Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-30 / 30. szám

1903. január 30. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 A társadalom osz­lopai. Szatmár 1903. jan 28 A társadalom oszlopa ! Ez magában véve semmi . . De ez az oszlop még mo­zogni is tud, s hogyan ! Mesés agilitást fejt ki; fá­radhatatlan; önzetlen; meglátja éber szemekkel a társadalom sebeit, s habozás nélkül rohan a gyógyírral; küzd és küzd rendületlenül a társadalmi in­tézmények fölvirágzásáért; buz­galma végtelen az alkotások terén ; bátorít ott, a hol csiig- gedést lát ; s a társadalomért lüktető szive irgalmatlanul fáj — — (ha persze mindezek daczára) — — a társada­lom szomorú képet nyújt . . . Mily véget nem érő sor lenne, ha az ember az ilyen társadalmi frázisok elő szedé­sébe bocsátkoznék. Fölötte érdemesnek, sőt érdekesnek tartjuk a figye­lemnek arra való fölhívását, vájjon helyes-e az, ha a tár­sadalmi élet, — a melyet persze itt a legmesszebbmenő értelemben Veszünk — je­lentős ügyeinek intéző mun­kásait elrontjuk, elkapatjuk az olyan vizenyős dicsére­tekkel, mint a minőkből né­hány szemelvény nyel szol­gáltunk. Pedig nagyon bele­estünk é hibába. Még hagyjál), ha igazi ér­demeket honorálunk azokkal u kifejezésekkel. De megesik, — s ez a dolog fontos itt nekünk, — hogy X. egyén valamely tár­sadalmi dolog intézésében ta­lán a szó szoros értelmében részt sem vesz s mégis neki zeng az első, a legékesebb elismerés ama bizonyos kér­dés rendezése körüli — ré­széről nem tapasztalt „tevé­kenységéért.“ S ezzel haj­borzasztó ellentétben az igazi érdemli, de zajtalan buzgól- kodók talán teljesen mellőz- tetnek. Tény az is, hogy nem szabad azt mondani, hogy a társadalom ügyei körül fára- dozók érdemét kellően el ne ismerjük; mert hiszen ez, eset szerint, udvariatlan, hálátlan, vagy egyenesen ostoba, szóval elitélendő el­járás volna. De bizonyos, hogy a köny- nyen adott s túltengő, de a mi legfőbb, nem az érdem mértéke szerint adott dicsér­igazára venné a dolgot, mi­kor úgy is csak annyi dicsé­retet kap, ha felületesen is jár el. Egyúttal kivész a társadalom igazi s nagyobb érdekei iránti buzgalom s munkakedv, mert mindenki a könnyű, a kevés fáradsá­got kivánó munkát, választja magának. Sok, alapjában jó­nak, komolynak nevezhető ember romlik igy el. Azután nem nagy figye­lem kell annak észrevevésére sem, hogy sok kérdésben arra nem hivatottak tolják föl magukat s egyik-másik téren oly egyének szedik az olcsó dicsőséget, a kik tulajdon­képen az általuk nagyhalt- guan fölvett kérdésnek köz­vetetten, más oldalról elle­nesei, világosabban úgy fe­jezhetnek ki magunkat egy példával : hogy hazafiságot hirdetnek közhelyes frázisok­kal olyanok, a kiknek más, érdemleges ténykedés ikböl a világos hazafiatlanság lát­szik. (Persze a színes, szap­panbuborékos s felületes sze­repléshez nem kell talentum, csak szemtelenség). Töreked­jünk az ilyen alakokat el­seperni a közszereplés teré­ről. Igaz, ez nehéz dolog, mert hiszen társadalmi er­kölcsi fölfogásaink is f >lőtte gyöngék, nem önállók, és mondjuk erélytelenek; bár néhány ember igazi érte!mes- séggel látja át és Ítéli meg a helyzete, igaztalan volna az ember, ha ezt el nem ismerné. De mégis néha maga a végzet leint egy-egy „alakot.“ Komoly munkások és osz­lopok kellenek a tár-ada­tomnak ; szép ez a szó: oszlop, ha érdem szerint használják. Romlott közéletünk orvos­lásának egyik tere a társa­dalom ügyeinek lelkiismere­tes, önzetlen intézése. Utó­végre is nem a nagyképűek, ál-elvekkel föllépök s egy­mást érdemetlenül az émely­gésig '"'agyon dicsé rget ők re van szükség, hanem olya­nokra, a kiknek hirdetett elveik, a melyekért buzga­lommal szállnak a társada­lom érdekében síkra, egész életük folyásával megegyeznek. Hiszen a társadalomnak nagyjelentőségű, nagyon ki­ható ügyei is vannak, ide igaz emberek kellenek s komoly elismerés. Q. get és ja—Uy^öbbeket. elvakit, a /KoVutííl^,? Tvlk iismeretes s álapó» - múnkától szinte fól- — mer.fi hiszen azt a ttiida fbu. érle-lg -meg, hogy dÉoniT volna útz ember, ha y Színház. Szerűin f. hó 28-án „A -ások“ czitnü vígjáték került szilire üres ház elr^t, — ámbár megérde­melt voiaa az előadás nagyobb közönséget is. Színészeink ejré-zen j jói játszottak, jól alakított Ho- ! 1 é c z y (Lenke), — Szentes Sas I Barnabás szerepében megszokott j módon derültségre ragadta a kö­zönséget. Fcdor Oszkár (Sas Ferenc/,) teljesen átérezte sze- r pét. — Heti műsor. Ma pénteken zónaelőadás „Bolond“ Operette, — szombaton „Nőemanczipáczió“ vasárnap „Csizmadia mint kisér­tet“ zónaelőadás, este rendes helyárakkal a „Csókon szerzett vőlegény.“ népszínmű. HÍREK. — Dalestély. A helybeli dal­egycíülnt február 12-én tartja a Társaskör termeiben tagilletmé- nye.s dalestélyét. — A honvéd zenekar kísérete mellett a mű­sor a következő: A rózsa temetése Gál Feivnc/től (uj). Észak népe, Griegiől (uj). Honvéd takarodó, Erkelnek „Névtelen hősök“ czimü dalművéből. Le.-z ezenkívül egy női magán szám, a honvéd zene­kar pedig kei külön darabbal szerepel. — Az Ezres asztaltársaság a következő meghívót bocsátotta ki : „Az Ezres asztaltársaság 1903. február 7-ikén a Pannónia összes termeiben rendezendő finom es­télyre t.czimedetti ztelettel meg­hívja és elvárja. Az estélyt 8 órakor változatos niű-oru tarka színpad nyitja meg, a melynek részletes műsorát a helybeli lapok fogják közölni. Személy és kar- zuijegy 2 K, családjegy 5 K, diákjegy 1 K. Felülfizetések u jótékonyc/el érdekében szívesen vétetnek. Jegyek előre válthatók a Lővy és Reizor féle könyv kereskedésben. — Adományozás. Debreczeni Tstvánné úrnő Nagykárolyból a Loránlffy Zsuzsanna egyesület alapjára 40 K-át adományozott. — Tánczestéiy. A fehér gyarmati választókerülethez tar­tozó szatmári ev. ref. egyházme­gye lelkészi és tanítói gyáminté- zete alapja javára f. évi febr. hó 14-én a „Vasúti és Hajózási Club“ összes helyiségében (VI. Andrássy ut. 69. sz. alatt) Böszörményi Sándorod. Choriti Ferenczné, gr. Hugónuui Béláué és Luby Bélá­iul úrnők védnöksége mellett tar­tandó htingversenynyo! egybekö­tött tá’ez estélyt rendez, melyre a műsor a helyszínen oszt a tik ki. A névre szóló és át nem ruház- h .tó jegyek árai : egy személy számára 4 K. Három személy számára (család-jegy) 10 K. A rendező bizottság nagyobbik része vármegyénk előkelőiből áll. — Hivatal átvétel. Hor­váth Ágoston nyug. városgazda hivatalát leltározás után a napok­ban veszi út Sűtész Miklós, az uj városgazda. — Lemondás. Soós János rendőrfogulmaró lemondási kér­vényének tárgyalását a főispán