Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-24 / 33. szám
I. Móljai, 33, szám, SzaMr, 1802. péntek, oMóSer 24. Egyes száma 2 lé t Felelő’ szerkesztő: asAjnm árpád. Szerkesztősé;; is kiadóhivatal: MORVÁI JAli OS könyvnyomdája Sxatmárcn, EoívSa-ntoa 8* xeieíon S3. lijSÉp Megjelenik minden»*^ korán reggel. Hirdetések felvétetnek! üßorvai János könvrnyomdájában, valamint Läwy füiksa könyv kereskedésében. Kossuth Ferencz szakvéleménye, Budapest, okt. 23 Kossuth Ferencről nyilván az ellenségei azt ahirt terjesztették, hogy mivel a kormány felszólítására köt ízben résztvett az eskütéri híd szakbizottmányának ülésein, ebheli működéséért 30.000 korona tisztelet dijat kért és kapott volna. Egy estilap tudósitója ma e tárgyban magához Kossuth Ferenchez intézett kérdést, aki a legnagyobb felháborodással utasította vissza a terjesztett gyanúsítást és azt aljas koholmánynak minősítette. — Igenis kaptam én már — úgymond Kossuth Ferenc — sok pénzt szakvéleményemért, jóval többet, mint 30.000 koronát, de nem Magyarországtól, hanem a külföldön. Az angoloknak építettem két hidat a Niluson, ezt is jól megfizették, de ha arról van szó, hogy hazámnak tehetek szolgálatot, akkor én nem fogadok el semmiféle címen díjazást sőt egyenesen sértésnek venném, ha ilyet felajánlanának. Nagyon örülünk, hogy ezzel a nyilatkozattal maga Kossuth Ferenc elnémítja a gyanúsító híresztelést, melynek különben komoly ember nem adhatott hitelt. & vasutasok pénze. A vasutasok fizetésjavitására 2.800,000 koronát irányzott elő a költségvetés. Közbejött, hogy az udvartartás költségvetését emelni kellett egy millióval. Ezt az egy milliót a vasutasoknak szánt összegből koptatták le és igy kevesbbedett a vasutasok fizetésjavitására szánt összeg. Égy csalás a Nyugsti-pálya- udvaron, — Saját tudósítónktól. *«• E dm alatt közölt tegnapi cikkünket ma, kimerítőbb értesüléseink alapján, a következőkben bővítjük ki. A csalás, a mely körmönfont ravaszsággal lett végrehajtva és a viszonyokkal teljesen ismerős emberre vall, -agy lett elkövetve, hogy a raktárba be nem szállított, soha fel nem adott árukról kiállítót fuvarlevelekéi csempésztek he a íeherfeladási irodába. A fuvarlevelek ’umdegyike nagyobb összegű utánvéttel volt megterhelve. A fuvarlevelek rendesen el lettek számolva, az utánvét) okmányok szabályszerűen kiállítva. És itt folytatódik a bűnös manipulációja. A tettesnek eddigkiderithetetlen módonsikerült a hamis fuvarleveleket minden hozzájuk tartozó számadási okmánynyal együtt megkentem éi megsemmisíteni, úgy hogy sem a fél, — sem pedig a leadás 1 állomáson azokból senki semmit nem' látott. Az utánvéti okmányoknak a feladási állomáson készíttetni szokott részét■ azután becsempészte akkor, a mikor j tudta, hogy azok kifizetés végett a Le- I számítoló- és Pénzváltó banknak fognak I átküldetni, a szabályosan kezelt okmányok közé, rájuk hamisítva a leadási ■ állomások bélyegzőjét. A kezében ma- j radt utánvéti igazolványokkal aztán j gyanú és akadály nélkül felvette a pénzt a banknál. így azután semmi nyom sem maradt, a mi a nyugoti pályaudvar teherfel- adási osztályán a turpisságra rávezetett volna. Megütközést csak az keltett, mikor a bank az általa kifizetett utánvételekről! elszámolását leküidötte, sokká1 nagyobb összeget mutatva ki, mint a mennyit a feladásnál vezetett számadások ledöntettek. tErre indult meg a iegnagyobb csendben a vizsgálat, a mely azonban, tekin ettel az óriási ravaszsággal eltüntetett minden nyomra, a puszta gyanún kitül eddig semmi positiv .edményt felmutatni nem volt képes. A mit laptársaink ez ügy kapcsán az elbocsátott 16 alkalmazotti ól Írnak, az nem felel meg a valóságnak. Nem lett ott elbocsátva senki, a leányok pedig, a kik az állítólag elbocsátott alkalmazottak helyébe lettek volna