Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-06 / 15. szám

1

2

Kossuth és az örmény kereskedő.

Debrecenben tartózkodott Kossuth LaÍ

'os és a honvédelmi bizottmány 1849- ien, midőn a honvédek egy gyann» kinézésű, erősen kifejtett, hatalmas termetű embert vittek a táborba, ki már messziről föltűnt tipikus keleti vonásaival A tisztikar nyomban körülvette a jő-, Vevénvt és faggatni kezdte;

— Hol kémkejett?

— Kimkedett az ürdüg. Ereszszenek el ingemet, in ju hazafi vagyok, mást jüttem a városba pakracakkal.

Mindenki gyanús, aki él — ez volt a jelszó — a mi emberünket is megmotozták előbb alaposan s csak azután álltak ismét szóba vele.

Ekkor előlép egy díszes ruháju daliás alak és maga elé vezetteti a megrémült

kereskedőt.

— Látja, én elhiszem magának, hogy ártatlan, de ha olyan jó hazafi, mint a milyennek mondja magát, ide adná a

pokrócokat, a lovasságnak éppen most szüksége van reá.

Nem kívánnám egész ingyen, de sokat nem adhatok értük.

— Hm I — gondolja magában az örmény, — ez már beszéd, itt üzletről van szó. De mielőtt válaszolt volna, eiőbb kíváncsian és szamosujvári patri- arkalisággai odafordult a disziuhás úrhoz ;

— Ugyan kihez legyen szerencsém, ha nem vagyok alkalmatlan ?

— Kossuth Lajos vagyok.

Mintha vidám ütött volna atyánkfiába, egyszerre leroskadt és az indiskréció- tót való félelmében csak alig tudta hebegni :

— Grácia fejemnek, felsig, nem tud- tam, hogy kihez legyen szerencsiül. Ada atiam ingyen a pakracakat, csak

troiZfzenek haza.

ivó?suiii megnyugtatta ésa pokrócokat is megvette tőié, úgy hogy az örmény n i aznap vsszeteruetett Szarnosujvárra, Uttuon, mikor elmondta az esetet, egyet hunyorítva szemével, hozzátette:

— A pakracakat azir mégis jul adtam el.

Ugyanennek az adomának egy másik változatát is ismerik Szamosujvárt. Ezt az adomát az „Armenia*- következőleg

mondja el:

A. EL, aki brassói szürvéggel kereskedett, Debrecenben járt egy nagy szál- iitaiánynyal, A kereskedés azonban muszka kémnek nézték és letartóztatták. A dologról Kossuth is értesült és maga elé idéztette a kereskedőt.

— Hová való? — kénlé Kossuth.

— Szamosujvárról jövök, — volt a fólös válasz.

— Hát maga ilyen árulásra adta a fejét magyar ember létére?

— Kicsoda az ur? — pattant fel az örmény egész eréiylyel, — hogy ilyesmit mond nekem ?

— Kossuth Lajos vagyok ? Nem ismer ?

— Grácia fejemnek, felség I Magyar hazafi vagyok és odaadom a sok posztót ingyen — a honvédeknek.

Kossuth nyájasan bocsáiotta el az craienvt — ki extázisában felségnek nevezte a nagy kormányzót és intézke- oett, hogy jó áron vegyék meg a kép- ze.t muszka kémtől a posztót.

Kincsek a lemsttn.

Nem olyan kincsekről van szó, amelyek üstökben hevernek elásva és éjnek idején iideic-iánggal tőrnek ki a lóidból, nogy magukhoz csábítsák a kincsásókat, A kerepesi temető kincsei olyanod, amilyenekből épp a legkevesebb van idekünn, az eleven városban. Egész utcasarok becses, halhatatlansággá szánt művészeti emlékekből, amelyek nemcsak az alattuk nyugvónak, hanem az alkotó művésznek is dicsőségére válnak. Sajátságos, mintha a magyar géniusz igazán csak a gyász szárnyán tudna föilen- düini, ami művészeink is nyomban szépet érdekeset alkotnak, mihelyt a holtak dicsősége illeti meg őket. így aztán a kerepesi temető a főváros legmüvé- szibb helyévé vált, emelyet méltán keres föl az a soknak éppen nem mondható idegen, aki Budapestre elvetődik.

