Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)

1902-11-14 / 62. szám

1901. november 14. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5. Leányok. Szatmár, 1902. november 14. A gyengeség és gyöngéd­ség nem hiába ugyanegy tő­ből alkotott fogalom, de meg­testesülése is ugyanegy nem­ben — s természetesen a női nemben — a legtökéle­tesebb. Műveltül és tudáko- san igy lehet leróni az elis­merés adóját a gyöngédség­nek azért az igazán szép megnyilatkozásáért, aminek érdekében egy csomó leány a fővárosban a déli korzó ide­jére sorompóba szólítja mind­azokat az ifjú kisasszonyokat, kiknek neve az elmúlt far­sangon a „jelenvollak a kö­vetkező leányok“ közt sze­repelt. Hivatalos komolyság­gal másut fog szólni a lap­ban a jelentés róla, hogy miért lesz ezután üres a korzó. A leányok egyesüle­tet alakítanak, nag}' és igazi egyesületet amelynek már van ezer tagja (csupa lány), sőt. amelynek van nagy és igazi komoly czélja is. Bu­dapest leányaié a dicsőség, hogy a sokat gúnyolt „Ve- reinsdame“-k romjain meg­alkották a „Vereinsfräulein“ fogalmát. Olcsó élcelődés ne illesse a gyönge és gyöngéd palántát, mit holnap akar­nak elültetni a leányok. Az oknyomozó történetírás hive nem mellőzheti kicsiny- lö hallgatássál, hogy ennek az egyesületnek nagy jövője kell, hogy legyen. Minek példákat idézni, hogy mindig a legjelentékenyebb kicsisé­gekből, sőt mókákból szület­tek a legnagyobb intézmé­nyek. A leányok egyesülete, ha majdan czéljai feléivén, megelégedéssel tekint vissza múltjára, bizonnyára nem akar majd többé visszaemlé­kezni rája, hogy tulajdonkép­pen amolyan zsurötletből csírázott ki az egész. Ki hin­né, hogy a zsurozó kisasszo­nyok egy megmosolyogni,való elméskedése teremt egy igen üdvös és derék intézményt. A zsurozó kisasszony tud­niillik egy külön fajta. Az Írott, betű mikor lányok jel­lemzésére rovódik egymás mellé, többnyire hamis képet ad. Az irás még mindig ott tart, hogy a lányok azok a bájos tünemények, kik a sej- telmesség és a sejtés fátyo­léba burkolózva, boldog tu­datlanságaik, verseskönyveik és — álmodozásik közt élik napjaikat. A zsurozó lányok azonban mások. Ök igen oko­sak, tudósak, sőt. blazirtak. Es csöppet sem csodálnivaló, ha a „Fliegene Blätter“-nek az agglegényekre applikált annyi rossz viczcznek min­tájára ök nagy komolyan li­gát kötnek az örök hajadon- ság megőrzésére. — Mit, hogy mi odaad­juk a magunk fiatalságát, üdeségét és minden gonosz szavajárásunk ellenére is tisz­ta lelkünket egy olyan úri embernek, kiről megvagyunk győződve, hogy mind eme (lel­ki) tulajdonságainkat amúgy is csak ráadásul tekinti a hozományra, aminek kedvé­ért tulajdonképpen lemond a legényélet szabadságáról 1 — igy gondolkodnak igen okosan a zsurozó lányok. És kimondták rája rögtön a nagy (de kissé könnyelmű) elhatározást: — Nos, mi meg fogjuk mutatni, hogy átlátunk a szitán. Nem me­gyünk férjhez. Ha a szerelmi házasság már teljesen detro- nizálódott, hát szűnjék meg ránk nézve egészen az a bol­dogság, mit férjhezmenésnek neveznek. Persze, nem törvény, amely­nek megszegése büntetlenül marad. A zsurozó lányok te­hát kimondották, hogy aki lányos önérzetéről annyira megfeledkezik, hogy mégis férjhez megy, az fizessen e törvényszegéséért bírságot. Természetesen, ezek