Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)
1902-10-18 / 27. szám
1902. október 18. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 A rendőrség. Szatmár, okt. 17 Mindenfele, hol a czivili- záczió csak kis mértékben is meg van, a személy és vagyon biztonság tekintetében rendőrséget szerveztek az illető hatóságok. Ezzel korántsem azt akarjuk jelezni, hogy Szatmáron még ilyesmi nem létezik, van igen is itten is, csakhogy annak számszerinti mennyisége a város terjedelméhez és lakosságához nagyon is kevés arányban. Tudtunkkal városunk lakossága a 26 ezret mégha- ladja, tudtunkkal a rendőri létszám 33 ember, ebből persze szolgálatban csak mindig fele, sőt vannak számos esetek, mikor ennél is kevesebb, mivel egy része hivatalszolgai, kézbesítői teendőkkel van megbízva. Ha az osztás szabályát akarnák alapul venni, akkor rögtön láthatók, hogy egy rendőrnek nem kevesebb, mint 5—6 ezer ember életére és vagyonára kell ügyelni. A közönségnek rég természetében van az, hogy baj esetén a rendőrt okolja, mivel rögtön nincs kéznél. Elvégre nem mesebeli lény az a rendőr sem, hogy p. o. ha az Atilla-utczán áll és valahol a Hunyadi-utcza végén van valami baj, a szellő szárnyára ülve nyomban ott teremjen. A rendőrségnek a közönség részéről való erős kritikája, melynek annyiszor voltunk fültanuja, teljesen jogtalan és a mi fő, igazságtalan. Persze, mert itt a közönség inkább a killszin után ítél s nem gondolkozik a dolog miértjén. A mi rendőrségünk ellen, ha valaki szót emel, a legjáratlanabb tájékozatlanság, avagy esetleges roszakarat szüleménye lehet az egész. Hogy kívánni valók vannak fenn, azt mi sem tagadjuk, de azt ne a rendőrség embereiben, hanem abban keressük, melyek közvetlen tényezői ennek. Á városi hatóság az, mely ebben hibás. Utóvégre is a városi adófizető polgárok vagyona — esetleg életéről van szó, tehát félre a garasoskodással. A helyi sajtó többször ecsetelte és felszólalt, hogy minő kevés dotácziókkal vannak ellátva azok, kik mint rendőrök fagyban, hóban, hidegben, nyári forróságban éjjel-nappal ügyelnek életünkre és vagyonúnkra, kik akkor midőn mi legjavában aluszszuk az igazak álmát, virrasztani kénytelenek, mert hát hiába, a sors őket erre a pályára szánta, Mi teljesen méltányoljuk rendőrségünk munkálkodá- sát, méltányoljuk azok minden egyes tagjának, úgy a főkapitánytól lefelé az utolsó közemberig. Mindegyiknek nagy és súlyos kötelességet ir elő a törvény. Éppen azért, mikor ezeknek tudatában e sorokat írjuk, kérjük a nemes várost, végre tekintsen már azokra is és gondoskodjék a jövőben jobb dotáczióról, nemkülönben a létszám fölemeléséről. Végzetül nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a rendőrtisztek egyenruhával nincsenek még most sem ellátva. Tudomásunk szerint erre valami rendelet féle is van, miért késik ennek végrehajtása ? Hiszen a polgári ruhában öltözött rendőrtisztet, vagy éppen legyen maga a főkapitány is, csak mi benszülöttek ismerhetjük és respektálhatjuk. Egy idegen bizony el sem köteles hinni, hogy ki van a polgári ruha alatt, mert hiába, a mai világban az egyenruhának nagyobb a respektusa. Mindezek, mit elmondottunk, nagyon megszivelendö dolgok, melyeknek tartalmát kár esetleg csak úgy a szélnek ereszteni; azért abban a reményben adjuk közre, hogy illetékes helyen süket fülekre nem talál. HÍREK. Napirend. Október 18. Szombat, Róm. kath. és Prot. Lukáes ev. Gör. kath. (október 5.) Charitin. — Nap kél 6 ó. 26 p. nyugsz. ő ó. 5 p. Hold kél 6 ó. 21 p. nyugsz. 8 ó. — Nyugdíjazás. Pokornyi Hennán lovassági tábornok, a kassai 6. hadtest parancsnoka, ki városunkban is többször katonai szemlék alkalmával megfordult, egészségi okokból nyugalomba vonult, őfelsége ezen alkalomból legfelsőbb megelégedését nyilvánította a derék katonának. — Miniszteri elismerés. A magyar királyi honvédelmi miniszter az illető cs. és kadtest és a m. kir. honvéd kerületi parancsnokságtól beérkezett jelentések nyomán tudatja Szatmárnémeti sz. kir. város közönségével, hogy a városi katonaügyosztályt vezető Jókei Károly rendőr alkapitány hivatalos ténykedése kiváló szorgalmáról, ügybuzgóságáról és szakértelméről tanúskodik, illetve kifogástalan pontossággal működik és úgy a katona-, honvéd, népfelkelő és hadmentesi dijat fizetni kötelesek nyilvántartása a legnagyobb rendben találtatott; és ezért dicsérőleg kiemeli Jékei Károly sorozó járási tisztviselőt és ügybuzgóságáért elismerésót nyilvánitja. — Uj padok az iskolában. Az uj állami népiskolákknál tudvalevőleg kát pótiskola épületében szüksége merült fel. A tanács, mint annak idején hirt adtunk, a Vigadó bérelt ki alkalmas helyet, a melyet most látunk el berendezésekkel. A két iskolában próbaképpen a város két kovácsolt vasból két üléses padott rendelt meg Bernhardt R. és Társa kassai ezégtől. Ennek keresztül vitele, illetve beszerzésére a gazd. tanácsos már meg is lett bízva. — Utazás egy szélütött embertel. A mentők tegnap valóságos utazást rendeztek a mentők egy Kiss György nevű szélütött emberrel, akit a rendőrség akart a helybeli városi közkórházba beszállítani. A mentők hűségesen el is szállították a közkórházig, ahol is azzal fogadták a mentőket, hogy nincs hely! A mentők orra előtt e szerint formalita be lett zárva a kórház kapuja, mit volt mit tenni, visszamentek a rendőrségre, a hol aztán főkapitányi rendeletre az illető szólütött embert ideiglenesen beszállították a basonszenvi kórházba. Mindenesetre szomorú jelenség, mikor egy kórházban azt jelentik az arra hivatottaknak, a mentőknek, hogy nincs hely. — Mint értesültünk a mentők egyebekben nem a legnagyabb udva- riassás'ban részesültek, ami min- denesetre egy humánus intez- ménynyel szemben különös és furcsa dolog. — A bosszú. Ma reggel hajnal utczán a rendőri őrjárat egy ház előtt hat drb. lefejezett libát talált, melyek az illető ház egyik lakójának képezték tulajdonét. Bizonyosan valamelyik jó szomszéd rendezte ezen különös bosszút. — Felhívás. Miután az iparos és kereskedő tanonezok iskolai előmenetelét nagy mértékben akadályozza azon körülmény, miszerint az iparosok és kereskedők tanév közben is vesznek fel ta- nonezokat és ezek a tanév külöm- böző szakában Íratván be a ta- noncziskoiába, ott miattuk a íöbbi tanoncz előhaladásábau visszamaradás áll be, sőt a később beiratkozott tanonezok a tanév végén kellő eredményt nem is tudnak felmutatni, ennélfogva különösen a tanoncz személyzet jól felfogott érdekében felkérem uz érdekelteket, hogy tauonczaikat lehetőleg az iskolai év vége és a