Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-20 / 29. szám

ti Énig katona-kabát. — Saját tudósítónktól. -— Pikáns kis történet foglalkoztatja a főváros előkelő köreit. A történet hőse közéletünk egy ismert alakja, aki kép­viselőházi szereplésével sokszoriéi szo­kott tűnni. A felesége egy ismert szép­ség, feltűnően elegáns hölgy, ki tárca- irodclom terén is szép sikert ért el mér eddig. Mondanunk sem kell, hogy az elő­kelő úrnőnek egész udvartartása van csinos fiatal emberekből, kik rajongva veszik őt körül. Az udvarlók között volt egy csinos, fess főhadnagy is, aki iránt az urhölgy _ feltűnő szimpátiával viseltetett. Tegnap este a népszínházban Cassa- nova előadását nézte végig a szép házaspár egy első emeleti páholyban. Az előadás közben a szép asszony nagy főfájásról panaszkodott az urának. — Megyek haza, mert nagyon rosszul érzem magam. Te csak maradj itt és nézd végig az előadást. Fogatjukon a szép asszony egyenesen haza hajtatott. Odahaza, míg 'a férj uram távol volt, vigan folyt az élet. Azonban a férjem uram a színházban nyugtalankodni kezdett, hátha valami súlyosabb baj érte szép kis feleségét. Azután meg féltette is. A mint a férj uram haza ért, azonnal a felesége szobájába ment. Sötét volt, a függönyök leeresztve, alig lehetet benn látni "valamit. A férj önmagából kikelve kérdezte a feleségé­től, hogy nagyobb baja van-e ? Igen ! nagyon rosszul érzem magam. Erre a férfi valami kabátot kapott fel a divánról és rohant egyenesen a házi orvosához. Az utón vette fel a kabátot is, amit nagy sietségében kapott lel a sötét szobában. Amint az orvoshoz benyitott, az orvos óriási hahotával fogadta a férjét. Mert bizony a férj uram igen jól "festett — az arany sujtásos huszárfőhadnagyi kabát­ban. Nagy meglepetéséből alig tudott szó­hoz jutni az ügyesen becsapott férj. Az orvos előtt is szerette volna palástolni a pikáns történetet, de már minden későn volt. Orvos ur ! köszönöm, ne fáradjon. A feleségemet már meggyógyította az — egyenruha, szólt a férj gúnyos han­gon fájdalmas mosoly kíséretében. Odahaza kisült aztán, mikor a fele­séget kérdőre vonta, hogy csak tettetés volt a betegsége. A fess huszárfőbadnagygyal találkája volt a lakásán, azért ment haza. Mikor pedig a férj haza érkezett, a nagy siet­ségben elfelejtették a tiszti kabátot" gyor­san elrejteni, mig a főhadnagy ur ügye­sen elbújt. Az esetnek folytatása lesz a bíróság eiőtt is, mivel a megcsalt férj beadta felesége sllen a válópört. Szakoktatás. Budapest, okt. 19. A Pénzintézeti Tisztviselők Or­szágos Egyesülete november elején előadásokból kombinált, félévre ter­jedő, szaktanfolyamokat indít meg, melyek felölelik mindazt, a mire a pénzintézeti tisztviselőnek működése folyamán, ha nagyobb igények is tá­masztanak irányában, szüksége lehet és melyek hivatva lesznek pótolni egyef-mást, a mi kereskedelmi is­kolánk tantervéből ez idő szerint sajnos, még hiányzik. Külföldön például Berlinben és Londnnban kiváló szakerök közre­működésével hasonló intézmények már évek óta állanak fönn. A szó­ban forgó tervezet részletei, vala­mint az előadók nevei bennünk is azt a reményt keltik, hogy a dicsé­retre méltó törekvés nálunk sem fog kárba veszni. — Következőkben közöljük a tantervet. Rendes előadás tárgya lesz: tőzs- .deüzlet Planer Miksa dr„ a Hazai bank aligazgatója, kereskedelmi szám­tan Seidmann Bertalan, a Magyar Jelz!-Hit.bank matematikusa, könyvvi­tel Zsengeri M. a Hazaibank tisztv.