Szatmári Friss Ujság, 1902. szeptember (1. évfolyam, 1-9. szám)
1902-09-25 / 4. szám (5. szám)
I. évfolyam. ÍT síim. i ív I y Szatsnár, 1902, gsQtSrfök, szegtemüar 25, • ‘ \ * i Ejtés száma 2 fiér. Felelős szerkesztő: majdik ákpáb. Ázerkesztöség és kiadóhivatal : MORVÁI JÁNOS könyvnyomdája Ssutoikro», Eötvös-utoa 6. Telefon 73 § t fi bí^ ^?j| űpa | ^ |JB^^ Megjelenik mindennap korán reggel. Hirdetések felvétetnek: Kiorvai János kiíny vvyomdájáoan. valamint Iiöwy Mifesakönyvkeras- kedésébon. USfüiib haiárpör Galiciával. llajéoz@reiis@étleiiségelg a BuBián® IpMfe «alpst, Egy uj jelszót! Kapaszkodjunk bele, mert jelszavak hijján meg nem élhetünk, Hogy munkahijján vagyunk Tudom én, tudod te. Tudjuk mindnyájan. Hogy a Köztelken pörkölik a zsidót, Sopronban harsonázzák Jeruzsálem visszahóditását: ezt is tudjuk. Nem lesz belőle vérontás. Ezek az urak kiegyeznek a leteritett subán Az uj jelszó az idegenforgalom Egy ezredév szenvedésének a megváltása jelentkezik annyi meg annyi vendéglősben, akik idegenforgalmazni idejöttek. Köszöntjük őket mi is. De csak ama határig, amely innen van a tébolyon. Mert az, amit az e fajta kongresszus-báesikkal végzünk csuda számba menne a koeikák közt is. Megvadul a jótékonyság. Tizenegy bankot, tízezer koronás tűzijáték s azonfelül még vagy százezer korona. Idegenforgalom ! Mikor a nyomor levett kalappal áll az utcák szögletén ; a koldusforgalom soha nem ért arányhoz közeledik, mikor sötétben vacsoráz a „nagyságos ur“, nehogy meglássák a krajcárokon vett hentesi csemegét, mikor maga a főváros elüíjár az adósságesinálásban, ó, akkor. Igaz, a nyomorúság elsőrendű jogcím a tékozláshoz. De kérdem: Miért adunk mi enn idegeneknek ingyen. Pláne olyan idegeneknek, a kiknek módjuk volna, hogy megfizessék a kosztot, a kvártélyt« A tisztesség csak egy banketre kötelezhet, de nem banketorgiára. Aztán kérem, nem elég idegen a mi fővárosunkban, ha tanítók gyűlnek kongresszusra az ország minden részéből. Összegyűltek. Ki törődik vélük. Ki bankettezte meg őket. Pedig, Isten bizony, meg lett volna az az örömük, hogy legalább egyszer életükben jól laktak. Botrány a királyné raratalM — Saját tudósítónktól. — Egy hiteles helyről érkezett brüsszeli levél rendkívül érdekesen mondja el, milyen áldatlan viszonyok uralkodnak a belga királyi családban és hogyan történt a végleges szakítás Stefánia főher cegnő és atyja Lipót belga király között. Mig Stefánia a Lónyay gróffal való házasságra el nem szánta magát, igen jó viszonyban élt vele atyja. Házassága előtt rövid idővel Stefánia, a kiben már akkor megérlelődött a jövő terve, néhány héten át szüleinél volt látó- gatóban a sehweningeni kastélyban, de házassági tervéről egy szóval sem tett említést. Visszatért Ausztriába s onnan irta meg levélben szüleinek, hogy ! ismét férjhez fog menni, s hogy bo- j csássanak meg neki, amért ezt személye- j sen nem közölte szüleivel, de nem volt' hozzá bátorsága. Stefánia levele, mint a derült égből lecsapó villám érte a belga királyi párt, különösen az anyának fájt, hogy a leánya nem volt iránta bizalommal. Lipót király Goffinet báró udvarri titkárral nyomban- ieveiet Íratott Stefániának, melyben őt a családból kitagadja és megszüntet vele minden összeköttetést. Szerinte elhatározása végzetes lesz reá nézve már csak azon okból is, mert szüleit előzőleg nem kérdezte. Amint ismeretes, a király megtagadta Stefániától a „királyi fönség“ cim viselését és minden követ megmozdított, hogy ne kelljen neki a trónörökössel kötött házassága alkalmával megszavazott évi 50000 frank járulékot fizetni Ez alól azonban nem bújhatott ki. Henriette királnő kit betegsége folytán bántott, szerette volna a megbékülést kieszközölni, de a király hajthatatlan volt. Olaszországban járt egy ízben a király legfiatalabbik leányával — kit imádásig szeret — amikór Stefánia is ott volt. Stefánia fel akarta használni az alkalmat és bosszú levélben kérlelte apját. Ez azonban felismerte az írást és leibontatlanul visszaküldte, egyáltalán megtiltotta környezetének, hogy leányának nevét előtte kiejtsék. A királynő kimondhatatlanul szenvedett a családi viszály miatt, egészen magára volt hagyatva, mert Klementina folyton apja körül volt Elkeseredésében egy ízben igv kiáitot fel: „én vagyok a világ: legszerencsétlenebb asszonya engem már csak a kutyáim szeretnek.