Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-31 / 40. szám

1 évfelyam, 48, szám. íüiaiöa szeriesatú: M A JDIK ÁRPÁD. Snrkeszi6*ég és kiadóhivatal: kostáijákos könyvnyomdája Sxatmáron, Eötrös-ato» t, Telefon 73. jzafirár, 1902. pM, okfólssr 3!. Emfca8»$í? —— V‘+vV Friss Jr 29 ^ Iinitjl** Megjelenik mindennap korán reggel. Hirdetések felvétetnek: BSorvai Jan©s könyv«» nyomdájában, valamint'. Léwj EüSiksa könyv»- kereskedésében. — ...... ■ M» A fővárosi tanács a főkagsifásty ellesi. HoKtest a kéméii;ben> HegzsapeR vásáHklk* Uj fegyháat kérünk. Még pedig diszeset. Szines üveg­ablakokkal, erkélyes tornyokkal, téli kerttel és fürdő-szobákkal. A bankár urak ne bűnhődjenek duplán.Szegénv ember csak a szabadságát veszti, a íűgoly bankár a kényelmét is. Ki tudja számon adni, hogy Kiss- ceítől Sopronon át Aradig hány fen- költ gondolkodású banktehetség került fegyházba s hányán vannak útban a nagynevű elődökhöz? Tán ártatlanok valamennyien. Tán fertő­ző járvány a sikkasztás, a melynek szérumát nem találta meg se a min­denen megbotránkozó farizeus erköl' Csössóg, se a megtorló hatalom. Az esti lapok nem adják két sik­kasztáson alul. A reggeli lapokban megduplázódik ama fosztogatók szá­ma, akik becsületben virultak, nép­szerűséget kanalazlak, döntő szavuk volt a közügyek terén, sőt becsületes­ségüket megedzette valóságos mi­niszteri elismerés » tán egy-két rendjel. Másnap a nagyságos ur csendőr szuronyok közt vonul a saját olajjal festett arcképével díszes igazgatói teremből a vizsgálati foglyok csar nokába és ekként elméi kedhetik: „Én, kiválóan jelentékeny szamár. Aki oly korán belebotlottam a sik­kasztásba.Holott sikkaszthattam volna még többet. Sikkaszthattam volna halálom napjáig Testáltam volna jótékony célra s a hadastyán egylet a nemesért hevülő hadastyán egylet megkoszorúzta volna a síromat ha­lottak napján. Mert, igy fejezte be elmélkedését a világesemények bizonyítják, hogy a. tehetséges bankigazgatók sikkasz­tanak a déli égöv alatt épp úgy, mint az északi sarkon. A prágai szent életű barátok épp úgy, mint a romlott merkantilisták Aradon. Spekuláltunk a börzén ? Egyikünk sikerrel, sikertelenül a másik. Az utóbbiakból válnak a fegyencek. Áilaxaoeitoit osztrák vagyon. Az osztrákok utolsó domíniuma, a Staats Eisenbahngesellschaft resicai és aninai uradalmának államosítása immár befejezett tény. A Kassa— Oderbergi vasút tervbe vett államo­sítása iránt megindított tárgyalás máig eredményre nem vezetett. A hivatalos lap a katonáknak. Előléptetést közölt a hivatalos új­ság. Császári és királyi ajándékot kapott sok katona. Egyik a nadrág­jára varratott széles piros Stráfot, a másik a kabát gallérjára posztó he­lyett arany vagy ezüst gallért. A természet rendje szerint hadnagyból főhadnagy, főhadnagyból kapitány vált. -És így tovább. A magyar nem­zeti öröm nem lesz túlságos nagy. A mi névsor van; abban ugyan nagy megerőltetéssel akad egy két ma­gyar. Örülni íog a magyar honvéd­ség annak is, hogy újra áthelyezték egy ezredest a közösöktől. Megle­pően gyorsan haladnak a kinevezés területén Ferencz Ferdinand főher­ceg és Ferencz Szaivátor főherceg. Ezredesekből vezérőrnagyokká lép­tek elő. A kiválóan tehetséges két katona gyors karrierje katonai kö­rökben feltűnést egyáltalán nem keltett. Ofgányhistóna. Egy miskolci kollegánk írja le a kö­vetkező történetet: A rendőrkapitány elé vitték a Sajó parti cigánytanya vajdáját, mert meg vert egy legényt. Ott áiiott az öreg ci gány büszkén, dacosan. Fehér naja gondosan hálrasimitva, összeráncolt hom­lokán szigorúság üit, mellén feszült az őköinyi ezüstgombos