-je francia nyelv, Georges Régnier ta­nár, angol nyelv Wellesley Thorn- ton tanár, francia és angol kereske­delmi levelezés Deiches Jakab, a na- sici tanningvár tisztviselője, gyors­írás Clement Ernő, Sorozatos elő­adások tárgya lesz : Kereskedelmi jog Lévy Béla dr ügyvéd, váltójog Mandula Izidor dr ügyvéd, a tőzsde intézmény ismertetése Donáth Gyula az áru és értéktőzsde jogügyi tit­kára, jelzálog, üzlet Fischer Gyula, a Belvárosi Takarékpénztár cégve­zetője, Pénzintézetek adóügye Ko­min János dr pénzügyi fogalmazó. A tanfolyamok melyeket csak egyesületi tagok látogathtanab, no­vember hónap 3-ától kezdve hétköz naponkint esti fél 7*—fél 9 óráig tartatnak az egyesület helyiségében Andrássy-ut 2. I. Részvételi dij te­kintet nélkül a hallgatandó tárgyak számára havonkint 2 korona. A szép tervnek és az egyesület­nek őszintén sikert és teljes ered­ményt kívánunk. Egy rossz törvény, Alig két éve, hogy a megrendelések­ről szóló törvényt megalkodták és életbe léptették és a gyakorlatban már is annyi a panasz ellene iparosok és kereskedők részéről egyaránt, hogy azt mostani alakjában fenntartani sokáig nem lehet. Nem" igen van még törvény, melyen alig két évi fennállása alatt annyit toldottak és toldoztak volna, mint ezen, és még sem tudták úgy tökéletesíteni, hogy nem­csak az iparosoknak és kereskedőknek, hanem a fogyasztó közönségnek is kellő védelmet "nyújtson. Ellenkezőleg a fogyasztó közönség a hiányos ellenőrzés és a kivételeknek folytonos szaporítása következtében továbbra is ki van szolgáltatva a megrendeléseket ellenőrzés nélkül gyűjtő utazóügynökök lelkiismeretének, az iparosok és keres­kedők pedig továbbra is szenvednek a magánfeleket megrendelés céljából há­borítatlanul felkereső utazó ügynökök jogosulatlan, törvénytelen és egyenlőtlen versenye miatt. A panaszok oly sűrűn hangzanak mindenfelől, hogy a nagyváradi orszá­gos iparosgyülés előkészítő bizottsága a törvény reformjának sürgetését is fel­vette programmjába s következőkben állapította meg azokat a módosításokat, melyeket szükségesnek tart, hogy e törvény ne legyen, mint eddig illuzórius hanem céljának megfelelhessen : A miniszteri rendeletekben meghatá­rozott kivételek megszüntetendők, egy­részről azért, mert ezek a legtöbb visz- szaélésre adnak alkalmat, másrészről pedig azért, mert a fogyasztóknak, kik a most kivételenként szereplő árukat meg akarják rendelni, amúgy is módjuk­ban áll az illető cikkek előállításával és elárusiíásával foglalkozó cégek meg­bízottait megrendelések gyűjtése cél­jából levélbelileg meghívni. A megrendelések gyűjtése csakis le­vélbeli meghívás esetén engedtessék meg és pedig olykép, bogv minden egyes esetre uj és uj írásbeli meghivó intézendő, melyben a megrendelendő tárgyak megneveztessenek és mely a meghívott cég képviselőjének megjele­nése után a jövőre nézve érvénytelenné váljék. A megrendeléseknek magánfeleknél való gyűjtése céljából utazó kereskedők és iparosok, illetve ezek megbízottai, úgyszintén a hivatásszerű kereskedelmi utazók köteleztessenek arra hogy mielőtt a magánfeleket felkeresik, a helyhatóságnál jelentkezzenek ott iparigazolvánvaikait, illetve megbízó cégük igazoló okmányait és a meghivó leveleket bemutassák, mely utóbbiakat a helyhatóság keltezéssel és engedélyezési záradékkal ellátni tartozzék. A megrendeléseket gyűjtők ríhassanak el attól, hogy üzletkötés vagy megrende­lésre való ingerlés céljából érintkezésbe lépjenek oly magánielekkel is, kiktől előzetes írásbeli meghívót nem kaptak. Megrendeléseknek jogosulatlan gyűj­tése