Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-11 / 20. szám

I. évfolyam, 29, szám. Szaímár, 1902. szombat, október II, I fc . V»,. •ssssssssssssb^sx^ Felelős szerkesztő: SSAJDIK ÁP.PAD. Szerkesztőség és kiadóhivatal : MORVÁI JÁNOS könyvnyomdája Szatmáron, Eötvös-atoa 4. Telefon 73. *SÉ Fnss rag Eps színia 2 fillér,-,----------—iA í Hirdetések felvétetnek; Honrai János könyv* nyomdájában, valamint LÁwy Miksa könyv*! kereskedésében. — mtmau A fképwiseíőliáz a kvót&gEöntésrfil* Appon^ri Széli Kálmán mellett* , • t Emberölés télotleoségböl. I magyar utazó sorsa. Ausztriában valóságos üldözésnek vannak kitéve a magyarországi cé­gek utazói. A rut visszaélés a viszo­nossággal nem mai keletű, eszten­dők óta folyik már odaát a magyar ke­reskedelem üldözése. Pedig mi ami kereskedelmünk Ausztriáéhoz ké­pest ? Egy törpe az óriás mellett. Nem is azért szólalunk fel, mintha a magyar utazóknak üldöztetése Ausztriában nálunk valami óriási gazda­sági sérelem lenne. Mert hiszen oly kevesen vannak az üldözöttek, hogy még az apagyilkosnak is meg kel­lenne kegyelmezni, ha lenne olyan közöttük. De végtelenül megbotrán­koztató az a kajánság, melyet a magyar utazókkal szemben az az Ausztria tanúsít, mely a maga uta­zóival a szó szoros értelmében el* árasztja Magyarországot. Magyar cégeknek jóval kevesebb utazója van Magyarországon mint lajtántuli cégeknek s mig mi itt néma megadással tűrjük, hogy mint teszi lehetetlenné az osztrák utazók serege a magyar nagykereskedelmet, addig odaát a mi gyönge kísérlete­inket is barbárul elnyomják. Híven jellemzi ez az állapot a mi végtelen gyöngeségünket Ausztriával szemben. A testvér állam* kímé­letlen és irigy, mikor csak látszata van érdekei csorbításának, mi a fü­lünket se mozgatjuk, mikor a sógor a zsebeinkben kotorász. A magyar utazók végre is feljaj- dultak és panaszos beadványt intéz­tek a kereskedelmi miniszterhez, hogy legyen segítségükre az osztrák komiszsággal szemben. Minden ha­tóság odaát tervszerűen dolgozik el­lenünk. mintha erre fel­sőbb helyről utasították volna őket. Láng Lajosnak, az uj kereske- de’mi miniszternek most nyílik elő­ször alkalma gyorsan és határozot­tan cselekedni a magyar kereskede­lem érdekében,' És most fog kiderülni, lesz-e be­lőle népszerű kereskedelmi miniszter vagy sem. Mssáfűlt félelmében, Budapest, okt. lO Salzgut Károly fuvarosnak Tompa­utca 96. szám alatt levő lakásáról teg­nap eltűnt a 18 éves szép Anna nevű leánya. A szülők este bejelentették ezt a fő­kapitányságon é3 kótségbesetten keresték eltűnt leányukat. Alig távoztak azonban a főkapitány­ságról, egy rendőr jelentette, hogy a Ferenc-köruton egy le ányt talált, a ki fel s «Iá járva folyton ezt kiáltotta : — Elgázolnak a lovak ! A főkapitányságon kiderült, hogy a szerencsétlen Salzgut Anna, a ki az este eltűnt szülei lakásáró!. A sajna- atra méltó leány a főkapitányságon is egyre a lovakról be szélt, a melyek őt e ogják gázolni, ha kilép az utcára. Meglátszott a szerencsétlenen, hogy elmebajos. A főkapitányság ennek megállapítása után szüleit hivatta, a kik elmondoták, hogy még délután a leánynak nem volt semmi baja, hogy hirtelen őrült meg. Ennek elisménve pedig a következő; A múlt héten szerdán október 1-én a leány anyjával a színházba ment. A mint a Kerepesi-uton átléptek majd­nem elgázolta őket egy kocsi. Anna már-már a lovak alati volt. Szerencsére azok nem haladtak gyorsan és igy nem történt semmi komolyabb baja. De azért szörnyen megijedt. A kiállott félelem következtében még a színházi előadást sem tudta végig nézni. Két napig feküdt betegen, de aztán felkelt és úgy látszott, hegy már nem igen gondol erre az elgázolási jelenetre. Néha-néha említette és olyankor egy-két óra hosszat szótlan maradt. Tegnap délelőtt nagyon jókedvű volt. Délben atyja örömet akarván szerezni neki, ezt mondotta : — Leányom, ma elmehettek a szín­házba anyáddal együtt! Anna azonban nem őrült meg annak, hanem ellenkezőleg megijedt. — Nem, ne menjünk a színházba! — Mondta az atyjának, mire ez lemondott a színházba való meneteltől. A leány egész délután szótlan volt és a mikor szülei távoztak hazulról és öl magára hagyták, valószínűleg kitört rajta a téboly. A rendőrség még az este a megfigyelő osztályba küldte. isme! raUléfjjfiíkes leány. Petró Gyuláné iskolát csinált. Egymás után történnek a hajmeresztő gyilkossá­gok, melyeket elvetemült néruberek kö­vettek el. Ondő Julia, a kétszeres rab­lógyilkos után most Berta Zsuzsánna halasi leány következik, a ki irtóztató kegyetlenséggel gyilkolt, hogy rabolhas­son. A minap történt, mint Halasról jelen­tik, hogy a város határában meggyil­kolva, holtan találták özvegy Rébékné templomi koldusasszonyt. A vizsgálat már kiderítette, hogy a gyilkos egy fiatal nő, Berta Zsuzsanna a ki id. Borbás Sándor házában vad­házasságban élt a gazda fiával. Ott lakott euv kis kamrában Rébékné is. Megrendítő szerencsétlenség történt — mint nekünk írják — hétfőn délben a monostori szőlőkben Suránvi Gyula földbirtokos szőlőjebeu hétfőn kezdték meg a szüretet, a melyre még vasárnap délután a gazda is eiment családjával és néhány meghívott vendégével. Hét­főn reggel a szüretet megkezdték, a vendégek pedig elmentek vadászni. A háziasszony ugv rendelkezett, hogy az ebédegy órakor lesz; a vadászni induió vendégeket tehát megkérte, hogy ebédre visszatérjenek. A vendégek vissza is értek még jóval ebéd előtt s fegyvereiket felaggatták a nyári íak előtt a terrasszon. Mialatt az ebédre várta, a társaság a vadászat eredményéről és a fegyverekről beszél­getett. A háziasszony testvére Petrovay Sándor, a ki szintén földbirtokos, a saját fegyverével dicsekedett, a mit pár előtt hozatott küldföidről. Néhányan Berta Zsuzsánna tudta, hogy a kol­dusasszonynak van néhány megtakarí­tott ícrintja, tehát meg akarta szerezni még gyilkosság árán is. A múlt hétfőn este alkalmasnak ta álta az időt, hogy végezzen vele. Senki sem volt kivülök a házban, csak az öreg Borbás, aki azonban süket s kü lönben is már aludt. Berta Zsuzsánna élesre fent baltát és kötelet készített, aztán megkérte a koldusnőt,hogy háljon nála, mert az ura nincs otthon s fél «gyedül. Rébékné hajlott a szóra s bement Borbásékhoz. Éppen le akart feküdni, e mikor a gonoszlelkü leány fejbevágta a baltával s nyakát is átmetszette, majd kőtelet dobott a nyakába s addig hur­colta a földön, a mig az öregasszony megfuladt. kiváncsiak voltak a fegyverre s Petrovay meg is mutatta. Alig hogy a fegyvert kezébe vette s a ravaszt felhúzta, hogy a szerkezetet megmutogassa, a ravasz elcsattant. Petrovay elfeledte kivenni * töltényt* fegyverből a vadászat után s mikor a fegyver elsült, a háziasszony éppen előt­tük haladt el, a kit a kilőtt serétek nyakán és halántékon találták és rög­töni halált okoztak. A véletlen eset iszo­nyú rémületet idézett elő; Petrovay annyira megrémült, hogy mr.ga ellen akarta fordit&ni a fegyvert, de a jelen- voltak kicsavarták azt a kezéből. A szerencsétlenül járt uriasszony holttestét azonnal beszállították Monostorra. Pet­rovay Sándort pedig, nehogy öngyilkos­ságot kövessen el, a vizsgálóbíró meg­érkeztéig őrizet aiá vették. Áldozatát megmotozta s kivette zsebé­ből megtakarított pénzét; 19 korona 67 fillért. A holttestet kivonszolta a kötélen az udvarra, talicskába tette s kitolta a határba. Melló tette a kolduló kosarat is, hogy ugv tűnjék föl, mintha a me zőn gyilkolták volna meg. A mikor vég zett. hazatolta a talicskát, aztán elment a testvéréhez, mert odahaza nem m»rt hálni. Lelkifordulása nem hagyta aludni, hajnalban haza ment s tisztára mosta a véres padlót és talicskát. A holttestei másnap megtalálták és Szüzy László rendőrbizíos csakhamar kiderítette, hogy Berta Zsuzsánna a gyilkos. Ágyában megtalálták a koldusasszoay vagyonát is. Az elvetemült leányt átszoigáltauák a kalocsai királyi ügyészségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents