Szatmári Friss Ujság, 1902. december (1. évfolyam, 79-88. szám)

1902-12-04 / 81. szám

i

X

c

I, évfolyam, Bitszám.

’í' F«Ufa ucHkMsió: «AJBXX ÁBPÁB.

Fkaritnut&Uc é* küd&iiiratal: «ORVAI JÁNOS

könyvnyomdája

Sötvos-atc» 6. T«i*Xon 7S>

szaiíMr, 1902, csüiöriök, äecsmbsi 4.

Egres szánt

\

Megjelenik mindennap f korín reggel. f'

Hirdetések felvétetnek! SSopvai János könyv*

nyomdájában, valamint Lewy $Uksa könyv*, kereskedésében. * ^

Hfeg aEkesrták ölni a spanyol Ssitrályf. Halálos ítélet &©I©2S*fár©tt.

; A díSKvaiifikátt Eisler.

; Budapest, dec. 3.

A szekerész-kaszárnya vívóterméből került szenzáció nem cáfoltatott meg. Laptársaink is meggyőződtek a kaszárnya-borzalom öl, sőt laptársaink hírül adták azt is, hogy Eisler önkéntes urat már diszkvalifikálták. Meg se cáfolható ez a tény, hogy a íovagias hadonázás Eisler nevű sebesültjén három diplomás orvos konstatálta a harcképtelenséget, velük szemben újabb „hajrá“-ra biztatta az önkéntest a párbaj elrendezésére kivezényelt tekintetes főhadnagy ur.

Hogy gyáva volt-e Eisler ur. vagy se, firtassák azok, a kikre tartozik. Volt rá eset, hogy három csalán átztípázott bakaőrmester megriadt egy ökölnyi eb ugatásától; volt rá eset, hogy egy csikó, a mely ágyú dörgés, puskaropogás közben növekedett lóvá, galopban, horkolva vágtatott a villamos vasút láttára. Hol kezdődik a gyávaság? Van-c a ki erről okosat mondani tud ? Ezt a tudományt kizárólag a kaszárnya- bölcsek számáré tartogatja a jó Isten ?

Eisler urat, mert nem vagdolko- zott rendeletre tovább, diskvalifikál- ták. Vagyis, soha nem látja a kedves rokonsága azt a csillagot, a mely oly szépen ragyog a tartalékos tiszt gallérján. És Eisler ur szolgál még egy esztendőt, gyávasága miatt. No hát, ha én hadsereg volnék, a gyávát kiröpiteném móg a kaszárnya közeléből is. Hiszen a katonát háborúra nevelik. Mi hasznát látja háborúban a hadsereg Eisler urnák, mikor a béke párbaj komédián igv gyáváskodik.

Mért nem szerez örömet Eisler urnák és a hadsereg, meg sok másnak, a kik szívesen gyáváskodná- nak, ha kidobnák őket.

De ott fogják hősnek. Mert hősnek indul a leggyávább, mikor magára szedi a mundért; mert vér- tanuság a sorsa annak, a kinek esztendős vergődését megtoldják í még egy esztendővel.

Nézzetek az Eisler leikébe! Na- I gyobb sebet hord ott, mint az i arcán, a melyet néhány öltéssel | összevartak.

j Eh, nem bíbelődöm Eisler úrral. $£>• megkérdem újra; szabad-e az

ellenőrző tisztnek a párbajra befolynia, diplomás doktorokkal vitatkoznia? Mert a főhadnagy ur befolyt, a főhadnagy ur vitatkozott. Meginditották-e ellene e miatt az eljárást ?

PopBS János eibeszólóse.

Popes János mozgópostás, aki mintegy negyvennégyezer koronát lopott Szó- vesfehérvárnál, a mozgópostánál, tegnap tilt a büntető törvényszék vádtanácsa Jött.

Popes János postaszolga, cingár, sápadt fővárosi alak, aki a folyionos ro- uotolásban még jobban összeaszott. Az urakkal va ó érintkezése már megferlőz- tette kifejezéseinek tisztaságát és ma gyarosságát.

Csöndes, vontatott hangon megkezdi

vallomását.

— A mozgópostánál voltam alkalmazva ; a pragerhof—budapesti vonalon teljesítettem szolgála'ot,- a mikor vétekbe esiem. Március 4 én történt a dolog. Jól emlékszem erre, mert hideg, zirrmn- iós idő volt. Már elvégeztem a műnk ; nat és így kikönyököltem az ablakon. Sötét éjszaka volt, a vihar csaknem földig hajtogatta a fákat. A kocsiban jő meleg vo t, de künn dermesztő hideg lehetett. Ekkor eszembe jutott a feleségem, meg a csöpp gyermekem, ügy gondoi- ;ani, hogy talán most ök is fáznak otthon, dideregnek a hideg szobában és reggelre nem lesz forró kávéjuk, a mi fölmelegitse őket. Ez a gondolat ott támadt a tejemben és nem tudtam tőle megszabadulni. Ide-oda járkáltam, raktam a csomagokat egyik helyről a másikra, de hiába; a bűn már megkísértett.