esetén a minták a kibágási eljárás megindításakor zár alá vétessenek és a marasztaló ítélet jogerőre emelkedésekor elárverezendők. A kihágási eljárás tárgyát képező meg­rendelések addig, mig a kihágási ügyben jogérvényes határozatot nem hoznak, effektuáihatók ne legyenek, ha pedig a határozat marasztaló, az ennek alapjául szolgált megrendelések a hatóság által érvényteleneknek nyilváníttassanak. Az iparhatóságok szigorúan utasittas- sanak, hogy a kereskedelemügyi minis­ter rendeletét, mely szerint uj ipar­igazolványok és fióküzletek nyitására szóló engedélyek kiadásánál a helyi piacok megvédése céljából mérlegelendő, vájjon nem kizárólag a megrendelések gyűjtésére való jogosultság megszerzése céloztatik-e, mely esetben az ipariga- kolvány kiadása megtagadható, felelős­ség terhe mellett minden egyes esetben alalmazzák. Walter Grane aMátyás-szobarról. A kiváló angol művész levelet irt Ko­vács János kolozsvári tanárnak, a mely­ben szépen emlékezik meg Mátyás ki­rályról. Az érdekes levél igy szól: London, okt. 8. 1902. Kedves Kovács tanár barátom ! Na­gyon szépen köszönöm szívélyes és me­leg hangú levelét, melyet Olaszhonból való visszatérésemkor vettem. Én ugyan­is a nőmmel a művészet hazájában vol­tam öt hétig. Nagyon óhajtottam volna jelen lenni azon a nagyszerű ünnepé­lyen, a melyet önök a nagy Mátyás király szobrának a leleplezése alkalmá­ból rendeznek. De teljes lehetetlen, mert a távolléteniben felhalmozott sok munka miatt Londonban kell marad­nom. így hát csak a legőszintább sze- rencsekivánatom küldhetem a nagy ese­ményhez. Az Ön nemzete nemesen cselekszik, a midőn megörökíti az em­lékét egy olyan embernek, a ki — a népnek igaz barátja, pártfogója és olyan király, a ki felfogta a köznép sorsát, rokonszenvezett velők és megbecsülte munkájukat. Egyfelől a milyen igaz honfi és rettenthetetlen hős volt s láng­eszét és nagy hatalmát nem arra hasz­nálta, hogy más országokat indokolat­lanul megtámadjon, vagy megsemmisít­sem, hanem, hogy saját országának fej­lődését, egységét s jólétét előmozdítsa. Épen ezért éljen örökkön-örökké Cor- vinus Mátyásnak az emléke! Élénken emlékszem még most is azokra a kelle­mes órákra, melyeket B.-Hunyadon töl­töttünk azzal a kedves és gyönyörű szép néppel. Legyen szives átadni Izgiorróbb és szívélyes üdvözletemet nekik, mind közönségesen. Nagy örö­met okozott nekem, hogy a „Nagy Mátyás Király“ emlékkönyvébe kül­dött rajzom megnverte a tetszése­ket. Remélem, hogy ön — kedves ba­rátom — és kedves Családja mind jól vannak. Üdvözölve Kolozsvár város lel­kes és hazafias polgárait, őszinte tisz­telettel és baráti szeretettel vagyok tisz­telő hive Walter Orane. fi magyar malátaipar sérelme, Körber dr. osztrák miniszterelnök hirhed beszédében azt hirdette, hogy ő csak ugv köt Magyarországgal ki­egyezést, ha biztosítékot kap arról, hogy azt lojálisán meg is tartják. Nos, a mi a lojális megtartást illeti, elsősorban odahaza nézzen körül és akkor látni fogja, hogy mennyivel több joggal kö­vetelhetjük mi az osztrákoktól és első sorban az osztrák kormánytól, hogy ne sértse meg a kiegyezést, mely azt "ren­deli, hogy mindkét állam polgárai egy­forma elbánásban részesüljenek. íme az osztrákoklegujabbszerződésszegése, melv­ről értesülünk. Az eset a következő; Az osztrák átlamvasutak és a vele kötelékben levő többi osztrák vasutak évek óta » magyar és osztrák maláts­szállítmányoknak refakciákat adtak, még pedig 150 kilométerre a határig 30 fil­lért 150 kilométernél nagyobb