Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)

1902-11-27 / 75. szám

1902. november 27. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 HÍREK, — Napirend. Csütörtök november 2/.. Rom. kath. és prot. Ákos Görög­orosz (novembea 14) Kar. b. k. Nap kél: 7 6. 25 p., ny. 4 6. 11 p. Hold kél : 4 ó. 52 p., ny. 319 p. — D. u. 3 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlés. — Térzene a Deáktéren fél 12-től fél 1 ig. — Színházi hírek. Bérlők fi g y e l ni <i b e ! Baróti Rezső színházi titkár (ki évekkel előbb Ólmosi Rezső néven zinházank kedvelt tagja volt) az előleges intézkedések és bérlet gyűjtés végett városunkban időzik és arra kéri a bérlő közönséget, hogy amennyiben ismeretlensége és alkalom hiányában nem tiszte­leghetett, a bérelni szándékozók szíveskedjenek őt a színházi iro­dában értesíteni. — Egri Kál­mán a hirneves művész, váro­sunk szülötte, ki évek óta egyik fővárosi nyári színház művezetője, városunkba érkezett. Dicsérendő, hogy Egri mellőzte több első rendű színigazgató szerződtetési ajánlatát, Kréméihez szerződött ; huzavágyott szülőföldére, hogy minket gyönyörködtessen tősgyö­keres, igazi művészetével, a me­lyet közönségünknek legutóbbi vendégszereplése alkalmából volt alkalma csodálni. Érdeklődéssel nézünk vasárnap esti első fellé­pése elé, mely alkalommal leg- remekebb szerepét Galambodi Sándort játsza, melyet a szerző egyenesen az ő számára irt. — Lorántffy estély. A Szatmárvármegyei Loramffy Zsu­zsanna egyesület, f. é. november hó 30-án, azaz vasárnap este az „Iparos Olvasókör“ Csokonay- utczai helyiségében estélyt tart. a következő műorral: 1. Meg­nyitó, tartja O-váth Elemér fo gvmn. tanár. 2. Az iparos dalé giesülei éneke. 3. Felolvasás tartja Dr. Han'z J-nő főgymn. tanar Magyar Népdalok, zongorázzál Dr Böszörményi Emil. — A „Kölcsey-Kör* í. év. deczénibtr iió 14-en rendes köz gyűlést tart, melyen matiné i- lesz. — Felebbviteli tárgyalá­sok. A tízatmárnem iii-i kir. tör­vényszéknél 1902. évi dcczemhe'- 3-án. Nyilvános A. Eloado; Dr. Matolay Gábor. D. 370—1902. Öchvarcz Ignác/ Bíró Józ-ef el­len 114 kor. iránt. E. 126—1902. Weisz Gabor Buday Z-igimmd ellen 92 kor. iráni. E 130— 1902. Braiidii János és társai Einholc/ József éi lar-u ellen 395 kor. iránt. E. 132 —1902. Kábítóm Jenő Jeremiás Jenő ellen 102 kor. 88 fill iránt. E 133-1902 M ólnál- József Dr. Pap El inéi I ellen végreh. megszüntetése iráni Előadó dr Szarukén Zni ián, D 365 —1902. S/endrey Jenő Z-ur- zsa Julianna ellen végreh. mog szüntetése iránt. D. 366—1902. Dr. Erdélyi Miksa Kaufmunn Iynácz ellen 180 kor. iránt. E 134 —1902. Dienes Imre Nagy János ellen 60 kor. iránt. — Árpád-szobor Munká­cson. A mikor annyi kisebb egyénnek emelt már szobrot a • nemzet és éppen a legnagyobbat mellőzte, azt, a kinek e hazát kell köszönnie, — indította Mun­kács város hazafias magyar közön­ségét, ez előtt már 6 évvel arra, hogy ezt. a nemzeti tartozást le­rója s a honszerző és honalkotó nagy Árpád emlékát lovas érez- 1 szoborral örökítse meg azon a földöu, a melyen e dicső héroszunk, ma már ezer éves szép hazánk­nak megingathatatlan alapköveit lerakta! A kegyes adományok az „Árpádszobor-bizottságnak“ Mun­kácsra