Szatmári Friss Ujság, 1902. december (1. évfolyam, 79-88. szám)
1902-12-09 / 86. szám
1902. deczenober 9. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 HÍREK. — Napirend. Kedd, decz. 9. — Hóm. Katii, és prot. Leokiídia. Görög- orosz (novemb. 26.) Alipius. — Nap k ól : 7 ó. 3'( p. ny. 4 6. 6 p. — Hold kél: 1 ó. 6 p. ny 0. 49 p. — Díszpolgári oklevél átadás. Tegnapelőtt adták át Dr. Chorin Ferencznek, városunk volt óvsz. képvi■ élőjének, mint uj díszpolgárának eme kitüntetésről szóló oklevelét. Dr. Chorin ra elhatva vette át Pap Géza polgármestertől n művésziesen kiálli- tott gyönyörű díszpolgári oklevelet, Ígérve, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is szivén viseli városunk közügyét s azonkívül minden egyes polgárának ügyes-bajos dolgot. Az uj díszpolgár később barátságos lakomához hit a meg a jelen voltakat, kik mint a denutáczio tagjai jelentek meg. Öazintén kivánjuk mi is, hogy a díszpolgár sokáig éljen úgy a közügy, — mint városunk javára. Hasznos munkálkodásához minél több siker fűződjék ! — Válásztás. Ma dólutáu lesz a városgazda» állás betöltése, mely értesülésünk szerint, tekintve annak fontosságát, mindenfele nagy érdeklődést kelt. Lapunk egy előző számában már elmondottuk, hogy a képviselő testület kétszeres feladatot teljesít akkor, ha azon pályázók közül választ, akik már a város kebelében működnek, mivel igy már honorálja egyik régebbi tisztviselőjének a munkálkodását, másrészről pedig a fokozatos előléptetés útját megnyitja. Az osztó igaz-ág elve ez, mélynek megszivlelését kérjük a t. bizottsági tag uraktól. — LiOrántífy Zsuzsanna estély. N Igykárolyban vasárnap este lett megtartva a szatmári Lorántüy Zsuzsanna estely az ottani úri kaszinó nagytermében. Az estólyro, mely úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból nagyon szépen sikerült, városukból is számosán rándultak át. Az estély lefolyását a következőkben közöljük, Első szállniuk fölvevő volt nagykárolyi dalegyesület éneke, mely nagy tetszést ért el. Ezután Domahidy István, elnök tartott egy feukölt szellemű beszédet, melynek tartalma az egyházi életből volt vevő és u Loráutífy Zsuzsán na egyesület czéiját foglalta magában. A köztetszessel fogadott beszéd után Dr. Hantz Jenőné urhöigy ült a pódiumhoz, hogy „Lorántffy Zsuzsanna“ életét és működését majd jellemes gégét olvassa fel. A bájos megjelenésű urliölgy mély tartalmú es irodalmi becsesei való felolvasása óriási tetszést aratott, frenetikus taps vihar jutalmazta a felolvasó nőt, kinek nagy és méltán elért sikeréhez tiiagunk- részéről is gratulálunk. Negyedik ezámul következett Halmos Ilona urhöigy és Dmiilor Ignácz, a nagykárolyi dalegyesület elnökének pompás duettje, melyet Kacsó Mariska k. h. kisért zongorán nary praecizitás a1. Mondani s felesleges, hogy ezen szám is viharos tetszé-t aratott. Osváth Elemér szavalta el ezután Tompa „Haldokló modelt“ czimü gyö nyörii költeményét, igazi ben- söség és n így átérzések. A drámai hatású költemény elő adása a hallgatóságot egészen meghatotta, a mely után a szavaló tanár urat minden felől ugyancsak gratulálták. Végül a nagykárolyi dalegyesület éneke következett, mely után