Szatmári Friss Ujság, 1902. szeptember (1. évfolyam, 1-9. szám)

1902-09-29 / 8. szám

•dWtáanssws tajMói a palotáig, — Saját tudósítónktól, — j, Budapest szept. 28. " Egy pestmegyei nagvközségbea érde­kes történet foglalkoztatja a lakosságot. Egyszerű, szegény szülők gyermekeiről yan sző, kik rövid idő alatt olyan kar­áért csináltak, ami igazán mesébe illő. Ma a kőművesmester, a szép lányok apja egy újonnan épített elegánsan be­rendezett kastélyban lakik. Leányai a nagy szünidő alatt jönnek haza szülei látogatására. Persze rá nem ismerni jnost az egyszerű leányokra. Bíborban bársonyban élnek, nyomorban születtek Llettorténetök a következő: A. G. szegény kőművesmesternek két szép lánya volt. Feltűnően szépek voltak úgy hogy csodálatba ejtette az ott meg, fordult idegeneket is. Mikor a család nehéz anyagi helyzetbe jutott, a két |eánv Giza és Mici kénytelen volt ke­nyérkereset után nézni. Nem sokáig kellett keresniük, kapva kaptak utánnok. Egy Erzsébetköruti tra­fikban kiszolgáló nők lettek aránylag , csekély fizetés mellett. Nem is kell mondani, hogy müven bucsujáróhelye leit ez a trafik a budapesti közönség­nek. A többek között egy ügynök is járt oda, aki inkább üzletet akart csinálni, semmint szivart vásárolni ment, Ez ry beszélte, hogy jöjjenek ki vele Orosz országba, ahol egyelőre szivességből be fogja őket ajánlani egy hires orfe umba énekesnőknek. Nap nap után hol szép szavakkal jroi csábító Ígéretekkel halmozta el őket, de a leányok hallani sem akartak az oroszországi útról. Az ügynök végre fur- lánghoz folyamodott, a mivel hosszú idő múlva sikerült a szép leányokat el bolonditani. Napokon át tartott megbeszélések hosszas tervezgetések után egy szép tavaszi reggelén elutaztak a fővárosból persze a nélkül, hogy szüleik tudtak volna valamit a dologról. Keresték leányaikat mindenütt, de nem találták. Már az édes apjok teljesen lemondott róluk. Szomorúságát tetőzte szegénysége Pedig a két lánya munkájától várta nehéz,jjjkinos helyzetének jobbra fordu­lását. Annyira lehangolta az eset, hogy az öngyilkosság tervével foglalkozott. Néni ér már az én életem semmit •. Minden reményem megsemmisült! mon­dotta lehangolóan jó barátainak. Jóakarói biztatgatták, hogy ne búsuljon, majd élő fognak még a lányai kerülni. Giza és Miéi azalatt gondatlanul él­tek. Az orfeumi élet nagyon megtetszett nekik. Fényes jövedelemre tettek szert, melyből a legnagyobb sápot az ügynök húzta, aki is úri módon, gondtalanul élt az orosz fővárosban. Különösen W. nagyhercegnek tűnt fel a két leány, ami óriási változást idézett elő a két leány életében. Ugyanis a nagyherceg magához vette őket és kastélyában nagy. lakást rendeztetett be számukra. A fényes életmódban nem felejtkeztek meg a szüléikről sem egészen. Másfél év múlva egy levelet Írtak haza, melyben először is bocsánatot kértek, hogy elmenetelükről nem tudat­ták a szülőket, azután részletesen leír­ták azokat a regényes, igazán mesés életmódot, melyben eljövetelük óta ré­szük volt. Levelök vegén meghatóan nyilatkozott meg gyermeki szeretetök. „Tudjuk, hogy sokat sirtatok után- nünk. Mi is. De hát nagy szegénysé­günk arra késztetett bennünket, hogy kenyér után nézzünk. Eredményes is volt. Ne búsuljanak. Haza. fogunk menni és boldogan fogunk élni.