Szatmári Friss Ujság, 1902. november (1. évfolyam, 49-78. szám)

1902-11-01 / 49. szám (42. szám)

1 évfolyam. 49. szám. szalmái, 1902. számlát, mmüar 1. ■S-LJ nZ77*1 f Ptlelöe szerkesztő: HAJLIK ÁRPÁD. és kiadóhivatal: morváijAnos könyvnyomdája . Sntm&ion, Eóivös-atoa A Telefon 78. ________________—------------------------------^umshmbí Eg yes száma 2 fillér / Megjelenik mindennap • korán reggel. ? Hirdetések felvétetnek^ Morvái Jtenoe könyvit nyomdájáén, valaminfcí L&W0J Miksa könyv», kereskedésében. > ■.. . . Jm IV Iiért jár Fejórwáry Béesiissi? . Viszály a trón§r@ɧ suliul!. Halónak napja. ImádKűzzütik! Óra pro nobis! Imádkozzál érettünk! Te magasztalt szűz Anya, ki ott fenn vagy a magas Mennyekben fiad, a Megváltó oldala és az Isten itélő- széke mellett, imádkozzál érettünk. Ne másért, csak azért, hogy meg­értsük a Tant, melyet Ö hirdetett és e Tan értelmében megértsük és szeressük egymást. Mert szükségünk van erre nagyon. És Ti, kiknek sírjaihoz ma elza­rándokolunk, a kegyelet mécsesét gyújtva meg azokon az emlékezés koszorúját téve le azokra: Ti, kik már meggyőződésből tudjátok, hogy az Ur előtt mindenki egyforma, csak a jók és rosszak, a becsülete­sek és becstelenek között tesz kü­lönbséget, Ti, kik meghaltatok és éltetek e hazáért, de Ti is szeret­teink, kik értünk éltetek; imádkoz­zatok érettünk. imádkozzatok, hogy ne ismerjünk mi sem különbséget, csak a jók és rosszak, a becsületesek és becstele­nek között, ne a születés, a rang, az anyanyelv, a vallás szerint osz­tályozzuk egymást, hanem csak aszerint, melyikünk mennyi reszereíi a magyar hazát. Ne engedd te mindenek felett trónoló Isten, hogy közöttünk az egyenetlenség kórója magasra bur- jánozzék, mert nekünk magyaroknak, kik minden oldalon ellenséggel va­gyunk körülvéve, soha nagyobb szükségünk nem volt az összetartásra, mint most. És midőn letesszük a koszorúkat meggyujtjuk a mécseseket, szivünk­ben szent fogadalmat teszünk: utolsó ieheletünkig, utolsó csepp vérünkig megvédjük ezt a földet minden el­lenség ellenében, megvédjük a Ti számotokra, kik benne nyugosztok. Te magasztalt szűz Anya, imád­kozzál érettünk! És imádkozzatok Ti is, kiknek sírjaihoz ma elzarán­dokolunk. Ne másért, csak azért hogy megértsük a Tant, melyet Ö hirdetett, megértsük és szeressük egymást. Mert szükségünk vön erre na» gyón. Ez a nap a halottaké. Megnyílnak a temetők kapui és az élők ellátogatnak halottjaikhoz, visznek nékik virágot és emlékükre meggyujtanak A házasság reforoija. Ingyen vátlópörök. A reform a következő : A pápa rendeletet adott ki, hogy nevében bullát készítsenek, amely reformálja a katolikus házasság megsemmisítésének rendszerét. Ez a bulla érvényteleníteni fogja a korábbi rendelkezéseket, neve­zetesen az 1888. február 20-iki híres Instructiót, Megfogja szüntetni az ügy­vivők, prelátusok működését, akik eddig ebben a zavaros vízben halásztak. Egv szóval minden házasság annuálása akár a Szent Hivatal, akár a Congre- gatio Boncilii, akár a Propaganda ré­széről, elejétől végig ingyenes lesz sze­gények, gazdagok és fejedelmek számára egyaránt. És ez nagy reform lesz, mert ezek a pörök eddig legalább is három millió lírát jövedelmeztek évente a pápai kincstárnak. A pápa reformjának vájjon nem az-e a célja, hogy az embereket hozzászok­tassa, hogy vallási érzésüket is meg­nyugtassák ? Mert a világon mindeuütt vagy forradalmak, vagy súlyos egyház- politikai harcok árán megszüntették az egyházi törvényszékek bíráskodását a házassági jogban. Nálunk a kőtelező polgári házasság intézményével vesztette erejét az egyház házassági joga. A ka­tolikus házasfél, akit három világi fó­rum elválasztott élte társától, újabb házasságot köthet, bár a dogma tiltja és csak egyházi áldásban nem részesül­het. Mivel pedig ehez általános érdek egy-egy szál gyertyát. Ez összes ünne­pek között ez a legszebb : a kegyelet, a megemlékezés ünnepe, részt vesz benne mindenki, szegény és gazdag egyaránt. nem fűződik, az emberek nem követik dogmát. Jean de Bonnefon érdekesen mondja el, XIII. Leó pápa hogyan adta a bíbo­rosok tudtára akaratát. Kedden reggel