Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-13 / 22. szám
z k ország közgazdasági állapota. A kereskedelemügyi minisztérium A Magyar Szent korona országainak közgazdasági állapota az 1901. évben címmel egv ériás kötetben adta ki az ösz- szes kereskedelmi és iparkamarák jelen- isseit. A minisztériumban e jelentések alapján egy általános áttekintő bevezetést szerkesztettek, mely igen sótét színekkel vázolja az általános helyzetet. Ezt a sötét képet ily módon tárja elénk a bevezető rész; A magyar közgazdaság történetének szomorú lapját itták be az 1901. évről szóló k-számoléikban gazdasági életünk hü krónikásai, a kereskedelmi és ipái - kamarák. Az előző rossz esztendőkre rosszabb következett; a régi bajokra újak halmozódtak, am®2ok pedig nem enyhültek. Az összes jelentésekből sötét pesszimizmus árad ki! az egyik lapon » tompa kétségbeesés keserves lemondása, "a másikon á végső veszedelem pillanatának utolsó segélykiáltása hangzik föl. És a lehangoló képek egész sora igazolja a kétségbeesésnek sok iie- yütt ta'án erősen szubjektív, de sajnos éppen nem alaptalan ldfaksdásait. Ha kihámozni Igyekszünk is a legközvstet- lanebb érdekképviselet előadásából a t-Íztelen valóságot, ez meg mindig elég ■ -zomoritó, ha lehámlik is róla az a tót színezés, a melybe a közeli szent- lat elfogultsága esetleg burkolta. L nem vitatható és semmivel n«ttj "oyhithető rideg valóság az, hogys2Íntfc ■<■£ összes tényezők, a melyeknek közrehatásából egy ország gazdasági helyzete ia'-u!, ellenségesen formálódtak Magyar -■tágra nézve a jelentés esztendejében, v termés, egy földmivelő állam népes égének legfőbb erőforrása, gazdasági eleiének majdnem kizárólagos irányítója, rosszabb volt még az előző esztendei r.yönge termésnél is. Az a kevés erőtar- tartalék tehát, a mi a megelőző négy- ; t rossz esztendő után fönnmaradhatott, nemhogy gyarapodhatott volna, hanem újabb apadást szenvedett és közel jutott a végső kimerültség állapotához. És ehhez járult, hogy az előbbi idők válságos jelenségei változatlanul megmaradtak, részben megnőttek és Csak igen csekély részben enyhültek mesterséges orvoss2erek hatása alatt. Ezek a válságok nem elszigetelten léptek fői nálunk hanem egyetemes jellegűek. ami természetüket még súlyosbította és azzal a közvetlen következmény- nvcl járt, hogy kereskedelmi mérlegünk az előző évihez képest elég lényegesen megromlott számokban, ez a következőkép rajzolódik meg: Behoza lünk összes mennyisége 574 millió métnrmázsa és 2'67 millió darab volt, 1.14”7'8 millió korona értékben, míg a kivitel mennyisége 04‘16 millió métermázsa és 9'Sá millió darabra rugó.t, Í,2ö5'2 millió értékben. A tőlünk kivitt áruk értéke a behozott áruk értékét 117-6 millió koronával haladja meg. Ez a kiviteli többlet az 1900. évi kiviteli többletnél mintegy százmillió koronával kisebb, ámbár igaz, hogy az 1900. évről nem szólva, az 1882. évtől kezdve kimutatott kiviteli többletek mind* egvikét jelentékenyen túlhaladja. Érték szerint liülforgalmunk a két utóbbi évben következőleg alakult: Behozatal 1900- ban 1.110-4 millió K. 1901- ben 1.147*6 millió K. Kivitel 1900- ban 1.827-5 millió K. 1901- ben 1.265-2 millió K. üig tehát behozatalunk csüggedüoggel, az önbizalom folytonos hanyatlásává! folytonos fokozódása. Az önbizalom hanyatlás, hők, f < ug- gedé-; növekedésének egyik állandó forrása az Ausztriával való gazdasági viszonyunk rendezésénei- további elhúzódása, a melyet az érdtkeústg löbb ponton jelöl meg a bajok kútfejéül, a vállalkozó kedv föllendülésének akadályául. h sors 0!d&£Gtíj3, — Saját tudósítónktól. — Becs, oitt. 12. Az egyik nagyvárosi kórházban tegnap beszállítottak egv Rar’"asadil Ka" roly nevű 41 éves csehorszá : szüle" tésü embert, a kinek jobb keze ve: ei" törve. A szerencsétlen a kórházbe-n a Következő rémkisurriát v adta élete történetéből, a ni-, v oly viszont;./ságos volt, hogy szinte hihetetlen A sajnálatra méltó emfci- Prágában született. Ti enegv éves Körében aznapon vesztené e a apját és anyját. Három nappal szülei temetése u'án akkor 21 éves bátyja medrük, ugv hogy az őrültek iúzábr ’-ellet* szállítani. A bátyja ttiögOrtUéscVei mindtan reménye eltűnt, hor.y m g tudjon élni. Mint apró gyermek idegenek jóvoltából élősködőt*. Végre 19 é es korában egy becsületes lákatosm^ttemé! (elszabadult. Három napig dolgozol, mint lakatos- légény, amikor lessen f „y épület II. emeletéről és eltűrte mindkét * „rját. Három évig nem tudott dclgczm. Most is baleset folyté", erűit o.'i Egv éve megint a lakatos mesterséget folytatta és tegnap valami könyebb. munkát végzett. Közben egy lét—; leesett ?. karján és a régi forradás Helyén eltörte a csontot. A baleset után 5 évvel á szerencsétlen ember véletlenül egy terjedésbe került. Itten úgy összeverték, bog)- alig épü;t fel. Életének további része valóságos láncolata a baleseteknél;. A 41 éves ember szüleinek ha'r.'n óta 22 évig kórházban tartózkodó.. 1 li^l 1901-ben mintegy 37 millió koronával emelkedett, addig icivitelüpk több mint 62 millió koronával hanyatlott. A leverő tünetekkel ssemben az egyetlen vigasztaló jelenség államháztartásunk fenűszeitsége, amely olyan szilárd immár, hogy még az általános gazdasági helyzet és a lakosság teherviselő képességének természetizerü gyöngülése sem csorbíthatta. Amivel szemben azonban színié aggasztó módon lép föl az állammal szemben ai egyes érdekeltségek részéről támasztott igényeknek a gazdasági erők csökkenésével és as általános Zoláról. A velencei Adratico-ban Silvestro Corteri olasz író visszaérnie »zéseket küzdi Zoláiéi éi ezek között érdekes dolgokat mond el a nagy író legutolsó irodalmi terveiről. Zola eszerint azzal a tervvel foglalkozott, hogy megírja olaszországi főseinek történetét. „Ha egysze- módját ejthetem — irta erre nézve törlésinek — hogy pár hónapot r lencében töltsék, meg fogom próbálni, hogy megírjam őseim történetét, mi egyszersmind Velence története lesz. Ebből a munkából azonban csak néhány példányt fogok nyomatni, kizárólag barátaim számára.“ Tudvalevő, hogy Zola ép most akart Olaszországba utazni, hogy ehhez a munkához hozzáfogjon. Charpentier-né Zola kiadójánál^ neje érdekes dolgokét mondott e! a nagy iró életéből egy párisi lap munkatársának. A hetvenes években történt röviddel a háború után. Georges Charpentier altkor vette át atyjától a könyvkereskedést. Házában az akkori Írók legnagyobb része megfordult, de mindennaposak voltak nála Teophille Gautier és Fran- cieque Sarcey a kritikus. Egy este mindhárman a Théatre Granóatsban voltak, A szünetekben a legfiatalabb irónem* zedékről beszélgettek. Gaufier ekkor így szólt. — Ismerek én egy fiatal írót, annak szegénynek nincs szerencséje. Ezt magához kell vennie kedves Charpentier. Nagyon csalatkoznám, ha ebben a fiatal emberben nem volna valami a lángészből. Emiié Zolának hívják, ismén talán ? Charpentier ismerté hallomásból. öl-v v.asía cikkeit az Événement ben és a Figaró-ban, és olvasta a Thérése ÍU- j quin-í. Annál inkább csodálkozott tehát. ' nogy a fiatal ember dicséretéi a h res romantikus költőtől habja. Mikor néh \oy j héttel később Zola meglátogatta őt i ébresztette benn»emiékezett erre a beszélgetésre Zola akkoriban nagyon szegényes viszonyok között éldegél, sőt lakásában nem volt ritka a végrehajtó látogatása