Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)

1902-11-22 / 70. szám

1902. novsrabsr 22. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 Az Avas. Szatraár, uov. 21. Szatmármegye keleti részén terül el, a nagy kiterjedésű vadregényes Avas, mely ter­mészeti szépségekben gazdag; sokhelyütt valósággal őser­dők borítják a magas bér- ezeket. Lakói a szó teljes értelmé­ben a czivilizáczió legalacso­nyabb fokán vannak most is. Yadtermészetü, elszánt és vérengző nép, melynek meg­szelídítésével valljuk meg őszintén sem az állam, sem a tekintetes vármegye idáig nem sokat törődött. A szatmári kir. tszék bűn­ügyi irattára legjobb bizonyí­tók ezen félvad emberek jel­lemzésére. Ha az Avasban elkövetett rengeteg számú lopás, rablás és gyilkosságokról egy sta­tisztikát készítenünk, vissza­menőleg csak két évtizeden át, bizonyára megdöbbentő lenne azok mennyisége. A tegnap elhangzott ketős halálositélet, mely Dobje Alexa és Bura Mihály fejére mondatott ki az esküdtszék, joggal mondhatni, az egész közvéleményt minden na­gyobb izgatottság nélkül hagyta. Mi kik tőszomszédságában élünk, alig 60—70 kilomé­ternyi távolságban az Avas­tól, jól tudjuk, hogy az ottani nép lelki ál lapota minő durva, minő vad, hogy a legkisebb felindulásra képesek ezek az emberek egymást legyilkolni. Napról-napra előttünk Ítéli el a helybeli kir. tszék az Avasból a bűnösöket, kik soha egy alkalommal sem látszanak megtörve lenni, mikor a törvény fejőkre bün­tetést mér. A megbánásnak, a töredel­mes vallomásnak semmi jele soha; különösen a legutóbbi eset megdöbbentő, mikor a legnagyobb büntetéssel, a kötél általi halállal sújtják az illetőket s mégis a két gyilkos valójában semmi meg­rendülés, semmi félelem. A vadság mellett, min­denesetre erős lekület is kell az ilyesmihez, merthogy azok, az tagadhatóan. Ép testben, erős a lélek, mondják a lélekbúvárok. Igazuk van. Mert az Avas lakói, mind megannyi óriás, — a vadon gyermekei ezek, kik külsőleg hasonlók egy-egy tölgyfához, de melyet belől a szu, a rossz akarat rág. Mikor láttuk őket, ezt a két marezona alakot a vád­lottak padján ülni, önkény­telenül elgondoltuk testi ere­jükkel minő nagy és hasznos i szolgáltatokat tudnának ezek — persze ha a jámborság és becsületesség utján haladná­nak, úgy embertársaik, — mint az államnak, teljesíteni. Ázsia őserdőinek lakóit, a vadállatokat, mint orosz­lánokat, tigriseket képesek az állatszeliditök megszelídítve, egyes mutatványokra fel­használni, hogy ne lehetne képesek ezeket az Avas lakóit is a czivilizátió megannyia eszközével a vadság és kegyet­lenkedéstől megmenteni. Hiszen ezek is emberek, Isten teremtményei, kik ép­pen úgy megtudnak minket érteni, mint azok az egyes afrikai vad törzsek, kikből a hittérítők a vallás nagy varázsával engedelmes, jám­bor és munkás népet farag­tak. Az Avas lakói mégsem aunyira vadak, hogy ne le­hessen őket könnyebb mó­dozattal a cziviiizácziónak megnyerni. Persze, itt az államnak magának kellene az ügyet kezébe venni. Elsősorban is az egész Avasnak minden legkisebb községében állami iskolákat szervezni, az illető lelkésze­ket az államnak kinevezni s olyanokat alkalmazni, kik képesek arra, hogy a czivi- lizácziót