Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-03 / 12. szám
L I. évfolyam, száifi. Szatmár, 1902. pénfek, oktáöer 3. Felelős szerkesztő: MAJDIK ÁEPÁD. Szerkesztőség és kiadóhivatal : KOUVÄI JÁtfOS könyvnyomdája Sxatxnáron, Eötvös-ntoa 6. Telefon 73. Szatmári Friss J ( Elves szä 1 fillér. Megjelenik mindennap korán reggel. Hirdetések felvétetnek: KSoreaí Jíjisos könyv* nyomdáié bar valamint Lőwy Llüksa könyvkereskedésében. ©saiás a fővárosban» Szénsztrájk. Etess** csábifé Három 8, Jókai Mór részvét sürgönyt küldött Zola Emil özvegyéhez. Meg illeti-e az oszlopos ember emlékét ez a sürgöny, azt megítélte maga a magyarok legnagyobbja, a mikor a sürgönyt elküldte. Tudjuk, hogy vele tart az ország valamennyi müveit lakosa, akár tetszik neki, akár nem az az irány, a melyet Zola megteremtett. Szellemóriás volt. Azt elismerik róla ellenfelei is. Hogy jött, mint az az áradat s mint az ujjitók nyomán mindenkor keletkezett erdőzugás. A mennyi gyönyörűséget szerzett az olvasóinak, még azoknak is, a kik irányát elitélték, elég ok a hálára. És ime, leborul Zola emlékezete előtt a világ, tisztelegve köszöntik utolsó utján a kikkel harcolt, a kikért harcolt s a kik ellen ütközött. Csak bárom edzett magyar áll rendületlenül, zordonan, hidegen. Olykor-olykor meglibbenti bozontos fürteiket a szél, a mely könyörgő hangon közvetíti milliók könyörgését: „Kegyelmezzetek meg a halott Zolának 1“ De őket sas nemzette s nem nyúl Lelkűkben a förgeteg, az olthatatlan gyűlölet Zola ellen, Zola irodalma ellen, Zola özvegye ellen, Zola fogadott gyermekei ellen, sőt ama két kutya ellen, amelyeket nem pusztított el a kiömlő gáz. A három B. nem kegyelmez Zo-‘ Iának. Nap-nap után lesújt haragos tekintetűk villáma és serceg kezükben a toll. Fröcsesentik a harag tintáját a ravatalra, Mit nem tudnak megbocsátani Zolának ? Tudtunkkal Zola nem szavazott az egyházpolitikai javaslatok mellett. Nem döntött arról sem hogy Károlyi Sándor-é az igaz liberális vagy Molnár János pápai pre- latus ur ? Közjogunkkal soha nem foglalkozott és esküszünk, soha a három B szellemi torlaszait meg- dönteni nem akarta. Sőt, beavatottak hit alatt vallják azt is, hogy Zola nem volt ellensége Egan Edének, de nem olvasta soha a korszak irodalmának legragyogóbb termését „Kazar földön* című kötetet. A tudatlan. Mért nem coronat tehát Ugocsa ? Mért nem ül a nagv ha , lőtt ravatalánál az a harag, a mely előre megfontolt szándékkal dübörög a sajtó három B-jében, Bartha Miklósban, Buday Barnában és Bonitz Ferencben. Ható a liitaÉSüfj kerül. A néppárt fiört éi’li Samassa érseknek. Az uj nagy osztrák lap, a Zeit rendkívül érdekes budapesti tudósítást közöl arról a kulissza mögötti harcról, melyet a néppárt folytat a Schlauch Lőrinc halálával megüresedett püspöki székért és Samassa József egri érsek ellen. Beavatott körökben tudják, hogy a kormány Szmrecsányi Pál szepesi püspököt akarja Schlauch székébe ültetni s ennek helyében Várady Árpád miniszter; tanácsost rendelte ki. Szmrecsányi egyike a szabadelvű magyar főpapoknak és lelkes hazafi. Várady nemkülömben i néppártnak azonban éppenséggelnincs ínyére ez a két főpap. Neki is megvan a maga jelöltje : Fischer Golbriet esz tergoini kanonok, aki most a bécsi Pázmáneum igazgatója. Fischer Colbriet aki egy főherczegnő nevelője volt, jó ismerik az udvarnál s neve ott rokonszenves, de főerőssége a néppárt, melynek fanatikus előharezosa. A néppárt furfangos tervet eszelt ki, hogy a kormány jelöltjeit lehetetlenné tegye. Mindenekelőtt Eger érseke, Samassa József ellen tör, akinek a magyar kormány a bibornoki méltóságot szánta. Samassa ma a legelőkelőbb szellemű