Müértő emberek nagyobb városokban egyébként is kedvvel járják a temetőket, mert jól tudják, hogy a temető csak félrószleten a pihenni vágyó holtaké ; felerészben a kegyeleté és a művészet képviselőié.

Parisban, Génuában, Milanóban stb. a temetők valóságos látványosságok, a mü remekeiknek bámulója az egész müértő világ és nincs rá ok, hogy ne igy legyen Bpesten is.

Igen ám, de a főváros vezetősége jól tudja, hogy mi a hivatása.

Ha már saját hibáján kívül véletlenül művészi nívóra emelkedett a főváros egy kis területe, a bölcs elöljáróság — önmagához biven — nem tehet mást,mint hogy elzárja azt a müéttők elől. Egyelőre ugyan még nem kergetik ki a temetőből a látogatókat, de közvetett utón gondoskodnak arról, hogy elvegyék a kedvüket a temetőjárástól.

A kühöldi müértők legtöbbje ugyanis maga is művész, aki valamely műremeket meglátva, iparkodik annak hű képé', magéval vinni.

Fényképező masinával, vagy ceruzával áll tehát a síremlék elé, hogy papírra rögzítse a képet.

Ez biz egy csöppet sem ártalmas dolog, nyugaton, ahol sok a műremek, megszokták ezeket a fényképező és rajzoló urak.

De Budapest nem Nyugat és van iá gondja, hogy ezt a járatlan idegenekkel

is éreztesse.

Igv történik aztán, hogy a temetőőrök amintegvrajzoió, vagy fényképező turistát pillantanak meg, nemcsak megzavarják a mutikájokban. de el is kobozzák a szerszámukat, mintha legalább is veszedelmes kémek volnának. Egyenes logikával bajos megérteni, hogy mennyiben válik a főváros kárára, La némeiy turista elviszi hazájába műremekeink képét és bemutatja a külföldön, hogy teremnek néha Magyarors/.ígon sikerült szoborraüvek is, bárha mind — a temel őben vannak.

Lehet, attól fél a főváios, hogy ezál tál megbontják azt az '■ .észséges, meg állapodott véleményt, amelyet a művel külföld táplál Budapest művészi nivó járói.

Zola életmódja.

Zola kis falusi háza abban az arányban növekedett, terjeszkedett, szépült, a mily arányban növekedett az ő hírneve és ezzel a vagyona. Midőn nyolcezer frankért megvette, egy közönséges paraszt kunyhó volt, a melyet egy tenyérnyi nagyságú kertecske vett körül. Ma a kunyhó hatalmas, kát szárnynyal birö, villaszerű palota egy terjedelmes parx közepette, a mely a vasúti töltést is áthasitjc. Túl a töltésen a park egész egy Szajna-szigetig húzódik, a hol egy elegáns csolnakkáz előtt három kis hajó horgonyoz. Legnagyobb közöttük a Nana, a melyen a házigazda vasárnaponként vendégeivel kirándult.

Maga a lakás nincs valami nagy fényűzéssel berendezve, hanem azért minden elképzelhető kényelmet főilelhet benne a modern ember. Még a villamosság előállítására is külön műhely van fölszerelve.

A villa legnagyobb szobája — valóságos terem — az író dolgozószobája. Egv szé es balkonra nyílik, a hol a talak a XV. századból való üregfestészettel vannak beborítva. Ezek a műremekek a Molestrat, kolostor kápolnájából valók és szent Magdolna történetét adják elő. Valószínű, hogy midőn Lourdes cimü regényének írásával volt elfoglalva, tekintete sokat révedezett a mesteri festményeken. A szék, a mslyen a mester ülni szokott, szintén e század stílusának nyomait viseli magát. Ez a bútordarab egy valóságos monstrum, a melyben az iró — ha beleült; teljesen elveszett. Sohasem ült más székre, még az ebédlő asztalhoz sem, úgy, hogy valóságos művészetet kellett kifejteni annak, a ki az ebédnél kiszolgált-, nehogy az ételekkel leöntse.

Az az egyszerű élet, a melyet Zola birtokán folytatott, föltárja előttünk azt a titkot, hogy miért bírt mindig olyan vasegészseggel és hogy miért w>lt oly bámulatosan termékeny.

Reggel 7 órakor már felkelt és az időjárásra való tekintet nélkül, mindig hideg fürdőt vett. Ezután elköltötte sovány reggelijét, a mely mindössze egy lágy tojásból állott! Majd kutyájával kisétált a partra és visszatérőben a kerten jött keresztül, a hol az iró ked- vencz állata a virágágyakat — kertész óriási fájdalmára — mind össze-vissza taposta.

Mikor az óra kilencet ütött, az Íróasztalánál ült és innen csak pont egy órakor kelt föl. Ezt a négy órai munkaidőt valóságos törvénynek tekintette és abból semmi körülmények között nem engedett. Ez alatt az idő alatt körülbelül öt lapot irt tele, a mely megfelelt négy nyomtatott lapnak.

A betűket lassan, gondosan, csaknem pinzálvn iita le és a vonásokból is lehetett következtetni, hogy meghúzásukat nagy átgondolás eiőzte meg. De azért addig sohasem gondolkozott, hogy tolla a!61 kifogyott volna a sző. A könyvet már készen hordta a fejében és az Íráshoz csak akkor fogott, mikor annak minden része hajszálnyi pontossággal ki volt dolgozva. Ámbár vigyázva fűzte az egyik szót a másikhoz, mesterségében olyan biztos volt, hogy az átírást sohasem tartotta szükségesnek. Ha hírlapban jelent meg a regénye, mindennap elküldött© a folvtatást, a nélkül, hogy a legkisebb változtatást tette volna a kéziraton. A mit egyszer megirt, ahhoz többé nem nyúlt.

A dejeuner a lehető leggyorsabb volt Be végeztével, könnyű gvapjuselyem ru hát vett magára a minőt Párisban a kőművesek szoktak hordani. Gyors léptekkel sietett ki a kertkapun és három teljes óráig sétált. Térdig érő csizmákat viselt és sebes iramban gázolt keresztül mindenféle bozóton, bokron. Mikor visz- szatéit, az eiső dolga az újságok átolvasása volt. Ennek befejeztével a levelezését intézte ugv, hogy mire ezzel is készen lett, a diner ideje elérkezett. Ez a diner spártai egyszerűségű volt. Szive mélyen vegetáriánus vc’t. Zola és csupán a felesége kedv'' t éveli meg néha egy csirkeszárnyr:. llllr-iibc:'. a máriásokat nemcsak kedvek;, hanem alapos ismerőjük is volt, A süteményt, édességeket nem kedvelte. Úgyszintén bor, sör, kávé sem került soha az asztalra. Dohányozni sem szeretett. Mindössze két csésze tea képviselte ezeket a .modern édességeket“. Egyiket délelőtt, a másikat délután itta meg.

Diner után valamelyik barátjával bil- liárdozott Ha nem akad pártner, a felesége zongorajátékában gyönyörködött, Zenei ösmeretei nem voltak valami túlságos nagyok és igényeit, ebben a tekintetben, igen szerény eszközökkel ki lehetett elégíteni.

Kilenc órakor visszavonult szobájába és regényének dokumentumait lapozgatta. Nem azért, hogy emlékezetét föl- frissitse, hanem csupán, hogy valamelyik alakját kibővitse, precizirozza.

Tizenegy órakor már ágyban volt és gyönyörködött a magaszerkesztette villamos lámpában, a melyre büszkébb volt, mint akármelyik regényére. A lámpa, természetesen rósz volt, hanem azért a nagy iró mindenkinek eldicsekedett vele. Alighogy kialudt a villany, Zola rögtön mély, egyenletes álomba merült

Amerikai bünkrónika.

St. Louisban, Missouri allam e ne vezetes városában, bűnvádi eljárást indítottak a volt városi tanács 18 tagja ellen megvesztegetés miatt. John K. Murrel, ki annak a korrupt községtanácsnak elnöke volt, Mexikóba menekült, a mikor a vizsgálat megindult, de mivel bűntársai cserbenhagyták és nem gondoskodtak róla és családjáról, a héten önként visszajött és jelentkezvén az ügyésznél, teljes vallomást tett. Elmondta, hogy a közúti vasúti társaságok 75.000 dollárt Ígértek a tanács tagjainak, egy fontos engedélyokmány megszavazásáért. E 75.000 dollár bankban lett deponálva, egy ládában, mely- sek kulcsát Murrel őrizte. Előzőleg egy világítási engedélyokmány megszavazá- váért 47.500 doiiárt zsaroltak ki ugyanazok a tanácsosok, kik valóságos társaságot alkottak, a melynek tagjai mit

sem szavaztak meg ingyen. A bűnügy rendkívüli feltűnést kelt, mert több elfogott tanácsos előkelő társadalmi állast foglalt el. Az ügyész most bűnvádi eljárást tervez a vesztegetési pénzedet fizető vállalatok igazgatói ellen is.

_ Mpntróss-bin, Va., akasztólán kivég zték a néger John Lomax-ot egy fehér nő elleni merénylet miatt. A nő kevéssel a merénylet után, véletlenül halálra égett.

— Grenriile-ben, Miss, öngyilkos módon vetett életének Mrs.'Louis Vi/es- trope, a ki ugyanazon állam Glaibotne megyéjében junius 16-án megölte hat

gyermekét.

Akkoriban mint őrültet elmegyógyin- tézetbe zárták, de a héten, mint gyd* gyűlt at elaocsáíot'ák.

^'Kiszabadulása napján lett öngyilkos. Levelet hagyott bálra, melyben erősíti hogy gyermekeit ép elmével gyi^oita

meg. r

— Pierce, Neb., közelében, egy farmon, Gottlieb Hagensick megölte nejét és apósát, Brver Albertet és ennek nején súlyos sebeket ejtett, azután elmenekült. ,

— Eberton-ban, Ga„ nemzetőrség ki* rendelésével sikerült meggátolni a neger Henry Jones meglincselését A négerek ismert bűnével vádolják.

— Nashville'ben, Ga., kivégezték Boisv Bryanfót, egy 17 éves fiút, Hyres városi marshal megviikolása miatt. A meg gyilkoltnak leánya, Mrs. Ella Hall Parker, jelen volt és a mikor az orvosok konstatálták a halál beállását, atyja késével levágta a tetemet. A nő szerette volna, maga kezelni az akasztófa alatti csapóajtót, de ezt nem engedtek meg

Great Barringto, Mass., mellett Huber György, New-Yorkból, mego.ta hűtlen nejét és ennek kedvesét súlyosan megsebezte. ,

— Butler. Pa., lakősságát napokon

át izgalomban tarlotta az a.jas merény- let. melvet Jeremiah Bennet kisérle meg a 7 éves Wagner The ma ellem Bennettet tette közben fogták el és a lakosság minden áron meg akarta lincselni és több rohamot intézett a fogház ellen. . .,

Másnap James Gildernough nevű ]ó- ravaló embert az utcán Bennettnek nézte több járókelő és a kiáltásaikra nyomban összeverődött tömeg egy fához hurcolta és már nvakába tette a kötelet, mikor a szegény ember néhány barátja utat tört magának és fölvilágosította a tömeget végzetes tévedéséről.

A kis leánv, kinek eleinte halálhírét költötték, föl'fog gyógyulni.

Aranymosás a délvidéken.

Errv határörvidéki katona Í846-ban a délvidéki Nera folyóban körtenagvságu szinaranyat Máit. Ezen aranydarab az országos pénzügyigazgatóság utján a budapesti Nemzed muzeum asztalára került, a hol - a katalógus szerint ténvleg van is. ,

Á délafrikai háború kitörése után az ottani bányászok egyike — egv magde- burgi — meglátogatta a budapesti múzeumot. Az ügves szakértőnek mitünt az aranydarab és fáradtságot nem kiméivé, a Bánia és Dalbosec közötti részén próba-aranymosást végzett.

Eközben megtudta, hogy Ringeisen és társai ottani lakosok a Nera loivamra ezelőtt 7—8 évvel araóymosási jogosultságot nvertek. A hollandus szemle- eredményét' az érdekelt aranymosási üzletre jogosultakkal nem közölte, hogy azonban a szerinte az észak amerikai AlaskáVal — a kontinens legtermékenyebb aranymosási üzleti heiyiyei a „Nera“ bátran vetélkedik, azt csak most árulták el.

A hollandus rövid idő alatt a legelőkelőbb hamburgi kereskedőkből egy társaságot alakított, a Ringeisen és társai jogosultságát potom áron : öOU.ÜUU

márkáért megvették és már az üzleti gépeket is felállították. Az egész dologban az a legérdekesebb, hogy a földtani intézet csak a fenti vétel után gVŐr.:C. t elfg a múzeumi t»n itíó le.euől.

i