® Nem is lehet elképzelni, hogy milyen hatással volt ez a levél a szülőkre. | —— u. uuuvaui ei­Örömük határtalan volt. Alig várták azt | járás személyes szabadság megsér- uanot, a mp'ven Giza és Mici megér- j tése miatt. keznek. Végre eljött a várva-várt nap.? A község állomásán egy eLő-csztályu | kupéból szállt ki a két leány. A ra­gyogó ruha bámulatba ejtette az egész kis állomást. A modoruk, megjelenésük egész bámulatot keltett. Az apa a nagy örömtől alig tudott szóhoz jutni. Az ügynök,- a ki kivitte őket az orosz fővárosba, a leányok pénzéből József­városi háziúr lett. A leányok szülei pedig most is a pestmegyei kis község- I ben laknak egy koloszszális nagy kas­télyban. Giza és M’ci minden év nyarán látogatnak el hozzájok 'ánszláv garázdálkodás a Kassai — Saját tudósítónktól. — Alsó-Kubinban nagy ünnepélyes­séggel ülték meg í. hó 22-én Kos­suth Lajos születésének 100. évfor­dulóját Valamennyi felekezet templomá­ban ünnepélyes Istentisztelet volt, este kivilágítás és bankett volt, mely utóbbin Bulla György alispán mon­dott felköszöntőt Ö Felségére Az ünnepségeket azonban néhány féktelen pánszláv kellemetlenül meg zavarta, bár Novak ev. lelkész igen hazafiasán viselkedett, a templom­ban magyar istentiszteletet tartott és este maga is kivilágított és jó példáját több ismert nemzetiségi ve­zéralak is követte. Az ünnepront,ók természetesen is­mét a Tátra-bank alsó-kubini fiókjá­nak tisztviselői voltak, élükön Styk könyvelővel: a pánszláv irányú Lip- tovske Oravske Noviny szerkesztő­jével. Ez az ur nem átallotta akkor, a mikor az ifjúság körmenete a Tátra- bank ablakai alatt elvonult, társaival pipával a szájában kidülleszkedni az ablakon és érett és intelligens em­berekhez nem méltó módon sza­márfüleket mutogatni az ifjúság­nak. A hihetetlenül vakmerő és kegye­letsértő provokálás következtében, a fiatolság természetesen az iskolai és közigazgatási hatóság intervenciója dacára sem volt megakadályozható abban, hogy a Tátra-bank ablakait be ne verje és minden jóérzésü em­ber őszintén sajnálkozott fölötte, hogy csak az — ablakbeverésnél maradt. A provokativ viselkedés ez­zel azonban még nem ért véget. Este a kis Alsó-Kubin fényes fák­lyásmenetet és kivilágítást rendezett és még a legszegényesebb viskó ab­lakában is ott pislogott egy vagy két szál gyertya. Sötétek csak a Tátra-bank ablakai és a hírhedt Styk magánlakásának ablakai maradtak. Dacára ennek azonban az ifjúság tartózkodott minden további tünte­téstői és már úgy látszott, hogy az ünnepély minden további incidens nélkül fog lefolyni, mikor hire ter­jedt, hogy e többször említett Styk két tanulóifjut az est sötétségében megragadott s egy Gebura nevű, ugyancsak Tátra-bankbeli dijnok há­zába hurcolt, ahol őket egy istállóba elzárta. A diákság persze összeverődött e hirfe és már-már komolyabb tünte­tésektől lehetett tartani, úgy hogy Zmeskál Aladár főszolgabírónak és a helybeh szolgabirónak erélyesen kellett közbelépni. Az elfogott tanulókat, akiket Sztyk tényleg elcsukott, időközben szaba­don bocsájtották, Styk és Gebura ellen pedig megindult a bűnvádi el­* r r •’ * Styk és társai ellen a közigazga­tási hatóság a legerélyesebb megtor­lásra készül, de ideje is volna, hogy ezen lelketlen nemzetiségi izgatok