Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 1-31. szám)
1903-01-09 / 09. szám
1903. január 9. SZATMÁRI FRISS FJSi* 5 SZÍNHÁZ. Szerdán, itt először bemutató előadásul színre került u „Páholy vagy a szabadkőművesek“ czimii bohózat, melyet Laufs Károly és Kraatz Kurt uiáu németből átültetett Kabos Ede. A darab meséje, mint bohózaté, kitűnő, a helyzetek komikumai ötletesen és sok humorral vannak a néző elé állítva. Két egyén, após és vő, kiket saját feleségeik kényszerítenek arra, hogy iratkozzanak egy szabadkőműves páholyba, mert csak is igy látják biztosnak azt, hogy férjeik az erény utján maradhassanak. Az após már húsz év óta adja ki magát fcdesége előtt szabadkőművesnek, de igazában az üléseket valami jó korcsmában tölti. A vő szinte kiadja magát a házi béke kedvéért szabadkőművesnek és rettenetesen fél az apósával találkozni, kiről azt hiszi, hogy valóban szabadkőműves ; ugyuuilyeu hitben él a kedves após, a ki meg a vejétől fél és rettenetes tartózkodó álláspontot foglal el v ej ével szemben. Sok, sok bohózatos jelenetek, félreértések után kiderül, hogy sem Lipóczi Józsiás az após, sem pedig ennek veje Hidas Bálint, nem szabadkőművesek, de ezt az asszonyok nem tudják meg, csakis abban vannak, hogy férjeik szabadkőművesek és az egész bolondságokat csak azért követte el Lipóczi, hogy Paldánd Mó zest, egy gazdag örményt próbára tehessen, ki szinte szabadkőműves szeretne lenni és bármiféle próbára kész, csak hogy egy páholyba juthasson. A darab bemutatója nagy tetszést aratott. Színészeink egytől egyig kellően disponálva voltak s igazán nagy igyekezettel és buzgósággal játszották el szerepeiket. Az előadás menete, annak összjátéka ellen semmiféle kifogást nem emelhetünk. A ssereplők közöl nagy sikere volt ma Krémernek (Lipóezy), Bátosi (Hidas) és Barótinak (Csíz Pepi), ki különösen női jelmezében sok derültséget és általános elismerést aratott. A nők közül Holéczy Ilona (Éva) sok báj és kellemmel adta elő szerepét. Jávor Aranka (Lili) és Etsy Emília (Kéri Annuska) a két feslő rózsát, a két fiatal leányt igazi természetességgel és közvetlenséggel adták. B. Polgár Fúni az anyós szerepében igen igen jó volt. Ligethy (Diuszki) és Szentes (Paludán) a humor képviselői, ezúttal is nagy sikerrel oldották meg szerepüket. Közönség szép számmal jelent meg a praernieren. HÍREK — Véglegesítés, A viliam- világitási bizottság, f. hó 7-én tartott ülésében Markó Kálmán városi villamvilágitási igazgatót ezen állásában véglegesítette. A bizottság mindenesetre nagyon helyesen cselekedett, amikor az uj igazgatóval szemben ilyen méltányosan járt el, ki pontosan megfelelt kötelességeinek s ■ a villamvilágitási üzemnek pedig idáig is már sok hasznos dolgot hozott. Részünkről örvendünk annak, hogy az elismerés ilyen hamar nyilatkozott meg az uj igazgatóval szemben. — Pályázatok. A varosnál megüresedett tanácsjegyzői és ennek betöltése után kapcsolatosan még megüresedő I. és II. oszt. aljegyzői állásra, a következők pályáztak : Tauácsjegyzői állásra Ferencz Gusztáv jelenleg I. oszt. aljegyző, továbbá Szepessy Károly, az I. esetleg II. oszt. jegyzői állásra Demkő Sándor rend őrségi fogalmazó helyettes. AH. oszt. jegyzői állásra pedig pályázott