kék lajbi s aki látja, azt hiszi, hogy ő itt az itéiő-biró. A kapitány elolvassa a jelentést és a kihallgatást megkezdi: —‘Miért verte meg azt a legényt? — Mert lopott a tanyán. — Hát aztán mi köze magának ahhoz ? — Nekem ? Még hogy nekem mi kö­zöm van hozzá ? Hát ha majd az urak famíliájában rendetlenkedik valaki, ha az urnák a hozzátartozója lopja meg a másikat, nem-e fogja az ur is meg­fenyíteni a bűnöst ? — De az a legény nem a fia, még csak nem is rokona. — Az igaz. De én vagyok a 'paran­csolja, birája, mert a Sajó-parti füzes mentén én vagyok a vajda. En őrzőm ott a tisztességet, becsületei. Engem ver békóba a törvény, ha az én tanyám ci­gányát csukja be, az én népem becsü­lete kopik, ha a cigány követ ei ki­hágást. — De a törvény azért van, hogy ah­hoz forduljanak igazságért. — Nera nekünk való igazság az, uram. Becsukják egy két napra, ha kiszabadul, újra lop. Én megvertem Állja az az ütést is, eb a lelke, de fáj neki. Nem lop az többet egy harmadna­pos csibét sem. — Jól van öreg, értem. De a törvény ezt tiltja. Még az egyszer elnézem a dolgot, elmehet. A vajda könyüt morzsolt szét sze­mében és tisztességtudó távozása köz­ben mormolta: ez bocsát meg nekem I (8äIäl3ii!B; illíl Ha másban nem is, de a mi veszélyes­ségét illeti, a fővárosi utca tényleg világvárosias. Paris, London, New-York utcája, melyen aiul-íeíüi száguldanak a mindenféle jármüvek, a íalyigátói a függő vasutig, nem rejtenek annyi élet­veszedelmet a házsorok között, mint a budapesti utc.t, hol pedig az automo­bille még nem vetle át az uralmat. A többi kivégző gép mellett még a bicikli is szedi áldozatait és tegnap a Kun- és Népszinház-uioa sarkán így ismeretlen kerékpáros elgázolta Weisz Andrásáé Valter Katalin hatvannyolc éves zsib- árusnőt. Az asszonynak jobb karja el­törött. Répisss M! dohány. — Becsapott pénzügyőrök. — Valaki rossz tréfát űzött a múlt he­tekben két fiatal pénzügyőrrel, kik egy feljelentésre buzgón siettek ki állomás­helyükről a közeli falu bérlőjéhez, ki­nél állítólag szözdohánvt reméltek fel­fedezni. A bérlő kijelentette, hogy tudtával sem kertiében, sem lakásán nincs do­hány, már tudniillik olyan, aminőt a fináncok kerestek, mindamellett tessék csak a kertben, később a házban ku­tatni. A kertet át is keresték, de bi­zony ott nem találtak tilalmas nö­vényt. Mikor a lakás átvizsgálásához kezd­tek volna — ami a gazdára nézve nem valami kellemes — éppen arra járt a gulyás, kit a bérlő megszólított s közö vén vele mi járatban vannak ott a kincstári vagyon őrei, megkérdezte nincs-e dohány a lakásán, mert tudta, hogy a gulyás nagy pipás ember. Az öreg szégyenkezve vallotta meg ura é« a hivatalos kötelességet teljesítő finan cok előtt, hogy bizony ő neki volna né­hány füzér pípatöiteíéke; — egyúttal gúnyos mosolygással hívta a két fiatal embert, ha már annyira van a dolog hát megnézhetik a ,,dohányát“ s aggo­dalom nélkül vezette őket lakására. A szobába érve, a gulyás átadta a láda kulcsát az egyiknek, aki rögtön kinyitotta azt, a másik meg a jegyző­könyv írásához készülődön s a tiltott dohány megszerzésének körülményei iránt intézett kérdéseket a gulyáshoz. Kutató társa ezalatt nagy örömmel hu-j zott elő néhány csomó „cserebit“ s megszagolván, vitte a másiknak is, hogy élvezze a pompás illatot, melye ő nem tudott érezni. Szagolgatják, for­gatják, mig végre megkérdik a gulyást, hol vette a dohányt. Ez meg cinikus nyugalommal vágta oda, hogy biz ő a 60 holdas burgundi répaföldön szedte a leveleket s szárította meg a saját használatára, mert hát 6 neki nincs pénze másforma dohányra.

Next

/
Thumbnails
Contents