Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-05 / 14. szám
^évfolyam, 14, szám. Szatmár, 1902. vasárnap, oktisr 5. Egyes száma 2 fillér. Felelős szeikoszté: Májúik árpás. Sítirkosztőség és kiadóhivatal : morváijábos könyvnyomdája Szatm&ron, Eöivös-atoa 0. Telefon 73. Szatmári Foss Megjelenik mindennap korán reggel. ^ Hirdetések felvétetnek: Mos •vai Jánosa könyv» nyomdájában, valamint! Lök»^ Msüísa könyv* kereskedésében. y Merénylet Jabláncacy altábornagy elleni ©sslrák kritika a kiegyezósrák Hz élö-fialoít hercegasszony, Hat év óta, mint az őrültet, szigora felügyelet Alatt, rossz bánásmóddal, jogtalanul elzárva tartanak egy asszonyt és nem támad senki, aki védelmére kelne. Koburg Lujza hercegasgzonynak nincsen pártfogója sem-a földön, semjaz égben. Dreyfus, a zsidó kapitány, Matta- sich-Keglevích, az egyszerű főhadnagy kiszabadultak a börtönből, melyben ártatlanul sínylődtek, de Koburg Lujza az őrültnek nyilváni íott ép elméjű hercegasszony, a bolgár fejedelem sógorasszonya, a belga király leánya el van veszve menthetetlenül ? A polgárember e szerint megkapja a maga igazát, de a királyi ház sarja hasztalanul rimánko- dife igazságért. Persze, nagyobb az ő bűne, mint amazoké. Félretette a bíbor palástot, mely oly sokszor a bűn tengerét takarja — és botlott az ő szerelmes szive szándéka szerint, nem titkolta, hogy szeret egy férfit és hogy utálja az urát. Szenvedélyes, temperamentumos asszony volt, az előítéletekkel, a világgal nem törődött, csak a szerelmével és azt hitte, hogy megvédi őt a polgárállam törvénye. Oh, ha titkolta volna a szerelmét!? Ha diszkréten, csak az udvar beavatottjai által sejtetve csalta volna meg az urát ? Ha pikáns udvari pletyka tárgyául szolgált volna csak a főhadnagyhoz való viszonya ? Akkor Koburg Lujza fényben és méltóságban élne még most is fenséges férje oldalán és Mattasieh-Kegievich talán már generális lenne. Lapunk más helyén írunk ennek a szerencsétlen asszonynak szenvedéseiről. Szemtanuk, megbízhatók és becsületesek megesküsznek rá, hogy a hercegnő épelméjű s ha valóban meg fog őrülni, annak csak az embertelen bánásmód lesz az oka, melyben öt—hat esztendő óta része van. Koldusasszony vagy hercegasszony — mindegy az, ha ártatlanul kell szenvednie. Az a közvélemény, mely, felháborodván, ki tudta szabadítani Dreyfust és Mattasiehot, megmentheti Koburg Lujzát is és meg is fogja mentem. Csak az a félő, hogy kevés már az idő. Belehalhat addig a szerencsétlen asszony az embertelen bánásmódba, — de bele is őrülhet, hogy mégis csak igaza legyen at udvari doktoroknak. E. D. Összesgsit leány, Budapest, október 4. Boross Teréz 14 éves cselédleány az éjjel az Izabella Utca 92. sz. alatt levő szolgálati helyén egy petróleumlámpát akart meggyujtani A lámpa azonban felrobbant és az égő olaj a leányra ömlött. A szerencsétlen gyermek ugv összeégett, hogy most hal doklik a Róbus-kórházban, ahová a mentők szállították, miután az első segítségben részesítették. Koburg Lujza niawn eitsmive. Koburg Lujza irercegasszeny sorsáról nem tud semmit a világ. Szerelmese, Mattasieh-Kegievich Géza kiszabadult már a börtönből, ahol esztendőkön át ártatlanul sinvlett, de Koburg Lujza még mindig járja az eleven halottak Golgotbáját. Azt mondják; őrült. Nem igaz. Egy uj ságiró legközvetlenebbül értesült a Koburg Lujza : 111 'otáról s amit meg tudott, azt a köv kezűiben írja meg: Május 15-én szakították be Ober»teiner tanár döblingi szanatóriumába Koburg Lujzát és az osztrák hivatalos lap a Wiener Zeitung tizenhetedikén tette közzé a hirdetést, amely szerint „6 császári és apostoli királyi felsége főudvarnagyi hivatala, mint személyi hatóság“ Xoburg Lujzát gondnokság alá helyezi. Obersteiner tanár pedig hat heti megfigyelési időt kötött ki magának, hogy a hercegasszony állapotáról végleges véleményt mondhasson. Ez alatt az idő alatt Koburg Lujza elég szabadságot élvezett és nem volt oly börtőnszerü felügyelet alatt, mint később más helyeken. Junius 15-én Obersteiner tanár benyújtotta a főudvarnagyi hivatalnak szakvéleményét, amely szerint Koburg Lujza nagyfokú idegességben szenved, de épelméjű (allerdings hochgradig nervös. doch veist'V Másnap a főudvarnagyi hivatal mint bizottság kiszállott Döbiingben, hogy a hereegasszonyt kihallgassa. — Akar-e fenséged visszatérni férjéhez ? — ezt a kérdést intézte a bizottság a hercegasszonyhoz. — Inkább megbr.lok, — felelt a hercegasszony, aki nyugodt és méltó- ságos fellépésével végtelenül imponált a bizottság urainak. Akkori ügyvédje, dr. Neuda, aki szintén jelen volt a kihallgatásnál, Fugger grófné jelenlétében ekként bókolt utólag a hercegnőnek: — Fenséged, mint igazi kiráivleány viselkedett! És őrültnek senki se tartotta. Szó se ■ volt arról. Koburg Lujzának sok szenvedést okozott a több szabadsággal összekötött döblingi élet, mert még nem sejtette, hogy szigorúbb napok is következnek reá. A nélkül, hogy valami levelet el tudtak volna fogni, egyszerre csak el- ámultak, hogy Koburg Lujza Döbling- ból Mattasich Géza zágrábi vizsgálati cellájába leveleket csempészett be és pedig eléggé sűrűn. Dr. Bachrach, Koburg Fülöp herceg ügyvédje hirtelen Döbiingben termett és uj rendet csinált. Koburg Lujza udvarhölgyét, Fugger grófnét rögtön elcsapta, a grófnéoak rögtön távoznia kellett és zokogó rimánkodására még azt sem engedték meg neki, hogy úrnőjétől elbúcsúzzék. A hercegasszonynak tudtára adták, hőirr rötrtőn lroil távoznia Döblinsből. Még azt sem engedték meg neki, hogy csomagoljon. Koburg Lujza mindent eltűrt, eléggé nyugodt maradt, de amikor dr. Bachrach be akart szállni kocsijába, elvesztette öuuralmát és teljosen kijött a sodrából. — Ezzel az úrral nem mehetek I Izzó felháborogással beszélt más* azelőtt is a hercegnő dr. Baehracbró! aki őtnői méltóságában mélyen megsértette. Dr. Bachrach volt tudniillik az, aki május 9-én reggel Loraes zágrábbi rendőrfőnök társaságában a Prukfier- szállóban a hercegnőt elfogta. A herceg* r.ő még az ágyban volt és az ügyvéd meg a rendőrfőnök előtt kei ett felöitöz- ködnie. A kino3 jelenetnek Obersteiner tanár vetett véget, aki kijelentette : — Ha a fenséges asszony megengedi, elkísérem én P rkersdorfba. Dr. Bachracbnak egy más kocsin bel* lett követnie a hercegnőt. ä pwrkersdorfi szenvedések. Ez a második állomás, a hová Koburg Lujza tébolydái exisztenciája alatt jutott. Ma beszéltem egy hölgyével, aki ebben az időben a purkers-derfi szanatórium adminisztrativ dúekíriceje volt. Nyíltan és őszintén mondott el nekem mindent, amit tudott, egyben kijelentette hogy vallomását bárhol, bármikor, bármely biróság előtt esküvel erősítheti meg. Mondta pedig a kővetkezőket: — Mikor 1898. ősz utóján purkers- dorfi állásomat elfoglaltam, Koburg Lujz a hercegasszony már ott volt inter nálva. A purkersdorfi szanatórium dr- Rudinger tanár, császári tanácsos tu'aj- dona, aki egyszersmind orvosi vezető]® az intézetnek. A hercegasszony már Béesből ismert engem és Rudinger tauár mint régi ismerősét jelentett be a hercegasszonynak. Megérkezésem első napján be lettem mutatva. Eirémültem, mennyire megváltozott, alig tudtam lábamon állni. Csodás szőke haja nem őszült meg, csak elfakult, szeme ki volt sírva, arca, akár a részegé, veres és duzzadt volt a sírástól, egész magatartása szomorú és megtört. Szegénynek ma rossz napja van, gondoltam magamban. Azíáa láttam, hogy ilyen az ő rendes állapota, — mindig ilyen maradt; És milyen volt a ruházata, amelyre azelőtt annyi sokat tartott! Istenem, h’szen nem volt rongyos, vagy piszkos, — csak redukáltnak valahogyan elzüllötínek látszott Már most ön azt kérdezi tőlem, hogy őrült volt-e ez a szerencsétlen szegény asszony ? Igenis, ez az asszony teljesen józan elméjű volt, végtelenül szomorú és levert,magába zárkózott és feltétlenül nyugodt. Rám azt a benyomást tette, mintha ő igy gondolkodnék: itt vagyok, igy vagyok; nem tehetek semmit, nem bánom, tegvetek velem, amit akartok, hiszen hiábavaló minden ellentmondás! Purkersdorfból Lindenhofba vitték a szerencsétlen asszonyt s már közel négy éve szenved ott. A linden h®6 bőr* tön falai közül nem szivárgott ki hír» Vájjon mi lehet belőle ?