alkalmazva, legnagyobbrészt próbaszolgálatra vannak beosztva a íeherfeladási irodában az általunk a múltkoriban részletesen Ismertetett Goldberger.féle rovatain géphez. MenBstozstt poéta. —- Saját tudósítónktól. — A mai reggeli lapok egy Veszprémben történt csúnya botrány hirét közük. Egy honvédhadnagy inzultát egy hírlapírót. Ketten udvaroltak egy hölgynek: Poko- mándy Gergely honvédhadnagy es Balassa Sándor, a Veszprémi Újság cimü napilap szerkesztője. Hogy ki volt a szerencsésebb vetélytárs, arról hallgat a krónika, de bizonyosnak látszik, hogy az újságíró nem lehetett megelégedve az udvarlása eredményével, mert az alábbi mélabus és céizatos versikét irta a Veszprémi Újságba: Ki hárman. Kelt eh szeretjük önt kisasszony : Egy csinos hadnagy ur meg én, Szegény versiró vagyok ón csak, S a tiszt ur kedves, vig legény. Az hát világos, hogy ő neki Több a reménye, mint nekem 0 sarkantyúját pengeii Én meg a lantom pengetem. agy táviratunk alapján már jelentettük tegnap, hogy Parisban tegnapelőtt reggel hat és hét óra között éppen akkor fogtak el egy embert, amikor át akarta vetni magát az Elysée kerítésén. Tört, töltött revolvert és egy anarkista újságot találtak nála. Most hirt ad az elfogatásról aHavas- ügynökség is, de csak fenntartással közli a dolgot. A Figaro szerint a rendőrség titkolja az elfogott ember nevét, de amiy kiszivárgott a rendőrség palotájából a titkolózás dacára is, hogy az elfogott egyike a legveszedelmesebb «markistábnak. Több Ízben el is voit ntár ítélve és pedig robbanószer-gyártásért is. Kétségtelen, hogy az volt a célja, hogy a kert bokrai között elrejtőzve várja be az elnököt s ez a találkozás minden valószínűség szerint végzetes lett volna Loubetre nézve. Gallérján hordja csillagát ő Szivembe rejtve hordom én. Az ő világa a valóság, Az én világom a remény. Én fúvóm bús nótámat egyre Ó nem dalol. Elég neki. Ha önre nézve egy szót se szó’, Csak sarkantyúját pengeti. o A versike nagy feltűnést keltett Veszprémben, mindenki tudta, hogy kik azok a „mi hárman.* A kisasszony boldog voltt hogy megénekeiték, ám hősi haragra mbbant a honvédhadnagy, berohant a szerkesztőségbe s lovagió pálcájával meg ütötte Balassát Óriási botrány támadt a féiváros összeszaladt. Az inzultált költő feljelentette Poko- mándyt az ezredparartcsnokságnál, amely elrendelte ellene a vizsgálatot. Számos lovagias affér van keletkezőben. fegte szerelmes aggastyán. — Saját tudósítónktól. — Budapest, #kt. 23. A főváros tőszomszédságában Nagy- Tétény községben lakik évtizedek óta Bellák József, 72 éves földbirtokos, aki jómódú ember és vagyona jövedelméből gond nélkül éi*. Tizenegy évvel ezelőtt közeli rokonainak árváját, a 7 éves Kovács Margitot vette magához, mert a gyermekről néni gondoskodhatott más. Az agg ember jómódban, úriemberek gyermekéhez illően nevelte fel a leánykát, aki idők folyamán gyönyörű haja* donná nőtt fel. Az utolsó években az agg ember fel* tűnő szeretettel viseltetett a leány iránt, minden kívánságát teljesítette. A szom* szédok hamar észrevették, hogy a# aggastyán szerelmes. Csakugyan igy is volt Bellák József egy héttel ezelőtt s leánynak bevallotta szerelmét és kezét kérte. Hogy mi történt azután közöttük, azt nem tudni. A szomszédok másnap azon* bán nem láttak o. leányt és rniaí denfelé azt rebesgették, hogy aa megszökött. Kovács Margit annyira megijedt jótevője ajánlatától, hogy azonnal ott hagyta azt a házat, ahol 11 évig ne* veíkedett. Hogy hová ment, azt aem lehetett megtudni. Bellák annyira szivére vette m leány szökését, hogy az éjjel felakasztotta magát és meghalt. Végrendeletében Budapesten, a Csö- möri-ut 61. szám alatt lakó Bellák Laura nevű 81 éves nővérének hányta va* evőnél. Darányi nflinlsztierelnSksögeB fi IselilwaiirJá póttartalékosok létszámát SeszálUtjálb