következő iskolai óv kezdete közötti időben, vagyis julius — szeptember hónapokban vegyék fel, igy minden tanoncz a tanév kezdetével kezdi meg az iskolai tanulást s tanidejének befejezése is a tanoncz év végére esik. Tanczkóczi h. főkapitány. — Az építő-ipari téli tanfolyam a budapesti m. kir. állami felső épitő-ipariskolában (VII. kér. Csömöri-ut 74. sz.) november 4-én nyílik meg. A beiratás október 15-től 29-ig tart. A tanfolyam négy téli félévre terjed. A tanulók végbizonyítványaik alapján a tanulmányaik befejezte után teljesitett három évi gyakorlat igazolása mellett kőmives, kőfaragó vagy ácsmesterek lehetnek s jelentkezhetnek épitő-mesteri vizsgára. Szükséges iéatok: 1. keresztlevél, vagy 8! ületési bizonyítvány. (Legutóbb i; 15 év betöltése szükséges.) 2. Újonnan való himlőoltásról szóló bizonyitvány. 3. A végzett iskolai osztályokról szóló bizonyítványok. 4. Munkakönyv, vagy az elsőfokú iparhatóság által hitelesített munkabizonyitvány. (Legalább is egy évi gyakorlat szükséges.) Dijak: beiratás 4 K, tandij 20 K, biztosíték 4 K. Az igazgatóság. — Képviselő, aki harisnyát köt. Az angol parlamentnek érdekes alakja J. Cathcart Wason, az Orkney- és Sbeiland-szigetek képviselője. Nemcsak egyénisége, hanem életpályája is érdekes. Kezdetben a jogi pályára készült, s amikor megnyerte ügyvédi diplomáját, Londonban irodát nyitott. Ügyvédeskedése szépen indult s nagy jövőt jósoltak neki ezen a pályán. Mr. Wason azonban olyan ember, aki nagyon hajlandó az unatkozásra. Egy szép napon rájött, h*gy ő bizony nagyon unatkozik ügyvédi irodájában s nincs kedvére az örökös perlekedés. Nem is gondolkozott sokáig, sutba dobta a törvény- könyveket meg a pöriratokat és otthagyta Londont. Egyenesen Uj-Zélandba ment és ott nyomban felcsapott birkatenyésztőnek. Ezt a foglalkozást egy ideig igen mulatságosnak találta, s még az az öröme is megvolt, hogy hamarosan nagy vagyonra tett szert. De megelégedése nem sokáig tartott; a birkatenyésztést is megunta és abbahagyta, azután megválasztatta magát képviselőnek s a politikában keresett gyönyörűséget. Uj hazája parlamentje azonban nem elégítette ki őt, s amikor érezte, hogy unatkozni kezd otthon, eladta minden birtokát és visszaköltözött Londonba. Rövid idő múlva bejutott azután az angol parlamentbe. De itt is hamarosan meggyőződött arról, hogy az ülések rendesen unalmasak s nem nyújtanak neki állandó szórakozást. Ott hagyta tehát az üléstermet s minthogy mégis ott akart lenni a parlamentben áttette helyét a dohányzó terembe. De ott is unatkozni kezdett s ez alkalommal különös módját kezdette meg a szórakozásnak. Megtanult harisnyát kötni s most mindennap látni lehet őt a parlament dohányzó-szobájában, a mint egy sarokban ülve oly nagy buzgalommal köti a harisnyát, hogy bármelyik öreg anyókának is becsületére válnék. Az angol képviselők eleinte nagy megütő- déssel néztek társukra, aki maga köti a harisnyáját, de utóbb megszokták a különös látványt s ma már egészen természetesnek találják, hogy rar, Wason úgy űzi el az unalmát, ahogy tudja. Anyakönyvi közlemények. Születtek: Babics Sándor, Heimlich Sáudor. Meghaltak: Csécsei József 8 hónapos, Balogh Károly 65 éves. Kihirdetések. Csuka János és Hof Anna, Kókai Károly és Miklósi Juliánná.