aknamunkájának egyszerre véget vessenek. Ez azonban aligha áll a közigaz­gatási hatóság módjában, mert egye­dül a kormány az, amely igazán csirájában főj hatná el az egész agi- tációt. Mindenki tudja a felvidéken, hogy a Tátrabank és ehez hasonló nem­zetiségi hitelintézetek politikai agi- tációk céljaira lettek alapítva, egye­dül a kormány nem vesz róla tu­domást, vagy nem akar róla tudo­mást venni. Pedig ezen intézetek megrendsza- bályozása a legégetőbb szükséget képezi és ha a kormánynak kedve volna e darázsfészekbe belenyúlni, ami egyébként kötelessége is, úgy nemsokára épületes és szenzációs dolgok kerülnének napfényre. Érdekesnek tartjuk fölemlíteni itt, hogy egyik pánszláv érzelmű evan­gélikus lelkészt, aki nem akart és nem is tartott Kossuth emlékére is­tentiszteletet, híveinek egy része kérdőre vonta, hogy miért helyezke­dik ellentétbe az egész ország köz- érzületével ? — Én nem helyezkedem, ellen­tétbe, válaszolta a pap. — De hiszen az egész ország ün­nepel most — mondták neki. — ügy ? . . . Hát ünnepel — Szé[l ? — kérdezte a pap fölénynyel. És a jelenlevők szégyenpirral ar­cukon kénytelenek voltak elismerni, hogy a pánszlávoknak rossz példává a magyar kormány elnöke jár elől. Ugyanez a pap különben — és hogy zsákban macskát ne áruljunk, a nevét is kiirjuk, Hrobonynak hív­ják és az isztebnei hitközség lelké­szé — a Kossuth-ünnepély alkalmá­ból megrohanta a vármegyei tanfel­ügyelőt, Alpárit, azzal, hogy őt egy iskolásfiu inzultálta és ha ez még egyszer megtörténnék, úgy — nem áll jót magáról! Aztán mivel inzultálta a nagy- tiszteletü urat ? — kérdezte a tan- felügyelő. — Mivel Hát azt kiáltotta rám, hogy : ,,éljen a magyar! “ — És ezt ön inzultusnak nevezi ? — kérdezte a tanfelügyelő. És mi is azt kérdezzük, ezt neve­zik inzultusnak — Magyarországon? Bizony szégyenteljes állapot, hogy ilyet magyar földön, magyar alatt­való büntetlenül elmondhat Már ekkor lélig-meddig illuminálv* lehetnek, mert a banda között fogialna^ helyet, aminek következtében a sorrend ilyen : prímás-milliomos, kontrás-millio- mos, bőgős-milliomos stb. Elosztani ter­mészetesen nem lehet igy végleg őket mert a milliomos jóval több, mint a cigány, ami azt jelenti, hogy mindegyik nábob olyan szerencsés, bogy cigány mellé kerüljön. Azon a mulatságon, amelyen a mi hír­adónk mint kontrás vett részt, a millio­mosok egyike a brácsástól Magyarország politikai és társadalmi viszonyairól kez­dett kérdezősködni. A becsületes és jámbor brácsás ettől a kérdéstől alaposan megijedt és azt felelte, bogy ő nem tudja, de az álkont- rás, aki ur, mindent megmondhat. E leleplezés következtében az egész banda meghökkent, de ok nélkül, mert a vidám és barátságos milliomosok az álkontrást közrekapták, brúdert ittak veie és Magyárország felől ugyancsak kivalatták. Mikor a mulatság melegebb lett, az amerikai nábobok a cigányokat birkózásra szólították föl s egyik cigány a másik után terült végig a szőnyegen, kivéve Kaposit, a prímást, aki két millio­most ugyancsak a földhöz teremtett. Hát igy is mulatnak az amerikai pénz­királyok. bizonyságául annak, hogy a magyar banda mindenütt egyformául hódit és mindenütt maga köré vonja a mulatókat, nemcsak Magyarországban, ahol ez szokás, hanem még Amerikában is, ahol erről a