Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 1-31. szám)
1903-01-09 / 09. szám
II, etfalyam 8, szám, szarni r 1903. prátak január 9.-------------------------------------F« 1«1öj »xerk«tttí: Í2AJDIK AILPÁD. kesztóséf és kiadóhivatal : \ UOBVAI JÁNOS ,v> , köűyvayaindi;* */t VsAtmároB, Eötv*a-»to* A ,, Tolafw 7». I '• Szatmári / / Egyas szama 2 Sülte y-‘níljjd esetei /• .r^ korán r^galA / 'flS£4eté3ek felvéti U.J ' Kurvái Járó« ktabr‘ ' v'^Tf9P)dájában,->í;Sfynt iák király gyengélkedik ssEea^eiicíBétíenség Lisszabonk^ei Dráma a színpadon .V,» A üyugdijjazoít feleség, Ami Szerbiában történik az éppen a visszája a szász udvari botránynak; Botránynak egyenlőén botrány ittindakellö. Csakhogy a jezsuita neveléshez szoktatott erkölcsök felháborodnak a szász király szörnyű bánatán. Mert én is, billióm magammal, azt hiszem, hogy az uralkodó hosszú ezüst szakállán harmat csöp- pekként rezegnek a könnyek s negyed óránként zengő fajdalommal belesóhajt a messzeségbe. Aztán három óránként egy-egy evőkanál balzsamot csepegtet az udvari csuda doktor a sajgó sebekre. A trónörökös? Szegény árva trónörökös, akinek a feleségét megszöktette — nem Tristán herceg, a „tizenháromhoz“ cinizeit kerekasztal lovagja — hanem egy óradijjas nyelvmester. Nó jó. Hát bánkódjunk! Bánkódjunk azon is, hogy Sándor király legközelebb nyugdíjazza a feleségét. A polgárasszonyt, Draga királynét. Nem ő unt rá az urára, se az ura ő rá. Az orosz cár küldöttje nem találja méltónak Drágát királyi trónra. Ez a kurta sörényű lovag, nyilvánítani akarván legmagasabb protektorának utálatát az alacsony sorsban termett királynő iránt, nem csókolt neki kezet. És Európa szeme Draga királyné kezére tekint, a melyen nincs nyoma ' a cári követ csókjának. És a szerencsétlen Sándor — igv nevezte el őt apja, Milán király — nem ragad kutyakorbácsot, nem rúgja csizmájával illő helyen Lambsdorff grófot, hanem a spanyol etikett legszigorúbb szabványai szerint meghajol előtte és izeni a legkegyelmesebb cárnak, hogy 6, a disznópásztor unokája, belátja tévedését és válik a feleségétől, akit harcok, után váltott hitveséül. Lám, lám. Sándor király már rá unt a polgár „erélyre“; a szász trónörökösné még nem. Nyugdíjazások a H. Á. V.-nál. A tisztviselők fizetésrendezésének reformja előtt a M. Á.'V.-nál nagyobb- szabásu nyugdíjazások lesznek. A közelmúltban nyugdíjazott 12 főbb tisztviselőt még körülbetül 50 magasabbrangu tiszt-1 viselő követi a nyugdíjba. A tömeges j nyugdíjazás azért történik, hogy a fizetés- rendezés által felszaporodó terhek ne gyarapodjanak azáltal, hogy a javarészben régi tisztviselők az uj skála alapján igényeljék nvugdijilletményeiket. Ürültek garázdálkodása. — Saját tudósítónktól. — Padua, jan. 8. Tegnapra virradó éjszaka a városi elmegyógyintézetből egy Banri Marco nevii internált három társával együtt megszökött. Banri Marco rendkívül közveszélyes őrült és éppen ötödizben volt az őrültek házában, amikor megszökött. Mind az ötször gyújtogatás miatt ke" rült oda. Három társa, akikkel megugrott, szintén közveszélyes elmebeteg volt, akiknek csak vpzefő kellett és képesek lelt 1 volna a legborzasztóbb tetteket elvégezni. Elképzelhető tehát, hogy micsoda rémületet okozott a városban és annak környékén e veszedelmes emberek szökésének híre. A rendőrség azonnal értesített minden községét