Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)

1914-07-29 / 60. szám

Szatmármegyei Est

3

E kényszerítő körülmények miatt a „Szatmármegyei Est“ rendes megjelenését a mai naptól fogva ideiglenesen felfüggesztjük mindaddig, mig a normális idők helyre nem állanak. Äddig is meg fog azonban történni, hogy időnkint a szükséghez képest rendkívüli kiadásban meg fog lapunk jelenni, vagy táviratainkat egyes Deáktéri kereskedések kirakatában kifüggesztjük.

Ä befizetett előfizetési dijakat a rendes megjelenési időre be fogjuk számítani.

Fiz utca a háborúról.

Mindenki tudomásul vette, hogy háború lesz. A pillanat izgalma csakhamar eltűnt, az utcán, a kávéházban a háború magántudósai, később az örök tréfacsinálók vették át a szót. Ma már — a háborús állapot negyedik napján — a jól értesültek disszertációit kevesen hallgatják, annál többen azokét, akik tréfás eseteket, figyeltek meg és beszélnek el. Ezekből a hirtelen született történetkékből következik itt egy pár annak bizonyítására, hogy az utca és kávéház humorát még a háború réme sem tudja elkeseríteni.

A kaszárnyákkal annyi összeköttetést kerestek az utóbbi három nap alatt telefonon, hogy a központ nem győzte a kapcsolást.

— X. tiszt ur ott van kérem?

Egy ötletes őrmester végre ravasz

formulát talált ki.

— Itt van, — mondta minden érdeklődőnek.

— Hívja, kérem a telefonhoz.

— Nem lehet, foglalva van.

— Mi az, hogy foglalva?

— Egy fiatal nőtől búcsúzik.

— U-ugy ?

— Igenis, őnagysága feltűnően zokog, nem lehet elállitani.

A hölgy-érdeklődő (mert csakis az lehetett) erre dühösen lecsapta a kagylót.

— Mondhatom, szép dolog. És én még búsulni akartam utána.

Egy ideges, a korzón sokat látott menyecskével a napnak minden lehető és lehetetlen órájában találkoztunk. Állandóan sietett. Föl volt indulva s alig indult le, kezdte megint élűiről.

Istenem, mit csinál szegény, ha igazán háború lesz! Térdig kopik a lába.

Egy úriember, aki hosszabb ideig élt a délvidéken, mesélte a következő apróságot a szerbek jellemzésére.

— Na ugyan téged alaposan elvertek tegnap a korcsmában! — mondják a rácnak. Kaptál vagy száz pofont.

Az ember csodálkozó szemeket mereszt.

— Engem ? Először is még soha senki nem mert hozzám nyúlni. Másodszor: hónapok óta nem voltam a korcsmában.

Az interpelláló azonban nem zavartatja magát, igy folytatja:

— Hanem ami igaz, az igaz. Te is nagyokat vágtál vissza.

A rác szeme erre fölvillan.

— Ugye! Láttad?

A városháza falán két legény nézi a plakátokat. Amikor már végigbe- tüzték s megtudták belőle, amire kiváncsiak voltak, azt mondja nagy sóhajtással az egyik:

— Ehun van e! Megéreztem én ezt már akkor, amikor olyan nagyon jól esett a sör !

Asszonyok, persze, nem értenek az ilyesmihez.

— Kérem, mondta az egyik, mi lesz most a nyaralásomból?

A másik:

— Nem kellett volna ilyen titokban csinálni. Fölmondtám a cselédemnek, mert nem leszünk itthon a nyáron, aztán most lány nélkül állok.

A harmadik azzal a meglepő hírrel támadta meg a családfőt, hogy elfogyott a konyhapénze.

— Lehetetlen, hiszen már pótoltam is egyszer!

— Hja fiam, háborúban csak úgy szalad a pénz! Tudod, hogy ilyenkor sok a külön kiadás.

— Elégedj meg egy újsággal.

— Nem arra értettem, no. Ha enni akarsz, adj pénzt. . .

A negyedik rátámadt az urára.

— Hát ez mégis csak hallatlan, hogy téged is behívtak. Persze, neked mindenütt jelen kell lenned, mintha nélküled kiesnék sarkaiból a világ.

— De édesem ...

— Ne mentegetőzz, ismerlek jól. Mindössze a születéseddel késtél, mert ha előbb teszed meg, ma már kiérdemesült népfölkelő vagy, helyi szolgálatra alkalmatlan. De csak rád bízzon az ember valamint, messzire jut.

És mondott még sok mást is a fölingerült kis menyecske, akinek igen-igen megnőtt a haragja.

Reméljük, hogy azóta kibékültek.

— Kinevezések. A király Székely Eduárd dr. szatmári kir. törvényszéki albirót, Bakó Ferenc dr. fehérgyarmati

kir. aljárásbirót és Szekeres Leo szinér- váraljai kir. aljárásbirót eddigi állomáshelyükön birákká, Medveczky Emil budapesti keresk. és váltótörvényszéki bírót pedig a VII. fizetési osztályba sorozott bíróvá nevezte ki. — A király a pénzügyminiszter előterjesztésére dr. Szerdahelyi Jenő miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel felruházott miniszteri osztálytanácsost miniszteri tánácsossá nevezte ki.

— Eljegyzés. Dr. Antal Sándor városi tiszti főügyész vasárnap tartotta eljegyzését Banner Edithtel, Banner Antal máv. felügyelő leányával.

— Ä Vármegyei Gazdasági Egyesület választmánya ma délelőtt 11 órára elnökválasztó közgyűlést hivott össze. Ä közgyűlést azonban az alelnökök közös megállapodással elhalasztották, mivel a beállott helyzet miatt a vasúti közlekedés akadályo- zottsága folytán a tagok a bejövetelben és a közgyűlésen való részvételben előreláiottan akadályozva voltak. Äz elnökválasztás kérdése tudvalevőleg nagyobb hullámzást idézett elő az egyesület tagjai között, ebből magyarázható, hogy a tagok egyrésze, — amelyik rész Szuhányi Ferencet óhajtja az elnöki székbe ültetni — elleneszegült az alelnökök határozatának és a közgyűlés megtartását követelte. Össze is gyűltek mint egy hetvenen a városháza nagytermében, azonban az egyesület vezetősége természetesen távolmaradt. Äz egybegyűltek az alelnökök távollétét konstatálva gyűléssé alakultak és Szuhányi Ferencet elnökké választották, ki ezt a választást el is fogadta. Ä törvénytelen választást természetesen meg fogják támadni. Jellemző a közhangulatra, hogy Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás — aki szintén Szuhányi-pártinak vallotta magát — rövid felszólalásában elítélte a gyűlés megtartására irányuló szándékot és -álláspontjához híven el is hagyta a gyűlés- termet.

— Főkönyvelő választás. Kano- vich László volt szatmári banktisztviselőt, ki utóbb a nagykárolyi Polgári Takai ékpénztár főkönyvelője volt, a Péczeli Takarékpénztár r.-t. 50 pályázó közül egyhangúlag „főkönyvelőjévé választotta.

— Változás az Egyesült Bankban. Dr. Nagy Barna, a Szatmári Egyesült Bank és Takarékpénztár R. T. ügyésze más elfoglaltságára való tekintettel, beadta az ügyészi állásról való

HÍREK.