Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 32-59. szám)

1903-02-14 / 45. szám

1903. február 14. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 A sociaiismus, internatio­nale és comnmnisinns­m. Az internationalst itt csak röviden érintjük Amikor az állam czéljá- nak meg nem felel, közjólé­tet biztosítani nem tud, kormányzata rósz, felügye­lete megbizhatlan, törvény­hozása ingatag, igazságszol­gáltatását érdekek veze­tik, végrehajtó hatalma nincs, rendőrsége gyönge, pénz­ügyei ziláltak, adórendszere túlterhelő, katonasága fe­gyelmeden és büntető tör­vényei hiányosak, egyszóval — rendeltetését szerve­zeti hibák miatt betölteni nem képes, hanem jog- és igazságtalanul alattvalóit el­nyomja, nem védi s nem ol­talmazza, sőt a jogrendet sem tartja fent; akkor a lakosságban könnyen fel­támadhat a vágy magáról a beteg állam uralmát le­rázni s egy nagy emberi társaságban egy vagy több hason sorsú néppel szaba­dabb nemzetközi szövetség­ben egyesülni. Ezen állam­ellenes irányzatot nevezzük intornátionalénak. Ellenszere az állam szempontjából a közjóiét megszilárditása, jó kormány rendszer, megbíz­ható felügyelet, igazságos törvényhozás, érdektelen é* erős bírói s végrehajtó ha­talom, szervezett rendőrség, szolid pénzügyi -s adórend­szer, hü katonaság és pár­tatlan büntető törvény. Az internatinule tehát nagyobb létjogosultsággal bir, mint a socialismus és cotnmunismus és felette különbözik ezek­től eredetre, okokra és meg­valósítási módozatokra néz­ve, csak czélja azonos; az állam megszüntetése. Azért is terjeszkedtünk ki érteke­zésünk szűk keretében az internationale ismertetésére, mivel végczélja szerint ro- kon^ a másik két elemhez. Áttérünk most már a communistnusra. Múlt érte­kezésünkből röviden ismé­teljük, hogy az emberi nyo­mor megszüntetését a javak és birtokok felosztásától vár­ja, mert az élet igazságta­lan, midőn egyeseknek palo­tákat ad, másoknak viskókat is alig adott osztályrészül. A vagyonos jogtalanul nyomja el a szegényt, a munkás szolgai függésben van iimn- kaadójától, a telkek és 'tő­kék érdemtelenül felette áll­nak a munkának, sokan még tehetségüket is eladni kény­szerültek. Ezek alapelvei rö­vid vázlatban a communis- inusnak is, de azok megva­lósításánál sokkal követhet- lenebb útra tér a socialis- rnusnál. Színház. Csütörtökön, febr. 12-éu „Po­gány Gábor“, Ferenczy 5 fel- vonásos drámája adatott oly üres ház előtt, milyent még ebben a szezonban nem volt alkalmunk láthatni. — Az előadás különben megérdemlette volna a közönség érdeklődését, mert színészeink elég buzgalommal fáradoztak az elő­adás sikeréért. Megemlíthetjük ügyes játékukért Bátosyt, Ho- léczyt és Egryt. Színházi műsor. Ma szombaton „Nebántsvirág“ operetté. Vasárnap d. u. „Hüvelyk Matyi“ félhelyárakkal, este „Bor“ népszínmű. Rendkívüli előkészü­leten : „Cussanova“ operette,‘„Bob herczeg“, „Mouna Vanna“, „Dok­tor ur“, „Haláloscsend“. H I RE K. — Rendkívüli közgyűlés les/, ma délután 3 órakor a Rá- kóczy-utczai 44-ik számú telek megvétele és a szőllőtelepok ela­dása ügyébeD, mely tekintetnélkül a tagok szamára, a jelenlevők több­ségével fog határozni. — Matiné. A szatmári Köl- csey-kör f. hó 22-án vasárnap délelőtt matinét tart a városháza közgyűlési termében. Külön meg­hívók nein lesznek kibocsátva s a választmány a hírlapok utján hívja meg a/ érdeklődő közönséget. — Dalestély. A „szatmár­németi dalegyesübu.