Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)

1902-11-17 / 65. szám

i. sfolyam, 65, szám. • Szaíaiár, 1902, fisttö, December ti' Egyes szama 2 niiet

r ------------------------------------— '• ...............................-rrrr-— " wt—' ' ~T~ "' ~ V ‘ ~

F«

lelős szerkesztő: vB . !' P i |p w Megjelenik mindennap

HAJDISÁRPÁB. \A gga A f|É M Otik M| r 8 gb * i 1 I Á üf k°rtB i**8®1 {

Jeerkesitősi* is kiadóhivatal: $? “.JÉ jj k f| |$ fej A Íj 11 >rjfe vk*® ' 8 89 líl ff! Hirdetések felvétetnek:

®C37á1 JÁNOS Mjm M Jpi g || 8 ÉTÉ. Ej I j|| 8 * r H § J _ tik Mg I |j Morvái János könyvkönyvnyomdája B Sff M H IB ff i bRb88 iS 50 II iliilly v^K M jg SjjJ |J IS S nyomdájában, valamint

Baaimárcn, Eötvos-utca 8. Kasa gj y jj^ Q ^5 M □ Hgpr _> || flg»' VtjkSL \Ss4| t-’öwjf Riiksa könyv»

Telelőn 73. - — Bjjji kereskedésében. ,

áBpSébános csáhifásss*

A s©iyemt@iiyészfés Sagyarersságeii^

Az álpSebános csábítása.. A sopronmegyei Paál község félig la katlan már, a lakosság tömegesen ván* dóról ki Amerikába, ahol elpusztul.Most derült ki, mi az oka ennek a tömeges kivándorlásnak. Amerikából egy ember Írja a kivándorlásra csábitó leveleket paáli gazdáknak. Ez az ember azt állítja magáról, hogy plébános volt Kaposvárott. F. Woodensternek nevezi ma' gát. Most derült ki. hogy ez az állitóla' gos Woodenstler soha nem volt Kaposvárott plébános, de annál valószínűbbnek látszik, hogy valamely hajózási tár' sulat ügynöke. Á szédelgőre felhívjuk a hatóság figyelmét.

Woodentler a múlt héten is a követ' kező levelet irt egy paáli gazdának.

Hozzám intézett soraira szivesen válaszolok, hogy Canadát a kivándorlóknak a legjobb lelkiismerettel ajánlani lehet. Mostanában legjobban ami környékünkre vándorolnak ki, mert itt még kevesebb a nép és itt még több földben válogathatnak. A szegény népnek ez a legjobb ország mert itten minden 18 éves férfi kap 1G0 acre földet* ha kezdetben munkába kell mennie akkornem kell ingyen dolgoznia, mert egy ügyes ember, a koszt mellett 200 dollárt vagy 500 forintot is kereshet egy esztendőben.

A földön minden terem, mint bűz?» zab, árpa, gabona, krumpli, kukorica és

mindenféle zöldség és pedig nagyon jól. Igaz, hogy azok, akik Magyarországon vannak, nem akarják elhinni, hogy ez igy van, de majd elfogják hinni, mikor a népnek nem lesz pénze kijönni, vagy mikor már annyi sok nép lesz itt, hogy bajos lesz jó földet kapni. Még csak arra figyelmeztetem, hógy! az idevaló utazás költségeit mindenkinek fizetni kell és ez 101 forint minden felnőtt személyért Rotterdamtól Whirewood-ig, ez a mi vallomásunk. A fiatalokért 6 évestől 12 évet betöltötték, az előbb említett összegnek, csak a leiét fizetik, kü- lönLí‘ii tudatom, hogy a kijövotel tekinteteben, a legjobb értesülést és az utonni viselkedéséhez a legjobb kitanitást és szükség eseten kisegítést is kapnak, a kiszállítással foglalkozó hajó-ügynöksé- g éktől. Azért azt tanácsolom, hamár a kiutazásra elhatározták magukat, akkor az ut iránti kerdezősködésüket, illető’eg a hajójegy és az ezzel á usitani szokás vasúti jegyért megrendelésüket Írják meg és azt tegyék be a levélhez csatolt levél borítékba, c címtől olyan utasítást kapnak, melyet ha pontosan betartanak, biztosan és olcsón kijuthatnak ide. Én már e hajó társulattal régebben ismeretségben vagyok és az, aki az. ényelém való ismeretség felemiitésével fordult hozzá, az minden, tekintetben figyelmesen és illedelmesen lett kiszolgálva. Ezek után még csak azt ajánlom, hogy ha még valami kérdezni vatójuk lenne, ugv forduljanak hozzám, de minden esetre elindulásuk előtt, elég jókor Írják meg nekem, hogy mikor akarna« elindulni, hogy igy az ideérkezésükre valakit kiküidjek a whitewoodi vasúti állomáshoz,

A jó Istentől áldást kérve mindnyájukra maradok jóakarójuk

T. Woodentler a kaposvári R. C. hitközség plébánosa

Törvényszék gyermekek számára,

New-Yorkban egy idő óta érdekes és rendkívül üdvös intézmény működik. Külön törvényszéket szerveztek gyermekek számára, akik elkövettek már valami bűnt, de akiknek a társadalom javára való megmentése első sorban attól függ, hogy ne kerüljenek a nagy bűnösökkel egy helyre, mert akkor szinte menthetetlenül el vannak veszve. Az ilyen kis bűnösöket tehát nem zárják el nagy tolvajokkal és betörőkkel egy fogházba addig, amig kihallgatásukra kerül a sor, hanem egy egyesületre bízzák például arra az éjszakára, amikor elfogták őket, mely egyesület a gyermekvédelemmel foglalkozik.

