Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-08 / 17. szám

LetsríDzísícíf áíheresg. Becsben ma egy nagyszabású csalót tartóztattak le, a ki a múlt héten Buda­pesten is megfordult és mindkét fővá­rosban Broglie hercegnek mondotta ma­git. Most azonban kiderült, hogy az áiiitólagos Broglie herceg egy grir.del- waldi, svájdi szállóiul ajdonosnak a. fia, aki régebben hasonló szélhámosságot követett el Karlszbádban is, a hol azt mondotta magáról, hogy a svájci szö­vetség-tanács elnökének a fia. Mind a három helyen csak úgy szór­ta a pénzt s bár nem lehetetlen, hogy a pénzt nem becsületes ufón szerezte, •z sincs kizárva, hogy jómódú atyjának i vagyonát tékozolta s csak azért mon­dotta magát hercegnek, hogy annál na­gyobb föltünést keltsen. A mikor azután pénze elfogyott, apró kölcsönökhöz kel- Jeít fordulnia,' írtig végre kiderült, hogy kicsoda. Az ál-Broglie herceg néhány nappal ezelőtt érkezett Becsbe, a bol egy első­re neu szállóban vett lakást. Podgyásza nem volt, de oly biztossággal iépett föl, hogy elbitték neki, hogy herceg. A szállóban azt. is mondotta, hogy. a német trónörökösnek benső barátja és a bonni enyetem kollégája volt. U óbb azonban az ál-Broglie berceg- ?-'■ kifogyott a pénze és a pincérektől •'lás emberektől kért apró kölcsönö- '■ Azt mondotta, hogy útban van már e v nagvobb összeg, amelvet táviratban I rt rokonaitól. Hitelezői azonban gvá- prkodni kezdtek és megtudták, hogy az állítólagos herceg közönséges szédelgő. Erre följelentették a rendőrségen, amely letartóztatta. Az ál-herceg múlt hét csütörtökjén Budapesten is járt s viselkedésével és költekezésével itt is óriási feltűnést kel­tett. Délután számozatlan bérkocsin meg­jelent a New-York-kávébáz előtt. Be­ment a kávéházba s francia, majd né­metországi lapokat kért a pincértől, jiésőbb asztalához hivatta Wallburg báró föplncért, a kinek elmondotta, hogy ő Br''r'l.'.e herceg s nem rég nyert meg egy milliós port rokonaival szemben. Világkörüii útjában jött Buda­pestre és a keleti expressz vonattal foly­tatja útját. Átadta névjegyét is a föpin- eérnek. A névjegyen ez volt: Prince de Poiic, due de Broglie. Még hosszasan beszélgetett Wallburg báróval, a kinek történetét jól ismerte, B mint mondotta a külföldi lapokból. Meghívta Wallburgot vacsorára és az orfeumba, mert úgymond, nem ismeri bi magát Budapesten. A mikor elment, 5 íölszolgáió pincéreknek egvenkint hét borona, Wailburgnak pedig tiz korona borravalót adott. Minthogy a kávéház Jöpincére nem fogadta ei meghívását, az ái-herceg egy másik pincérrel kalau- gOitaita magát. Egy szomszédos ven­déglőben megvacsoráltak. majd az ál­herceg kocsiján a Fővárosi Mulatóba hajtatlak. Ott a mulató igazgatójának rögtön bemutatkozott s egy páholyban foglalt helyet. Az igazgató ” bemutatta öt két a öKeiő vendedének, a kik az egész e.stét az ő társaságában töltötték. Az orfeumban az áiiitólagos herceg ismét fejedelmi borravalókat osztogatott a pin­cérek között s még aznap éjjel elulazott' Mécsbe. Ä iwgiitaí sandte Budapest, okt. 7. A margittai választókerületnek, mint ismeretes, kétszer jutott ki most a vá­lasztás izgalmaiból. Tavaly október 2-án Orley Kálmán kor­mánypártit választották meg, a kinek mandátumát a kisebbségben maradt Szatmári Mór függetlenségi jelölt pártja petícióval támadta meg. A Kúria elren­delte a vizsgálatot, a melynek eredmé­nyét azonban Órley nem várta be, ha­nem közvetlenül a Kúria Ítélete előtt lemondott mandátumáról, hogy újra megküzdjön érte. A második választáson, a mely az idén junius 25-én zajlott le, 695 szó­többséggel elbukott s a kerület az ő j'éd ellenfelét, Szatmári Mór huiapirót Választotta meg. Morvav Lőrinc aszfaltgyári főkönyvelő és társai kérvénynyel támadták meg Szatmári választását, s petíciójukat Pais Sándor vezetésvei uia tárgyalfa a Kúria első választási tanácsa, A peticiónálók- nak Tetéileni Ármin dr. volt a meg­hatalmazottja, a képviselőt Aigner Adolf érsekuivári magánhivatalnok, a válasz­tást Erőss Samu dr. védte.