magyar szokásról mit sem. tudnak. Amerikai Mnkróiiika, Mikor a mliiomosók mulattak. Amerikába került honfitársaink egyike írja nekünk, hogy mikor már sok min­dent látott és sok mindent tapasztalt odaát, arra kezdett kiváncsi lenni, hogy milyenek lehetnek azok a mulatságok, amelyeket a milliomosok rendeznek s amelyekről az amerikai lapok sokat imák. Arról, hogy meghívást kapjon, nem is álmodott s igy a kaposi cigányprímás­hoz fordult, akiről jól tudta, hogy a 400-ak udvari muzsikusa. Ahol az amerikai milliomosok mulat­ságot rendeznek, ott a kaposi banda föltétlenül feltalálható, mert a milliók urai cigánymuzsika nélkül már nem is tudnak kedélyesek lenni. A prímás azu­tán meg is tette neki azt a szívességet, hogy mint kontrást alkalmazta s az egyik mulatságra a bandával együtt elvitte. Honfitársunk igy hát eljutott oda, a hova vágyakozott s ahol arról győződött meg, hogy a pénz-királyok minden gőg­től mentes, fesztelen modorú vidám urak A souper után a milliomosok rendsze­rint a dohányzótnrembe vonuinak a ci- gánybandávai együtt. A ledobban, a 21 éves Clark György kirabolta éj idején a postát. A posta-1 mester észrevette, hogy betörő van a postán és több barátjával két óra hosszat várt a posta bejáratánál a be­törő távozására s mivel Clark nem akarta magát megadni, lelőtték. — Sand Pointben, 8 álarcos megállí­totta a Nothem Pacific nyugati személy- > vonatát és lecsatolva az Express kocsit azzal bárom mérföldnyire hajtattak. Mi­vel azonban nem voltak képesek a pénz- j szekrényt robbanószerekkel sem kinyitni, zsákmány nélkül kellett távoznioL Az ' utasokat nem bántották. •— Souithingtonban, Goodrich Ede két lövéssel súlyosan megsebezte hajadon; nővérét, halállal fenyegette férjes nővé­rét és azután öngyilkosságot követettek; A tragédiának oka, hogy a hajadon le­ány oly férfi társaságába járt, ki nem tettszett Goodrichnek. — Porto Rico szigetén, Humacao-baá választási zavargás közben három em bért agyonlőttek. — Trentonban ráakadtak Mrs Nellie Cubberlinek rémesen megcsonkított hul­lájára. A gyilkosság gyanúja miatt el­fogták az asszony férjét, a ki íamunkás és egy lengyel szomszédot. — New-Yorkban Ganz Keresztély, katonai szabó, agyonlőtte hűtlenné lett kedvesét, Mrs Lizzie Hall-t és annak uj szeretőjét Arthur Campbellt, azután ön­gyilkosságot követett el. — Niagara-Falsban, a Roberts Che­mical Company telepén Wüliam 0. Ro- binst agyonszurta munkatársa, Wüliam G. Michaels, mivel Rcbbins állítólag el­akarta lopni ruháit. — Monroeban, 0., Tolado mellet * Walter Lamerand délben lakására menve nejét egy francia társaságában találta, A két férfi civódni kezdett s a francia — ki Kabarge József bizonyult — ki­szaladt a házból. Egy rendőr utána ira­modott, majd nagy sokaság vette üldö­zőbe és felhangzott a kiáltás, hogy a franciamerénvletetkövetett elLemerandné ellen. A francia egy búzaföldre mene­kült, hol körülzárták és agyonlőtték. A nő tagadja, hogy Labarge bármi rosszat kővetett volna ei. — New-Yorkban Bush Vilmos kocsis, az utcán agyonlőtte szállásadonőjét, Mrs Edit Cripps-et, mivel ez nem készített számára ebédet. — Attonban, Dr. 0. A. Milber, mintán egy álló hétig ivott, agyonlőtte nejét, azután fél pint cpiumtinkturát veit "bs és belehalt.

Next

/
Thumbnails
Contents