Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-12 / 21. szám
L É > 21 SZáin. Szart, 1932. vasárnap, 8*155«; !2. Felelős srerkesctt: MAMIK ÁRPÁS. Szerkeutőséí és kad«rivetal I, MORVÁIJÄ509 könyvnyomdája ■■■.. ' ‘ f-i Szatmáron, £5ivda-ate*7é2 Telefon 73. ^ Szatmári Friss újság j / korán regg^. Hirdetésié: MvéídaOu orvai János körry» omdájában, valamint L&mrs iSilusa köuaF* kereskedését 3a. £m ■&& A'.' ■ Öngyilkos fővárosi ékszerész. Zavargások Francziaországban. A Mának. Budapest, okt. 11. Ugylátszik : a budapesti hentesek és mészárosok nem férnek a bőrükbe. Semmi igaz oka nincs annak a szándéknak, hogy fel akarják emelni a hús árát s igazi botrány, hogy kilónként 16 fillérrel, tehát nyolc krajcárral akarják felemelni. Ha lenne is némi jogosultsága az áremelésnek, eljátszották a mészárosok és hentesek e jogot azzal, hogy egyszerre valóságos rablóhad- hadiáratot készülnek inditani a közelség zsebe és gyomra ellen. Mert a 16 filíérnyi áremelés óriási összeg és a legtöbb szegény ember asztaláról eltünteti a húst. A gazdag ember természetesen alig érzi meg a zsarolást, de keservesen nyögne a szegényebbje, a kinek most módjában áŰ, hogy minden második vagy harmadik napon húst lásson az asztalán. Körülbelül 14—15 százalékkal akarják az árakat tulcsigázni s a szegény emberek, a munkások zsebe ezt nem bírja. Ilyenformán valóságos szociális bajjá nőheti ki magát az áremelés. Egész más húrokat pengetnénk, ha igazuk lenne a hentes és mészáros uraknak. De hivatalos jelenté- sftk, kimutatások feküsznek előttünk melyekből kitűnik, hogy a marha nemcsak, hogy nem drágább mint volt 8-riakelőtte, hanem egyenesen olcsóbb és a kínálat még soha nem volt olyan fokozott mint az idén. Ugylátszik, hogy a mi husiparosa- ink Németország példáján indulnak, anélkül azonban, hogy az itteni viszonyok az ottaniakkal összehasonlíthatók lennének. Ott megnehezítették a vágómarhák bevitelét s mert Németország bevitelből födözi hus- szükségletének nagy részét, természetes, hogy drágább lett a hús ára. De nálunk a termelés nemcsak hogy ödözi a belföldi szükségletet, de nagy része a külföldi vásárlókra szorul. S az idei termés kitűnő volt, fü, széna, répa termett bőven, mi jogon, mi okon akarják tehát a budapesti mészárosok hentesek fel emelni az árakat ? Kapzsi, haszonleső tehát a szándék, melynek megvalósítása ellen ©Ijes erejével kell küzdeni hatóságnak s fogyasztónak egyaránt. Mert ha ezt meg nem tesszük, országos veszedelemmé nőheti ki magát a dolog. A vidék hentesei és mészárosai, akik részben a budapesti marhavásáron szerzik be a szükségleteiket, egykettőre követik a budapestiek példáját s megeshetik, hogy „Európa élés- kamrájában1* drágább lesz a hús, mint a külföldön. De kihathat ez a dolog más irányban is. Itt vannak a mi pékmestereink, akik lesik az alkalmat, hogy mikor emeljék fel a sütemények és a kenyér árát. A hús drágítását tehát követné a mindennapi kenyér drágítása, mert amit a mészárosok és hentesek megtehetnek, mért ne tehetnék azt a pékek is? Egyiknek éppen annyi joga és oka van a drágításra mint a másiknak — vagyis semmi. ‘ B'ziny nagy hiánya a mi tőrré nyeinknek, hogy nem szabálozzák az élelmi szerek árát. vagy legalább hogy nem büntetik azokat, a kik az életet kapzsiságból megdrágítják. Rab Mihály hadnagy okosan tette hogy szuronyos katonát állított a szatócs boltja elé, hogy senki ne menjen bele vásárolni, mert a szatócs gyalázatosán felsrófolta az árakat. Ilyen szuronyos katona kell minden olyan hentes és mészárosüzlet elé, melynek tdlajdonosa kapzsiságból és haszonlesésből megzsarolja vevőit. De a zsarolás nem fog sikerülni, ha a közönség sarkára áll. Égy néhány napig tartó általános hus-boy- kott nem tévesztené el a hatását. M8pér§BíiB a szgfGipjit. 