a vallásai vigyék be nép közé. A mostani rendszer sze­rint az illető papok mitsem törődnek azzal, hogy hiveik a felvilágosodás, a czivili­záczió felé hajoljanak: anyagi érdekök ezzel ellenkezik ! Ezenkívül a legnagyobb veszélyt, a butitó pálinka élvezetet lehető legkisebb fokra reducálni, azokat a lelketlen koresmárosokat, kik e szerencsétlen népet saját hasznukra a pálinka hitelezéssel kizsákmányolják, irgalmatlanul elpusztítani a faluból. A csendörség létszámát sokkal nagyobb módon a nevezett helyeken, különö­sen a két fő fészekben mint Komorzán és Tartolcz, fel­emelni., a nyilvános mulat­ságok számát korlátozni, mi­vel ilyen alkalmakkor tör­ténnek a verekedések és eb­ből később bosszúból gyil­kosságok. A közutak felállítását, hogy a nép képes legyen falujá­ból minden alkalommal ki­menni és végül, a mit első­nek kellene jelezni, vasút létesítését ezek mentén több helyütt fürészgyárak létesí­tését, hogy a teljesen va­gyontalan népnek legyen biz­tos megélhetési forrása s ne legyen kénytelen sokszor az existentia végett is lopni s rabolni. A közművelődés, a közié- kedési utak és a közigazga­tás fejlesztése, röviden azok az eszközök, melyek alkal­mazása mellett az Avas két évtized alatt a javulás, a czivilizáczió képét fogják mutatni, — ha az állam ezekhez még ma kezdene hozzá. Ehhez pedig kevés a re­ményünk; a fegyházak hát had teljenek — teljenek az avasi népből! HÍREK. — Napirend. Szombat november 22. — Róin. kath. és protest. Cecília. Görög-orosz (nov. 9.) Onesiph. — Nnp kél: 7 óra 19 p. Nyugszik : 4 ó. 13 p. Hold kél: 11 óra 22 p. Ny : 0- 58 p. — Katonai szemle. Lovag Mikrois Vilmos cs. és kir. vezér őrnagy, ungvári kerületi dandár­parancsnok, tegnap városunkban időzött, mikor is a póttartaléko­sok fölött szemlét tartott. A dan­dárparancsnok a legénység ki­képzése fölött teljes megelégedé­sét fejezte ki. — Felülvizsgálat. A Pan­nónia szálloda felülvizsgálata f. é. deczember 11-én fog megtörténni, melyen jelen lesz Pünkösdi Fe- rencz műszaki tanácsos, mint a minisztérium kiküldöttje is. — Uj bérház. A helybeli mészáros ipartársulat, a Hám Já­nos utcza sarkán levő rozoga Soós-féle házat nemsokára lebon­tatja s helyébe egy díszes bér­házat emel. Ez iráuyban a ható­sághoz már be i* adták a kér­vényt. A régi rozoga épület, el­fog tehát onnan nemsokára tűnni, mely nagyon is helyén való. — A Szatmárhegyen 3 ál­lami népiskola építésének czél- jára mógvásárolt telkek vétel­árát a városi hatóság az érdekel­teknek kifizette és igy a telkek birtokába jutottak. Az építkezé­sek kora tavasszal kezdetüket vcssik. — Esküdszéki tárgyalás. Ma, szombaton újból esküdszéki tárgyalás lesz a törvéuyszékuél. A vádlottak padján ezúttal nő fog ülni, özv. Papp Czilikáné szül. Gózsa Mária, ki kétrendbeli gyújtogatásért van vádolva. A tényállás következő: Rózsapalla- gon az illető vádlott 1900. év szept. 4-én Anna nevű akkor még 9 éves leányának egy csomó gyufát adott oda azon utasítással, hogy régi haragossá, Gozse Tó- gyer udvarán levő takarmányt gyújtsa fel; terhelt leánya ezt meg is tette, melyből nem keve­sebb mint 24 rózsapallagi gazdá­nak a háza éz mellék épületei, nemkülönben betakarított termé­nyei és ingóságai hamuvá lettek. Az eset tettese, a gyújtogató a legszorgosabb kutatás duezára sem tudódott ki. A tűz által okozott kár ekkor nemkevesebb mint 41890 kor. volt. Másodízben f. év augusztus 3-án Gozsa Tó- gyer és Gozsa Mihály 160 kor. értékű szénatakarmányát gyuj» tóttá fel szándékosan s ekkor mondotta szomszédjának harago­san, véletlenül; „felgyújtalak le­neteket mint már egyszer!* A dolog igy tudódott ki, hogy az első gyújtogatás büntette is az ő lelkét nyomja. A tárgyalás igen érdekesnek Ígérkezik. Három páriái vénkiftagi- •zony kalandjai. Különös eset­tel foglalkozott a minap a párisi rendőrség. Egy bérkocsis három vénkisasszonyt vitetett be a ren­dőrségi irodába, azzal vádolván őket, hogy egész éjszaka kocsi- káztatták magukat s reggel, mi­kor fizetésre került volna a sor siránkozva vallották meg, hogy egy soujok sincs. — Este tizenegy órakor ültek be a kocsimba! — panaszkodott a bérkocsis. — Bejártam velük az egész Párist s nem szereztem egy sout sem. A. rendőrtisztviselő felszólításá­ra az egyik vénksiasszony elmon­dotta azután, hogy mi volt az oka az éjjeli kocsikázásnak. — Együtt laktunk mind a hár­man — úgymond — s pénzecs­kénket összetéve, közös háztar­tásban tengettük életünket. Két hónappal ezelőtt egyezerre vége szakadt nyugodalmas életünknek. Éjnek idején egy férfi tört be szo­bánkba s kiakart bennünketrabolni s talán meg is ölt volna mindhár­munkat, ha sikoltozásunkra a ház­beliek még idejébeu elő nem si­etnek s el nem riasztják őt. Ettől a naptól fogva nem volt mara­dásunk lakásunkon; attól féltünk, hogy a betörő ismét megjelenik és bizonyosan meg is öl bennünket. Vallomásának többi részében elmondotta ezután a vénkisasszony, hogy másnap felmondották laká­sukat, eladták miuden holmijukat és elhatározták, hogy minden mó­don védekezni foguak a betörő ellen. Azt a tervet eszelték ki, hogy nappal minél látogatottabb helyeken fognak tartózkodni, az éjjelt pedig bérkocsin töltik. Ter­vüket megvalósították, s amig pénzecskéjükből tartott, nem is volt semmi kellemetlenségük. A mikor mindenükből kifogytak, az ismerős bérkocsisok jóvoltából még sikerült néhányszor kocsikázniok hitelbe. De végre egy keményszivü bérkocsis arendőrsóg elé vitte őket. A három vénkisasszonyt a ren­dőrség nem büntette meg. Beszál­lították őket egy menedékhelyre, ahol nem kell félniök a rettene­tes betörőtől. A szinéizházasságok. Né­metországban körülbelül 8000 színésznő hajadon még. Hujadon pedig azért mert az igazgatók — egyszerűen nem szerződtetik a színésznőket ha férjezettek. Azt mondják : ha asszony a művésznő nem gyakorol varázst a közön­ségre. Ha színész a férj; annál rosszabb, mert esetleg egyik tet­szik az igazgatónak a másik nem 4s igy a használható házastárs — ha nem akar válni, — kénytelen férje miatt, enyhébb fizetés mel­lett is elszerződni. A színésznők csak kifelé házasodnak. Gazdag, előkelő, befolyásos férjeket keres­nek. Érdekes, hogy a szinészhá- zasságok hogy oszlanak meg. Balletthölgyek „maguk között“ egyáltalán nem házasodnak. Ko­mikus szubrettét nagy ritkán vesz el. A szubrett rendszerint szerel­mi hős neje lesz. A legtöbb mű­vé-znő csak 23—30 éves korában * megy férjhez.

Next

/
Thumbnails
Contents