-Tetétieni dr a petíciót ismertetve.négy abezolut ok alapján kéri a választás megsem'misitését, mert Szatmári meg­vesztegetés, bűntettre való izgatás, ámí­tás és osztálygyülöietre való izgatás ut­ján jutott képviselői mandátumához. A kérvényezők megbízottja e képtelen vá­dak bizoeyitására négy szemtanúra hi­vatkozott s az 1899. tizenötödik t.-cz. 3. §. alapján kérte a választás megsem­misítésit. Aigner Adolf hcsszu beszédben cá­folta a dbtició állításait, amelyek sze­rinte jogilag nem szolgálhatnak érvény­telenségi okul s a kérvényt mint alapta­lant visszautasítani kéri. ítélethirdetésre ma r.etet került sor. LEGÚJABB. A kiegyezés. Eéc3, okt. 7. Ő felsége ma reggel nyolc órakor Széli Kálmán miniszterel­nököt egy óránál hosszabb kihallgatá­son fogadta, mely alkatommal ••' •* terelnék részletes jelentést tett . V- y zetről. A miniszterelnök a délután f ■: ■ órai gyorsvonattal visszautazik Búd.' pestre, hogy a szabadelvű párt mai esti értekezletén részt vegyen. KegszSai sztréjk. líew-Y'or-k, okt. 7. (Saját tudósítónk távirata.) A pensvlvániai szénsztrájk Rocsevelt elnök közbelépése következ­tében megszűnt. Az összes munkások ma reggel munkába álltak. Uj szegényház. Budámé t, okt. 7. (Saját tudósítónk­tól). Az Erzsébet szegényház annyira telve van, hogy a folyton jelentkező szegények közül már egyet sem tudnak) íöivenni. A fővárosi tanács elhatározta, hogy már legközelebb uj szegényházat épittel. Szer a lepra ellen. Bécs, okt. 7. (Saját tudósítónk távi­rata.) A gyógyíthatatlannak iámert borzasztó betegség, a lepra ellen, egy a Fiiipineken az amerikai hadseregben szolgáló magyar születésű orvos, dr. Kazlai, olyan szert talált föl, melylvei eddig 14 ieprabeteget teljesen kigyógyított. Sztrájkoló pincérek. Triesz , okt. 7. (Saját tudósítónktól). Trieszt pincérjei újból sztrájkolnak, Ma éjjel abba hagyták a munkát, mert a vendéglősök és kávésok nem váltották be ígéreteiket. — Közvágóhíd! sertésváeér. (Hi­vatalos jelentés déli tizenkét órakor.) Tegnapról maradt_232 darab. Mk érke­zett 528 darab. Összesen ?8Q darab. Déli tizenkét óráig eladtak 239 darabot. Mai árak: Fiatat sertés, nehéz 99—102 koroná, középsúlyú 90—98 korona, könv- nvü 84—92 korona, 100 kilogramonkint élősúlyban, minden levonás nélkül. A vásár közepes volt Nagy tsz Temsssárott, Temesvár, okt. 7. A József-városban ma nagy tűz volt. A Kálnokv és Simon-cég gabonarak­tárai kigyuiadiak és rövid idővel később a szomszédos épületek is lángokban ál­lottak. Körüibelől SCO vraggon búza égett él, a kár 500,000 korona. Soste beszéde. Pária, okt, 7, A köztársasági kereskedelmi és ipar bizottság tegnap este tartotta évi lako­máját Combes miniszterelnök elnöklete alatt. A lakomán jelen volt több miniszter, szenátor és képviselő. Aí első szónok Trouillott kereskedelmi miniszter volt, aki őrömmel konstatálta, hogy' a nemzeti termelés és a nemzeti vagyon tekintélyes tényezői összeálltak, hogy a köztársaság külkereskedelmi in­tézményeinek a legnagyobb hatalmat kölcsönözzék. A miniszter azután azt a szerepet m állatta, a mely a bizottságnak a kül­földi kiállításokon jutott és Fraiiciaor­rzágnak kiváló helyet biztosított. Beszé­dét azzal fejezte be, hogy most, a nagy trustok alapításának korában a keres­kedők és iparosok ápolják a vállalko­zókedvet és tanuljanak idegen nyel­veket. Brisson gratulált a kereskedőknek a kéztársaság védelmi munkájában való közreműködésükhöz. Az ország, a mely a kormány megmaradását bizíositani akarta, alegufóbbi választásokon a köz­társasághoz szenvedélyesen ragaszkodó polgárokat állított sorompóba. De az ellenfelek még sem adják ki a kezük­ből a fegyvert. A kongregációk kitűzték a lázadás zászlaját. Az ország megértette a vesze­delmet és a kormány végre eltökélte magát, hogy a köztársaságot és Francia- ország fenyegetett egységét megvédi, a mennyiben elvette a kongregációktól a tanítást. Most kötelessége a kormánynak, hogy • nevelés szervezését kezébe vegye és hazafias, őszinte nemzedéket neveljen. Azután Combes miniszterelnök szólalt fel. Esősorban megköszönte azt a helyes­lést, a melvlyel az előtte szólók a kor­mányról nyilatkoztak. Ez megerősíti abban a meggyőződésben, hogy a kor­mány politikája az egész republikánus párt 'legbensőbb érzelmeinek megfelel. Gratulál magának ahoz, hogy utódja lett Waldeck Rousseaunak, a ki a repub­likánus párt egységének megvalósításá­val a köztársaságot kiragadta a nacio­nalizmus és a klerikális reakfció kettős veszedelméből. Ezen a politikán — mondja a mi- nisterelnök — semmit sem változtatunk. A keresked.elmi és ipari bizottságnak is érdekében áll, hogy folytassuk munkán­kat, a melynek tartalma azoknak a jo­goknak visszahóditása, a melyet a for­radalom atyái az államnak szereztek. Nem ez a forradalom volt-e, a mely homlokukról letörülte a bélyeget, a me­lyet egykor rásütöttek mindenkire, a ki kereskedelemmel foglalkozott ? Legsajá- tabb érdeküket védik meg tehát, a mi­dőn a forradalmat nagyra becsülik. Paris, okt. 7. Politikai körökben sokat beszélnek Métinc és Ribot pártjának arrói az igye­kezetéről, hogy a mérsékelt radikálisok­hoz közeledjenek. Ribol progresszista pártja hajlandó a radikálisok demokrata reformjainak egy részét elfogadni, hogy azután a mostani kormány bukása után újra részük legyen a hatalomban és Rouvier vagy Delcassé elnökségével mi­nisztériumot alakíthassanak. Ezt az ak­ciót megelőzte az, hogy a progresszista párt megvette a Mátin-t, amely heteken keresztül várakozó állást foglalt el és egyetlen politikai kérdéshez sem szólt hozzá. Újságírók az országházban. Budapest, okt. 7. Ma délelőtt mutatta be gróf Apponv Albert házelnök az uj országházat a sajtó képviselőinek, illetve a lapok .or­szággyűlési tudósítójának. A fővárosi sajtó képviselői nagy szám­mai jötték el az elhök meghívására. Az elnöki fogadóteremben volt a’gyülekezés és kevéssel tiz óra után az együtt levő újságíró csoport közé lépeit Apponyi házelnök is. Néhány szives szóval üdvözölte ven­dégeit s elnézést kérve, ha esetleg egyes hiányok mutatkoznak még, kilátásba helyezte, hogy a bajokon a lehetőség szerint segíteni fognak. — Sajnos, — szólott az elnök — az épület megteremtésénél nem érvényesül­hetett még az én szellemiem, hanem az a szellem érvényesült, mely a nyil­vánosságot mindjobban kizárni igyekezett az országházból. Én készen vettem át igv a házat s csak toldozásra, foldozásra van módom. Az újságírók azután az elnökkel az élen megindultak elsősorban ama helyi­ségek megtekintésére, melyekre nekik van szükségük. A képviselőház beren­dezését már sokszor leirtáfk s igy leírás helyett a mai parlament bemutatásnak inkább csak epizódjairól számolunk be Ilyen történt az ülésterem hirlapiró- karzatán. Lenn a teremben állott éppen Smialovszkv Valér képviselő és Apponyi elnök odaszólt neki: — Tarts mindjárt egy kis beszédet hadd haljuk, hogyan, hallunk innen. Smialovszkv tartott is beszédet a leg­szélsőbb jobról, üdözölvén az újságíró­kat. Hangos éljen visszhangzott rá az újságírók ksrzatáról. Erre jegyezte meg szellemesen Apponyi. — Mivel pedig a karzat tetszésének vág}' nem tetszésének nem adhat kife­jezést, a karzatot ezennel kiürítem. Derűs kedvben folytatták ezután a körutat végig a különböző folyosókon, termeken, köztük a hat méterraázsa nehéz szőnyeggel borított társalgón, mig végre eljutottak a büffébe. Ott. már gazdagon terített asztal, hi­deg sültek, borok és pezsgő várta, a házelnök vendégeit s alig helyezkedtek el valamennyien á fehér asztalok körül, máris felhangzott az első tószt. A hírlapírók szindikátusának elnöke, Rákosi Jenő mondotta az első köszön­tőt, üdvözölve a hatalmasan, imponálóan épült uj Házat, mint a mely kifejezi, hogy milyen legyen az ország. Üdvö­zölte az elnököt, gróf Apponyitis, a ki privát jellemében a legkiválóbb példa hűségénél, egyszerűségénél és igazsá­gosságánál meg szereteténél fogva, mely* ivei a haza ügyeiért működik. Gróf Apponyi nyomban válaszolt a köszöntőre: — Nem tudom, szándékosság volt-e — mondta az elnök — hogy első sor­ban a sajtó volt az, melyet ide meg­hívtam. De őrülök, hogy a sajtó van itt először s nekem alkalmam van el­veimet újból hangoztatni. A sajtó sze­rintem a nemzetnek mindennap meg- ujoló, plebiscitum által megválasztott képviselője. Én a népképviseletet min­dig komolyan vettem. Én azt nem te­kintem oíigarkiának, hanem komoly népképviseletnek kívánom. Ezért szimpatikus rám a közszellem­nek érvényesülése s ezért örülök, hógy e közszellem képviselőit, a sajtót hívtam ide meg először. És ez uj hajlékban én csak azt kívánom, hogy nemzeti kép- ziseletünk azzá váljék itt, a milyennek a 48-as törvényhozás tervezte, vagyis va­jóban a nemzeti szellemérzés, gondolat és akarat képviseletévé. S kérem az ura­kat, hogy minket ebben támogassanak. Üdvözlöm végül a sajtó munkásait a nemzeti képviselet csarnokában és kérem minden tekintetben a bizalmukat. Az újságírók a déli órákig maradtak együtt a terített asztalnál. A cár válik a feleségétől. Szenzációs dolgot jelent Pétervárról a newyorki »World*, Amerika egyik leg- nagyob és legkomolyabb napilapja. Az­zal a birrel lepi meg a világot, hogy a cár válni készül a feleségétől, a kitől nem-remélhet többé trónörököst. A cárné legutóbb tudvalevőleg idét­lent szült és az orvosok közölték a cárral, hogy nincs többé remény arra, hogy felesége élő gyermeket hozzon a világra. A cárra ez a kijelentés rendkívül le- veröleg hatott. Mindez azonban még nem érlelte volna meg a cárban azt a szándékot, hogy elválik a feleségétől, a kihez különben mindig példás odaadás­sal ragaszkodott A válási szándék fóleg vallási okokra vezethető vissza. Ugyanis Pobjedonoszev, a szent szinodus pro- kurátora, a ki a cárt nevelte és a ki rendkivül befolyást gyakorol rá, mindig nagy ellenszenvvel viseltetett a cárné iránt, mert meggyőződése szerini a cárné csak kényszerűségből vette fel az ortodox hitet, de szivében mindig né­met és protestáns

Next

/
Thumbnails
Contents