Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-29 / 38. szám
4 \ s ORSZÁGGYŰLÉS. A képviseiőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 28. Dániel Gábor elnük megnyitotta az ülést, az elnöki bejelentések után napirend előtt Rákosi Viktor kért szói Legyalázott magyar katonák. Rákosi Viktor utal arra, mily bántalmazásban részesültek legutóbb a Reichsrath- ban a Galíciában állomásozó magvar huszárok. Breitner és Romancsu képviselők gya- lázták őket. A tavalyi nagy galíciai paraszt lázadás elnyomására katonaságot vezényeltek ki s igy jutottak a magyar huszárok, mivel kötelességüket teljesítették, krédóba.' Ez a galíciai parasztsztrájk a nyáron fordult elő, elősegítve egyrészt a rutének és lengyelek közt. fennálló gyűlölettől, másrészt szocialista izgatásoktól a tényleg alacsony napszámoktól, melyet a birtokos nemesség a parasztoknak ad. Az, hogy a lengyelek és a rutének gyűlölik egymást, nem lephet meg senkit. Tudjuk, hogy az egész szláv testvériség' tulajdonképen egy nagy humbug. A szlávok nagyon szeretik egymást, mig nagy távolságban laknak egymástól. (Derültség-) Minél távolabb laknak, annál nagyobb barátai egymásnak és annál több' testvéri csókot váltanak, ellenben ha szomszédok, mint például a szerbek és bolgárok, ez a testvériség véres harcokat idéz elő; ha pláne egy országban laknak, mint a szer- bek és horvátok, akkor is látjuk, hogy' mily testvéries érzelemmel viseltetnek egymás iránt, Ebből megítélhetjük, hogy milyen testvériségi viszony fűzi össze a ruténeket és a lengyeleket, a kik Galíciában a hatalomért egymással küzdenek, fiz a küzdelem eredményezte a galíciai parasztsztrájkot és ez a sztrájk eredményezte a huszárok ellen való kirohanást. Éz meglehetősen nagyszabású mozgalom volt, t. Ház, hiszen jelenleg is körülbelül 600 paraszt áll a törvényszék előtt, több ezeret letartóztattak és 600-at bentartottak a törvényszéknél, úgy, hogy ennek a lázadásnak a legyőzésére jóformán az egész galíciai helyőrséget mozgósítani kellett. Én nem tudom, bár nem voltam ott jelen, hogy mit tettek és mit nem tettek a huszárok, de előttem fekszik az a tudósítás, hogy mit mondtak róluk Breitner és Romancsu reichsrati képviselő urak. így. Romancsu képviselő ur először is, gondolván a testvéri kapcsokra, a tarnopoli kerületben működő cseh drago- nyosokat igen megdicsérte,‘hogy azok nagyon szépen és korrektül viselték magukát, eilenhon a magyarok, vagyis a huszárok a leggorombább kihágásokat' engedték meg maguknak; mindent elloptak a' mi csak kezük ügyébe került: a mezőn levő gabonát, az udvaron felhalmozott szalmát elvették és a lovaknak adták; egy parasztimnak a szalmafedelét is leszedték és a lovak alá szórták, (Derültség.) Breitner ur meg igy szólt: „Egész keleti Galíciát elárasztották katonasággal, természetesen idegen ajkú katonasággal, még pedig magyarokkal. Gúnyosan mindig tjgv mondják: „A mit el lehetett lopni, azt a magyarok ellopták. Raboltak, mint valami meghódított országban. Asszonyok ellen támadásokat intéztek, még földbirtokosokat is megloptak a huszárok. Az egész nép há laadó istentiszteletet mondana, ha ezekül a magyar csapatoktól megszabadulna. Mozgás Derültség' Szatmári Mór: Hozzák haza a magyar katonákat. Rákosi Viktor : Nem avatkozom a rutének és a lengyelek dolgába, nem vitatom azt a a kérdést, vájjon igaz-e, hogy a lengyel főnemesség a rutén parasztságot kiszipolyozza. De teljes erőmből tiltakozom az ellen, hogy a slachtát, az alacsony napszámokat magyar katonai assisztenciával tartanak fenn. Helyeslés a szélső baloldalon. . Határozottan tiltakozom az ellen, hogy a közös kormány a rutének és lengyelek gyűlölete közé a magyar huszárokat álhtja oda céltáblául- Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon. Romancsu és Breitner képviselő urak szidják a magyarokat, min.ha csak azért kegyetlenkednőnek, mert a barbár magyar természetüknél fogva sokkal kegyetlenebbek, mint a monarchia bármely más •katonái. Én azonban azt mondom, hogy itt a katonaságn .l nem lehet szó cseh ékről, lengyelekről, magyarokról hanoin a köz js hadseregről van szó, Igaz 1 Úgy van ! fis ha a katonaság kegyetlenkedik, ez a közös hadseregnek, a közös hadsereg vezetőségének rovására Írandó. Igaz I Úgy van ! a ezéiső baloldalon. Felkiáltások: Fájdalom. Mert azt tudjuk, hogy-az osztrák hadseregnek megvan a maga szelleme ts bizonyos hagyománya. Igaz ! Úgy % in ! a zélsöbalon. Ott a civil publikumot, amely ágya tölteléknek való és pénzt ad, lenézik és maguknál sokkal alantasabb lénynek tekintik. Azt tehát, ami Gáli Iában történik nem szabad és ne tessék a magyar rovására írni. Helyeslés. A magyar huszárok telje1 sitették azt a kötelességüket, a melyet a felsöbbség parancsa rájuk rótt egyebet nem tettek. Ez a parancs a jelen esetben bizonyára nagyon keményen szólt, mert a dédelgetett és az Ausztriában nagy kegynek örvendő slachlának az anyagi érdekéről volt szó. Galíciában a hatóságok nagyszabású sztrájkkal álltak szemben, a mely könnyen általános parasztlázadássá fajulhatott volna. Látjuk, a két képviselő beszéde sem tud valami óriási „muritátokat“ — hogy e kifejezéssel éljek — (Derültség) felhozni a huszárok ellen. Felhozzák többi közt, hogy egy leány, amikor a huszárok beléptek az udvarba, ijedtében szörnyet halt. tíahányi Miklós : Örömében ! Élénk derültség. Rákosi Viktor : Egy másik galíciai leány amikor beleptek a huszárok a szobába, kiugrott az ablakon. Azt azonban nem merték állitani, hogy a huszárok utaná ugrottak volna. En, t. képviselöház, még egyet mondhatok talán a huszárok védelmére : mindazok, — a kik a Dienstweget ismerik, a mely felülről lefelé megy, — nem tudok rá magyar kifejezést, taián Madarász József sem tud — mindazok tudják, hogy ha herceg Lobkövitz előtt a katonaság a Vérmezőn defilirozva, „entwickelte Linie“- ben halad és annak a közepe kissé meggörbíti és herceg Lobkovitz kissé a fejét 'csóválja, ezt a lejcsóválást, mire ez a huszárokhoz vagy bakákhoz ér, ők káplári pofonok alakjában érzik. De hn herceg Lobkovitz nem csóválja is a fejét, csak egy mozdulattal egy alkalmatlan legt et Kerget el arcáról, egy ily félremagyalázott mozdulat is, a mire a katonák berukkolnak a kaszárnyába, káplári gorombaságok alakjában nyilvánul és hallhatják a katonák, hogy tönkretették a defilét. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Magukkal szemben is meglehetősen gorombák tehát a katonáit, Hát mikor kirukkolnak a sztrájkellen ! Ott bizony meglehetős erőteljesen járnak el, amikor fegyveresen rukkoltak ki parasztok ellen C'es laguerre, ez a háború. Én felkérem a t. honvédelmi miniszter urat, intézkedjék sr iránt, ho a hu- szárságnak és a magjarságnak megtámadott becsülete megvédelmeztessék. (Helyeslés a szélsőbaloldaion), mert ott nem találkozott egy elnök, nem találkozott egy képviselő, nem találkozott minieztör a ki felállott volna és a huszárságot és a magyarságot védelmébe vette volna. Azt hiszem, mindnyájan örültek, hegy a galicai ( parasztlázadás alkalmából is egyet üthettek a gyűlölt magyarságon, (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldaion.) Elég volt az, hogy katonaságunknak féltett magyar része Ausztriában rendőri szolgálatot teljesítsen és ezzel Ausztria gyűlöletét vonja maga után. Hozzák haza őket Ausztriából, a mint az törvényben vau. Helyeslés a szélső baloldalon. Breitner ur azt mondja, hogy egész Galíciában hálaadó isteni tiszteleteket rendeznének, ha ettől a magyar csapástól megszabadulnának. A magyar katonaság elhelyezését az eddigi törvények alapján az ország magának tartja lenn. Igaz ! ügy van 1 a szélsőbaloldaion. Felkérem