Szatmári Friss Ujság, 1902. szeptember (1. évfolyam, 1-9. szám)
1902-09-22 / 2. szám
1902. szeptember 22. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG 5 Kossuth ünnepély városunkban. Szatmár 1902. szept. 21. Nagy lelkesültség és külsö- fónyre is szépen ünnepelte meg a inai napon Szatmár város lakossága Kossuth Lajosnak a magyar nemzet újjá alkotójának, a függetlenségi harczok dicső bajnokának 100 éves évforduláját. A város külső képe is ünnepi szint öltött; a fellobogózott házak utczáin a szép őszi nap sugarában csak úgy fel és alá hullámzott az ünneplő közönség. Legtöbb járó-kelőnek különösen az ifjúságnak mellén ott díszelgett nemzeti szinü szallag- ból egy kis csokor. A kirakatok legtöbbjében Kossuth Lajos arczképe díszelgett, virágoktól vagy nemzeti szinii szalagoktól körülvéve. A honfiúi lelkesedés ifjút, öreget egyaránt át hatott s mindenkinek szivében ott volt az a hazafias tűz, melyet csak dicső Kossuth Lajos emléke tud oda olyan csodásán varázsolni. Az ünnepély lefolyásáról szóló tudósításunkat a következőkben adjuk: I. Istini tisztelet az ev. ref. templomban. A tágas szatmári ev. ref. templom, hol a hivatalos isteni tisztelet lett megtartv a már fél 10 órakor majdnem zsufolság tömve volt. A városi hatóság fejei, kisérve a melléje összegyűlt bizottsági tagok által kevéssel tiz óra előtt jelentek meg a templomban, mire kezdetét vette az isteni tisztelet. A szokásos reggeli ének után a dalárda a Kossuth indulót énekelte, majd Biky Károly szép imát mondott, mely előtt a közönség felállva a Hymnust énekelte el, mely után ismét egy magas szárnyalás« beszédet tartott. Végül a XC. Zsoltár éneklése után a nagy és díszes közönség oszladozni kezdett s csoportokba vetődve, legnagyobb vész felment a városház dísztermébe megtartandó díszközgyűlésre. Megemlítjük még, hogy az 1848/49 évbeli helyben élő honvédek testületileg zászló alatt vonultak fel; az ev. ref. tanintézetek növendékei testületileg, tanáraik vezetése alatt szinte megjelentek az isteni tiszteleten. II. Díszközgyűlés. A városház diszterme zsúfolásig telt.meg ünnepi díszbe öltözött közönséggel, a karzatot sok nő foglalta el, nemkülönben a tanuló ifjú- j ság is itt helyezkedett el A díszközgyűlést Pap Géza { polgármester nyitotta meg. melyben röviden előadta a mai ünnepélyes diszközgyülés czélját szépen, lelkes hangon beszélve, úgy hogy a közönség feszült figyelemmel hnl- gatta. Majd felhívta Dr. Fech- tel János biz. tagot, hogy ünnepi beszédét tartsa meg. Általános figyelem és csend között állott most föl Dr. Fechtel János és félórán át jóval túl menő beszédet mondott, mely a szónoklatnak igazán nemközönséges mester müve. Dr. Fechtel mai beszédével mind ez idáig elmondott beszédeit úgy a forma, mint belső tartalom és előadásban messze felülmúlta; élvezet volt hallgatni igazán minő tiiz és minő lelkesedéssel beszélt Kossuth Lajos élete és működéséről, mintha csak a túlvilágon élő szónoki mester szelleme járta volna keresztül. Csupa tiiz, csupa lélek volt a szónok, ki ma fényesen igazolta azt, hogy városunknak első ünnepi szónokává tette őt erre úgy hivatottsága, mint kellemes előadási képessége, mély tudása és inteligencziája. A nagy közönség lelkesülten perczekig tapsolt a szónoknak, ki többszöri meghajtással mondott köszönetét a zajos óváczióé 't. Ezután Kovács Leó nyug. honvédezredes, bizottsági tag állott fel s indítványozta, hogy az előbb elhangzott remek beszéd szóról-s/óra vétessék jegyzőkönyvbe, azután pedig indítványozta, hogy Kossuth Lajos 1848—49-iki arczképe a közgyűlési terem számára festessék meg. A bizottsági tagok mind- © © két indítványt lelkesülten fogadták el. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a díszközgyűlést ezután berekesztette. Diszebéd. A „Pannónia“ szálló dísztermében folyt le az ebéd, melyen 150-en felül jelentek meg városunk minden rendű polgárai közül. Az ebéd jó magyaros izü és igen Ízletes volt, a mely csak méltán dicséri Márkus Márton vendéglőst. Az ebéd alatt Bunkó Vincze zenekara játszott és adta elő a szebbnél szebb régi magyar nótákat. A város által megvendégelt öreg honvédek is ott voltak testületileg, kik bízó- | ! nyára érzékenyen gondoltak j vissza o szép ünnep hatása j alatt azokra a régi szép időkre, mikór ők Kossuth katonái voltak. Az ebéd alatt a város közönsége nevében Dr. Vajay Károly tiszti főügyész beszélt, inig a nagy közönség nevében Dr. Fekésházy Gyula kir. tvszéki biró tartott fenkölt szárnyalásu és hazafias érzéstől áthatott remek felkö- szöntöt. Az ebéd vége körülbelül fél 4 órakor ért véget, Népgyülés. Délután 4 órakor volt a városház előtti téren a népgyülés, melyen több ezerre menő közönség jelent meg. A nemzetiszinü zászlók és droppériákkal csinosan föl- diszitett. erkélyen pont 4 órakor megjelent Osváth Elemér ev. ref. fögym. tanár és városi biz. tag, mellette Uray Géza ügyvéd, a helybeli Kossuth ház elnöke állott. Zászlóik alatt már ekkor felvonult a Szatmár-Németii férfi dalegyesület és az Iparos ének-egyesület, kik a Kossuth-nóta magasztos dallamaira zenditettek reá. A két dalegyesület egyöntetű és szépen előadott éneke a közönség között nagy tetszést aratott. Ezután Osváth Elemér tartotta meg hazafias érzelmektől áthatott, gyönyörű beszédét, melyet szórul-szóra az az alábbiakban adunk. A nemzetek életében az egyes korok fontosabb eseményei nagy embereknek nevéhez vannak fűzve, kiket a gondviselés mintegy odaállított a végtelenség ama pontjára, a melyen korukat átalakíthatják a a jövendőt irányíthatják. E »agy emberek között is külön hely jutott nemcsak ezeréves történelmünkben, de a világ összes czivilizált nemzetében Kossuth Lajosnak, kinek születése százesztendős fordulóját ünnepli a magyar nemzet. — És fölhangzik országszerte ünneplő sokaságok ajkáról a zengő ének, a magyar nép imádsága : „Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája 1“ Az a nemzeti szellem, mely őt szülte, ihlette s vezette egész életén át, ünnepli most az Ő emlékét, az ő szellemét. Örök dicsőségének fénye rásugárzik ez ünneplés rendjén az egész hazára, a magyar nemzetre, s egy fenséges gondolatban és egy szent törekvésben egyesíti az egész magyar társadalmat, hogy ma gondolatainak és érzelmeinek teljes melegségét reáárassza Kossuth Lajos emlékezetére. Szent tisztelettel, s csodás áhítattal mondom ki nevét, azt a nevet, mely nemzetünk történelmében talán a legnagyobb, mert a közszellem — még életében — a nép, — mindnyájunk „édes I apjává“ magasztositotta. Nincs erőm versenyre szállni a nemzeti közérzület csodás ihletével, a költészet erejével, az ékesszólás hatalmával s a történelemmel, — mint az örök igazságok hirdetőjével, — hogy nehány perez alatt itt föltárjam teljes nagyságát és dicsőségét egy egész századnak, mely vele egy, mely örökemlékében az ő nevét hirdeti, az ő dicsőségét magasztalja, azőApot- heodisának legigazabb őre. — Csak azt mondom, a mit mindenki tud, csak azt emlitem fel, a mit mindenki érez, nevét és i zene t é t. * * * A mit mindenki tud. — Egy egész század fényes glóriájában látom ő t e perezben, mint elevenítő lelket, miut vezérlő szellemek; neve tüzbetűkkel világit be a múltba s lángol a jövőbe, mert ez az elevenítő lélek egy óriás szellem erőben, erkölcsi tisztaságban, önfeláldozó honszeretetben, maga a tökéletes ember, kiben az eszmény és valóság egyesülve voltak, éltek és hatottak, neve pedig egy egész törvénykönyv, melybe a magyar nemzeti állam legszentebb jogai, legsarkalatosabb alapföltételei vannak beírva. A polgári és vallási jogegyenlőség, a közös teherviselés, szabadsajtó, a földbirtok felszabaditása, az emberi és polgári jogok egyenlő kiterjesztése, a jobbágyság megszüntetése e könyv felséges tartalma, nélkülük elveszünk gyáván, örökre, velők a magyar nép millióiból magyar nemzet lett, mely vérrel irta be jussát a világtörténetbe. Ez a név egykor egymagában fel tudta, fel merte szabadítani mind ama szunnyadó erőket, melyeknek diadalmas előretörése nélkül nincs, nem lehet újjászületés egy nemzet életében sem. Mint a villám, mint az ég dübörgő robaja, úgy tört ki szavára a nemzetben rejlő minden hatalom, megmutatni a világnak, hogy a nemzeti öntudat, a nemzeti szellem csodákat mivelhet maroknyi néppel is, hogy a megsértett nemzeti jog boszuorkánja polyvaként szórja szót a zsarnokság űzetett zsoldosait s a szabadság pallosával veri ki a sátánokat a népszabadság paradicsomából. És megszületik az önfeláldozó honszeretetnek az a fenséges költeménye, a hősiességnek és martyrságnak az a hosszú sorozata, mely győzött akkor is, mikor kiüték a kardot kezéből, mikor rothasztó börtön fenekén senyvedt s mikor hóhérok keze szoritá össze testének-lelkének minden ütőerét. Ez a név egy uj korszak ezeréves történelmünkben. Előtte szétnyílik a történelem minden lapja s szent ihlettel hirdeti a második honfoglalásnak eposi korszakát, előtte kitárul az érezni és lelkesedni tudó szív, s mesés legendákban, dalban s ékesszóíásban hirdeti a szabaditó nagyságát, dicsőségét s megváltó munkáját, miként a költő mondatja vele: „Ébresztő szómtól most is zug a lég, Öiába láncz, s bitók ijesztő fája ! Belém lehelt az Isten ! Én valék Az Úristen választott harsonája 1“ Ez a név egymagában egy fenséges tragédia. Ifjan merész férfiként hős, ki egymaga szembeszáll századok átkos rendszerével e bukása a tragikai fenség örök példányképe, az eszme meg-