67i!2soa bájital. Vináron veszprémmegyében történt az eset. Szabi- Mária odavaló leány valamikor mély szerelmi viszonyban volt Lázár Mihály legénynyel. A szerelmeskedés sokáig tartott már s azt beszélték, hogy Lázár el is vesszi a leányt. Hogy hogy nem a legény kiábrándult a szerelembői s az utóbbi időben feléje se nézett a leángnak. Ez szörnyen bántotta Szabó Máriát. Minden képen vissza akarta szerezni régi szerelmesét, a ki esküt is tett neki, hogy el nem hagyja, hogy a sirig szeretni fogja. Valaki azt tanácsolta a leánynak, hogy forduljon egy őzv. Kis Antalné nevű asszonyhoz, a ki tud segíteni az ilyen szerelmi ügyekben. A leány úgy is tett. A vén asszony valami kotyvaiékot adott neki, hogy azt adja be alkalmas módon a legénynek, a ki az italtól menten a régi, hü kedves lesz. A leány egy szép levél utján tegnap magához hívta Lázár Mihályt csak az egyszer jöjjön még el hozzá — irta a levélben. A legény el is ment s ott beszélgettek a rég letűnt boldog napokról, régi szerelemről . . . A leány aztán pálinkát adott a Lázárnak. Áz italba belekeverte azt a kotyvaiékot, melyet az öreg asszonytól kapott. Kis idő múlva szédülni kezdett a legény, majd rosszul lett s alig egy óra múlva meghalt A vizsgálatot megindították és kiderült, hogv a pálinkába kevert bájital méreg volt. A szerelmes leányt és a vén asszonyt letartóztatták és be is vallották szörnyű bűnöket, A szerencsétlenül járt legényt tegnap temették el. A sikkaszt ókra rossz idők járnak, a hír szolgálat olyan gyors, hogy alig oldott egyik ipsze kereket, már az egész világ tud róla és rendszerint még a „vizen innen“ csípik el őket, van eset, hogy a vizentul, de a legritkább mikor, mint hős KecsEgy pozsonyi sorsjegy panamája, A Pozsonyi Hírlap írja: Charles H. Gamick amerikai honpolgár Kormos Ede budapesti szőnyegkereskedő fia meglátogatta a pozsonyi kiállítást. Egy a kiállítás területén felállított bódéban egy kiállítási sorsjegyet vásárolt, amely azután a búzáson egy hátas lovat, illetőleg annak feltüntetett ellenértékét 500 koronát nyert. A szerencsés nyerőnek sürgős dolga akadt Bécsben, elutazott és megbízta Cser Károly barátját, hogy a nyereményt a sorsjegy ellenében vegye át Műnk és Dávidsoha budapesti bank- cégnél, akik a pozsonyi kiállítási sorsjátékot rendezték. Cse- Károly megjelent a bankházban, ahol azzal lepték meg, hogy ezt a sorsjegyet a bankból ellopják. Cser az inszinuációt visszautasította és megnevezte a sorsjegy vásárlóját s a vásárlás körülményeit js elmondta. A bank a sorsjegyet nem tartotta vissza Cser pedig a sorsjegy tulajdonosának lakására sietett, ahol történetesen jelen volt egy Kovács Armin nevű ismerőse is, akivel Gamick együtt volt a kiállításon és a sorsjegyet is együtt vették. Hárman mentek tehát vissza a bankbásba s természetes, hogy nem éppen épületes szavakkal illették a bank eljárását. A ezég most már himezett-hámozott > végül «ismerték, hogy — tévedek. keméthy vezért, egyáltaláa nem, Koch Adolf bécsi postatisztnek, aki pedig csak 5000 koronát sikkasztott nem volt ilyen szerencséje, mai képünk azt a jelenetet ábrázolja, mikor a hamburgi rendőr beinvitálja a rendőrségre. — Tessék a lovat kiadatni! — Pozsonyban van. — Az nem igaz, annak itt kell lenni, mert a sorsjegyen az van írva, hogy a nyeremények itt adatnak ki. — Talán adunk valami kárpótlást? — Kérjük az 500 koronát. — Az sok. Adunk 250 koronát. — Nem kell. — Adunk 300-at. — Nem kell. A sorsjegy tulajdonosai eltávoztak és elmentek dr. Kovács Ödön ügyvédhez akinek a bank már 400 koronát ígért, azt mondván, hogy nekik annyiba került a ló. Eddig a száraz tény. Hogy hány esetben történt és történik ez, egyelőre nem tudjuk. Mert bizonyos, hogy akad nagyon sok nverő, aki kerülni akarja a kellemetlenségeket, hakijelentikabankbat» hogy sorsjegye lopott és igy inkább elfogad bármi csekély dijat, semmint herce-hurcának tegye ki magát. Kiváncsiak vagyunk most, hogy mit fog szólni e dolgokhoz a sorsjátékot ellenőrző hatóság, melynek elsősorban a kifizetése« két kellene figyelemmel kísérni, és || pozsonyi kiállítás intézősége, amelynek ugyancsak nem szolgál dicsőségére, be fenhatósága alatt ilyen botrányáé Üzelmek mennek végbe.