küldendők. Az adományok a „Munkács* czimü helyi lapban és a fővárosi napilapokban lesz­nek nyugtázva. Munkács, 1902. évi nov. hó. Ha/.afiui tisztelettel: A végrehajtó bizottság. Hagara Viktor dr., Beregvármegye fő­ispánja, tiszteletbeli elnök. Nede- czey János, országgyűlési kép viselő, elnök. — Esküdszékí tárgyalás. Ma ismét lesz a helybeli kir. törvényszéknél egy gvujtogatási ügy elővéve, mely amennyiben tartható érdekesebbnek, hogy Triff Ilié alui Kosztén, folyó évi aug. hó 10-én Szakálos taluban saját menyével Triff Koszténnéval ösz- szeveszvén, ebből keletkezett bosz- szujábau salát fiának Triff Kosz- tánnak lakóházát felgyújtotta, minek következtében az teljesen le is égett. A tárgyalásra mind­össze 4 tanú idéztetett meg, s igy valószínű, hogy a beismerés­ben levő vádlott ügye nem fogja bosszúsan igénybe vonni az es- küdszéki tagok idejét és türelmét. — Esküvő. Kepecs Ferencz rövidáru kereskedő paksi lakos tegnag tartotta esküvőjét Glück Gizella kisasszonynyal. — Térzene. Ä mai térzene műsora a következő: 1. „Király liűjég“ induló, Friedrich. 2 „Pisztráng“ polka, Stróbl. 3. „Rákóczy“ nyitány, Kéler B. 4. „Magyar dalok“ Nyáry. 5. „Lótti ezredesei“ Hallidny. 6. „Méhkas“ induló, Schneider. Anyakönyvi közlemények. Születések: Pásztor Mária, Puskás Sándor, Juhász Mária, Kl-ii, Regina, Fischer B-rnát.. P'pp Miria, Koinjmhi Erzsébet, Jurc-ó Gi/i lla, .Jánki Mihály, Szék-lv Te •éz Siiv g Endre. Meghaltak: Ö v B rvald Mir- o nie, • W ónberger Eszter, Po- gvmai Janó-. CSARNOK. Egy meg nem odázott zseni, — Elbeszélés. — Irta : OLÁH BÉLA. (Folytatiís.) Halas pillantások közt hoz­zám szegődött, mi kijöttünk. — Elfogyott a pénze, uram? — k érdéin. Előbb végig nézett, aztán O ~ 7 kezét kahátjábn téve, pat­kós z szül feleié: — Nem, nem is volt! Ez a hálátlan szolganép mindjárt pénzt csikar Nem. gondolám magamban, nem fizetek ez egyszer, hadd lássam, mit csinál velem. — Az utolsó szót erősen megnyomta s aztán nagyon nagyon mélyen jövő sóhajjal tette hozzá: s ha ön közbe nem lép, még kidob az a gálád fatytyú, engem Gomb Gyurit — In­nen tudtam meg, hggy Gomb Gyurinak hivják. Ezután igen t gyakran találkoztam vele. Nagyon megszerettem, mert érdekelt. Még most is élén­ken emlékszem külsejére, alak­jára, bogaraira, furcsa szo­kásaira, szóval mindenére. Czinikus volt a szó legtúl- zottabb értelmében. Ruhájá­ra nem adott semmit, oly­annyira, hogy ha nem figyel­meztettem piszkosan, rongyo­san járt. Volt egy barnának mondott kalapja — nem tud­tam volna megmondani me­lyik korbeli lehet, de annyi bizonyos, hogy inkább sárga zöld volt mint barna. A ha­ját hosszan hordta, mert zse­ninek képzelte magát s hogy annál kuszáltabb legyen, elég­nek tartotta, ha minden ne­gyednap fésüli meg. Az ingét úgy hordta, mint Petőfi; nyakkendőnek persze nyoma sem volt, éppen mint Pető­finél. Csak egy nem hason­lított rá, a haja, mert ko­romfekete volt. Legjobban tudta ö ezt, nemes haragja gyakran kitört tükörbe nézve, haját borzasra igazította, mert ilyenkor pir futotta el arczát látva, hogy az ég megfosz­totta öt u nagy örömtől, hogy Petőfire még hajra is hason­lítson. De ö belsőleg nagyon hasonlított a nagy költőre, költő volt a