Másnap azután a gyermekek törvényszékének bírája elé kerülnek a kiskorú vádlottak, akiket cs~k súlyosabb beszámítás alá eső gonoszságért, bűntett miatt sújtanak fogházbüntetéssel, különben csak egyszerű megdorgálásban részesülnek, vagy javítóintézetbe kerülnek. A törvényszék és annak fogházai a leggondosabban van berendezve, egészségügy) és humánus szempontból a lenki- fogástatanabbak, maga az Ítélkező bíró pedig tele ,van emberszeretetiel, humorral és irgalommal.

Amióta ez az uj törvényszék fennáll, naponkint tucatjával vonulnak fel a bűnös gyermekek, fiuk, leányok vegyest, a tárgyalóterem szomszédságában pedig a szülök várakoznak aggódva, siránkozva, hogy vagy visszakapják gyermeküket, vagy pedig elbúcsúzzanak tő'ük, mielőtt a fogház cella-ajtaja bezárul mögöttük. A tárgyalások tele vannak érdekességgel s igazi kis tragédiák tárulnak fel a fiaigatóság előtt.

A vártádról.

A vérvád meséjének terjesztői közt az első helyet foglalja el Rohling osztrák theologiai proíesszor, akinek neve tudva levőleg a tiszaeszlári por idején is elég sűrűn szerepelt a lapokban.

Rohling tudományát azóta már sokszor kellő világításba helyezte az ob‘ jektiv kritika, de senki sem jellemezte oly híven, mint dr Strabk Hermann berlini theologiai professzor, egy antisze' mita lapszerkesztő ellen indított pőrének tárgyalásán.

Ez a lapszerkesztő ugyanis azt mondotta, egy antiszemita gyülekezetben, Strack tanárról, hogy a vórvád ellen irányuló irataiban hibák vannak, miért egy iskolásgyermeket is megbüntetnének és mégis az az ember meri tudatlansággal és hamis esküvel vádolni Rohlinget. E sértő nyilatkozat miatt keresett elégtételt Strack professzor a bíróságnál, amely a rágalmazó szerkesztőt 300 márka pénzbírságban marasztalta ei. Strack Hosszabb beszédben fejtette ki vélemé nyét Roh ingról,

Elmondta egyebek közt, hogy Déváid antisemita könyvkereskedő pőrében ki kellet, kérnie Rohling véleményét a rituális gyilkosságról. De ű kijeientőtte, hogv ezt meg nem tolioíi. Strack professzor ugyanis Rochlingot „A vér az i mberíség bitében és babonáiban“ hamis esküvel >s hamisítással vádolta. A hamis e: i.ü vádja azon alapszik, hogy hogy ivjouiing esküvel erősített oly véleményt mondott a zsidó-kérdésről Grum- kow ügyében, hogy a szakvélemény megszövegezésénél vagy gonoszul járt el, vagy hogy azt a pártszenvedélytől elva- kitva adta meg. Hogy hol van a két alternativa határa, nehezen mondható meg. Rohling oly dolgokat csempészett bele a szövegbe, amelyek ha nem bűnös szándékra vallanak, csakis paloló- gikus esetek által magyarázhatók. O tehát az esküt objektive hamisnak tartja és emlékszik a következő tényre is: Bloch rabbi annak idején hamis esküvel vádolta Holdingot, ez panaszt emelt Bioch ellen. Bloch többször megismételte vádját, de amikor a határidőt kitűzték volt, Rohling az utolsó pillanatban visszavonta panaszát. Rohling azelőtt Münchenben volt professzori később Prágába került, ahol különösen Schwarzenber-hercegérsek becsülete nagyra.

A védő kérdéseire válaszolva Strack professzor Rohling szakvéleményéből néhány részletet citált, amelyek nyilvánvaló hazugságok és hamisítások. Ha csak egyetlen egy szekta volna is a zsidóságban, szólt Strack, amely a rituális gyilkosságot megengedi, ő volna az első, aki ezt megmondaná és hirdetné, hogy a keresztényeknek kötelességük tiizzel-vassal kiirtani a zsidóságot. O azt állítja azonban, hogy a zsidók is kiirtanák az ily szektát. Azt állítja továbbá : Nincs semmiféle titkos tan a zsidó vallásban, nincs egyetlenegy hely a zsidó litteraturában, amelyet szakismerettel biró keresztény is meg nem találhatna; a legrosszabb esetben a zsidók ellenségei segítségére volnának. Robiig professzor annak idején azt is állította, hegy egy Mendel nevű gaiieia rabbi egyenesen tanította a rituális gyilkosságot egy közreadott könyvében. O (Strack professzor) kérte Rohlingot, engedje míg, hogy e könyvbe betekinthessen ; azt a választ kapta, hogy a könyv nagyon drága és nem engedheti át. Aztán azt az ajánlatot tette, hogy e könyvbe biztosítékok mellett szeretne betekinteni, erre meg semmi választ sem kapott. Erre irt Galíciába és onnan azt a választ kapia, hogy iiyen könyv egyáltalán nem ekzisztál.

