Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)
1902-11-22 / 70. szám
1902. novsrabsr 22. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 Az Avas. Szatraár, uov. 21. Szatmármegye keleti részén terül el, a nagy kiterjedésű vadregényes Avas, mely természeti szépségekben gazdag; sokhelyütt valósággal őserdők borítják a magas bér- ezeket. Lakói a szó teljes értelmében a czivilizáczió legalacsonyabb fokán vannak most is. Yadtermészetü, elszánt és vérengző nép, melynek megszelídítésével valljuk meg őszintén sem az állam, sem a tekintetes vármegye idáig nem sokat törődött. A szatmári kir. tszék bűnügyi irattára legjobb bizonyítók ezen félvad emberek jellemzésére. Ha az Avasban elkövetett rengeteg számú lopás, rablás és gyilkosságokról egy statisztikát készítenünk, visszamenőleg csak két évtizeden át, bizonyára megdöbbentő lenne azok mennyisége. A tegnap elhangzott ketős halálositélet, mely Dobje Alexa és Bura Mihály fejére mondatott ki az esküdtszék, joggal mondhatni, az egész közvéleményt minden nagyobb izgatottság nélkül hagyta. Mi kik tőszomszédságában élünk, alig 60—70 kilométernyi távolságban az Avastól, jól tudjuk, hogy az ottani nép lelki ál lapota minő durva, minő vad, hogy a legkisebb felindulásra képesek ezek az emberek egymást legyilkolni. Napról-napra előttünk Ítéli el a helybeli kir. tszék az Avasból a bűnösöket, kik soha egy alkalommal sem látszanak megtörve lenni, mikor a törvény fejőkre büntetést mér. A megbánásnak, a töredelmes vallomásnak semmi jele soha; különösen a legutóbbi eset megdöbbentő, mikor a legnagyobb büntetéssel, a kötél általi halállal sújtják az illetőket s mégis a két gyilkos valójában semmi megrendülés, semmi félelem. A vadság mellett, mindenesetre erős lekület is kell az ilyesmihez, merthogy azok, az tagadhatóan. Ép testben, erős a lélek, mondják a lélekbúvárok. Igazuk van. Mert az Avas lakói, mind megannyi óriás, — a vadon gyermekei ezek, kik külsőleg hasonlók egy-egy tölgyfához, de melyet belől a szu, a rossz akarat rág. Mikor láttuk őket, ezt a két marezona alakot a vádlottak padján ülni, önkénytelenül elgondoltuk testi erejükkel minő nagy és hasznos i szolgáltatokat tudnának ezek — persze ha a jámborság és becsületesség utján haladnának, úgy embertársaik, — mint az államnak, teljesíteni. Ázsia őserdőinek lakóit, a vadállatokat, mint oroszlánokat, tigriseket képesek az állatszeliditök megszelídítve, egyes mutatványokra felhasználni, hogy ne lehetne képesek ezeket az Avas lakóit is a czivilizátió megannyia eszközével a vadság és kegyetlenkedéstől megmenteni. Hiszen ezek is emberek, Isten teremtményei, kik éppen úgy megtudnak minket érteni, mint azok az egyes afrikai vad törzsek, kikből a hittérítők a vallás nagy varázsával engedelmes, jámbor és munkás népet faragtak. Az Avas lakói mégsem aunyira vadak, hogy ne lehessen őket könnyebb módozattal a cziviiizácziónak megnyerni. Persze, itt az államnak magának kellene az ügyet kezébe venni. Elsősorban is az egész Avasnak minden legkisebb községében állami iskolákat szervezni, az illető lelkészeket az államnak kinevezni s olyanokat alkalmazni, kik képesek arra, hogy a czivi- lizácziót a vallásai vigyék be nép közé. A mostani rendszer szerint az illető papok mitsem törődnek azzal, hogy hiveik a felvilágosodás, a czivilizáczió felé hajoljanak: anyagi érdekök ezzel ellenkezik ! Ezenkívül a legnagyobb veszélyt, a butitó pálinka élvezetet lehető legkisebb fokra reducálni, azokat a lelketlen koresmárosokat, kik e szerencsétlen népet saját hasznukra a pálinka hitelezéssel kizsákmányolják, irgalmatlanul elpusztítani a faluból. A csendörség létszámát sokkal nagyobb módon a nevezett helyeken, különösen a két fő fészekben mint Komorzán és Tartolcz, felemelni., a nyilvános mulatságok számát korlátozni, mivel ilyen alkalmakkor történnek a verekedések és ebből később bosszúból gyilkosságok. A közutak felállítását, hogy a nép képes legyen falujából minden alkalommal kimenni és végül, a mit elsőnek kellene jelezni, vasút létesítését ezek mentén több helyütt fürészgyárak létesítését, hogy a teljesen vagyontalan népnek legyen biztos megélhetési forrása s ne legyen kénytelen sokszor az existentia végett is lopni s rabolni. A közművelődés, a közié- kedési utak és a közigazgatás fejlesztése, röviden azok az eszközök, melyek alkalmazása mellett az Avas két évtized alatt a javulás, a czivilizáczió képét fogják mutatni, — ha az állam ezekhez még ma kezdene hozzá. Ehhez pedig kevés a reményünk; a fegyházak hát had teljenek — teljenek az avasi népből! HÍREK. — Napirend. Szombat november 22. — Róin. kath. és protest. Cecília. Görög-orosz (nov. 9.) Onesiph. — Nnp kél: 7 óra 19 p. Nyugszik : 4 ó. 13 p. Hold kél: 11 óra 22 p. Ny : 0- 58 p. — Katonai szemle. Lovag Mikrois Vilmos cs. és kir. vezér őrnagy, ungvári kerületi dandárparancsnok, tegnap városunkban időzött, mikor is a póttartalékosok fölött szemlét tartott. A dandárparancsnok a legénység kiképzése fölött teljes megelégedését fejezte ki. — Felülvizsgálat. A Pannónia szálloda felülvizsgálata f. é. deczember 11-én fog megtörténni, melyen jelen lesz Pünkösdi Fe- rencz műszaki tanácsos, mint a minisztérium kiküldöttje is. — Uj bérház. A helybeli mészáros ipartársulat, a Hám János utcza sarkán levő rozoga Soós-féle házat nemsokára lebontatja s helyébe egy díszes bérházat emel. Ez iráuyban a hatósághoz már be i* adták a kérvényt. A régi rozoga épület, elfog tehát onnan nemsokára tűnni, mely nagyon is helyén való. — A Szatmárhegyen 3 állami népiskola építésének czél- jára mógvásárolt telkek vételárát a városi hatóság az érdekelteknek kifizette és igy a telkek birtokába jutottak. Az építkezések kora tavasszal kezdetüket vcssik. — Esküdszéki tárgyalás. Ma, szombaton újból esküdszéki tárgyalás lesz a törvéuyszékuél. A vádlottak padján ezúttal nő fog ülni, özv. Papp Czilikáné szül. Gózsa Mária, ki kétrendbeli gyújtogatásért van vádolva. A tényállás következő: Rózsapalla- gon az illető vádlott 1900. év szept. 4-én Anna nevű akkor még 9 éves leányának egy csomó gyufát adott oda azon utasítással, hogy régi haragossá, Gozse Tó- gyer udvarán levő takarmányt gyújtsa fel; terhelt leánya ezt meg is tette, melyből nem kevesebb mint 24 rózsapallagi gazdának a háza éz mellék épületei, nemkülönben betakarított terményei és ingóságai hamuvá lettek. Az eset tettese, a gyújtogató a legszorgosabb kutatás duezára sem tudódott ki. A tűz által okozott kár ekkor nemkevesebb mint 41890 kor. volt. Másodízben f. év augusztus 3-án Gozsa Tó- gyer és Gozsa Mihály 160 kor. értékű szénatakarmányát gyuj» tóttá fel szándékosan s ekkor mondotta szomszédjának haragosan, véletlenül; „felgyújtalak leneteket mint már egyszer!* A dolog igy tudódott ki, hogy az első gyújtogatás büntette is az ő lelkét nyomja. A tárgyalás igen érdekesnek Ígérkezik. Három páriái vénkiftagi- •zony kalandjai. Különös esettel foglalkozott a minap a párisi rendőrség. Egy bérkocsis három vénkisasszonyt vitetett be a rendőrségi irodába, azzal vádolván őket, hogy egész éjszaka kocsi- káztatták magukat s reggel, mikor fizetésre került volna a sor siránkozva vallották meg, hogy egy soujok sincs. — Este tizenegy órakor ültek be a kocsimba! — panaszkodott a bérkocsis. — Bejártam velük az egész Párist s nem szereztem egy sout sem. A. rendőrtisztviselő felszólítására az egyik vénksiasszony elmondotta azután, hogy mi volt az oka az éjjeli kocsikázásnak. — Együtt laktunk mind a hárman — úgymond — s pénzecskénket összetéve, közös háztartásban tengettük életünket. Két hónappal ezelőtt egyezerre vége szakadt nyugodalmas életünknek. Éjnek idején egy férfi tört be szobánkba s kiakart bennünketrabolni s talán meg is ölt volna mindhármunkat, ha sikoltozásunkra a házbeliek még idejébeu elő nem sietnek s el nem riasztják őt. Ettől a naptól fogva nem volt maradásunk lakásunkon; attól féltünk, hogy a betörő ismét megjelenik és bizonyosan meg is öl bennünket. Vallomásának többi részében elmondotta ezután a vénkisasszony, hogy másnap felmondották lakásukat, eladták miuden holmijukat és elhatározták, hogy minden módon védekezni foguak a betörő ellen. Azt a tervet eszelték ki, hogy nappal minél látogatottabb helyeken fognak tartózkodni, az éjjelt pedig bérkocsin töltik. Tervüket megvalósították, s amig pénzecskéjükből tartott, nem is volt semmi kellemetlenségük. A mikor mindenükből kifogytak, az ismerős bérkocsisok jóvoltából még sikerült néhányszor kocsikázniok hitelbe. De végre egy keményszivü bérkocsis arendőrsóg elé vitte őket. A három vénkisasszonyt a rendőrség nem büntette meg. Beszállították őket egy menedékhelyre, ahol nem kell félniök a rettenetes betörőtől. A szinéizházasságok. Németországban körülbelül 8000 színésznő hajadon még. Hujadon pedig azért mert az igazgatók — egyszerűen nem szerződtetik a színésznőket ha férjezettek. Azt mondják : ha asszony a művésznő nem gyakorol varázst a közönségre. Ha színész a férj; annál rosszabb, mert esetleg egyik tetszik az igazgatónak a másik nem 4s igy a használható házastárs — ha nem akar válni, — kénytelen férje miatt, enyhébb fizetés mellett is elszerződni. A színésznők csak kifelé házasodnak. Gazdag, előkelő, befolyásos férjeket keresnek. Érdekes, hogy a szinészhá- zasságok hogy oszlanak meg. Balletthölgyek „maguk között“ egyáltalán nem házasodnak. Komikus szubrettét nagy ritkán vesz el. A szubrett rendszerint szerelmi hős neje lesz. A legtöbb művé-znő csak 23—30 éves korában * megy férjhez.