a bírság­pénzek azoknak a javára szolgáljanak, akik a leányos önérzet elvéhez való hűségük mártírjává lesznek. Eddig ugy-e bár csak olyan elmés zsur-fogadko- zásnak látszik az égés/. De azért mégis ebből született a Leányok Egyesülete néven csakhamar népszerűvé váló intézmény. És üzleti oldalát tekintve az ügynek, nem is olyan irracionális a dolog. A lányok, akik nem mennek férjhez, nem járnak roszszul: egyrészt nem kell férjhez tnenniök s ennek fejében hő­sei az elveiknek, meg va­gyoni alap is áll a rendel­kezésükre; másrészt ha férj­hez mennek, hát mégis csak szívesen fizetik le azt a bír­ságot. Elvégre a jó férj is egy bizonyos tökét képvisel, amiért kamatnak meglehető­sen csekély az a kis birság. Ezek szerint tehet vele mindenki, hogy a Leányok Egyesiileté-nek, ha másféle virágzás nem is, de az anyagi virulás biztos jövője. És meg merjük jósolni, hogy tagjai­nak száma az évek számával együtt nem fog növekedni. Ennek az egyesületnek a legtöbb tagja mindig csak olyan átmeneti tag lesz. S bizonyos az is, hogy három év múlva már egé­szen mások lesznek a tagjai, mint akik a nemes czél ked­véért lemondanak a déli korzó örömeiről. És ez jó lesz igy. A há­zasságok statisztikája nem fogja megsinyleni s a pártá­ban maradt lányokról is történni fog e réven némi­nemű gondoskodás. Szóval; O 7 az intézmény kifogástalan és — ártatlan. Mert hiszen ; a kecske is jóllakik, meg — a káposzta is megmarad. HÍREK. — Napirend. Péntek1 novemb. 14. Rém. kath. és prot. Serahion. Görög­orosz (novemb. 1) N. Koz. — Nap kél: 7 <5. 6 p. ny. 4 6. 23 p. — Hold kél: 4 ó. 17 p. ny. 5 6: 33 p. — Jótékonyczélu műked­velői szinielőadás. Szép esté­lye volt a szutmári színháznak szerdán este, mikor is, a helybeli jótékony nőegylet javára adták derék műkedvelőink a „Kis ma­ma“ vigjátékot. Cäak feltétlen dicséret és elösmerés illeti az össze; műkedvelőket, kik oda­adó buzgóság és szorgalommal adták vissza szerepűket, olyan szépen, olyan jól, hogy ezt ki- vánni sem lehet már jobban. El­ső helyen Maróthy Mariska k. a. említendő, utánna sorban Ve- réczy Margit, Kótai Mariska, Gödé Erzsiké, Lengyel Angela, Berta Piroska, ás végül Mátray Ibolyka, a ki igazán eleven játékával kedves kis jelenség volt. A férfiak közül elsőhelyen Szent- iványi Sándor, Csomay Imre, iíj. Csomay Imre, Veréczy Ernő és Ferencz Ágost. A rendezés Dr. Vajay Imre mesteri kezeit dicséri. A remek színházi estély után a Társaskörben táncz következett. — A közp. igazoló választ­mány tegnap állította öäsze a jövő évre a virilisek névsorát. Lapunk zártáig adjuk azon viri- liseket, a kik a közp. választmány igazolt. A többiekre nézve hol­napi számunkban adunk értesí­tést. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az 1886. évi XXI. t. ez. értelmében a * gal jelöltek adója kétszeresen van véve. Schwartz Albert 2755*) kor. Márkus Már­ton 2226 kor. Dr. Keresztszeghy Lajos 1874*) kor. Dr. Lengyel Márton 1777*) kor. Kiszely Ká­roly 1648*) kor. Antal Kristóf 1581 kor. Klein Vilmos 1474 k. Keresztes András 1463 kor. Dr. Lebóczky János 1350*) korona. Fuchs Bertalan 1268 kor. • Fried Emil 1254 korona. Halmi János 1154 kor. Dr. Fried Adolf 1128*) kor. Markovic8 Ignácz 1125 kor. Markovics Májer 1125 kor. Daró- czy