Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-02-28 / 17. szám
f CA 2 hogy Románia és a monarchia közötti viszonyt megrontsák. Dr. Nagy Károly detektivfőnök ma Bukarestbe utazott. H főrendiház ülése. Bpest, íebr. 2S. A főrendiház mai ülésén, a sajtójavaslat tárgyalásán az ellenzék folytatja támadásait a kormány ellen. Prónay Dezső báró és Hadik János gróf nagy beszédet mondottak. Ä mai tőzsde. Bpest, febr. 28. d. u. l/-A. óra. Az értéktőzsdén az irányzat szilárd. Az árutőzsdén az árak emelkedtek. Ä bécsi kémkedési pör. Bécs, február 28. A Jandrics Sándor volt főhadnagy elleni kémkedési pörben amely most folyik a bécsi polgári törvényszék előtt, a katonai hatóság engedélyt adott a vádirat teljes szövegének és a kém- I kedő állam nevének közzétételére. A kémkedő állam Oroszország. A közététtel nagy meglepetést keltett, mert a katonaság részéről hasonló eset eddig nem fordult elő. — Lukács László és a j „Szamos“ Ä kormánypárt helybeli, jól jövedelmező, de osztalékot nem fizető lapja szükségesnek tartotta meginterjúvolni Lukács Lászlót, a laczfalusi papot a s debreczeni merénylet dolgában. A j részletes nyilatkozatot azután teg- : napi számában megtisztelő helyen, megtisztelő betűkkel és megtisztelő megjegyzésekkel közli. Lu- kács nyilatkozata épp olyan elbizakodottan vakmerő és megdöbbentő a magyarsággal szemben, mint a „Románul“ múltkori cikke, amely nyíltan hirdeti, hogy „a magyarországi és erdélyi román nép sohasem akceptálja a magyar állam nemzeti egységének eszméjét. Lukács „atya“ Apponyit és Lovászyt „a nemzet parazitáinak“ nevezi. Hát ehhez határtalan ma- gyargyüiölet és tudatlanság kell. Mert tudatlanság „parazitáknak“ nevezni olyanokat, akik a magyarságért, a magyar kultúráért és a magyar állam külföldön való elismertetéséért egy életen át csak áldoztak, de hasznot belőle soha sem láttak, amint arra Apponyi Albert eleven példa. És az ilyen nyilatkozatot magyar újságban közölni, még pedig elitélő kommentár nélkül, sőt erősen értékelve és érdemileg igazat adva annak, — ez mélyen szégyenleni való a t. társaságra, amely a lap mögött áll és a papirosra, amelyre magyar nyelven ilyesmit reá nyomatnak. Szatmármegyei Est Pro Fehérgyarmat. Illik nehány sort irni arról, hogy alaptalan és igazságtalan az a sok élcelődés és nagyképü megítélés, amelyben Fehérgyarmat és társadalma az utóbbi években részesült. Legutóbb a felfüggesztett vezető- járásbiró bűnügyének főtárgyalása alkalmából támadták meg Fehérgyarmatot a Szamos cikkírója és a vádlott védője, azt állitván, hogy akulturátlan és barbár kisváros kicsinyes hajszát indított a felfüggesztett járásbiró ellen, hogy e főtárgyalás csúnya színben tünteti feí Fehérgyarmat kicsinyes életét és hogy a járásbiróság tisztikara volt mozgatója annak a hajszának, amely Balás Zoltán lehetetlenné tételét célozta. Illik néhány tényt előadni, hogy ezek kellő felvilágosítást nyújtsanak a nagy nyilvánosság számára a tájékozatlan és valószínűtlen inszinuációkkal szemben. Fehérgyarmat lakói gyakran olvasnak a szatmári és fővárosi lapokban' szenzációs híreket az itt dúló háborúságokról és egyes fcltünéstkeltő eseményekről. Eddig — mégis — senkinek sem jutott eszébe, hogy e túlzott és legtöbbször valótlan híreket megcáfolja. Fehérgyarmat némán tűrte a tarasconi átkot, mert hiszen e hírek itt is újak és érdekesek voltak és éppenséggel nem volt lényeges, hogy megtörléntek-e vagy sem. Most mégis illendő lesz a roszindu- latu feltevésekkel szemben egy pár jóakaratu tényt szembeállítani. Távol áll e rövid cikktől a polemizálás vágya, az alábbiakban csupán ténymegállapítások foglaltatnak. Balás Zoltán ellen senki hajszát nem indított. Túlzás lenne azt állítani, hogy a vezető-birói állásnak már régebben is nem vált volna előnyére egy egészséges változás, mindamellett Fehérgyarmat társadalmára nézve a Balás Zoltán itt tartózkodása avagy távozása különösebb jelentőséggel nem birt. E szÜKkörü társadalomnak a felfüggesztett járásbiró nem volt tagja, extra muros élt mindig, nem volt olyan társaság, amelybe ő bejáratos lett volna. E feltűnő körülménynek nem az volt az oka, mintha e társé dalom őt nem tekintette volna kívánatos elemnek, hanem az, hogy a vezető- járásbiró nem kívánt a társadalmi életben részt venni. A dolgok ilyen állása Balás Zoltán igazságát nem támogatja, mert az ilyen szembehelyez- kedésnél sohasem a szelektált egyes részén van az igazság. Mindamellett e társadalom részéről a volt vezető- járásbiró animozitást nem tapasztalhatott, hiszen Fehérgyarmat uri-tár- saságából csak nagyon keveseket számíthatott személyes ismerősei közé. Nem tapasztalhatott támadó irányzatot hivataltársai részéről sem, erre a bíróság tagjainak oka nem volt, mert- hiszen ha kivánt volna is ártalmukra lenni, ez módjában nem állhatott. A fehérgyarmati járásbiróság tisztikara ugyanis ez idő szerint csaknem kivétel nélkül független vagyoni állású tagokból áll, kiknek hivatali ténykedése minden bírálaton felüli. Meglepő és indokolatlan volt tehát a vádlott biró védőjének gyanúsító kijelentése, aki is a tények ismerete nélkül és jogosulatlanul mondott birálatot a biróság korrekt, érintetlen tisztességü tagjairól. Az újra-és újra felburjánzó hirek forrása a következő: a fővárosi lapoknak van Fehérgyarmaton egy „saját külön“ helyi tudósítója. Köztudomású, hogy a tudósítói tisztség számbavehető jövedelemmel jár, érthető és bizonyos határig megbocsátható, ha ez a tudósító ur jövedelemforrását a lehetőségig ki akarja aknázni. Ebből magyarázható, hogy Fehérgyarmatról csaknem mindennap van valami hir az újságokban. A tudósitó tevékenységét senki sem ellenőrzi, a tudósításokban érintett urak a legtöbbször nevetnek a hireken, amikor pedig arra érzik indíttatva magukat, hogy a tudósítóval szemben fellépjenek, a tudósító kilétének kiderü- lésekor kénytelenek egy elnéző gesztussal intézni el az ügyet. A múltkoriban egyik fiatal nagybirtokosról közölt Az Est valami kalandos hirt fehérgyarmati tudósitójának értesítése nyomán. Az egyébként korrekt és mindig jólértesült napilap kénytelen volt híradását rek- tifikálni, a meghurcolt nagybirtokost egyébként privát bosszúvágyával a fehérgyarmati laptudósitóhoz utasította. A helyzet megvilágítására szolgál az a körülmény, hogy a nagybirtokos sem nem lovagiaskodolt, sem testi fenyítéket nem alkalmazottá tudósítóval szemben. Pusztán ez az oka annak, hogy Fehérgyarmat oly gyakran szerepel az újságok hírrovatában. E hírekhez fűzött kommentáció csupa hazugság. Hire sincs itt az ellenségeskedésnek, gyűlöletnek és háborúságnak. Itt is úgy folynak a dolgok, mint a kultúra olyan gócpontjaiban, amilyen például Szat- már. Ha olykor nézetileg eltérnek egymástól egyesek, az ügyet nyomban két jólfésült dzsentlemen veszi a kezébe, akik azt a lovagiasság szabályai szerint elintézik. Itt is tudott dolog, hogy a lovagiasság szabályai a társadalomnak a legkellemesebb és legkényelmesebb berendezései. E felfogástól csupán a felfüggesztett járásbiró gondolkozása tér el. Ö ugyanis tud valakit becsületében mélyen megsérteni, de ezért elégtételt nem ad. Legyünk méltányosak: ezt az embert lehet védeni, de nem úgy, hogy ezzel egy város társadalmát és egy biróság korrekt hivatali karát sértő feltevésekkel kisebbítsük. A kulturátlanság vádja Fehérgyarmatot joggal nem érintheti. E kisváros központja a vármegye legmagyarabb Ingük József elsőrangú katonai és polgári szabú-üzleie DEák-tér, Uárosház-épülEt. Legújabb szabású katonai, vasúti, spart egyen-ruhák, polgári öltönyök, papi reverendák, magyar díszruhák, a legjutánysabb árak mellett.— Ténylegeses tartalékos tisztek, egyéves önkéntesek pontos felszerelése!