Krüzselyi Barnabás közig, gyakornok. A közgyűlés remélhetőleg csakis olyan egyének mellett foglalt állást, kik már a város szolgálatában benn vannak. Ez a jogos és igazságos állapot. — A szinügyi bizottság legutóbbi ülésén, Krémet- Sándor jelenlegi színigazgatónak szerződését, még egy évre meghosszabbította, amire azt hisszük, hogy a szinpártoló közönség is örven- detesenvesz tudomásul. — Uj kereskedelmi ülnökök. A helybeli kereskedelmi társulat a kereskedelmi és váltótörvényszékhez ülnökökül 3 évre Páskuj Imrét, Rooz Samut, Reiter Jakabot és Wallon Lajost küldötte ki. — Meghívó. A szatmári • „Katholikus Kaszinó“ és a „Szat- már-egyházmegyei lrodalmi-Köra 1903. évi január hó 11-éu, vasárnap este 5 és fél órakor a „Cze- czil-egyesület“ helyiségében felolvasó ünnepséget rendez. Műsor: 1. Mazurka, szerzetté Kovács Leo. Zongorán előadja a szerző, kiséi'i a m. kir. honvédzenekar. 2. Felolvasás. Túrija Bugossy Bertalan ur. 3. Asszony szeretnék lenni. Monolog Török Istvántól. Előadja Szabó Margit k. a. Fehér-Gyarmatról. 4. A m. kir. honvédzenekar játéka. 5. Humoros felolvasás. Tartja Abtiffy Jenő ur. Belépő dij: szetnólyjegy 40 fillért. Család-jegy 1 korona. Műsor után a kath. kaszinó helyiségében társas szórakozás. — A ssinház kútja. Régóta vajúdik már a kérdés a fölött, hogy a színháznál levő két kút közül melyik legyen fölszerelhető, amennyiben a jelenlegi, melyet használnak, viz tekintetében nagyon kifogásolandó. A városi hatóság most elrendelte, hogy a színháznak hal szárnyán levő kút, melyet ugyan nem használnak, mivel az felszerelve nincsen, de melynek vize tiszta és jó a deb- reczeni vegykisérleti állomás által vizsgáltassák meg, vájjon ennek vize nem tartalmaz e olyan alkatrészeket, amelyek az egészségre nézve ártalmasok lehetnének. Ha a vegykisérleti állomás kedvezően fog nyilatkozni, úgy a kutat nyomban felszerelik s a közhasználatnak fogják átaludni. — Hirdetmény. Szatmárnémeti szab. kir. város, a Széchényi, Eötvös, Árpád és Kazinczy ut- czákban levő uj és régi fedett csatornák takarítását 1903. évi január 1-től kezdve 3 évre vállalatra adja, mely czélból folyó hó 14-én d. n. 3 órakor a városi gazdasági tanácsosi hivatalban zárt ajánlattal egybekötött nyilvános szóbeli versen jtáagyalás turtatik. Ez oly felhívással hoza- tik köztudomasra, hogy a versenytárgyaláson résztvenni kívánó 20 í korona bánatpénzt lotenni köteles s ezen bánatpénz a netalán beadandó zárt ajánlathoz is melléklendő. Minden egyéb feltétel alulírott hivatalban tudható meg. Szatmárit, 1903. január 7-én. Pethő gazd. tanácsos. — Hirdetmény. Szatmárnémeti szab. kir. város tulajdonát képező s a Homorúd korcsmával szemben levő u. 11. „Herbóczon“ fennálló m. I. 60 drb. vadkörtefa f. hó 14-én d. u. 2 órakor a városi gazdasági tanácsosi hivatalban zárt ajánlattal egybekötött nyílt árverésen a legtöbbet ígérőnek el fog adatni. Bánatpénzül a kikiáltá-u ár 10 százaléka teendő le, és a netalán beaduadó zárt ajánlatok is csak a megfelelő bánatpénzzel ellátva fogadtatnak el. Szatmár, 1903. jan. 7. Pethő gazd. tanácsos. SZATMÁRI SZÍNHÁZ Pénteken, 1903. év jan. hó 9-én Zóna-előadás félhelyárakkal. Híres történelmi szinmü. ÓCSKÁI BKXGADÉROS Történelmi szinmü 4 felvonásban. Irta : Herczeg Ferenez. SZEMÉLYEK : Ócskái László Bátosi E. Tisza Ilona Holéc/.i I. Tisza Jutka Jávor A. Pyber vikárus Kréméi- S. Ozoróczy (Ottyk) Szentes J. Jávorka Adáin Fcdor O. Dili, cziganyleány Et.sy E. Pulócz Ligethi L. Szörényi Egri K. Tarica főhadnagy Feronczy J. Ocskay Sándor Juhai J. Hatnza káplár Btróthi R. Kvupics tizedes Fehérvári Málcsik „ Markovics Fiatal tót Jálics D. Königsegg gróf Soproni F. Pupea kvártély mester Szilágyi 0. Dudás Fehérvári Udvari kamarás Boda F. Hajdutiszt Szabadkai Palotástiszt Kaposi E, Apród Perczel M. Nép, kuruezok, labbanezok fejedelmi gránátosok, tótok stb. Holnap szombaton újdonság ! „Modell' operett 3 felvonásban. M ű s o r : Vasárnap d. u. nép és gyermek-előadás „Robinson“ látváuyosság zóna. — Este a „Modell“ Operette. — Hétfőn „Fe’hő Klári“ népszínmű zóna. —- Kedden a „Páholy“ CSARNOK. A vidám asszonyka. — Életkép.— Irta: VÉRTE3Y GYULA. Bolondozott mindenkivel, kikaezagott mindent s egyáltalában nem olyan volt, a minőnek egy komoly törvényszéki birő ur feleségének lenni kellett volna. Hanem a bíró ur igy is rajongott érte. Imádta, Istenítette, a kis bolondos asz- szonykáf, a ki játszott mindenkivel s nem szeretet senkit, az urát legkevésbbé. Néha-Néha ugyan mikor magányosan maradt odahaza, a lelkében felmerült a képe valakinek -— annak a szép fiatal embernek, a ki tudott neki hazudni a szerelemről s aki azután olyan nyomorult gyávasággal elhagyta majdnem az esküvő előtt. Persze az apja hibája volt, hogy a végképeni tönkreme- nést ilyen későre halasztotta, mert ha előbb ; ütötték volna meg a dobot a mátra- félegyházi kastély előtt, hát akkor tíeréb aljárásbtró ur előbb hagyta volna ott. Hallotta hírből, hogy öreg az ura, hogy bolonditju az egész világot, hogy kikapós, könnyelmű asszony, hát gondolta, könnyű lesz vele boldogulni. És áthelyeztette magát a répataki járásbírósághoz, a répataki nemes ifjúságnak netn valami nagy gyönyörűségére, a kik veszedelmes konkurrenst sej tettettek a szép, fiatal férfiben. Es ő is úgy gondolta» hogy a sok ifjúkori retni- niszczericziából pompás hálót lehet szőni az asszonyka szive számára. Nem volt ugyan valami tisztességes dolog ott hagyni, ezt mag- is beismeri — de hát elvégre is nem tehetett más, képen. Mert ha az ember egy szegény albirócska, hát akkor nem vehet el olyan leányt, a kivel rnág staffi- rungot sem tudnak adni. Szeghöék pedig akkor, a bukás után, úgy állottak. És azután bármennyire szerették volna egymást, 0 nyomorúság tönkre tette volna a boldogságukat. Jobb volt ezt igy cselekedni. S mikor először találkoztak, Geréb ur el is mondta ékes szavakban, a megindulástól remegő hangon, (sokszor elpróbálta odahaza a szerepét), hogy mennyire fájt neki ott hogy ni azt, * kit, a világon legjobban szeretett • a kit még mostan is Őrülten szeret. És éppen azért mert annyira szerette, hát nem tudta volna a lelkén elviselni, hogy magával együtt a szegénységbe rántsa. — No természetesen — kaczagott föl az asszonyka — hiszen maguk férfiak olyan nagylelkiiek! De hát miért beszélünk erről, a mi rég elmúlt dolgunktól? Nagyon jól tette, hogy ott hagyott. Jobb dolgom van most. Talán magának is. — Csak lehetne ! — Ha szeretném ! — Akkor. (Folyt, köv)