ez alapján a tisztelt kormányt, legyen szives szóba hozni, hogy a magyar katonák Galíciából hazahozassanak. Élénk helyeslés a szélsőbalon. iSzéli Kálmán miniszterelnök a távollevő honvédelmi miniszter nevében kijelenti, hogy intézkedés fog tétetni, hogy a huszárok becsülete megvédelmeztessék. A Jövő ülés napirendje. Reményi Ambrus s pénzügyi bizottság előadója beterjesztett a bizottság jeli '.lését az indemnityTÓl s kérte, hogy azt pénteken vegyék tárgyalás alá. Krasznay Ferenc ezzel szemben kéri a miniszterelnököt hogy tekintettel ismert bőkezűségére, 'amelylyel legutóbb 4 évet ajándékozott az osztráknak kedden kezdjék meg a tárgyalást. Széli Kálmán tiltakozik az ajándékozás vádja ellen. Ó‘ csak törvény szerint járt 'el, Különben hozzájárul Krasznay óhajához. A Ház is ilyformán határozott. Orvosok a vádlottak padján. Budapest, okt. 28. “ Ma tárgyalta újra a pestvidéki esküdtszék azt a bünpört, melyben egy sváb legények között korcsmái verekedés következtében két budafoki orvos került a vádlottak padjára. Az egyik megkéselt legény ugyanis meghalt, mint a vizsgálat annak * idején megállapította, az orvosok hanyagsága következtében. A mai tárgyaláson Rónay Kamill táblai biró elnöklete alatt először a bicskázó sváblegényt hallgatták ki, aki jelenleg katona s Pílis-Csabáról hozták a kihaliga'ásra. Az elnök kérdéseire elmondta, hogy azon a vasárnapi éjszaka ott mulatott a pajtásaival a korcsmában s voltaképen ma sem tudja, hogyan kei ült a kezébe a kés és mi ragadta őt arra, hogy a cimborájára törjön. Erre azonban alaposan rácáfol a valóság, mert a syá blegény jól tudja, mit cselekszik. Vallomásából legérdekesebb az, hogy ő tuiajdonképen örült annak, a mikor letartóztatták. — Maga azt mondta a cimboráimnak, — szólt az elnök, — hogy azt akarja, ítéljék el, legalább nem kell szolgálnia. Igaz ez ? — Nem igaz, — Ugyan ne tagadja ; még a szavai is fel vannak jegyezve ; „Én nem akarok Boszniába menni, inkább meghalok I‘, Vádlott hallgat. Következett a második vádlott, dr Bei ár orvos, törődött, beteges ember, a ki már 16 év óta orvos. 0 kötözte be először a sebesültet, aki igon sok vért vesztett, mikor hozzá vittek. A bicska az literét vágta lel, de Berár orvos nem tartotta fontosnak a sebet. — Gyakran fordult már elő ehez hasonló eset az ön praxisában ? kérdezte az elnök. — Igen gyakran, sőt túlságosan gyakran. Hanem ilyen eset — sajnos — nem fordult még elő. — Sajnos ? miért sajnos ? ön talán azt akarja mondani, hogy ilyen sajnos kimenetelű késelési esete még nem volt. Dr Berár elmondta ezután, hogy a mikor éjiéi — betegen — ágyban feküdt már ismét érte küldtek. Hanem akkorra már dr. Taub volt a sebesültnél s 6 feleslegesnek tartotta elmenni, nogyha ugvís van ott orvos. Dr Taub hosszú bőbeszédűséggel a maga igazát adta elő. Elmondta, hogy a mikzr este tiz órakor hazajött, a felesége mondta, hogy valami sváb, legényhez hívták, akit megkéseltek, Ö nyomban sietett a sebesülthez, de azt már eszméletlen állapotban találta. — Miért nem alkalmazott uj kötést? — A seb nem vérzett s ón nem akartam megbolygatni dr Berár első kötését, mert ezzel esetleg újabb vérzést okozhat'am volna. De leltünt nekem, hogy a legény szívverése már alig működött. Ezt a vérvesztességnek tudtam be, hazamentem. Éjiéi tájban eljöttek hozzám, hogy a beteg hányási ingert érez, adjak valami szert. — Miért nem ment hozzá ? — Először azért, mert nem hivtak. Aztán gondoltam, hogy a legény csak részeg s ebben az állapotában érez hányási ingert. — Miért nem gondolta inkább, hogy a sok vérvdszteség és a hányási inger közt van valami összefüggés ? — Arra nem gondoltam. Rtjjj sikkasztás kiadón, Arad, okt. 28.