sem., Egy alkalommal el kellett adni a derékaljat, hogy adósságait a péknél meg tudja fizetni. Ruháit neje a Tempte- téri ószeressktől vásárolt®. Ezt Zola mind elmondta Chárpentiernnk és azt az ajánlatot tette neki: „Regénytervek főinek az aryamba, De hiányzik nekem a morális nyugalom, rendes szabályozott élet, a mindennapi ienyer. Ezt ajánlom önnek : Kötelezem macsméven- ként két kötetet Írni, öné lesz a ki; róiagos tulajdon- és fordítási jog tiz éven keresztül. Ezért ön hat éven keresztül havonként 500 frankot fizet nekem“. „Más szóval“ — felelte Charpentier —■ „kötelezem magam 36.000 frank fiz- - ;éré. Megengedi, hogy 24 óráig gondolkozzam felette ?'* Másnap Zola visszatért. Mielőtt még szólható,- volna, kiadója feléje nyújtotta kezét; ..Adja ide a kezétf ;}n tetszik nekem és az üzlet áll.“ Most Zolára ken:énv. Js ni'pis örömteli idő következett, a munka ideje, melyet nem zavartak a megélhetési gondok. A Rougön- ' iacqüart é!ső kötetei megjelentek. Nem .volt azonban oly hatásuk, mint azt Zola remélte, Charpentier alig adott el minden egve? műből 1500, 2000 példányt. Ez lS77-ig tartott, amikor az Assomoir megjelent. Ez a könyv Zola nevet egyszerre híressé tette. Sokan gyalázták a szerzőt még többen az egekig emelték fel, de mindenki olvasta könyvét és idegen nyelvekre is lefordították. Aj. Assomoir példátlan sikere Charpantiert nemes lépésre indította, melyet azonban neje nem mondott el. Magához kérette Zolát és így szólt hozzá ; Eredeti szerződésűn!: nem állhat fenn többé Túlságosan előnyős ram nézve. Én most önnnek adósa vagyok, Ezzel Zolának 20.000 frankot adott át. Zolának ez vágyon volt. Uj lakást rendezett be magának. Médanban pedig Paris mellett 9000 frankért kis falusi házat vásárolt. Zoláné pedig megengedhette magának azt a fényűzést, hogy szál icsnét fogadott fel. * lo, fa olasz király éremgyujteménye. DL Viktor Emánuel olasz király egyike Európa legbuzgőbb éremgvüjtői- nek. Három héttel ezelőtt sikerült numizmatikai tanácsadójának, Vitalininek Marignőli szenátornak híres gyűjteményét megszerezni s ez által megakadályozni, hogy a gyűjtemény elsőrangú ritkaságai külföldre vándoroljanak. A Marignoli-féle gyűjtemény 85.000 darabból áll közte 3000 aranypénzzel és aranyéremmel s képviselve van benne a gót korszaktói a legújabb időig majd minden pénz és érem. A pápai érmek Hl. Gergelytől(731—741) 11. Paschaüs pápa haláláig (Illő) egytől eg) -. megvannak. Van száz darab érem a középkori római szenátorok korából, megvannak benne továbbá mindazok az érmek, melyeket a camerlenghók a pápai szék üresedése alatt vezettek, továbbá a dógék pénzeinek összes sorozata. Miután a király gyűjteménye 15000 darabból állt, most" öGOOCre szaporodott s igy nemcsak legnagyobb gyűjteménye Olaszországnak, de" az olasz érmek tekintetében legnagyobb gyűjteménye az egész világnak. Áz ő gyűjteményével nem versenyezhet sem a milánói Brerd, sem a firenzei Bargeilo, sem a nápolyi muzeum, de még a Vatikán gyűjteménye sem. A numizmatika tudamánvára nagy nyereség az, hogy á király ezt a nagy' gyűjteményt megvette. Marignőli ugyanis sohasem volt rávehető arra, hogy gyűjteményét publikálja. Most megteszi "helyette a király az immár 50,000 drbra rugó gyűjteményt iizenhat nagy kötetben dolgozza föl „Corpus numorum“ óim alatt, s az első kötet még ebben az ivóén megjelenik. A gyűjtemény a Quarinánál negyedik emeletén van s a király mindennap két órátg időzik benne. Érdekes, hogy a királyban az éremgyüj- tés szenvedélyét angol guveraántja, Miss I-sd ".eltette föl, később pe-líg katonai nevelője, Osio ezredes öntudatosan Hírek. — Reklám. Egy svéd újságban olvassuk