“ A királyné tudniillik nagy állatbarát volt, rendkívül szerette lovait és kutyáit utóbbiak folyton szobájában voltak. Mialatt Spaaban az ismertes kínos jele net lefolyt, a másik leány Koburg Lujza hercegnő Cosvigban Piersohn egészségügyi tanácsos gyógyintézetében tartózkodott. Drezdai értesülés szerint a halálhír semmi különös érzést sem keltett a hercegnőben. Pár percig sirt egyébként rendes sétáját végezte, élénken társalgóit, jó étvágygyal evett és csak gyászrubája iránt érdeklődött. Éjjeli harc a Táíra-káveSiázöan. — Saját tudósítónktól. — Budapest, szept. 24. A Király-utca 77. szám alatt levő Grüner Jaques tulajdonát képező„Tátrae kávéházban, a hol tavaly a hazafias egyetemi ifjakat megtámadták és elvertek, mert azt követelték, hogy az ott működő zengeráj programmja magyar legyen, az éjjel nagy harc volt. Ügy egy negyed 4 óra tájban, amikor már csak itt ott ődöngött egy-egy vendég a kávé-ház egyik asztala mellett, hangos lármával betoppant két részes ember. Az egyik alacsony, köpczös termetű volt és alig tudott az ittasságtól lábán állni. A más k magasabb termetű sovány férfi volt, de valamivel józanabbnak látszott, mint társa. Különben mindketten, külsejük és ruházatuk után Ítélve, a középosztályhoz tartozóknak látszottak. Már akkor, a mikor beléptek, hangos, lármát csaptak. — Bort, sört és pálinkát kérünk ! Mint lapunk más helyén olvasható, a szállodások ma nyitották meg 31-ik nemzetközi kongresszusukat Budapesten, mely célra a Magyar tudományos Akadémia dísztermét engedték át nekik. A kongresszus megnyitásának pillanatát ábrázolja mai képünk. A kávés, aki tudta, hogy a rendőrség szigorúan megbünteti, ha részeg embereknek szeszesz italt,ad nem mert nekik italt hozatni. — Nincs már! Szólt a vendégeknek. — Ha nincs, akkor hozatni kell! Parancsolták a részegek. — Nem hozatok, mert részegeknek nem adok italt! Az ilyen módon tapintatlanul megbántott vendégek erre dühbe jöttek és leültek egy asztahoz hol Lanchettko Anna 22 éve§ énekesnő és Lichon Ferenc artista ültek. — Azért is itten maradunk ! kiáltották a kávésnak. Erre következett a tulajdonképeni botrány. Az ittas embereket ki akarták túsz kölni, mire azok székeket kaptak fel és nekiestek az asztaloknak. Két márvány asztalt, egy billiárd asztalt törtek össze és aztán a kasszához léptek a hol a likőrös palackok között vittek végbe isszonyu pusztítást, A kávés és a pincérek persze nem nézhették ezt nyugodtan és rendőrt hívtak. Mielőtt a sarkon álló Kovács János rendőr jött, az alatt a részegek elverték kékre-zöldre a két föntebb említett artistát. A rendőr belépte előtt néhány perccel azonban mindketten, ahogy tőlük telt, kiugrottak az ajtón és elmenekültek. A rendőr utánuk vetette magát és az egyiket kocsira ülve el is fogta a Gyárutcában egy Piszer Lajos nevű má3ik rendőrrel. A részeg ugyanis szintén k o- -csira ült, de a Gyár-utcában leesett a kocsijáról és összezúzta magát. Egy a kávéházija zsálirtották, mert ehhez is a mentőket kellett segítségül hívni. A két artiszta sebe könnyű. De a Gyár-utcában elfogott vendég sebe, amit esés közben kapott, veszélyes. A mentők eszméletlen állapotban vitték a Rókus-kórhf zba, ahol még eddig nem tért magához. Igv nem lehetett megtudni még eddig, hogy kicsoda és micsoda. Két pincér a kávéházban apróbb zu- zódásokat szenvedett, A rendőrség szigorú vizsgálatot indított az ügyben. Ma délután lógják kihallgatni a kórházba a sebesültet. Délelőtt a VII. kerületi kapitány ki« hallgatta a két artistát és a kávést. Az eset Ilire a fővárosban elterjed- és a korai reggeli órákban azt hireszteltók, hogy gyilkosság történt a kávéháziján, a mi persze nem igaz. Az elmenekült ember kézrekerilésre a rendőrség megindította nyomozást.
