam, hogy a közoktatásügy kárára. Lelartóztatoít dzsidäs haanagy— Saját tudósítónktól. — Buöapest, márc. 3. Említettük, hogy Inándy Dezső 8 számú dzsidás ezred hadnagya nagyobb csalás követett Budapesten és megszökött. Egy Orsováról ma éjjel érkezett távirat je'enti, hogy Inándy£hadnagyot|ottan letartóztatták. Inándyról az utolsó időben nagyon csúnya dolgok derültek ki. így megtudták, hogy számos esetben váltóhamisítást követett el. Több váltóján Jakabffy Imre államtitkár hamisított aláírása is van. A könnyelmű hadnagy atyja, & mikor meghallotta, hogy fia bajban van, hajlandónak mutatkozott fia adósságát kifizetni. iá a mikor kiderült, hogy ehez 30.000 frt szükséges, kijelentette, hogy annyi pénze nincsen. Fiát is értesítette arról, a ki erre febr. 24-én távozott a kaszárnyából és többé nem tért vissza. Egy levelet hagyott hátra, melyben azt írja, hogy ne is keressék mert öngyilkossá lesz. De meggondolta a dolgot. Ezután le ment Iíaránsebesre és ott újra próbálta atyját kapacziíálni. Öt hónapig volt itten de aztán a mikor czivilruhája daczára felismerték, jónak látta megszökni. Raránsebesről elment Orsovára, hogy a Balkánra szökjék. Ez idő alatt adta ki a katonai ható* A káránsebesi csendőrsóg is értesült erről és egy csendőrhadnagy utána utazott Orsovára, ahol sikerült neki az utolsó percben elfogni a csalót, amidőn az a határon át akart lépni. A letartóztatott hadnagyot erős fedezet mellett Temesvárra kisérték az ügyészség börtönében. Milliós csalás. — Távirati tudósítás, — Eteichenberg, márc. 2. Csehország keréskedő köreiben nagy feltűnést kelt az a nagy csalási per, melyet két híres posztó gyáros és kereskedő iudilott egymás ellen. A csalás örténete ez : A Kahl Ferdinand cégnek nagy posztó gyára van Reichenbergben és Röchlitzben 1882-ben a cégbelépett Kahl Ferdinand fia s akkor a cég vagyona több mint négy millió koronára rúgott. 1889-ben összekötetésbe léptek Korner Zsigmond és Alfréd posztó és szőnyegkereskedővel 3 ettől az időpontól kezdve az oly virágzó cég rohamosan süiyedt. Korner Zsigmond teljes mértékben bírta nz öreg Kahl bizalmát, aki nemcsak hogy árut hitelezett neki, de váltóit is zsiráffá. Három évig tartó összeköttetés után Korner 600.000 korona posztó árával tartozott Kahlnak, aki ezenfelül 400.000 koronáig váltót is zsirált. Kornernek fióküzletei voltak Bécsben, Flórenzben, Milanóban, Drezdában, Frankfurtban és a Kelet néhány városában. Kahlt 1805-ban szélhüdés érte a jobb oldalán s ekkor sürgetni kezdte Kornert a visszafizetésre. Korner akkor hamis kimutatásokkal bebizonyította, hogy üzletei kitünően jövedelmeznek s hogy mintegy tiz milliónyi vagyona van, így sikerült neki az öreg Kahlt ismét megvesztegetni s újabb hiteladásra bimi; úgy, hogy 1901-ben már 2,321.232 koronányi váltót zsiráfi neki Kahl. 1901-ben üzleti forgalmuk több mint tizenöt millió koronába került. Tavaly tavaszszal Kahlt másodszor is szélhüdés érte s ekkor fia elhatározta» hogy rendezni fogja az ügyeket Komer rei. Kiegyeztek olyanképpen, hogy Korner kötelezte magát, hogy tartozását 60.000 koronás részletekben fogja fizetni. Korner nemcsak, hogy részletet nem ftzett, de kamatot sem. Kahlék erre pert indítottak, s kisült, hogy a Koiner-cég éveken át a legvakmerőbb csalást űzt® Telük szemben. Kornernek aktiv vagyona alig rúgott nehány ezer koronára. Az öreg Kahlt, mikor a Komerek vakmerő csalásáról értesült, harmadszor !s megütötte a guta. Fia csalás miatt jelentette fel Korner Zsigmondot és Alfrédet, akik azzal védekeztek, hogy 1889-ben, mikor a Keleten a kolera pusztított óriási összeg két veszítettek. A reichenbergi esküdtbirőság előtt tegnap vette kezdetét a pör tárgyalása. Számos tanú és szakértő van beidézve. íz Andrássy-szobor botránya. — Saját tudósítónktól. — Még el sem készült Andrássy Gyula gróf nagy lovasszobra, máris sokat foglalkozik vele a büntető törvényszék. És pedig abból az alkalomból, hogy a szobrot öntő Beschorner-cég volt igazgatója, Tittelsdorf Aladár denunciálta a cégjét a miniszterelnökségnél, azt állitván róla hogy Zala Györgygyel, az Andrássy szobo megalkotójával egyetértőén „manipulál nak.“ A deunciálásból nagy botrány lett melyről a lapok sokat írtak. Többek kö zött a „Neues Budapesté Abendblatt“ is, melyben László Jenő irta meg Zala György nyilatkoza tait. akit meginterjúvolt. A nyilatkoza sok kellemetlenséget tartalmaz Titteldorf Aladár egyéniségéről s a nevezett ezért sajtópert indított. Nyilvános rágalmazással vádolva állott ma a büntető törvényszék előtt László Jenő, a kit Guti Soma védett; őmagánvádlót Poliák Illés dr. képviselte, a tárgyaláson Agorasztó Péter biró elnökölt. László Jenő beismeri, hogy a cikket ő irta, de csakis azt irta, a mit Zol mondott neki s a minek közzé ételével őt a szobrász megbízta. O László, tehát csak technikai munkát végzett s a tulaj donképeni szerző Zala György. Guti Soma kéri Zala György kihall kagylóból, kristályból készült épületekbe, hol zavartalanul játszhatnak arany ha- lacskákkal, vizi pillangókkal. Itt lakik az öreg zöldszakállu Habkirály is, aki uralkodik a vizi lények milliói felett, kinek leánya az aranyhaju Habkirálynő, a hableányok uralkodónője. Mindannyian igen igen szépek a hableányok ; hanem királynőjüket mégis sok kai több szépségge-1 áldották meg azok azok a víz alatt uralkodó istenek. Hosszu-hosszu aranyhaja volt, picike ajak a, mint egy kipattant cseresznyeszem, hófehér, harmat vállai, azután meg azok a selyempillák alatt rejlő mandulaszinü nagy szemei! ügy látszott, hogy ő nem is a hableányok közül való, hogy ő neki forró vére, szerelemért lángoló szive van. És a Habkirálynő egyszer feltette magában, hogy ő megnézi a szárazföldet. Hiába könyörögtek udvarnői, hiába tépte kétségbeesetten zöld szakállát az öreg Habkirály, hiába volt minden, de minden ! A Habkirálynő egyszer egy szép nyári estén eliudult és úszott a part felé. * Szép karcsú spanyol hajó lebeg a Csendes Ooeánon, oldalára aranyos betűkkel van íelirva e szó: „Foituna". Csendes az egész jármű, alszik rajta mindenki, csak a hajóőr és a vén kormányos nézi a hulló meteorokat. Egyszer a vén kormányos szemei is lessukódnak, az is elalszik, csak a hajóinas marad ébren. Az is alhatna bátran, oly csendes, kedvező az időjárás ; hanem tudja Isten, ez a bolondos fiú, ez a Farax olyan nagyon szered az éjjeli liablocsogást, a csillagragyogást, a csillaghullást... A matrózok azt tartják felőle, hogy meg van babonázva, hogy szerelmes az éjszakába. De ő csak neveti ezeket, hanem, tudja az ég! olyan az a mosolygás, olyan az a nevetés, mintha nem lélekből fakadna, mintha igazolná azt, hogy ez a fiú meg van babonázva ! És ő maga tudja és ő maga érzi legjobban, hógy meg van babonázva. Mert mikor mindenki elalszik a hajón' akkor egy bűvös hatalom, egy őrült érzelem odwonja e. fiút a kapitány kajütjének ajtajához, a hol ő letérdel, a hol ő elkezd zokogni lassan, csöndesen . . . Odabenn a kapitány ifjú felesége lázasan öleli át deli férjét és susogja reszketően : — Nem hallod, hogy zokog a viharmadár ? A férj nem hallja, alszik, álmodik aranyországokról, gyémántheg; ékről. Akkor kinyílik szép lassan a kajüt ajtaja, egy hófehér kéz, egy piros arcz látszik, a zokogás megszűnik és egy forró égő csók hangja hallik a méla éjszakában. Abban a pillanatban megleescsan a hab és egy éles, velőtrázó sikoly reszketted meg a levegőt. A vén kormányos is felébred erre, j megdörzsöli szemeit és mormogva átkozza a gonosz álmot. _ _ Odabent meg a deli kapitány ifjú feleságe susogja újra reszketőn édesen alvó férjének : — Nem hallod, hogy zokog a vihar- j madár ?
