Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-31 / 40. szám

1 évfelyam, 48, szám.

íüiaiöa szeriesatú:

M A JDIK ÁRPÁD.

Snrkeszi6*ég és kiadóhivatal:

kostáijákos

könyvnyomdája

Sxatmáron, Eötrös-ato» t, Telefon 73.

jzafirár, 1902. pM, okfólssr 3!.

Emfca8»$í?

—— V‘+vV

Friss

Jr 29

^ Iinitjl**

Megjelenik mindennap korán reggel.

Hirdetések felvétetnek: BSorvai Jan©s könyv«» nyomdájában, valamint'. Léwj EüSiksa könyv»- kereskedésében.

—

...... ■ M»

A fővárosi tanács a főkagsifásty ellesi.

HoKtest a kéméii;ben> HegzsapeR vásáHklk*

Uj fegyháat kérünk.

Még pedig diszeset. Szines üvegablakokkal, erkélyes tornyokkal, téli kerttel és fürdő-szobákkal. A bankár urak ne bűnhődjenek duplán.Szegénv ember csak a szabadságát veszti, a íűgoly bankár a kényelmét is.

Ki tudja számon adni, hogy Kiss- ceítől Sopronon át Aradig hány fen- költ gondolkodású banktehetség került fegyházba s hányán vannak útban a nagynevű elődökhöz? Tán ártatlanok valamennyien. Tán fertőző járvány a sikkasztás, a melynek szérumát nem találta meg se a mindenen megbotránkozó farizeus erköl' Csössóg, se a megtorló hatalom.

Az esti lapok nem adják két sikkasztáson alul. A reggeli lapokban megduplázódik ama fosztogatók száma, akik becsületben virultak, népszerűséget kanalazlak, döntő szavuk volt a közügyek terén, sőt becsületességüket megedzette valóságos miniszteri elismerés » tán egy-két rendjel.

Másnap a nagyságos ur csendőr szuronyok közt vonul a saját olajjal festett arcképével díszes igazgatói teremből a vizsgálati foglyok csar nokába és ekként elméi kedhetik:

„Én, kiválóan jelentékeny szamár. Aki oly korán belebotlottam a sikkasztásba.Holott sikkaszthattam volna még többet. Sikkaszthattam volna halálom napjáig Testáltam volna jótékony célra s a hadastyán egylet a nemesért hevülő hadastyán egylet megkoszorúzta volna a síromat halottak napján.

Mert, igy fejezte be elmélkedését a világesemények bizonyítják, hogy a. tehetséges bankigazgatók sikkasztanak a déli égöv alatt épp úgy, mint az északi sarkon. A prágai szent életű barátok épp úgy, mint a romlott merkantilisták Aradon. Spekuláltunk a börzén ? Egyikünk sikerrel, sikertelenül a másik. Az utóbbiakból válnak a fegyencek.

Áilaxaoeitoit osztrák vagyon.

Az osztrákok utolsó domíniuma, a Staats Eisenbahngesellschaft resicai és aninai uradalmának államosítása immár befejezett tény. A Kassa— Oderbergi vasút tervbe vett államosítása iránt megindított tárgyalás máig eredményre nem vezetett.

A hivatalos lap a katonáknak.

Előléptetést közölt a hivatalos újság. Császári és királyi ajándékot kapott sok katona. Egyik a nadrágjára varratott széles piros Stráfot, a másik a kabát gallérjára posztó helyett arany vagy ezüst gallért. A természet rendje szerint hadnagyból főhadnagy, főhadnagyból kapitány vált. -És így tovább. A magyar nemzeti öröm nem lesz túlságos nagy. A mi névsor van; abban ugyan nagy megerőltetéssel akad egy két magyar. Örülni íog a magyar honvédség annak is, hogy újra áthelyezték egy ezredest a közösöktől. Meglepően gyorsan haladnak a kinevezés területén Ferencz Ferdinand főherceg és Ferencz Szaivátor főherceg. Ezredesekből vezérőrnagyokká léptek elő. A kiválóan tehetséges két katona gyors karrierje katonai körökben feltűnést egyáltalán nem keltett.

Ofgányhistóna.

Egy miskolci kollegánk írja le a következő történetet:

A rendőrkapitány elé vitték a Sajó

parti cigánytanya vajdáját, mert meg vert egy legényt. Ott áiiott az öreg ci gány büszkén, dacosan. Fehér naja gondosan hálrasimitva, összeráncolt homlokán szigorúság üit, mellén feszült az őköinyi ezüstgombos kék lajbi s aki látja, azt hiszi, hogy ő itt az itéiő-biró. A kapitány elolvassa a jelentést és a kihallgatást megkezdi:

—‘Miért verte meg azt a legényt?

— Mert lopott a tanyán.

— Hát aztán mi köze magának ahhoz ?

— Nekem ? Még hogy nekem mi közöm van hozzá ? Hát ha majd az urak famíliájában rendetlenkedik valaki, ha az urnák a hozzátartozója lopja meg a másikat, nem-e fogja az ur is megfenyíteni a bűnöst ?

— De az a legény nem a fia, még csak nem is rokona.

— Az igaz. De én vagyok a 'parancsolja, birája, mert a Sajó-parti füzes mentén én vagyok a vajda. En őrzőm ott a tisztességet, becsületei. Engem ver békóba a törvény, ha az én tanyám cigányát csukja be, az én népem becsülete kopik, ha a cigány követ ei kihágást.

— De a törvény azért van, hogy ahhoz forduljanak igazságért.

— Nera nekünk való igazság az, uram. Becsukják egy két napra, ha kiszabadul, újra lop. Én megvertem Állja az az ütést is, eb a lelke, de fáj neki. Nem lop az többet egy harmadnapos csibét sem.

— Jól van öreg, értem. De a törvény ezt tiltja. Még az egyszer elnézem a dolgot, elmehet.

A vajda könyüt morzsolt szét szemében és tisztességtudó távozása közben mormolta: ez bocsát meg nekem I

(8äIäl3ii!B; illíl

Ha másban nem is, de a mi veszélyességét illeti, a fővárosi utca tényleg világvárosias. Paris, London, New-York utcája, melyen aiul-íeíüi száguldanak a mindenféle jármüvek, a íalyigátói a függő vasutig, nem rejtenek annyi életveszedelmet a házsorok között, mint a budapesti utc.t, hol pedig az automobille még nem vetle át az uralmat. A

többi kivégző gép mellett még a bicikli is szedi áldozatait és tegnap a Kun- és Népszinház-uioa sarkán így ismeretlen kerékpáros elgázolta Weisz Andrásáé Valter Katalin hatvannyolc éves zsib- árusnőt. Az asszonynak jobb karja eltörött.

Répisss M! dohány.

— Becsapott pénzügyőrök. —

Valaki rossz tréfát űzött a múlt hetekben két fiatal pénzügyőrrel, kik egy feljelentésre buzgón siettek ki állomáshelyükről a közeli falu bérlőjéhez, kinél állítólag szözdohánvt reméltek felfedezni.

A bérlő kijelentette, hogy tudtával sem kertiében, sem lakásán nincs dohány, már tudniillik olyan, aminőt a fináncok kerestek, mindamellett tessék csak a kertben, később a házban kutatni. A kertet át is keresték, de bizony ott nem találtak tilalmas növényt.

Mikor a lakás átvizsgálásához kezdtek volna — ami a gazdára nézve nem valami kellemes — éppen arra járt a gulyás, kit a bérlő megszólított s közö vén vele mi járatban vannak ott a kincstári vagyon őrei, megkérdezte nincs-e dohány a lakásán, mert tudta, hogy a gulyás nagy pipás ember. Az öreg szégyenkezve vallotta meg ura é«

a hivatalos kötelességet teljesítő finan cok előtt, hogy bizony ő neki volna néhány füzér pípatöiteíéke; — egyúttal gúnyos mosolygással hívta a két fiatal embert, ha már annyira van a dolog hát megnézhetik a ,,dohányát“ s aggodalom nélkül vezette őket lakására.

A szobába érve, a gulyás átadta a láda kulcsát az egyiknek, aki rögtön kinyitotta azt, a másik meg a jegyzőkönyv írásához készülődön s a tiltott dohány megszerzésének körülményei iránt intézett kérdéseket a gulyáshoz. Kutató társa ezalatt nagy örömmel hu-j zott elő néhány csomó „cserebit“ s megszagolván, vitte a másiknak is, hogy élvezze a pompás illatot, melye ő nem tudott érezni. Szagolgatják, forgatják, mig végre megkérdik a gulyást, hol vette a dohányt. Ez meg cinikus nyugalommal vágta oda, hogy biz ő a 60 holdas burgundi répaföldön szedte a leveleket s szárította meg a saját használatára, mert hát 6 neki nincs pénze másforma dohányra.