ünnepies, ódon natárok érkeztek a Saint- Damase udvarba. Hat bíborost hoztak, akiket a pápa udvari futárokkal hívott meg Hét prelátus fogadta őket az elő­csarnokban. A bíborosok és prelátusok ilyetén összehívása ritka esemény, mióta XIII. Leó pápa hajlott korú. A tizenhárom egyházi személy, szót­lanul, néma hódolattal várta a pápát. Egyik sem tudta, mi célból vannak összehiva. Egyszerre ritmikus lépések hangzanak. Szolgák hozzák a pápát kis gyaloghintón, amit most már akkor is használ, ha az épület egyik részéből a másikba megy. Egy fehér árny lép k csendesen, zajtalanul a hintóból. Ez a papa, akit szolgák támogatnak és aki­nek fehér öltözete, sápadt arca csak a sötét szeme villogását emelik ki. Jobb­jában nagy, csipkés keszkenőt szorongat és lassan topog az aranykaru trón felé, hová szolgák emelik fel. Mikor jár, nem látszik nagyobbnak, mint egy bérmáló gyermek. Mikor leül trónjára, zsebéből egy olasz nyelvű írást vesz elé és oda- nyujtja az egyik szolgálattevő kamarás­nak, aki a nagy csöndben fenhangon olvasni kezdi az iratot: A pápa kifejti benne, hogy a legújabb események a katolikus házasságok fel­bontásának eljárására vonták a figyel­met, Céloz a franciaországi eseményekre. hol egy kanonok kompromittálta az egy* házat. Igaz, hogy egy tagjának hűtlen­sége miatt nem érheti vád az egésa egyházat, de a hamisító kanonok már valóságos annullációt is vívott ki. Ró­mába is eljött M. hercegnek, egy régi uralkodó család közeli rokonának leve­lével és a Kardinálisok fogadták, sőt nem átallották vele azontúl levelezni. (Ennél a passzusnál — mondja Jean da Bonnefon — a pápa kis, keskeny kézé* nek finom, hosszú, ráncos ujjait a búr- nótszelencén, melyet a keszkenő helyett vett elé, a maga sajátságos módján vé­gigjáratta.) — A rosszhiszeműségnek — folytatta a felolvasó — most alkalma van azt mondani, hogy az egyház csak a gaz* dag embereket választja el. Ennek a rágalomnak elejét keli venni. A katoli­kus püspökök közt, akik felső fórum­ként ítélkeznek házassági ügyekben, oly­kor alig találni hozzáértő embereket. Aa egyházi bíróságokat elnyomták a forra­dalmak. Az egyházjog szabályait alig ismerik maguk azok, akik alkalmazzák. Precíz szabályokat, világos perrendtartási kódexet kell szerkeszteni a külföldi egy­házmegyék számára. Minden időben a szegény emberek számára ingyen volt az eljárás, de ae olasz egyházmágyéken kivül alig akad példa rá, hogy a szegény ember is igénybe vette volna. Franciaország­ban például az egyházi törvényszékek négyszáz és kétezer frank közt válta­kozó összeget kérnek a féltől. A papok, akiknek az ügyvéd szerepe jut a pör- ben, olykor mesés honoráriumokat kö­vetelések, amit növel az a körülmény, hogy ilyen papok csak nagy városokban laknak és kisebb helyről gyakran kell hozzájuk utazni. Gyakran megesik, hogy a házasságvédő, akinek kötelessége volna a házasság fennállását védeni, nincs beavatva a dolgába. XIV. Benedek pápa konstituciójának rendelkelkezéseit nem tartják meg híven. Egy püspök nem akarta elfogadni egy házaspár ügyét, bár ügyük hozzája tartozott. A bordeauxi egyházi hivatal francia nyel­ven adta ki egy ítéletét, bár a latin nyelv a kötelező. Ezek a szabályellenes­ségek évről-évre növekednek. A Con- gregatio Conciiii határtalan perköltsége­ket számit fel, ami néha a telek anyagi romlását idézi elő. Nagyon sok ügy­vivőt és ügyvédet hagytak beavatkozni a dolgokba. Emlegetnek egy egyházi ügyvédet, aki több ezer lírát követelt azzal a megokoiással, hogy a bíboros­nak az öcscse. — Ez az állapot tovább fenn nem artható és kérünk benneteket — olvasta tovább a felolvasó ’ — hogy velünk együtt keressétek az eszközöket, ame­lyekkel az egyházi bíráskodást házas­sági ügyekben ingyenessé lehetne tenni. Bizonyos, hogy vannak költségek, amiket nem lehet megszüntetni: az ügyvédnek joga van honoráiumra. De kell, hogy kötelező tarifa szabályozza a honoráriu­mokat. . . . Eddig szólt az érdekes dokumentum, amelynek felolvasása után a pápa ismét csendesen eltávozott. Megmutatta, mondja Jsan de BonnefoD, hogy szegény utódja akar lenni a szegény Apostolnak,

Next

/
Thumbnails
Contents