Endre“1015*) kor. Dr. Farkas Antal 1011*) kor. Roóz Gyula 1001*) kor. Korányi János 945*) kor. Haraszthy Tamás 856*) kor. Heinrich Viktor 854 kor. Sz, Tö­rök János 853 kor. Dr. Vallon Gyula 850*) kor. Bősein József 841*) kor. Autal Dániel 818 kor. Schefteli Sámuel 817 kor. Len­gyel Endre 801 kor. Kovács Leó 774 kor. Uray Géza 768*) kor. Jankóvics János 758*) kor. Fo- garassy Sándor 753*) kor. Reiter Béla 746 kor. Dr. Török István 740*) kor. Vaday Károly 704*) kor. Vallon Lajos 692 kor. Ró- senfeld Miksa 684 kor. Dr. Nagy Barna 683*) kor. Jákó Sándor 676*) kor. Gőbel Ferencz 649 korona. — Bűnügyi főtárgy&lás. Három fiatal, de rendőrségünk előtt már jól ismert és többször büntetett zsebvágó fölött mondott Ítéletet tepnap délután a hely­beli kir. trvszék, mint bünfenyitő biróság. A három jó madár neve, Selmeczy György, Páva Ádám és Hanzel József. Azzal voltak vádolva, hogy Molnár Sámuel nagy-ári földtnivestől ez év má­jus 14-én a hidontuli hetivásár­ban 120 koronát loptak ki. A rendőrség csakhamar elcsípte az illetőket s lopásukért törvény elé állította. A kir. trszék tagjai voltak: Elnök: Papp József; bí­rák: Papp Endre, Dr. Horváth Benő. Ügyész: Dr. Németh Jó­zsef. Védő: Dr. Bagossy László ügyvédjelölt. A törvényszék mind a három vádlottat 3—3 havi fog­házra Ítélte el. Két elsőrendű vádlottat ezenkivül 1—1 évi hiva­talvesztésre ítélte. Az ügyész, nemkülönben a vádlottak meg­nyugodtak az Ítéletben, csak a 3-ad rendű vádlott Hanzel Jó­zsef érdekében adott fellebbezést be a védő. — A pezsgő. Nagy Ákos méhteleki birtokos szatmári Kis- viz-utezai házánál kőműves mun­kát teljesített e hó 13-án a hír­hedt egyik Derecskey fiú egy másik társával. — Közben a pinezébe kerültek, 8 ott egy pezs- gős ládát feltörve néhány üveg pezsgőt elfogyasztottak. — Ettől lerészegedvén, a házigazdának nagy kárt csináltak; ugyanis a gazda attól való félelmében, hogy kára megnem térül, azért is hogy a rendőrség megérkeztéig a két ember megne szökjék reájuk zár­ta a pincze ajtót. Itt aztán dühök­ben pusztítottak, összetörtek üve­geket, tejes köcsögöket s mindent mi kezük ügyébe került, törött eszközöket a káposztás hordóba is szét szórták. Délben 12 órakor megérkezvén a rendőrség, a fék­telen dühöngő állapotban levő Derecskéit összekötött kezekkel kisérték a városházához. — A pálinka. Zágonyi Ist­ván helynélküli egyén szerdán éj­jel Teleky-utcza 14. számú ház előtt a sok pálinka élvezettől oly szerencsétlenül esett össze, hogy fejét több helyen bezúzta. A ren­dőrség a sok vérvesztéstől telje­sen magán kivill levő embert a közkórházba szállította, hol se­beit bekötözték. — Tolvaj éjjeli lepkék. Kolb Vilmos banyai-utón levő korcsmájában vignn itta a hegy levét Nagy Gábor nyírbátori il­letőségű ácssegéd, aki már jól fel öntött a garatra, midőn Ma­rosán Juli éjjeli lepke kihívta valami ürügy alatt a korcsmá­ból, majd az ittas embert sétálni csalta miközben Juhász Muri, egy másik lepke odarepült s igy eíőre megbeszélve, közakarattal nevezett ácssegéd mellény zsebé­ből, amolyan ölelgetés közben — ki ölelték zsebóráját lánczostól együtt, mely a kárvallott állítása szerint testvérek között is meg­ért 40 koronát. A jeles pilléket a rendőrség csakhamar pártfo­gásába vette.

Next

/
Thumbnails
Contents