— Saját tudósítónk távirata — Az itteni Tparbanknál nagy sikkasztásnak jöttek a nyomára, melyet Bőhm Adolf vezérigazgató kővetett el. Eddig 305.000 koronára teszik az elsikkasztott összeget. Az intézetnek egy Hesch Béla nevű könyvelője rájött, hogy a banknál nagyobb összeg pénz hiányzik. Rögtön jelentést tett a dologról az igazgatóságnak, a mely megállapította, hogy sikkasztás történt s maga a vezérigazgató a sikkasztó. Bönm családos ember, felesége és több gyermeke van. ügy látszik, hogy már esztendők óta folytatta a sikkasztást s a lopott pénzt részint a börzén játszotta el„ részint adósságok fizetésére fordította. Az intézet 1869-ben alakult, alaptőkéje egy millió korona, tartalékalapja hétszázezer korona. A hiányból az igazgatóság tagjai már kétszázezer koronát fedeztek. Az aradi Ipar és Népbanknak Békéscsabán is van fiókja. LEGÚJABB. Svéd miniszter Budapesten. Budapest, okt. 28. (Saját tudósitónktól.) Krustens térné svéd posta és táv- irdaigazgató tegnap óta Budapesten időt zik. Ma megnézte a postát és lávirdá- és Láng miniszter vendége volt. SlenyezettDzaz uj SrEzágházban. Budapest, okt 28. (Saját tudósítónktól.) Az uj Országházban levő főrendiházi elfogadóterem menyezete egy rosszul elszigetelt viilamdrót következtében meggyuiadt. A mennyezetből körülbelül másfél négyszög méternyi terület elégett A tüzet az Országház tűzoltósága oltotta el. Vizsgálat a szálkái mandátum ügyében, líadapest, okt. 28. E hónap derekán két napig tárgyalta a Kúria második tanácsa Jakabííy István szálkái képviselő választását, a melyet a kisebbségben maradt Konkoiy-Thege László pártja petícióval támadta meg. A petíció azt vitatja, hogy a képviselő megvesztegetés, etetés és itatás utján férkőzött választói bizalmához. Darvai Fülöp dr., a választás védője, ellenkérvényében ugyanezt állította a bukott jelöltről. A Kúria ma délben hirdette ki határozatát, elrendelvén úgy a petícióban foglalt vádakra, valamint az ellenkérvény vádjaira a vizsgálatot, a melvlyel a budapesti Ítélőtáblát bízta meg. Chamberlain útja. London, okt: 28. A Daily Express* nek jelentik Fokvárosból, hogy Chamberlain dél-afrikai utazásának búét a hollandusok nagy lelkesedéssel fogadták, mert azt hiszik, hogy a miniszter sokat fog tenni a burokért, ha személyesen győződik meg nyomorukról, A német császár vendége. Páris, okt 28. A Figaro a dán trónörökösnek a német császárnál való látogatásáról azt írja, hogy e látogatás arra vall, hogy az 1879-iki ellenségek között nincs többé feszültség, s ez a körülmény csak hozzájárulhat az általános európai béke megszilárdításához. Szabadkereskedetítii szövetség. Csikágó, okt. 28. Wilson James Iá- homok egv klubban beszédet mondott, amelyben azt ajánlót! a, hogy az Egyesült-Államok, Kuba, Portoriko, Mexikó és Kanada között Európa ellen szabadkereskedelmi szövetséget létesítsenek, amely alkalmas volna az Egyesült- Államok kereskedelmi túlsúlyát kiterjeszteni. Kanadának a szabadkereskedelem kikötése mellett meg kellene engedni, hogy Anglia ellen az amerikai tarifát alkalmazza. A Monroe-elvet Kanadára is ki kellene terjeszteni. Ha Anglia gyarmatait nagyon szorongatja, az ° Egyesült-Államoknak kötelességük volna közbelépni. Konok öngylkos. .— Saját tudósitónktóL — Budapest, okt. 28. Körmendi József vaáli születésű, 54 éves bérkocsis, ezelőtt tizenegy évvel jött Szegedről a fővárosba. Itten kezdetben jól ment a dolga. A milieniumi kiállítás alkalmából kis vagyonkáját bérkocsikba fektette, mert azt hitte, hogy jól megy majd üzlete. De nagyon csalódott, a kiállítás alatt éppen hogy a kiadásait tudta fedezni Jövedelem, tiszta haszon alig volt. A következő évben az üzlet még rosszabbul ment. Hogy vagyonának legalább a romjait megmenthesse, eladta a bérkocsikat és beállott valahová segédnek. A sors azonban üldözte tovább. Két év múlva egv krajcárja sem maradt. Keserűségét fokozta; hogy beteg is lett. Hosszú ideig feküdt a kórházban és r