Biky Károly szatmári ev. ref. esperes lelkész tartott a nagykárolyi jeleuvolt hölgyközönséghez a „Lorántffy Zsuzsáim“ egyesületről beszédet, melyben felhívja őket a nemes és ős vallásos egyesület tömeges támogatására, egyben megköszönte azt a szép támogatást, melyben a díszes és nagy számú közönség az egyesületet részesítette. A műsor lezajlásu után vacsora volt, utána pedig táncz kivilágos virradtig. A legközelebbi felolvasó estély jövő szombaton azaz í. hó 13-án lesz, az ev. ref. gym.torna helyiségében, melynek műsora még végleg megállapítva nincsen: — Kinevezés. Kiss Zsuzsánna végzett tanítónőt a vallás és köz- oktatásügyi miniszter Ugjrára (Erdély) nevezte ki rendes tanítónőnek. r — Áthelyezések. A m. kir. pénzügyminiszter Sztarna György kir. kohóinérnököt Nagy-Bányáról Alsófernezelyre, Wolf Ottó tisztjelöltét Budapestről ugyanoda, György Gusztáv kohómérnökö't Fernezelyröl Nagybányára a vegy- elemző hivatalhoz, Hullán János kohómérnököt Kapnikról Alsófernezelyre, Fischer Károly s. mérnököt Zulatnáról Kapuikra helyezte át. — Gólya az utczán. Ebben a hideg, zord téli időben nagy meglepetést szült, mikor egy gólya madár nagy kelepelés között leszállóit tegnap délélőtt a; Attilla utczán Vémdi Antalné napszámosnő előtt és egy egészséges fiú gyermeket tett az ölébe. Bányai Mihály 15. számú rendőr a szokatlan zajra csakhamar elő futott és a közelben lakó if. Ig- nát Jnosné tudósasszonyt értesítette a történtekről ki csakhamar meg tette kötelességét. Idő közben a mentőkért is telefonáltak, kik az illető nőt Vesselényi-utcza 16. sz. alatti lakására szállították. Az anya és a gyermek ja legutóbbi buletin jelentése szerint, teljesen jól érzik magukat. — Elfogadok czimbalom és hegediitaniiást kottából. Kívánatra háznál is. Úgyszintén zongorát és czimbalmot kitünően hangolok mérsékelt ár mellett. Veres Kálmán karmester, Báthori- utcza 39. szám. — A színészek tanyája. A színtársulat elsőrendű tagjai ez évben a „Honvéd sörcsarnokot“ jelölték ki kedélyes tanyájukul. Tekintve a vendéglő előnyösen ismert és tisztán kezelt jó konyháját, előreláthatólag az egész társulat itt fog összpontosulni. — Csodaszép karácsonyi ajándékok érkeztek Weisz Albert üvegkereskedésébe. SZATMÁRI SZÍNHÁZ. Kedden, deczember hó 9-én SZIVEM vígjáték 3 felvonásban. SZEMÉLYEK : Monturenx Adolf Krémet- S. Monturenxné Holéczy I. Dumontréné Étsy Emillia Hubert Griaoles Bátoay E. Maxim de Toksz Fodor O. Gaston Cachtu Juhai József Franczi szobalány Vedrődi Gizi Jozeph inas Soproni E Róza szobalány Jálics D. Történik az I. felv. Páriában, Hubert lakásán II. felv. Coburg- ban egy fürdőhely III. felv. ismét Parisban Monturenx lakásán. Holnap Szerdán újdonság! Postás fiú és a húga énekes bohózat. CSARNOK. A szélmalom. — Pusztai rajz. — (Folytatás.) — Ernő, szakitám félbe, többször találkozott velem, de kikerült úgy, hogy azt sem tehettem a mi kötelességem volt t. i. jegyváltásukhoz gratulálni. — Igen folytatá Irén, mert Ernő hallotta, hogy önök pálczat törtek felette, mióta adósságai miatt hivatalát elvesztette és ö sokkal büszkébb volt, semhogy valakitől kierőszakolja a barátságot, melyet az néki önként fel nem ajánlott, nékem