Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)
1902-11-08 / 56. szám
19#í. november 8. SZATMÁRI FRISS FJSÁG 5 A bátor asszonyok. ívzatBkiír, BOY. 7, Sikert, «rétimé») t kívánunk azoknak, a kik az n^z- »*<my jiulitiká? és szociális jogaiéi’' küzdenek, akik síkra szállanuk az emberi egyenlőség legnagyobb, légi érmé «zfctellenesebb megtagadása elk-n, a kik olyan erősek és okosak, olyan bátrak és igazságosak, hogy az örökletes elfogultságoknak nekirouta- nak, vagy legalább is nem törődnek velük. De tisztelet, becsület azoknak az asszonyoknak, a kik nem várván be ennek a küzdelemnek a sikerét, már most is részt vesznek a szocziális munkában. Azoknak, a kik ugyan nem állanak ki a fórumra, de a maguk szerető megértésével a szocziális munka bán fáradozó férti mellé állanak, azoknak is, akiknem- e-ak a szoc/.iális igazságért való rajongással, de a szocziális munkához szükséges komolysággal, tudással, elszántsággal kiáltanak a küzdők no első sorába. Az usszonyjog- nak ők a leghatásosabb hirdetői, mert a kötelesség teljesítéssel szerzik meg azt a jogot. Nem is az, a miért dolgoznak, hanem az, hogy hogyan dolgoznak, bizonyítja annak az állapotnak eszte- lenségét, igazságtalanságát, u mely az embert intellektua- litás jórészét kizárja az emberiségért való munkából. Minden érvelésnél, magyarázásnál beszédesebb az ő szereplésük. Micsoda kicsiny, nevetséges alak hozzájuk képest az u pennát forgató, elmésséget izzadó s szalonbölcsességet gyúró nyárspolgár, a ki tagadja az asszonyi komolyságnak és a komoly nőiességnek abhoz való jogát és tehetségét, hogy a szocziális munkában reszt vegyen 1 Miy szűk az övékéhez képest azoknak a látóköre, a kik csak a szalonvilágban szokásos asszonyi mindenhez hozzászólást ismervén, csak a kényelmetesen élő uriasz- szonynak a szaloubölcseség- gel való megelégedését látván, a maguk alacsony pódiumát valami nagy, magas posztamentumnak tartják, a mely felé az asszonynak bámulva kell tekintenie. A komoly asszonynak, a kit a sors járása az életküzdelem részesévé tett, a kit a gondolkozás az életnek küzdelmes voltára figyelmeztetett, a kiben a nemzedékek egész sorától örökölt semmivel sem törődést föl váltott# az emberi szolidaritás tudata. Hát ez a komoly asszony szánakozva néz arra a nagyképűségre, a melylyel a jelenték- tde» férfi magát fölöneátlónak vallja. lisztelet, becsület azoknak az asszonyoknak, a kik a nagy emberi szolidaritás bol- dogságos érzésétől eltelten aktive is, buzdítva is, a síkra kiáltván is, megértésével a férfit lelkesítvén is, részt vesznek a szocziális munkában. Azoknak, kik tehetségük, tudásuk, meggyőződéseik, készültségük révén jogosultak a fórumon helyt állaui az emberi mázsádonO »ágért, du azoknak is, n kik tudás híjjá», készültségből részt nem kapván, a maguk bee*ületes, meleg érzésével a küzdelmet megértők sokaságát öregbítik. Nem a jómód kényelmét szolgáló jótékonyságnak ágensei ők, mm a szocziális munkát a socictás szórakozásába fojtó, társadalmi szerepet játszó uagy- ságáék ők, hanem az emberiség lelkiismeretét megszó» t O la Itatásának részesei. Komoly ember ez a komoly asszony, a szociális munkát pedig csakis a ko molyság végezheti. Az, amelynek alapja a megismerés, a rossznak és jónak megismerése, a meggyőződés, a jónak szükségességéről, a Tosznak károsságárój való meggyőződés, az igazságért való lelkesedés, az igazságtalanság megvetése, az elfogultságoktól való szabadulás öröme. Komoly ember ez az asszony: annak a komolyságnak részese, amely az ember kötelességévé teszi, hogy az emberiség ideális törekvéseiért munkálkodjon, de kötelességévé és tehetségévé teszi azt is, hogy az ideálisaknak mondott törekvések között kiválogassa az igazán ideálisakat. Odakint, két német városban ez idő szerint olyan sokadalmák folynak le, amelyeknek fontos szocziális munkájában asszonyok is részt veitek, sőt első helyen vettek részt henne. Az egyik sokadalom — a leánykereskedés kérdését tárgyaló — nemzetközi volt, a másik is, a nöegyesületek kongresszusa is, rászolgált a nemzetközi érdeklődésre. Mind a ketttöben a nő a szociális munka komoly munkásának bizonyult. Meglehet, hogy az egyik-másik fölszólaló, indítványozó a beszédével, a javaslatával kihivja maga ellen annak a fent leírtuk komolyságnak kritikáját, de urak, jogászok, és doktorok, tanárok és nemzetközi tanulók, agráriusok és nvrka»- tilMták, tudósok és ipart- űzök; mondják meg, hogy az önök kongresszusain a férfi egytöl-egyig elviselhette volna-e a komolyság kritikáját? Hanem