“ -csiitöMököu este tartotta a Társaskörben az idén első dalestélyét. A műsor nák, melynek egyes pontjait már közöltük, — minden száma nagy sikert aratott. Miíísor után táncz következett, mey a legvigabb hangulatban csak a reggeli órák­ban ért végett. — Eljegyzés. Korláti Dienes Lajos és neje buji .Jékey Auna kedves leányát, Erzsiké kisasz- szonyt eljegyezte Ochm Tivadar cs. és kir. huszár kapitány e hó 8-án Nagy-Doboson. — Lyoeumi előadás. Dr. Schober Emii főgymn. tanár lycau- mi előadását 19-én tartja meg. — Gyászhir. Hajdú Félix, a kir. katli. főgymn. kurátora f. hó 12 én 28 -éves korában tiidőgyu- ladásbiu meghalt. Tegnap tem -t- téi. Béke poraira ! — A szatmárnémeti ügy­védi kamara közhírré teszi: a) Tanódy Endre ügyvéd jelöltet dr. Fejes István szatmárnémetii lakos ügyvéd joggyakornokuké- pen ; Déry István ügyvédjelöltet dr. Hermann Lipót szatmárné­meti) lakos ügyvéd joggyakorno­ka képen : Gergely László ügy­védjelöltet Dr. Miskolczy Sándor nagybányai lakos ügyvéd jog- gyakarnokakepen bejegyezte; b.) Gönczi Ernő szatmárnéme­tii lakos ügyvédjelöltet az ügy­véd je kőitek lajstromából törölte. C.) Báthory Oszkár ügyvédjelölt joggyakorlatát 1903. február 1-től a nagybányai kir. járásbíróság­nál folytatja. — A szutmár-ná- rnetii ügyvédi kamura választmá­nyának 1903. évi fibnur hó 7-ik napján tartott üléséből. — A szatmári termény és hitelbank a helybeli ev. < ef. felsőbb Lányiskola részére 40 K adományozott. — Katonai felülvizsgálat febr. hó 17-én a gubás ipartár­sulat nagy termében fog meg­tartatni. — Teljes vasárnapi mun kaszünet. Régóta tart már az a mozgulom, mely a teljes vasár­napi n.unkuszünet behozatalát akarja kivívni. Most már teljes diadalt aratott e törekvés, mely­nek nemes volta kétséget nem szenved. Mint az A—ny írja, Láng kereskedelemügyi miniszter még e hó folyamán u hivatalos lap utján r.endeletet feg kibocsá­tani. mely lyel 1903. február hó 21-től kezdődőleg tíz évre elren­deli a teljes munkaszünetet. Ha e próbaidő alatt az uj rend be­válik, akkor törvényhatóságilag fogják a gyakorlatot szentesíteni. A kereskedelemügyi kormány már hamttrabbra tervezte e ren­delet kibocsátását, de megakadá­lyozta a keresztülvitelt a fővárosi nagykereskedők ukcziója, kik minden követ megmozgattak a tervezet ellen a kereskedelemügyi kormányzatnál. — A „Gazdák Lapja,“ a „Szamos“ csütörtöki számúnak melléklete figyelmünkbe ajánlja, hogy — mert egy „Állatvásári jelentést“ vettünk át a „Gazdák Lipjá“-ból, — ha valamit tőle átveszünk, nevezzük meg a for­rást. Elárulta ezzel a „Gazdák Lapja“, hogy a hírlapírói szokást nem ismeri, hiszen a lapok egy­mástól általános szokás szerint hí­reket vesznek át s ez magától ért­hető, és ha csak fontosabb czikket vesznek át, teszik