szó iegpetöfibb értelmében s bizonyosan Pe­tőfi jutott volna az ö sorsára, ha nem Petőfi szülénk előbb, hanem Gomb Gyuri. Igen ö költött, szörnyen költött, kél láb inegasra hevert szobájá­ban a „költemény tüzér“ — s csak egyetlen egy kár volt az egészben, hogy költemé­nyei közül egyet sem ismert u világ kívülem, habár épen nem mondhatni, hogy, hogy keveset fáradt volna e dolog­ban. De mindhiába, öt nem értették meg. ö félreértett zseni volt, a költészet művé­szet martyrja. iner költői he- vüiékenységét, ihletett hang­ját a durva, a prózai szer­kesztői üzenetek porig suj tolták. „Nem közölhető, igen prózai“ — a másik : „nagyon áradozó, bombastikus“ — a harmadik: „tele tan gram­matikai hibákkal“ — hal­latlan — sőt egyik, bizo­nyosan valami szolgalelkü szerkesztő olyan maiieziózus volt, hogy egy ismertebb élezlap bolond gombai közzé küldte verseit. Ez rövid időre megtörte, de csak annyiban, hogy egy darabig kevesebbet irt; de pár hét múlva vénája ismét a szokott módon kezdett mű­ködni a hallhatatlanság ro­vására. A költészet minden nemét művelte, valóságos factotum költö volt. Ti sze­gény emberek, nem is tud­játok, hogy nem volt alka­lom, amire ne irt volna köl­teményt — a prózát meg­vetette, mert aljasnak találta; szóval alkalmi költő volt, akár Geöthe vagy Szász. Károly. Ennyi mellőzés más, közön­ségesebb embert megtört volna, de őt nem azért hiv- ták Gomb Gyurinak, hogy erre hederitsen s csakis any- nyiban látszott meg rajta a csüggedés, hogy sárgás zöl­des barna kalapját jobban lehúzta s szórta menykő gyanánt sújtó sarkastikus élezeit. Lakása egészen gaz­dájára vallott. Egy szobája volt a harmadik emeleten, ezt inkább szegénységének, mint különczködésének tu­lajdonítottam ! Sötét, egy ablaku szoba, eldugva valahol hátul a fo­lyosón. Gyakran jártam hoz­zá s már megszokhattam volna ridegségét és mégis valahányszor beléptem, hi­deg futotta át testemet. So­káig kellett körültekintget- nem, hogy megkülönböztes­sem az egyes tárgyakat. Félig megvetett ágy, egy szék, egy nagy láda, — ez volt a szoba bútorzata, ha csak két eltépett képnek el­törött rámája s tükör, — a melynek mindene meg volt, csak az üvege hiányzott — bútor számba nem megy. Mint mondám, a költé­szetnek felkent bajnoka volt s ezért éppen nem csodál­koztam, ha leggyakrabban itbiaka mellett találtam; Írva a legszebb, de a világ által ignoráit ódát, lyrai költe­ményt, balladát, sőt drámát. Nem mondom, hogy képzet­tebb ember nem volt ő nála, sőt azt sem mondom, hogy ő olvasott legtöbbet a vilá­gon, de fogadást teszek rá, hogy Petőfit és Aranyt nem olvasta el többször senki, mint Gomb Gyuri. Nem tu­dom, honnan szerezte őket, de mind a kettő olyan pisz­kos volt, hogy csakis azzal menthető, hogy annyit ol­vasta. Kerekszám harminczat tudott tőlük könyvhétévé; de ezek közt legjobban „Az őrült“ és „A dalnok búja“ ragadta meg fantasztikus el­méjét. Szobája arról tanús­kodott, hogy „A dalnok búja“ hatása alatt rendezte be, mert: Mellette és körűié vannak Romjai sok törött sóhajnak, Szárnyaszegett dalok, Szelleme gyászos töredéki, Fájdalma átkövült emléki . . . Romok közt andalog ! (Folyt, köv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents