Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)

1914-07-25 / 59. szám

Szatmármegyei Est

3

társunk adta közre és azért ő vállalja a felelősséget. Dr.Biky Andor dr. Papp Mihály és dr. Márkus Árpád utján elégtételt kért a kérdéses nyilatkozat kitételeiért dr. Kelemen Samutól, aki dr. Schőn- pflug Jenőt és dr. Glatz Józsefet nevezte meg megbizottaiként. Az ügy befejezéséül a megbízottak a következő nyilatkozatot adták közre: „A Szatmármegyei Est 1914. julius 15-iki és a Szamos 1914 julius 19-iki számaiban közölt cikkekből kifolyólag dr. Biky Andor mint a Szatmármegyei Est munkatársa és dr. Kelemen Samu orsz. képviselő között felmerült, ügy lovagias utón elintézést nyert.“

HÍREK.

Szinésznyomor.

„Sopron és Marosvásárhely írják az újságok — a vidéki színészet két vesztőhelye.“ Amott Márffy Károly dr. társulata oszlott föl, miután a direktort utolérte az anyagi bukás. Emitt pedig Heves Béla direktor és társulata jutott legkínosabb válságba. De föloszlott a Hidvéghi-társulat is, Halász Alfréd pedig, az anyagi zavarok miatt megrongálódott idegeivel, külföldi szanatóriumba menekült. Mindezeken fölül a Szinészegyesület- hez beérkezett jelentések szerint a legkomolyabban tartani lehet attól, hogy a közeljövőben föloszlik még néhány társulat.

Ahogy emlékezetünkkel vissza tudunk nyúlni a múltba, amióta meg- erősült, modernné lett s mondhatni a nyugati müveit államok szinművé- szetének nívójára lendült a magyar színészed kultúra: olyan elszomorító válság nem kígyózott azóta fojtogató erővel a magyar vidéki színészet élete köré, mint most egy esztendő óta. Sőt a fővárosi színházak egy- része is nagyon fájdalmasan érzi ezt a szűk esztendőt. Hiszen a Népopera végleg le is csúszott a sokatemlege- tett tönk széléről, a Nemzeti Színház és az Opera leginkább üres házak előtt, a Magyar Színház és a Király Színház pedig nagyon gyakran félházak előtt tartották előadásaikat.

A legnagyobb, legjobb vidéki helyeken működő direktoroknak is alapos okuk van a keserves panaszkodásra. Almássy Szegeden, Szendrey Aradon, Erdélyi Nagyváradon, Jano- vics Kolozsváron érezték, most pedig nyári állomásaikon érzik az embereket bajjal és bánattal sújtó szegénység nagyon kellemetlen következményeit. Pedig a közgazdasági helyzet

már szeptember óta bizonyára némileg javulásban van Magyarországon. Azonban éppen e helyzet lassú gyógyulása inti és tanítja az embereket arra, hogy most kell spórolni, most kell a megviselt vagyonok és vállalatok állapotát lassú fokozatossággal szanálni. Talán a tömeges ipari és kereskedelmi csődök idején sem voltak az emberek olyan óvatosak a költekezésükben, mint az ősz óta. Mert reményre kaptak hogy valamiképpen, a lehető legnagyobb takarékossággal talán mégis regresszálhat- ják magukat, megmenthetik, a menthetőt.

A moziüzlet pedig, amely a megszegényedett közönségnek oly igen olcsó szórakozást nyújt, általában országszerle virágzóvá lendült, — ma még kétségtelenül a szinházi- üzlet rovására.

E szituációkkal szemben a színigazgatók vállalatuk tudatos veszélyeztetése nélkül — nem fokozhatják 1g kiadásaikat. Az elsőrangú tagok fizetését nem szállíthatják le, szinpadi berendezésüket természetszerűleg folytonosan nagyobbitaniok kell. A legsilányabb operett-újdonságot is szcenikai gazdasággal kell ki- állitanok, ezáltal próbálva hatni a publikumra. Nagyon természetes ez. És nem csoda, ha ilyenformán megrázkódtatások elé kerülnek a társulatok és pedig elsősorban azok, amelyeknek direktorai állandóan nagy rezsivel dolgoznak s értékeset, művészit nyújtanak.