Az élet és halál közt középső fok nincs ugyan, mégis vannak keiyzetek, amelyekben az életműködés a külső feltételek elvonása következtében annyira csökken, hogy látszólag egészen ki- aludtnák látszik. Iiyen esetekken csak szunyád az élet,- mert a halálnak egyedüli csalhatatlan ismertetője, az anyag elbomlása, nem következik be. Az ilyen bolteleven állapotnak érdekes eseteiről olvasunk most a ,.Természettudományi Közlöny“ uj számában.

E szerint ide tartozik az a nevezetes eset, mely 1826-ban Franciaországban történt egy fiatal pappal, aki forró napon a szószéken holtan rogvottössze. Mint élettelent szállították haza és halál minden üls-5 jelét annyira meg lehetett rajta állapítani, hogy az orvos holtnak mondotta és eltemetését megengedte.

A fiatal pap azonban nem volt halott, hallotta minden szavát, ..kik a koporsójához imádkozni jöttek. Egyik fiatal

kori barátja is megjelent a koporsónál és szava annyira csodálatosan hatott rá, hogy álhalott állapotából felébresztette : mozogni birt és meg volt mentve. Ez a pap Donnet volt, a későbbi bíboros és bordeauxi érsek, aki ezt az esetet negyven évvel későbben mondta el a francia szenátusban. Egy másik eféle eseu-ől dr. Mitchell F. ad számot. Egy szegény asszony a manchesteri kórházban annyira kataieptikus állapotba jutott, hogy tizennégy napon át minden életnyilvánulás nélkül, étien, szomjan, erősen csukott szájjal feküdt. Hogy mégis némi életjel volt benne, elárulta testének csekély hőfoka és az, hogy a szája elé tett tükröt gyenge páraréteg borította.

A beteg a fájó érintésekre nem adott magáról eleijeit, jóllehet a fájdalmat érezte. Állapota tehát teljesen elütőt volt a narkotikus szerekkel elaltatott egyén- állapotáról. Townsend ezredes esete a legnevezetesebb a biztosan megállapítottak sorában. Townsend, mint dr. Cheyne dublini orvos jelenti, kénye- kedve szerint olyan állapotba helyezte magát, hogy külsőleg holtnak látszott.

Dr. Cheyne és még más két orvos jelenlétében is tett kísérletet az ezredes: pulzusa lassankint teljesen

megszűnt, szive összehúzódását nem lehetett érezni s a szája elé tett tükör tiszta maradt. Fél óra múlva az orvosok meg voltak győződve, hogy az ezredes kísérletét é'ctevel fizette meg s el akarták hagyni, mikor ér- és szívverése lassankint megint megújult.

Egy másik kísérlete már nem sikerülj és többé nem kelt életre. Ez az ese* önkénytelen is eszébe juttatja az ember* nek az indiai aszkétákat vagy yogikat. akik bizonyos időre élve eitemeitetik magukat és a kiásás után ismét életre kelnek. Sokat olvasni ezekről; mégis a leghitelesebb 1828-ból egy angol őrnagytól származik. Mikor az őrnagy a con- con-i államás parancsnoka volt, egy brahmin engedeimet kert tőle, hogy egy „hindu cent“ a katonai vonalon belül kilenc napra élve eltemettethesse magát.

Az őrnagy eleinte vonakodott, de azután megadta az engedeimet azzal a föltétellel, hogy a sirt mohamedánok, tehát a hinduk halálos ellenségei őrizzék, hogy igy minden szédelgés ki legyen zárva és az állítólagos „szent“ ha ilyesmire számit, elpusztuljon. A brahmin beleegyezett. A hivők a kataieptikus állapotba merült szentet^ angol altiszt és órség jelenlétében halotti lepelbe takarták, frissen ásott sírba helyezték és elföldelték.

A sirt éjjel-nappal mohamedán örök állták körül, akik nem tűrték, hogy a hinduk egy rögöt is fölszedhessenek a sir közelében. Három nap múlva az őrnagy, lelkifurdalástól gyötörve, hogy élve engedett embert eltemetni, kiadta a parancsot, hogy a hindut azonnal ássák ki és maga is a helyszínére sietett, hogy a kiásásnak szemtanúja legyen. Mikor a földet elhordták, a beburkolt test hidefe- merev és múmiához hasonló volt.