Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)

1902-11-16 / 64. szám

SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5; 1902. november 16. HÍREK. — Napirend. Vasárnap novomb. 16. Róni. knth. ás prot. Edmund Gö­rög-orosz (novemb. 3) Aczepszyn. — Nap kél : 7 6 8 p. ny. 4 6 22 p. — Hold kél: 4 6. 55 p. ny. 6 ó. 48 p. — Térzene a Deák-téren fél 12 órától fél 1 óráig. — Gyászhir. Haraszthy Ta más köz- és váltó ügyvéd, a helybeli káptalan hosszú időn át való jogtanácsossá, tegnap délu­tán meghalt. Az tlhunyt ügyvéd, ki sok éveken át működött vá­rosunkban, megának osztatlan tiszteletec vívott ki s azért sokan sajnálják. Egyenes, őszinte ember vol; nyugodjék békében. A csa­lád n következő gyászjelentést adta ki: özv. Huriszthy Tatnás- 11 <5 szül. Berki Vilma mint neje, leánya Vilma és férje Harnszthy Béla, unokái Katicza és Tarniku valamint nővérei H.nas/.thy Au­guszta, Haraszthy Gizella és férje Medreczky István s az összes ro­konság nevében a megtört szív mély fájdalmával luditják a sze­rető jó férjnek, gondos apának s nagyapának, legjobb testvér és rokonnak mokcsui és haraszti Harnszthy Tamás köz- és váltó ügyvéd és városi bízott. tagnak, folyó 1902. évi november hó 15- éti déli 1 órakor élete 54-ik, bol­dog házasságának 29-ik évében rövid szenvedés és a halotti szent­ségek felvétele utáni elhunytét. A megboldogult földi részei f. hó 17-én délután 3 órakor fognak a Rákóczy-utcza 29. sz. róni. kath. egyház szertartásai szerint a lii- dontuli sirkertbe örök nyugalom­ra helyeztetni. A drága halott lelki nyugalmáért az engesztelő szent mise-áldozat f hó 18-ik napjáji regg. l 9 ómkor fog a székesegyházban u Mindenható­nak bemutattatni. Szaunái1, 1902. november 15 - én. Az örök vilá­gosság lényeskedjék neki! — A Kossuth-kép. Mint ér­tesülünk, u városháza nagyter­mében megfestendő Kossuth-kép­re eddig ketten tettek ajánlatot, u. m. Grósz Mór városunk szü­lötte, jelenleg Bécsben tartózkodó festő, azonkívül Kiss egrii rajz­tanár is. Amennyiben már Grósz- nnk két festménye díszíti a vá­rosháza nagytermét, melyek kivi­tel dolgában sikerültek, a városi hatóság jól tenné, ha a barin >dik képet is, Kossuth Lajosét, nála rendelné meg, annál is inkább, mivel ő a város szülötte s mint ilyen, jutányos árért hajlandó a kép megfestésére. — Halálozás. Csedreki Gusz­táv helybeli előretörés vó kőmű­ves mester, pénteken estére meg­halt. Hat heti súlyos betegség, hastífusz ölte meg az életerős, hatalmas testelkutu embert, ki özvegyén kívül hét árvát hagyott maga után. Temetése ma délu­tán lesz Huuyady-ulczÁTÓl a gk. egyház szertartásai szerint. — Vaspadok az iskolában. A Vigadó helyiségében bérelt állami pót-népiskolába a vaspa­dok B rnhardt R. és Társa bras­sói vashutorgyártó czétrtől teg­nap megérkeztek és be is lettek á.Titva. Az uj rendszerű padok elóg csinosak és a mi fő nagyon praktikusak. — Jéggyártás. A vágóhídi jéggyártó telepen, mely az idei ápril hő 21 -én nyilt meg és be­zárult okt. 27-é i összesen ter­meltek 10579 tábla jeget, amely 32 fillérért tábláját számítva, 3385 K 28 f összeget tesz ki. Ennyi pénzt kapott tehát a vá­ros, a mészáros ipartársulattól. A felmerül do’ogi és igyéhb kiadá­sokat leülv ■, a városnak mégis ma­rad jócskát) haszon. Tekintettel arra, hogy tavalytélen kevés jég­volt, a közegészségügyre nézve felette üdvös volt a jéggyártó­telep működése. — Vakmerő rablás. Pénte­ken délután, úgy öt óra tájban vakmerő rablásnak esett áldoza­tni Konyárdi Károly nagybányai lakos, ki valami tanulási ügyben járt Szntmáron. Hogy valamikép­pen a vonatról le ne késsen, jó korább ment ki az indóházhoz s addig inig a vonat Nagybánya­felé indul szét nézett az indóház környékén. De vesztére, mert a teher pályaudvarnál egy markos ember hirtelen mellette termett és lerántotta a megrémült Ko- nyárdit a földre és nyakára tér­delt, majd öklével a fejét kez­detbe ütlegelni. Ugyanekkor egy nő is térdelt a letepert férfiúra és aszó teljes értelmében kifosztotta. Elvett tőle 7 kor. 96 fillér kész­pénzt, azonkívül egy pipát, egy zsebkést, dohányzacskót. Mikor munkájukat a rablók elvégezték, a Kossuth-kert irányában gyor­san elfutottak és ott hugyták a súlyosan sérült embert, ki nagy nehezen lábra kelvén, másnap a rendőrségre ment „a dolgot, be­jei- nteni. Kiss József rendőrtiszt azonnal nyomozni kezdett és si­keresen mert már tegnap d. e. a nőt, a ki a fosztogatást végezte be is fogta, Danó Ágnes ntezai nő személyében, ki a rablást be is ösmerte, sőt még társát is meg­nevezte. Délután pedig Óvári rendőr tizedes négy közrendőrrel kiment a téglavető színekbe és ott rövid keresés után a másik tettest, ifj Varga Pál személyében, — ki egyik téglavető telepen sár- munkás, el is fogta. Az elrablóit tárgyak közül u dohányzueskót és egy zsebkést is megtaláltak. Mindenesetre úgy a rendőrséget, de kivált Kiss József rendőrtisz­tet dicséret illeti meg, hogy egy ilyen rablásnak tetteseit kik min­denféle hájjal már jól megvannak kenve, olyan hamarosan elcsípte. — Elismerőleg nyilatkoztak mindazok, kik Neuschlosz Test­véreknél üzleteiket lebonyolítot­ták. Figyelmeztetjük tehát a n. é. közönséget a ezég inai hirde­tésére. Csoda-lámpa. Szenzác/iós és korszakalkotó uz úgynevezett Bec- qu -rel-féle sugarak fölfedezése is. Habár a Röntgen-féle találásnak ideje közt nem sok külömbség van, ezt az uj fényt még csak most tanulmányozzák behatóbban a tudósok. Az az anyag, amelyből ezek a sugarak kiárnmlanak, az Urán-fém társaságában található Polonium és Rádium, és pedig különösen az utóbbi fém az, amely erősen vilá­git. Hatása csaknem a csodával határos. Ha ennek az anyagnak csak alig észrevehető kis részecs­kéjét tesszük is egy alumínium­ból vagy ólomból való szekrény­kébe, sötétben az egész szekrény kísérteties kék fénynyel fog vilá­gítani. E?t a fényt még akkor is látjuk, ha szeműnket behunyjuk, mert a sugarak keresztül törnek a szemhéjon is. Ennek a csoda- lámpának nincs szüksége sem olajra, sem bármi más anyagra, hogy ki ne aludjék, mert évekig világíthat szakadlauul, anélkül, hogy fénye bármit ia veszítene erejéből. Hogy lehet ezt u tüne­ményt megmagyarázni? Szemben állunk egy csodálatosfunkczióval, anélkül, hogy okát csuk sejtenők is. Látjuk a fényt, anélkül, hogy föl foghatnék, honnan ered. Sőt mi több: ez a csodálatos anyag még állandóan elektromos energi­át is sugároz ki, amely a levegőt jókora körben vezetővé teszi, úgy hogy a villamos gép sarkaiból ki­szökő szikra akadálytalanul, min­den zaj nélkül csaknem észreve­hetetlenül siklik* át a pólusok között. A légkör elektromosság meg változása miatt ennek uzanyug nuk a közelségét több elzárt szo­bán keresztül is ki lehetett mu­tatni, úgy hogy most arra gon­dolnak, hogy ennek révén újfajta drótnélkül telegrafáló készüléket szerkesszenek. A világitóanyag kis üvegcsébe forrasztva, árnyékos helyen még nappal is észrevehető fényt árasztott, sötétben pedig oly fényt adott, hogy a nyomta tást el lehetett mellette olvasni s a messzebb álló órán az időt egészen jól meg lehetett látni, így a kisugárzott fény éppen nem csekély meuiiyiségü. Ha sikerül ezt az anyagot nagyobb mennyi­ségben is előállítani, úgy olyan kényelmes világitó anyagot talá­lunk, amely soha sem alszik ki, semmiféle anyagra, vagy gázru sincs szüksége s amellett minden időtrabló várakozás nélkül áll rendelkezésünkre. Aladin mesebeli lámpája igy válik valósággá a modern tudomány keze alatt. CSARNOK. A bűvös harmat. Irta: K. KOVÁCS LAURA. Boroku Nuczuj kora hajnal óta ásott a kertjében. Egy kis kézikosárban valami gumóféle volt nagy gonddal, moha közé helyezetten, a földredobott kurt- kája mellé letéve. Titkos gondola­tok verőfénye reflektálódott sze­meiben. A verejték nagy csöp- pekben ült homlokán; sietett munkájával; mert készen kell annak lenni, mielőtt a nagy .szét­hinti sugarait. Azlarka anyó nem hiába áll boszorkány hírében és nem hiába mekeg annyit kis gedó sövényes udvarán, nem veszi ő el érdemetlenü! a jutal­mat ... csak követni kell utasítá­sait: „Ha virág nő ebből a gu­mókból, ha kinyílik bimbója és vérpiros kelyhébe belécseppenti a hajnal istenasszonya a leg­édesebb harmatot: az a falat kalács, mely abba mártódik, nagyobb hatalmat képvisel száz birkánál és százötven aranynál, mely a király képével veretett-“ Ott csókolózik még a nap­sugár valahol a Kordillerák ég- benyúló csúcsain, mire Nucuj térdenállva az utolsó marok föl­det is^ejhinti félve őrzött ültet- ménye fölött. * — Várj csak, Majfanka 1 majd nem fintorgatod kis piros ajkai­dat a szegény legény láttára,, majd felnyitod jó tágra lobélia- szinü szemeidet, vonogatod gyö­nyörű vállaidat. kapaszkodói a sövényre, hogy megcsördül szép ezüst nyakéked, s úgy szólsz, mint a szerelmes legény fuvolája, hogy: Nucuj 1 Nucuj 1 gyere már közelébb, hadd húzzam meg azt a fekete tincset a homlokod köze­pén. — Várj csak, Marjánkat majd a nyakamba borulsz; úgy ám I tízszer is egy estén I ... A szerelmes legény másnap reggel már ismét ott volt a kert­ben és türelmetlenül vizsgálta a földet, búvik e már a „kukula“ csirája ? — Hát bizony az még nem bujt, másnap reggel sem, egy hét múlva sem 1 Jaj, pedig de sürgős ... Lötyög a kozsok széles vállain, tágul a tüsző . . , nem esik jól a polenta . . . Fenyegeti fényes valaskáját, pedig már elég éles, hogy két akkora nyakat is át­vágjon egyszerre, mint a Hitro Onuczé. — Csak nyílnék is már az a virág! Hajh I de hol van még az az idő . . . Léptek nesze hallik a sövény mögött, valaki megy; könnyű léptei alig érintik a kavicsos talajt, meg-megáll. — Nucuj ott terem a bodzafa alatt, meghúzza magát és átles a sövény nyílásán, Mar- jankát látja: hiszen sejtette, hogy ő leszen . . . Ékes mellénkéje szinte súlyos a sok hímzéstől, domború pihegő keblén ragyog a fényesre csiszolt ezüst nyakék. Pedig a haja, mely nagy fonatok­ban vállaira csügg, káprázatosabb az aranynál, ezüstnél. Akadozik a szegény Nucuj szívverése, tor­kát szorítja a fájdalmas érzés. Kiáltani, jajgatni szeretne, de guggol, mintha bűnös vagy szöke­vény volna. A szép leány meg­fog egy liczeumágat, mely kibújt Nucuj sövényébül, s letöri. Nem emlékül, nem kedvtelésből, de mert ott, a hová menni akar, a Hitroék udvarán, barátságtalan komondor ül a kapu előtt; s aztán, kitudja, otíhon vannak-e mindnyájan . . . Boroku tudja, hogy Onucz nincs otthon úgy­szólván minden léptét szemmel kiséri. Neki bátorodik, felszökik mint az antilop s ott terem a kertjük másik végében, ugrik egyet, s künn van a sövényen. Märjanka elsikoltja magát s kiejti kezéből a liczeumágat. — Vigyázz, mert megharap Kolu, azért ugrottam ki, hogy megvédjelek. — Hogy mersz egyedül erre árni ? — Nem félek Kolutól; ismer az engem ; meg aztán itthon is vannak. __________ (Foly. köT.)__________ Sz atmár és vidéke TWT T n 7 Q P f a^a ^val® •kórangn’ házaktól beszerzett elsőrangú ezipóraktára d UZöoi úri-, női- és gyermek-czipóit előnyös árak mellett A irgujabt) és legjobb \jrr ia t ű 7 rí \r itt í „ ' 1 >zí*iozÍL-nÍL,v HH-tr. gyapjúszöveteket Aa Iü/í vT A U Aj iY-11 dl Doák-íér, l'ivuml ház.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents