Szatmári Friss Ujság, 1902. szeptember (1. évfolyam, 1-9. szám)
1902-09-28 / 8. szám
Szamár, 1902. rasánta?, szsplsm&er 28, I. évfolyam, 8, szám. / y' 90.ßöO V-, • 2 \y . \4 . V •' ■ Eps száma 2 fillér. Felelős szerlrssítő: HAJÚIK ÁRPÁD. S.serkesztösi's’ és kiadóhivatal: H08TAIJÁNOS kciny vhy óra d ája jSzatznáron,, Eötvös-utoa 6, Tolefon 73. Megjelenik mindennap korán reggel. Hirdetések felvétetnek: Morvái János könyv* nyomdájában, valamint Lőray Miksa könyvkereskedésében. Törlay-té! Fraítosís-ig. At vagyunk az ünnepen. Egy-egy fia vendéglős még itt mámorosodik, de a java átkelt a határon. Nagy vendégség volt ; sok morzsa hullott le. Takarítsunk. Koldus sorunkhoz mérten töméntelen pénzt pocsékoltunk el. A magyar tűzhányó, a gellérthegyi oröm- tüz a közvagyon tízezer koronáját emésztette meg. Magunk kocsikáztat- tuk meg leglrisebb hódításainkat, a kik látták s a miként a kapurtalai maharadzsa, vagy indiai ráják, e voltak ragadtatva. Kivált, miután’ megtették a hősi előnyomulást Promontoron Törley- tői Frangois-ig. A történetirás csak egy ilyen utat ismer még, A Traján útját az Al-Duna sikátorán. Csak egy csatateret, ahol a magyar úgy hódított, mint a promontori pezsgős pincékben : a kenyérmezőit. Áradoz zunk uraim, áradozzunk s legyünk elragadtatva attól a nagyielküvendégsze- retettől, amelyet könnyelmű tékozlásnak jellemez a müveit külföld. Mi hát az eredménye ennek a költséges vendéglátásnak. Majd jönni íog! Kétszáz vendéglős visszaemlékezése arra, hogy a tiszteletökre adott bán- \ kelteken csak éppen magyar borból nem kóstoltak. Láttak-e a magyar hazából egy arasznyit. Nem. A vásárcsarnokokban még mindig nem kötelező nyelv a magyar s a német vendéglősök büszkeséggel láthatták, hogy a ,,deutsche Zunge“ meddig ér. Hja, igaz. Hiszen fogadtatásuk alkalmával a külföldi vendégeknek bemutatkoztak a szittya magyar nevű vendéglősök: Glück ur, Stadler ur, Gundei ur, Burger ur, Förster ur, Wirth ur, Müller ur, Palkovics ur. Micsoda sujtásos magyar név, a főrendező uraké. Vendéglős urak! Vendégeljék meg egyszer ezt az országot magyar névvel. Az idegenforgalmat elengedjük; ráadásul Törleit is meg Francoist is. Orvasfsgdssás eiüepi. a» Saját tudósilónktól. — Budapest, szept. 27. Bajban vannak most a budapesti be- tegsegitő egyesületek. Az orvosok keveslik a honoráriumokat, melyeket az egyesületek fizetnek nekik s ezért a józsefvárosi orvostársaság kezdeményezésére írásban kötelezték magukat az egyesületek bojkottálására. Az egyesületek, hogy a bojkottól, mely fennállásukat fenyegeti, szabaduljanak, a következő cseifogássoz foiyairoctíak. Az egyik egyesület igazgatóságának kiküldöttje egész csöndben fölment az egyetemi orvosi fakultásra és ott jegyzékbe vett harminc fiatalembert, kik harmad-negyedéves hallgatók lesznek most s akik tanulmányaikat nagy nélkülözések között folytatták eddig. Ezeknek a fiatal embereknek mindenekelőtt költséget adtak arra, hogy magukat nagvkorusittassák s azután aláíratnak velők egy szerződést, A szerződés főbb pontjában így szól: , Alulírott ezennel elismerem, hogy •anuímányaim folytatására az ... be- ■ íeg .egélyző - egyesülettől (2000—3000) koronát vettem föl évi 8 százaléknyi kamatra oly kötelezettséggel, hogy ezt az összeget a nevezett egyesület rajtam bármikor behajthatja. Ha azonban az egyesület szolgálatába lépek, az egyesület kötelezve van szabad magangyakorlat engedélyezése mellett nekem évi 1000 korona kezdőfizetést adni, mely tiz éven át évi 100—100 koronával emelkedik és ez idő alatt a fenti tartozásomat törleszteni nem vagyok köteles. További tiz évi, tehát összesen 20 évi szolgálat után a (2—3000) koronát és kamatait az egylet nekem a szolgálati viszony felbontása esetére is elengedi.“ Mint látható a betegsegilő egyesületek elég fondorlatosán akarják kijátszani a diplomás orvosok bojkottját s ha csak az orvosok össze nem állnak, hogy az egyesületeket az orvosjelöltek össze- fogdosásáhan megakadályozzák, a boy- kottjuk meg is fog törni. Egy vándor színész tragédiája. Beleesett a kútba. — Saját tudósítónktól. — Egy vándorszínész szerencsétlenségéről kaptunk tegnap értesítést. Halálát lelte a kutban s eddig még nem sikerült a kilétét megállapítani. A közeli Kádárka községben történt az eset. Tegnap egy borotvált arcú „haveloi“-os alak érkezett a községbe s fennhangon, utcáról utcára járva hirdette, hogy este a nagy vendéglő udvarán felállított színházban előadást fog tartani. Színre kerül Shakespere gyön yörü tragédi- ája, a Romeo és Julia. Megjegyzendő, hogy a színész maga volt a direktor, hősnő, primadonna, kar, tenor, buffo es komikus egy személyben. Kádárkán, a hol még soha se volt színész, valéságos szenzációt keltett a nagy színjátszó megjelenése. Alig volt még hét óra este, a mikor zsúfolásig megtelt a nagyvendéglő ud- vaia, ahol a. sziniiőadásnak le kellett folynia. Őt és űz krajcár belépő dijakat fizettek a jó falusiak. A szinész, ki a mellett, hogy rendki vül sok szerepet vállalt magára, pénztár- nők is volt. 0 szedte be a belépő dijakat. Végre megkezdte az előadást. Kijöt és tudomására adta a közönségnek, hogy prologusképen „Káint és Ábelt“ adja elő. Kis vártatra ismét megjelent. Valamit összehadart és folyton azt kiáltotta hogy nem látták a Káint ? — Az igen, most jut eszembe, hogy a pusztában bujdosik — szólt — megkeresem. Ezzel eltűnt és nem is jött vissza. A közönség csak várta az előadást, de nem volt sehol a szinész. Boszankodva távoztak a „színházból I* Késő éjjel egy berúgott alak tántorgott az utcán. Mint utóbb kitűnt, Roosevelt bizony az utcán volt, mikor a merénylet történt és a merénylet ott történt, a hol ő volt, de nem esett semmi baj, csak 80 ember hagyta ott a fogát és egy szálloda romba dőlt. Mégis most akarják a világgal eíhíteíni, hogy ez csak amolyan szerelmi dráma volt és hogy a bomba Roosevek közelében robbant fel, abból semmit nem kell következtetni. »V A furfangos szinész volt, aki a bevételből jól beszeszelt. Az egyik utcában egy kút van. A szinész e körül járt s egyszerre beleesett. Reggel a járókelők húz tál:” ki a vízből. de már holtan. Kilétét eddig nem sikerült megállapi- ani. A csendőrség a nyomozást meg- nditotta. k kiiáiltott pofon. Egy kellemetlen arcú, de elegánsan öltözött ficsur tegnap este példátlan szemtelenséggel fixirczta a kivi'ágitott korzón jó léi órán keresztül egyik elő5 miniszteri hivatamok feleségét és leányát. A két hölgy bármim akarta is, nem tudott védekezni, fia átmentek a másik oldalra, a ficsur ott termett s ment utánuk. A mama, aki maga is szép asszony nem tudta tovább tűrni a fixirozást, ka- ronfogta ieányát s mentek hazafelé. Egv pillanatra úgy tűnt fel, hogy a pakfon lovag nem kőveti őketMegkönynyebbüive siettek végig a Kossutn Lajos-utcán. Pár perc múlva azonban kétségbeesve látták, hogy a lovag ismét üldözi őket. A szép asszony körülnézett, nem lát-e ismerőst, aki megtanítaná a gazembert. Szerencsétlenségre senki sem járt akkor az utca jobb oldalán. Már oly szemtelen lett a ficsur, hogy megszólította a hölgyeket. — Pardon kérem, szabad önökhöz csatlakoznom. Gyors lépésben sietett a kát hölgy előre. Nem tudtak módot találni, hogy megmeneküljenek a szemtelen tolakodótól Í A menekülés magára vonta a tuisó oi dalon egy városunkban általánosan ismert fiatal ember figyelmét Megdöbbenve konstatálta, hogy azt £ két hölgyet ő nagyon is ismeri, a fiatal leánvnyai táncoii is egy pár bálon. Elfutotta a harag. No hát ez mégis szemtelenség attól a nyomorulttól, gondolta magában. Várj, majd megtanitlak én AisieteU az utca túlsó végére s mikor a pakfon gavallér harmadszor szólította meg a hölgyeket, hirtelen olyan pofont kapott, a mehnél nagyobb nem is kép zelhető el. E percben sistergett egy rakéta a Gellért-hegyről, megvilágítva a sebtiben megdagadt arcot. A hölgyek pedig nyugodtan mentek tovább az erős karok kísérete mellett.