azokon a sokadalmakon a komoly nőiességnek olyan formája nyilvánult. amelyért megirigyelheti őket akárhány, formaságokba, konvencziókbii fűlt fárfi-kongres-zus. Megnyilvánult a komoly asszony meggyőződésének bátorsága. Az e nagyszerű bátorság, amely néliu talán csak a hősnek naivitása, helyzettel nem goodolása, amely néha csak meggyőződésnek való örvendezés, de igen gyakran a leggonoszabb terrorizmusnak, az előítéleteknek és elfogultságoknak tudatos megvetése. Azokon a kongresz- szusokon igen kényes kérdésekhez nemes komolysággal szólt hozzá az asszonyi bátorság, félretéve» a bajokat tenyésztő álszemérmet, a romlottságot, istápoló szégyenkezést, a hazugságot föl- burjánoztató konvencziót. A szociális munka osztályosa nem lehat más, mint szókimondó, a helyzetre rámutató, .a tudását tekintetek alá nem vendelö. Azokon a kongresszusokon az asszonyi komolyság, a nemes, |a bátor, a komoly nőiesség tanúságot tett amellett a joga mellett, hogy részt vehessen a szociália igazságért való küzdelemben, hogy részt követelhet a szocziális munkából. Meg vagyok róla győződve, hogy hazánkban a szocziális gondolkozás és érzés igazán terjedni, igazán érvényesülni csak akkor fog, ha az asszony kiveszi a maga részét a társadalmi munkából. Ha a tudás erejével, a meggyőződés bátorságával, a rajongás becsületességével, az emberi szolidaritás átér- zésével beáll u nagy munkába. Ha megteszi ezt, be nem várván azt az idŐ4, a mikor majd törvények adják meg neki a hozzá való just, de megelégedvén azzal, hogy a szükségességek ezt kötelességévé tették. Száz jel hirdeti, a megélésért folyó küzdelem ezer tanúsága bizonyítja, hogy a magyar asz- szonyban megvan az akarat és megvan a tehetség ehez a munkábaálláshoz. Tatán azt is, hogy meg fog jönni a hozzávaló bátorsága is. Nos, jó ha tudja, hogy atinuk a komolyságnak, amely nélkül a szociális munka csak a szocietás szórakozása: a bá- társávon és akaraton kiviil a tudás is része. HÍREK. Napirend. Szombat, november 8. Köm. katb. és Protest. Gottfried. — Görög-oro«z (októb. 26) MarcalaJi. — Nap kél: 6 <5. 66 p. Ny. 4 6. 88 p. Hold kél: 0-88 p. — reggel. — Egy kis cxáfolat Több oldalról vett értesülés szerint általunk jól ismert urak az egész városban uzt kürtölik, hogy lapunk holnaptól kezdve megszűnik ; illetve a „Szatmári Hiriap*- ba olvad. Ezen alaptalan híresztelésekre csak az a mondanivalónk, hogy ez nem igaz! A lap: ulnjdonoanak ez időszerűit e8zoágábau sincs a lapot, — mely elég keresetnek örvend és igy anyagi hasznot is ad, — beszüntetni. Az ilyen híresztelésekre Csak azt szokás mondani; „Kenyér irigység!“ — Kinevezés. Az igazságügy minister Mujtényi Gyula helybeli bír. jbirósági írnokot, a szt. endrei kir. jbiróságlioz segédtelek könyvvezetővé nevezte ki. Csuk gratulálhatunk ezen gyors és megérdemlett előléptetéshez. — Gazdasági szakosztályi ülés volt pénteken ti. u, 3 órakor a városháza tanácstermében, melyen tárgyalás alá vették a Csokonay- és Bocskay utczai árkok megszüntetése ügyét. A főmérnök által beterjesztett és 13000 koronával előirányzott költségvetést a szakosztály nem fogadta el, mivel az eddigi mi- serabilis állapotokat a tervezet végrehajtásával egészen beszüntetve nem látja, a mennyiben ezen utczákból az árkokban összegyűlendő viz ezután is félig nyitott, részben fedett csatornában folyna le, mi közegészségügyi szempontból tarthatatlan. Hanem azon utasítással lett visszaadva, hogy az általános csatornázási tervezekkel oldassák meg ezen utczák vizmeutesitési kérdése, mire nézve be is kérik az általános csatornázási terveket. Tárgyaltatott továbbá a városi szőllőtelepek eladási ügye. — E tekintetben már a közgyűlés múlt évben kimondotta, hogy a városi szőllőtelepek nem hozván inog a reá jók fordított költséget sem, adassanak el, miért is szakosztály most utasítja a guzd. tanácsost, hogy az eludási hirdetményt bocsássa ki. A Sz. E. H. V. által a Kis Lippu és Nagy- Lippa állomások között tervezett két fúróit kút költségeihez a szakosztály 500—500 koronával hozzá járul s ezen kivül díjtalanul engedi át a város kút fúrási eszközeit, azon feltétellel, hogy ezen két kutut, u közönség há- borithutlanul használhassa, szóval közkút jelleggel bírjanak. — Végül a felállítandó dohánybeváltó hivatal részére átengedett területen kivül, azon okból, mi- val a város anyagi helyzete nagyobb áldozatot hozni ez időszt- rint nem képes, véleményezi szakosztály a közgyűlésnek, hogy ezen javaslatot elfogadva, hozza ezt az illető hatóság tudomásár«,