érseke Magyarországnak s azonfelül személyes jó barátja Széli Kálmánnak és Apponvi Albert grófnak. A párt már hetek óta azt a birt terjeszti Becsben, hogy Samassából nem lehet tábornok, mert Kossuth érzelmű, hisz részt vett a Kossuth Lajos temetésén is és hogy a Vatikánban ellenszenvvel viseltetnek iránta. A néppárt e híresztelésekkel azt akarja elérni, hogy a kormányt az uj főpapok jelölésére nézve Bécsben iehetetlenne tegye, illetve hogy paktumra lépjen a kormánynyal azzal a kikötéssel, hogy Fischer-Colhrie neveztessék ki nagyváradi püspökké. A másik jelölt a bibornokságra: Gsászka György, Kalocsa érseke. A Vatikán ugyan informálva van már Samas- sáról, mint bibornok-jeiöltről, de ha ott mégis nehézségeket támasztana Samas- sával szemben Rampoila bibornok, a k — hir szerint — Samassa ellensége, akkor Gsászka György nyeri el a bibornoki méltóságot. Ez a harcz folyik most a kuliszszák mögött a néppárt és a kormány között és jellemző a néppártra, hogy a harczhoz Bécsben keres és talál is segítséget. Merénylet a pap M. "■V ' Már adtunk hirt arról a merényletről, mely Koppenhágában történt Laissen prépost előtt. Egy válni akaró házaspár jeient meg a prépost előtt és a férj ott Harr m Bernstein. Budapest, okt. 1 Hogy az A—nyi maihire elrontja Bernstein ur ünnepi hangulatát, sejtjük. íme a hir: Bernstein ur tengeri füve a kep- viselőház pamlagjaiban. Még jóformán be sem hurcolkodtak honatyáink a hu szounégy milliós dunaparti palotába, máris gyors egymásutánban jelentkeznek, miként nyári eső után a gomba az eddig rejtve tartogatott bajok és hiányok. Még le sem esilapodott a műmét ványozás slendriánsága következtében méltán előtörő izga.om, máris újabb panaminóról suttog a fáma. Tudvalevőleg az uj országházban a karszékek és pamlagok szállítását a Bemstein-cégre bízták. A szerződés szerint ezeket valódi lószőrtöltelékkel kellett volna szállítani, azonban mikor átvették a tetszetős külsejű dolgokat, kiderült, hogy azokba lószőr helyett tized résznyi értékű tengeri füvet (Afrique)" alkalmazott a vállalkozó. Miért ne tenné, gondolta magában a jó Bernstéin mester, bizonnyára úgy okoskodván, hogy na az ő nevét (borostyánkő) is a tengerből halászták ki ősei. miért ne halászhatna ki ő is — neyéhez méltó hasznot, p.7 ország kincsestárából! lőtt rá az asszonyra, de szerencsére nem találta. Ezt az izgalmas jelenetet ábrázolja már képünk. .Vlii.or ez a körülmény Köztudomásúvá lett, hogy csendesen elsimítani már lehetetlen volt, ahelyett hogy a szerződés' nek meg nem felelő berendezési tárgyakat visszadobtak volna, átvették a kérdéses tárgyakat, csupán 1000, mond egyezer forintot vonva le a szállitó cég 80.000 jorintra rugó keresetű összegéből. Nem kell éppen szakértőnek lenni, a laikus közönség is megítélheti, hogy cboeu az esetben, ha már átvették a méltán kifogásolható pamiagokai. hát annak árát gavaliórosan fizette volna meg az ország, ha 20.000 forintot adnak a Bernstem-céguek, ami meneti még mindig szép rebaehja maradt volna. Ha ilyen szépen kezdődik a kifogásét lási egvveleg, gyönyörű história lesz ám az is, hogy azok a bútorok még ezenfelül tete vannak moiylval, a piüss- és bársonykelmékbea valóságos alagutak» cérnáinak ezek a kis kuiturbestiák. No, majd elválik, mit süt majd ki a „hivatalos“ vizsgálat, mi csupán ajánljuk, hogy siessenek ám ezzel a circutn- spectus vizsgálódással, mert félő, hogy azoknak a drága bútoroknak csak a fa alkatrészei maradnak meg, ha ezt még ki nem kezdi a szu. Nem mulaszthatjuk el ezúttal arra a sajnálatos protekcióra reá mutatni, melyet az építésvezetőség azáltal követett el. hogy egyes cégeket túlságosan favorizált.