is vissza kinálta becsületszavamat és ha nem szól, talán családomnak engedve, vissza is lépek, de ismertem gyanúval telt lelkét, azt a zugó tengert, melyen a szerelem örökké a kétkedés és féltékenységből vert sajkán ingott és kimondottam, hogy nálam a jelen el nem törli a múltút, jegyese lettem a múltban, ön- feládozó, hü nejévé leszek a jövőben. így tett az a nő, kit önök kaczérnak tartottak. Szavamat beváltottam, követtem Ernőt és vele tűrtem. Családom eltaszitott, hogy is ne: ők a régi társadalom merev hivei nem nézhették, mint tekintem férjemnek azt kit velem az egyház áldása össze nem kötött, s igy el- bújdosnak. Alig pár forinttal kezdettük el a világváros zajában a létért való küzdelmet. — Ö küzdött, én szenvedtem 1... Hiába mondanám el önöknek uraim ama küzdelmek rettentő voltát, azt férfi fel nem foghatja, meg nem értheti. Mig ő folyton, bár hasztalanul állás, hivatal után futkosott és napidijaskodott, addig én valami kézimunkán tűnődve jövőnkről gondolkoztam. Ö a férfi a munka hevében nem érezte a jövő sivárságát melyet remény nem deritett, de én a magára hagyott nő, kit unalom és csábítás, ezer rémkép és ezer kisértet környékezett, én akkor a hideg kályha mellett borzasztó időket töltöttem. De fogadást tevék magamnak, hogy becsületes maradok, nyomoromat az önbecsülés meg fogja dicsőíteni és mig a világ elitéi, hogy szerelemért mindenemet feláldoznám, addig én büszkén nézem le fogadatlan erkölcs- birámat ama tudatban, hogy ők egyetlen mosolyomat sem vásárolhatták meg... A kis menyecske kipirult arczczal tekinte ránk, melle pihegett, az egykor pajzán szemek könnyesek voltak és sírni látszott. Az öreg molnár csöndesen bólintgatott fejével, mig a kis menyecske folytatá: — így folyt életünk nyomorban, midőn Ernő váratlanul itt a környéken a vidék felmérésénél mint földmérő kapott alkalmazást. Nem volt annyi pénzünk, hogy megesküdhetiiink volna, bár Ernő mindig ezt tartotta legelső teendőnknek, s bár rajtam beállott változások — itt az elbeszélő ismét elpirult — kétszeresen kívánatossá tették. Beteg is voltam és betegen indultunk el Pestről rósz kocsin. Lelki erőmet a betegség megtörte és igy a kocsit, melyet utolsó pénzünkön fogadtunk elhagyván ide kerültünk útközben. A malom akkor csak puszta és rozzant volt, évekig nem őröltek benne és én megvallom az épülettől ép annyira féltem, mint a molnártól, ki valóban rémes képet nyújtott és fagyasztó hidegséggel fogadott. Azt mondá, hogy bizonyára soha setn voltunk még a vidéken, midőn ö hozzája be merünk térni. Nincs neki semmije, leányát elcsábították, az úgy szökött meg hazulról, malmán nem őröl; mert nincs kinek, mióta gőzzel fütik a malmokat. .. — Igen azt mondtam, erö- sité a molnár. — A molnár nem marasztalt, de nekem maradnom kellett... Anya lettem, de első pillantásom az öreg bácsira esett, ki azt mondá, hogy hasonlítok elbujdosott leányához. És azóta az öreg megváltozott, hogy mi megélhessünk, a mi kedvünkért gypszt őrölt malmán, úgy, hogy a vidék népe keresztet vetett, mikor az elátkozott szélmalmot újra forogni látta ... — Mikor úgy hasonlított elbújdosott leányomhoz, da- dogá az Öreg molnár! (Folyt. köv)|