Itt a vádlott elhallgatott és csak az elnök unszolására folytatta.

— Azt tudtam, hogy minden postával megy pénz. Hogy hol van a pénz, azt könnyen megtudtam, mert a pénzes- zsákot már a külsejéről is föl lehet ismerni. Kezembe vettem egy ilyen zsá- uot, de mindjárt visszadobtam. Egy pár perc múlva ismét a közelébe mentem, fölemeltem és megtapogattam és azután az ölembe tettem. Mikor a tiszt urak másutt foglalatoskodtak, hirteleniben föirepesztettem a zsákot egy késsel. Belenyúlok és csak úgy alálomra kiveszek belő.e egy csomagot. Akkora lehetett, mint az ott ni... az asztalon. Egy polcra tettem a csomagot, a zsákot meg a helyére. Nem vettek észre semmit. Budapesten aztán kiszámoltam.

— Nos és aztán mit csinált ? — kérdi az elnök.

— Haza mentem Bethlen-utea 8. alá. Nem tudom, nagyságos ur, hogy hogy jutottam oda. Merre mén em, kivel beszéltem, boltban voltaníe — nem tudok ezekről semmit. Mintha részeg lettem volna, úgy álltam a feleségem előtt. Az asszony iziben észrevette, hogy nincs valami rendjén nálam.

— Hát azután ?

— Hát csak álltunk. Majd eszembe jutott, hogy minden pillanatban jöhetnek a rendőrök. Az ablakhoz álltam, majd a pénzre feküdtem, egy szóval

Elmondottuk, minő rémséges harcot kellett Hummel Ede aranyművesnek hirtelen megőrült sógorával, Liszka Gyulával megküzdeni, mely harc végével vér tői bontottan esett össze.

A lármára nagy tömeg verődött össze,

azt hittem, hogy most már bolond vagyok. A feleségem is azt hitte, mert jajgatni kezdett. Egyszerre csak kopogtak az ajtón. A hajam az égnek meredt. A feleségem elhallgatott és ugv nézeit rám, hogy sohasem fogom elfelejteni. Vártunk, magam sem tudom, hogy mire. Megint kopogtattak, erre a feleségem valahogy összeszedte magát és kinyitotta az ajtót Egy szomszéd volt. Mindjárt el is ment nem látott semmit. Ekkor mintha leesett volna rólam az a bolond álom, már tudtam eszmélni. A pénzt el kel! dugni. Ez volt minden gondom. El is dugtuk a kályhába, egy ezérnaszálon felfüggesztve.

— Hát nem olvasta meg a pénzt?

— Nem. A pénzt sem én, se a fele" ségem nem érintette meg. Csak össze" csavartuk a papirost és úgy tettük el. De a cérnaszái elszakadt. „Ez nem jó helyen van itt, mondom a feleségemnek, vidd ki a Városligetbe és ásd el valami fa alá.“ Az asszony kendöcskét kerített a nyakába és elment; de inkább halott volt, mint élő. Azután visszajött. Elmondotta, hogy a pénzt egy karácsonyfa

amely az őrültet megfékezte és a rendőrségnek átadta.

így azután a kórházba került.

— Az istenért, Jancsi, mi a bajod, beteg vagy ? — kérdezte.

(törpefenvö) tövébe ásta. Másnap én is kimentem, hegy megnézzem, de nem tudtam a íácskához közeledni, mintha valaki lökött volna vissza és húzott volna hazafelé, iivenfajtát éreztem. Az István-utröl visszafordultam és hazamentem. Nyugtunk se éjjel, se nappal nem volt. Mindig várak, liogv most jönnek a rendőrök ; néha éjszaka is felriadtunk. De a rendőrök nem jöttek, mert helyettem Szalav Mihály székesfehérvári postaszolgát fogták el, mintha a pénzt ő lopta volna el.

— Pedig maga az igazi bűnös ?

Popes meggyörnyedve válaszolt;- Én.

Ezután Popes még egyszer határozottan tagadta, hogy a pénzt felhasználta volna. Hogy eltűnt arról a helyről, azt úgy magvarázza, hogy egy tejes ember látta a feleségét, amikor a pénzt elásta. Bizonyosan az vitte el a kincset, amely a postaigazgatóság szerint 39.000 koronára ingott.

Az asszony, aki szintén a vádlottak padjára került, ugyanigy vallott.

Popest és íeleségét a bíróság lopás miatt vád alá helyezte.