ezt a reklámot, amely fényesen beigazolja, hogy a svédek sem maradlak valami bátra a reklámozás nagy művészetében; Riogrand szivarok. „Ezek a ritkító csodálatos szivarok éppen mo{t kerültek forgalomba és utolérhetett.? közkedveltségre tettek szert. A dohány behozaijla óta egyetlen aavarfajta sem részesült még olyan óriási, lelkes fogadtatásban, mint ez a szivar. A dohányt, melyből a szivarok készülne.; üvegházaan termelik és kikészítésük valóságos mahagóni fából készült ászt" iokon történik. A szivarokat jól neveit svájciak fehér kravátliban, fekete frakkban és glaoé*kesztyüben készítik. A k: a Riogrand-szivarból szí, ugv érz* magát, mintha a felhőkön sétálna ; az*, álmodja, hogy egy gyémántmelitü tulajdonosa és éppen most lépett egy dúsgazdag növel házasságra, A szivar füstje könnyíti a lélegző szerveket, konzerválja a fogakat, ugv, hogy azok mindig ragyogó fehérek maradnakésagyermekifiunakajka fölött is pompás bajuszt nevel. A szivar füstje heiiotrop- és jázminillaltal telíti meg azonnal a léget és mintha rózsával volna tele az egész ház. a szobák és bútorok. A Riogrand-szivur hamva elv fehér, hosy még a kréta .is fekete vonást .hegy rajta és a melie.t oiy összetartó, hogv csak egy hét múlva e»iK Je. —- érőbb semmi-eset:e, — ha muidjáit földrengés tolna Ez a pompás szivar kapható J. Drein esnél. * Ezek után kevés ember lesz Svédországban, a ki nem narnp bele s. Riogrand szivarokba. — Állatíorgálmi korlátozásokföldművelési miniszter sertésvészni' megtörtént behurcoiása miatt követkéz. horvát-szlavonországi terhiekről tiltotta meg sertéseknek Magyarországba való behozatalát : Belováikörös m. belővén, gareznicai, gyergyováci, kaproncai a kutár.ai járásaiból, valntnint Belovár f Kapronc városokból, Modrus.Fiume m, ogulini, vojuisi és vobuskói, Pozsega r, daruvári, novszkai, pakraci, pezsegni é • uj gradiskai járásaiból é3 Pozsaga ví rosból, Szeréna m. iloki, iroki, irigi, mitrovieai és rimái járásából novima- ron, varasdi és zlatári járásaiból, Verőce m. alsó-miheljaci, diakovári, eszéki nsvicéi, szlatinai é3 verőcei, Zágráb m, dvori, glinai, karlovaci, kostojnicsy, petrinjai, disravonai, sisaki, stubic-: svetivenzelinai és vegiurnosti járásaik.': valamint Karlovac, KostOjnica, Petrin; a Sisak, Eszék és Varasd városokból. — Különös elmehiba. Bécsi orvosi lapok érdekes esetet mondanak ei, amely nagyban foglalkoztatja a 2 idegorvosokat. Egy fiatal kereskedő, aki tökéletesen beszólt négy nyelvet és a számolásban is nagy mester volt, anyagi válságba került nemrég. A kibontakozás olyan sok gonddal és annyi megerőltetéssel járt, hogy a kereskedő beiebete- gedett és lépte'n-nyomon megdöbbentő elváltozást vett és észre magán. A legközönségesebb tárgyakról megfel-dkezett és mint újat, megbámult mindent. Nem ismerte meg a feleségét, gyermekeit az utcákat, házakat s a színek is egészen egyformák lettek néki. Egyá.- talában mindent elfelejtett, amit tudott, bár azelőtt csodálatos emlékező tehetsége volt. Csak hosszas nyugalom Után tért vissza valamennyira az emlékezete ; az orvosok egyáltalában nem tudják megmondani a sajátságos betegség mivoltát.- A kifelejtett szám, Bukarestben aminap volt az áliami tisztviselők sorsjátékának búzása. Az 500.00Q»es számú sorsjegy tulajdonosa, Delescu Julian a húzás után véletlenül megtudta hogy az ő sorsjegyének számát, elfelej* tették az urnába betenni. Delescu emiatt pört indított a sorsjátékot kezelő társaság ellen és pedig ötvenezer frankos főnyeremény erejéig kártérítést követei, A bíróság tegnap foglalkozott ezzel nz érdekes jogesettel és e hónap 20-ikéi« idézte meg a búzásnál közreműködő bizottságot.