A közönség jóindulatára, anyagilag is segítségül szolgáló szeretetére a mai szegénységben bájos appellálni. Az államnak és a városoknak ellenben immár sürgős kötelességük volna több jóakaratot és áldozatkészséget tanúsítani a magyar kultúra ama küzdőivel szemben, akik ime egymásután vesztik el a megélhetési lehetőségeiket, a kenyerüket és sokkal keservesebb nyomorba juthatnak, mint voltak valaha, a sátoros kocsikon és gyalogosan való vándorlásaik idején.

K demars hatása a szatmári piacon.

Amikor a demars átadásának hire a magyar pénzpiacon elterjedt, a bekövetkezhető bonyodalmaktól való félelem a legnagyobb mérvű nyugtalanságot idézte elő. E nyugtalanság hullámverése a szatmári piacon is éreztette nyomasztó hatását, ami annál is inkább érthető, mivel e vidék nagyon megviselt gazdasági viszonyai állandóan válságos megerőltetéseknek vannak kitéve. Sokan a pénzpiac teljes megrendülését jósolták és ennek okát és eredményét leginkább abban látták, hogy az amúgy is folyvást kinálatban levő helyi papírok tömegesen dobatnak piacra a kereslet teljes elzárkózottsága mellett. Különösen azoknak az intézeteknek leendett e jóslások megvalósulása ártalmára, amelyeknek részvényei az utóbbi évek árhullámzásait nagyobb derűt nélkül nem tudták átlábolni.

A vészhirekkel szemben támaszkodva a fővárosi nagybankok nyilatkozatatára, amely szerint a nagybankok mindent el fognak követni a netán előfordulható gazdasági zavarok meggátlására, — a helyi piacon bekövetkezhető nagyobb nyugtalanság alaptalanságáról és indokolatlan voltáról sikerült a iegilleíéke- sebb helyről megnyugtató értesülést szereznünk. Felkerestük Unger István urat, az Osztrák-Magyar bank helyi fiókjának főnökét, aki felkérésünkre szives volt az Osztrák-Magyar bank álláspontjáról és ezzel együtt a pénzviszonyok nem éppen kedvezőtlen konstellációiról a következőkben tájékoztatni :

— Nemcsak a fővárosi pénzintézetek gondoskodtak arról, hogy a közgazda- sági viszonylatokban semmiféle fennakadás elő ne forduljon, és e célból változatlanul íentartják a vidéki bankokkal létesített hiteiviszonyaikat, hanem a közönség nagyobb megnyugtatására kijelenthetem, hogy az Osztrák-Magyar bank is a legmesszebbmenő támogatást nyújtja a helyi intézeteknek. így az alapnélküli félelemre semmi ok sincsen, mert a jegybank annyival is inkább kilátásba helyezheti a hitelnyújtást, mivel a hosszú kritikus idő alatt egy beállható bonyodalom előre sejthető volt és ennek következtében az Osztrák- Magyar bank ma abban a helyzetben van, hogy a most jelentkező követelményeknek eleget tud tenni és rajta is lesz, hogy azoknak a lehetőség határain belül minden irányban eleget tegyen.

— Vármegyei hírek. Csaba Adorján főispán a napokban Budapestre utazott és az e heti fogadónapot nem tartotta meg. — A vármegye alispánja Cservanka János borválaszuti körjegyzőt elkövetett súlyos szabálytalanságok és mulasztások miatt állásától felfüggesztette s ellene, mint Temeján György borválaszuti községi biró ellen a fegyelmi eljárást egyidejűleg elrendelte.

— Fehér holló Szabolcsban. Az az óriási munkáshiány, amely a jó szabolcsi magyarok kivándorlása folytán állott elő, ritka eseményt vont maga után Vaján. Itt a Schwarcz-féle nagy bérgazdaságban az aratási munkálatok csak lassú lépésben haladtak előre. Nem volt munkáskéz, amelynek csapásai alatt hullottak volna a szép kalászok, pedig maximális volt a munkások bére naponta. A környékbeli szegény zsidók látván a munkáshiányt, csaknem valamenyien kaszára kaptak és fáradhatatlanul dolgoznak még talán most is a vajai rozs — és búzatáblákon és keresik a megérdemelt 8—10 koronákat, a tengerentúli magyarok, a megfizethetetlen munkások pedig talán üres gyomorral, dologtalanul gondolnak vissza szép Magyarországra.

— Fi demars a városházán. A polgármesteri hivatalhoz