felhívására a polgármester a feb­ruár havi közgyűlés napirendjére tűzte kj. — Ügyvédi oklevél. Dr. Visky Sándor a napokban az ügyvédi vizsgálatot jó sikerrel letette. — Házvétel. Dr. Fekóaliázy Gyula kir. törvényszéki bíró 12000 koronáért megvette özv. Virég Mihályné Árpád-utczai 1 43. aa. házát. — Gyászhir. Szepai Sepsi Dezsőné szül. nugyetiyedi Egry Margit f. hó 28-án este 6 óra­kor, élete 38-ik, boldog házassá­gának 23 ik évében, hosszas ssen- vedés után elhunyt. A kedves halott hült tetemei f. hó 30 án délután fél 3 órakor fognak az ev. ref. e gyház szertartása sze­rint B-rcsényi-utczai lakásából u vasút melletti sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Nyugodjék békében 1 — Váratlan haláleset. Papp György udvari-i lakos régi betegsége orvoslása végett Szatmárra jött, hogy a kórház­ban ápoltassa magút. Azonban c-ak a basonszenvi kórház ajta­jáig érkezett, hol összeseett s az orvos már csak a beállott hulált konstatálhatta. Temetése tegnap volt a kórház halottas kamará­jából a gör. kath. egyház szer­tár! ásni szerint. — A pálinka áldozata. Az óriási mértékben fogyasztott szesz deliriumba ejtette Prücsök István nap-zátnost úgy annyira, hogy szélütés is érte. Tegnapelőtt már belső szervezete úgy össze volt égve, hogy nagy kínok között kiszenvedett. Holttestét a hason- szenvi kórházba szállították. — Javitás. A közvágóhidi hűtőkészülék egyes hibás részeit a város 480 kor. költségen meg- javíttatta. — Tilos a kaczérkodás. A válóperek változatos 'sorában a Kúria legújabban olyan bontó okot állapított meg, a mely a kaczér asszonyokra egyenesen végzetessé válik. Eddig büntetlenül kaczér- kodhatott a házas asszony a férje meg a saját barátaival, idegenek­kel és ismerősökkel, a férj legfel­jebb dörmügött otthon, az asszony pedig mezes szóval, meleg tekin­tettel kiengesztelte a férjét, ök talán nem is tudták, hogy asszo­nyaik egy-egy kaczér pillantásá­ban — bontó ok rejlik. És eddig egyetlen asszonynak sem jutott eszébe, hogy szemének az a pil­lantása, mely idegen férfire téved s az az idegen ezt a pillantást felfogja, megérti, házastársi köte­lességét súlyosan megszegi. Ha a múltban meg nem szegte, meg­szegi a jövőben, mert a legfelsőbb bíróság tanácskozás tárgyává tette az aszonyi hiúságnak a veszedel­mes fegyvereit, megállapította, hogy a férjnek joga van a kaczér asszouy ellen válópert, indítani s ítéletét ekképpen formulázta: há­zas asszonynak idegen férfiak irá­nyában a nő családi állásával meg nem egyezhető kihívó, sőt hűtlenségre is következtetendő magaviseleté bontó okot képez. Kissé nyersen, jogászi nyelven fo­galmazták meg ezt a határozatot, ámde elég érthetően, hogy okul­janak belőle azok a szép asszo­nyok, akik eddig nem tartották bűnnek : a kaczérkodást. — A gyümölcsfák ápolása. Most minden gazdálkodónak elég ideje vau, érdedetnes a gyümölcs­fák törzseinek tisztítására, a fák trágyázására és koronáinak ki- metszésére is gondolni. Hogy szép, jó egészséges és termékeny gyümölc-fákkal bírjunk, szüksé­ges, hogy minden év őszén ezek körül nagyobb körben a talaj meg­ásva legyen, hogy a gyökérzet- hez levegő, nedvesség és tápanyag könnyebben hatolhasson. Ily téli időben végzendő a fák koronái­nak kimetszésc, kitisztítása. A

Next

/
Thumbnails
Contents