róluk, a lapokban és falragaszokon tudatta a közönséggel az esetet, személyleirásuka és arcképüket közölte stb. Mindezek a praesentiv intézkedések kitünőeknek bizonyultak. Mialatt a rendőrség tűvé tette utánu^ a várost és annak környékét, az őrültek már régen túl voltak árkon-bokron és még szökésük napján egy Cadi nevű faluba értek, a hol még nem tudtak semmit sem szökésükről. Útközben kifosztottak minden egyedül jött embert, e'vették tőlük a ruhát és a maguk internátusi öltözetét levetve, felvették azt. így pénzhez is jutva, útközben jól ettek és ittak. Amikor este a nevezett szállóba értek, beállítottak az ottani vendéglőbe és szállást kértek. Mive! elég jói voltak öltözve és előre is fizettek, a vendéglős teljesítette kérelmüket, noha feltűnt neki izgatottságuk. A négy szökevény együtt, egy szobában szállt meg. Alig hogy ide bejutottak, lefeküdtek, kipihenni fáradalmaikat. Talán ki is aludták volna magukat, ha Banri Mar coban fel nem ébred szunnyadó elmebaja ; a pirománia. A veszedelmes gyújtogató felkelt ágyából, felment a padlásra ós ottan meggyujtotta a felhalmozott szalmát. Egy perc múlva lángba borult a ház- ető. A vészharang megkondult és kis időre az egész falu népe talpon Volt. — Nagy szerencsétlenségre szél ís lujt, minek következtében a tűz rohamosan Már említettük, hogy a múlt év utolsó napján a nápolyi Rosini színház milyen merényletnek volt a színhelye. Most erről az érdekes merényletről a következőket jelentik nekünk: Rossi P anchi Vittorio, ki a Rosini színházban vendégszerepei, egy előkelő hölgy gyei, Gíovanna de Lucca bárónéval élt, kinek kedvéért hagyta el férjét és gyermeit. A szerelmes pár élete azonban nem volt boldognak mondható, mert nyugtalan és lármás volt, tekinttel a báróné féltékenységére. Ama estén a „Suir Tereza“ cimü drámát adták, Lerao Matild egyik regénye után készült darabot, mely Teréza nővér szomorú sorsát mondja el. terjedt és rövid idő alatt a falu háromnegyed része leégett. Á lakók minden elesége, pénze és ingósága oda veszett. A gyanú rögtön a négy idegenre irányult, különösen akkor, amidőn Banr az égő házak elé ülve gyönyörködött a tűz pusztításában és többször oda szólt nevetve társaihoz: — Ugy-e szép mulatság? Ezt a kivilágítást én rendeztem. A négy embert rögtön átadták a csendőröknek, akik letartóztatták őket, mert igazolni nem tudták magukat. Másnap reggel kiderült aztán a való. Lucca báróné a nézőtéren volt, de fölvonásközben kedvese öltözőjébe ment, a hol Cataneo Auréliát a drámai színésznőt találta. Egyszerre felébredt szörnyű féltékenysége, előrántotta tőrét, melyet sohasem hagyott el és Rossi felé rohant. De a „hős“ meglátva a tőrt, kiugrott az ablakon, magára hagyta a „hősnőt“, a kit a báróné tőrével többször megsebesített. A szegény leány még igy is tovább játszotta szerepét, de a harmadik felvonásban a nagy vérveszteseg Következtében elájult. szökését. A mikor a nép megtudta, hogy a piromanikus Banri Marco gyújtotta fel a vendéglős házát és igy nyomort hozott a falura, nekirontottak zárkájának, feltörték ajtaját és kicipelték az udvarra, hol agyonverték, még mielőtt a csendőrök megakadályozhatták volna. Talán ilyen sorsa jutott volna a három másiknak is, ha a csendőrök el nem rejtették volna a pincébe a nép dühe elől. Megjött a páduai rendőrség köröz- vénye, a mely jelentette az őrültek