ki a jelzést, hogy honnan való. (Ámbár készség­gel elismerjük, hogy az illető, általunk átvett „Állatvásári je­lentés igen szépen volt megírva.) Különben köszönjük a hírek felajún lását, — a melyek szélesebb közlése ugyan csak éppen a „G. L.u íu- tencziójának javára történik, — s ezentúl a jelzést, ha valamit át veszünk oda Írjuk. Az áruló pisztoly. — Amerikai elbeszélés. — (Folytatás) — Hazudsz bitang, szólt, boszutól ftliugerülve Edwárd, azt is raboltad s tulajdono­sát megölted! A gonosztevő még tovább is tagadni akarta, de midőn kínzással fenyegették, bevul- lá, hogy lopta. — S kitől loptad? kérdő Edwárd — A prairleken találkoz­tam egy fiatal emberrel s at­tól loptam el. — Ö megölted-e az embert ? — Mielőtt e kérdésre fe­lelnék, elmondom rövideai az egész esetet; s nagyot sóhajt­ván, igy kezdte elbeszélését : — Houstonban szolgáltam ezelőtt egy kereskedőnél!, de összevesztem vele, megsebesí­tettem s igy futnom kellett. Houstonból. Szándékomban volt már akkor is telepit­vényt alapítani. Amint egy nap szomjasan, éhesen, a réte­ken ballagtam, messziről tali­gát pillantottam meg, melyet egy ló húzott, s minthogy s«i inni, s enni valóm nem volt, elhatároztam magamat, hogy az illetőtől kérek Meg is szólítani a mint hozzám ért, nincs-e mit enni adnia ? — Nincs, felelt ő, s tovább akart menni; én hozzá lép­tem, megfogtam taligáját 8 könyörögtem, hogy adjon leg­alább egy darab kenyeret, ö nyújtott is egy darabot, én megköszöntem s kérdezém : — Hová utazik az ur ? — Én Houstonba, hogy ott holmi apróságot vásároljak. — Tehát pénz is van az uránál ? — kérdém. — Van, felelt ő. — Én Thalcave O’Flaherti vagyok, Houstonból jövök a valami telepitvényre szán­dékozom; kapni-e ott fog­lal kozást ? — Munka elég van min* dig, csak menjen, szerencsés utat! S tovább akar! hajtani, ón újra megfogtam a taligát ; de ő pisztolyt rántott elő jB csövét rám szegezte, hirte­len visszaugrottam, ő meg tovább hajtatott. Agyamban rögtön uj terv fogamzott meg; alig hogy a taliga szemeim elől eltűnt, a kerékvágás mellett haladva követni kezdtem, mert tud­tam, hogy az idegen valahol a szabad ég alatt fog hálni. Sejtelmemben nem is csalód­tam ; alkonyat volt már, mi­dőn az idegen megállt, a lo­vat kifogta, ö maga pedig étkezéshez fogott. Föltettem magamban; hogy bevárom az éjjelt ; ez nem sokára be is köszöntött, s én fölkelvén a taligához siettem. — Már messziről hallot­tam az idegen horkolását; s igy meggyőződvén, hogy al­szik, kigyó módra a taligá­hoz másztam, onnan előkeres­tem egy kést s azt az alvó szivébe .... — Nyomorult! szólt köz­be a gazda; de a gonosztevő fel se vette e szót, folytatta elbeszélését: —- Az idegennél negyven tallért találtam, holttestét a taligába dobtam, befogtam a lovat a odább hajtottam egy darabra ; közel egy csermely­hez megálltam, a hullát el­ástam, a taligát ott hagytam s a lovon tovább vágíartt&m. — Elég, szólt Edwárd, töíbb*t nem akarok hallani; de bűntettedért nyomorult lukölni fogsz! (Folyt köv.) Fel. szerk.: tfj. Csomay hm». Lapkiadó: Morvái János.

Next

/
Thumbnails
Contents