távolságra pedig 50 fűiért, ami lehetővé tette, hogy a maévar és osztrák malátagyárak kül­földre, nevezetesen Németországba és Svájcba exportálhassanak. Ez az évről-évre megállapított refakcia most szeptember 30-ún lejárt a nélkül, hogy megújították volna. Az osztrák malátagyárosok azonban, mint illetékes helyről értesülünk, már megkapták az Ígéretet, hogy az osztrák gyárak ezután is fognak refakciákat kapni, csakhogy más rendszer alapján, mely egyenesen kizárja a magyar malátaipart a refakcia élvezetéből. Az uj rendszerű refakciát ugyanis nem az eddigi kilométer számítás sze­rint fogják adni, hanem csakis bizonyos állomásokról, a melyek az osztrák ma­látagyárak állomásán Az osztrák kormányt az osztrák malátagyárosok egyesülete vette rá erre a szerződésszegésre, hogy ily módon megszabaduljon a magyar versenytől. Ez a dolog azonban nem maradhat annyiban és reméljük, hogy a ca&gysr kormány meg fogja tenni kötelességét. A magyar malátagyárosok egyesületé­nek küldöttsége Zseíénszki Róbert gróf elnök vezetésével az ügyben tisztelegni fog Széli Kálmán miniszterelnöknél, Láng Lajos kereskedelmi és Darányi Ignác főldmivelésügyi miniszternél, kérve a kormányt, hogy védje magyar ipar jogos érdekeit. i —II«—l«mume'V - ■ ----­A hogy veszszük. Lesueur, a hires francia zeneszerző rendkívül jámbor férfiú hírében állt s egyedüli szenvedelme az volt, hogy ájtatos templámi muzsikát komponált, a mire, hite szerint, vallásos meggyőződése késztette. A világ véleményével, a kor Ízlésével semmit sem törődött s ez meg­maradott müvein is meglátszik. Vallá­sosága, a világias dolgok semmibe sem vevése a gillotintél mentette meg Lesu- eurt. A nagy forradalom idején a dü­höngök őt is elfogták, mert volt-e az időtájt gyanusabb ember annál, a ki egyházi zenedarabokat irt ? A jólléti bizottság elfogatta és börtönre vettette azokkal az arisztokratákkal és „bálvány­imádókkal,“ a kiknek a számára már ácsolták a vérpadot A kivégzés ellőtt a vérszomjas bizottság egyik tagja, Chemier megvizsgálta a foglyokat. Che- mier valamikor Lesueur zenekarában volt • alkalmazva, tehát nagyot bámult, a mikor a szegény mester a „köztársa­ság ellenségeinek“ a sorai között látta. A mikor azonban meghallotta, hógy Lesueur a börtönben Tedeum-ot kompo nált, gyanútól eltelve, kérdezte a mes téri, vájjon kit akar ezzel a szerzemé nvével őnnepelni. A szerző szelíd, fáj dalmas mosolylyal az arcán, igy vála szolt: — Senkire és semmire sem gondol­tam. Lelkem sugallatát követtem. Kü- lönbez is kit énnepelnék, dicsőítenék a börtönben ? Csemier ebben a pillanatban nagyot gondolt és tervét végre is hajtotta. A jóllétti bizottságnak értésére adta, hogy a hörtönben egy ember szenved, a ki a köztársaságot dicsőítő Tedeumot szer­zett. Erre azonnal szabadon bocsátották Lesueurt s Tedeumát harmadnap már egész Parisban játszották. A rémuralom tdeje nemsokára iejárt, a köztársaságnak is vége lett egy szép napon és uj nap kett föl a francia birodalom egén —- Napoleon. Lesueur Tedeumjának hang­jaival ünnepelték az uj uralkodót. A korzikai uralmát is megtörték idővel, a régi franci királyi ház sorra foglalta el a trónt, de őt is Lesueur Tedeumja üdvözölte. 1836-ban hálaadó imádság­ként hangzott, amikor Fieschi merény­lete meghiúsult, 1838-ban pedig a trón­örökös születését ünnepelték vele. De sommi sem maradandó: a királyság napja is letűnt s mikor III. Napóleont császárrá koronázták, megint csalt Lesü- eur Tedeumja hangzott az ünnepen.

Next

/
Thumbnails
Contents