Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)

1914-07-11 / 55. szám

Szatmármegyei Est

3

hogy majd elmúlik ez az idő is, sza badok lesznek megint és alkonyati beszélgetések közben, mikor össze- gyülemlenek a szomszédok, hogy föl- elevenitsék az emlékeit, még nevetnek is rajta.

H katonának olyannak kell lennie, mint amilyen a gummilabda. Minden pillanatban tudjon talpra ugrani és rohanni ahova keli. Ezt látja be a legtöbb tiszt is, aztán tekintetbe veszi a fáradalmaikat s ha szigorú is, de nem kegyetlen. H kettő tudvalevőleg nem jelent egyet. H tisztet is nyomják fölülről s már sokan lovagoltak nyugdíjba, amiért szemlék alkalmával egypár legény kijebb tolta az orrát a sorból.

Ott visz el az utam naponkint a kaszárnya előtt és gyakran szoktam megállva nézni őket. Hangosak, vidámak ezek a legények, a három esztendőt olyan köteles rosznak nézik, amire előkészülnek már születésüktől kezdve, következőleg a beso- roztatásuk nem fájdalmas. (Hz a szégyen, ha nem válik be katonának a magyar gyerek. Viszont az oláh legény szokott sírni, amiért besorozzák.)

H kaszárnya ablakából pláne énekszó hangzik felém. Itt a konyha. Fölgyürkőzött karú legények vagdalják a nagy darab húsokat és metélik a tésztát, hogy tizenegyre, amikor sajkájukkal rohannak a századok a kosztért, kész legyen minden.

Egyszer csikorgó téli időben láttam két apró gyermeket őgyelgeni az utcán. H lábuk kikandikált a cipőből, vékony ruha födte remegő testüket.

Hz orcimpájuk meg-megvonaglott, amint kifelé tódult az ételek gőze.

Egy katona meglátta őket, rájuk is rivalt:

— Mit kerestek itt?

Nem haragosan, inkább csak maradékával a régi legénybüszkeségnek, amely megnövekedett a mundér alatt.

Hz apróságok elsompolyogtak kelletlenül, szomorúan, de később megint visszakerültek. Hkkorára már másik katona állt az ablakban, nagyon melege lehetett, hütötte a homlokát, úgy bámult bele a havas világba.

— Nem lesz jó a csavargás gyerekek, inkább mennétek haza.

H lány a nagyobbik, elsírta magát.

Kinyúlt a fél karjával, megsimogatta kócos haját s kivallatta. Hát biz azoknál nagyon szomorú az otthon. Hz apjuk az őszszel halt meg, az anyjuk azóta beteg. H szomszédok dobnak feléjük itt ott valamit, hogy ne haljanak éhen, a szoba (pici zug az egész) nem éreztet más meleget, mint a leheletükét, — szóval a legkegyetlenebb nyomor képe tárult fel itt hirtelen.

Hhogy beszélgettek s tördelte a gyerek a szót, oda kerültek a többi katonák is. Hz mondja az egyik:

— Sző szellő,fezzel nem segítünk. De elő a fazékkal, a fele porciómat beleadom a szögényeknek.

Én is teszek hozzá! — toldotta meg a másik.

— Hát mi kutyák vagyunk? — méltatlankodtak a többiek.

Egy perc alatt tele volt forró, párolgó, illatos étellel a fazék, a két gyerek meredt szemmel nézte, szinte el sem akarta hinni.

— Ez a miénk?

H tietek. De most szaladjatok, hogy meg ne lásson valaki. Oszt holnap féltizenegyre kerüljetek megint erre, oszt mondjátok meg anyátoknak. hogy estére, ha már sötét lesz, visz valamelyikünk egy kis fát is . ..

Nehogy valamiképpen keressék a tetteseket, hozzá kell tennem azt is, hogy nem most történt. Van már egy pár éve.

Sz. V.

— Kérjük t. előfizetőinket, hogy a hátralékos és a julius hő 1-én esedékes előfizetési dijakat beküldeni szíveskedjenek.

— Ä pénztárnoki és ellenőri

állásokra hirdetett pályázat tegnap délben járt le. H főpénztárnoki állásra egyedül Fürst Viktor ellenőr pályázott. Hz ellenőri állásra Flontás Döme, Kabay József, Kádas Hlbert, Káldor Lajos, Kiss József, Misky Lajos, Demjén Emil, Kovács János és Tarcinszky Kázmér adták be pályázatukat. H választás a hétfői városi közgyűlésen fog megtörténni.

— Uj ügyvéd. Dr. Krausz Zsigmond az ügyvédi vizsgát a napokban tette le Marosvásárhelyen.

— Emlékoszlop Ököritőn. Hz

ököritói halálbál emlékezete gyakran vissza-visszatér a lapok hasábjain. Többnyire arról szokott említés tevődni, hogy a gyászosan nagyméretű tragédia áldozatai: a hátramaradt gyermekek, testvérek és szülők segélye körül vannak hibák, vagy pedig arról, hogy Ököritón még most is megesnek olykor bilétes bálok. Most mégis egy kegye- letes eseményről adhatunk hirt: az áldozatoknak emlékoszlopot állítanak a halálbál helyén. Hz emlékmű, már munkában van, egy jónevti budapesti szobrász készíti és a terv szerint szeptemberben állítják fel és leplezik le a szomorú bál emlékét.

K kőrház építési pályázatok

nagy száma miatt a városi számvevőség azok átvizsgálásával csak a napokban készült el, igy az e hó 13-án tartandó közgyűlés a pályázatok sorsa felett nem határozhat amiatt, mivel azokat még a mérnöki hivatalnak is tüzetes felülvizsgálat alá kell vennie. Minthogy ezek a mérnöki munkálatok szintén hosszabb időt vesznek igénybe, a pályázatok feletti döntés tárgyában egy rendkívüli közgyűlést fognak összehívni, H rendkívüli közgyűlés

napját a hétfői közgyűlés fogja megállapítani.

Lakodalom füzértánccal. Nyírcsászári községben lakodalom volt a minap Oláh Péterné házánál. Hmikor a jókedv már tetőfokán volt, az egyik legény azt a határozati javaslatot tette, hogy aki eddig nem táncolt, annak többé ne legyen szabad táncolnia. Német György nevű fiatal legény nem respektálta ezt a tilalmat és dacára annak, hogy még nem táncolt, a legközelebbi csárdásból részt kívánt magának. H legények erre Németnek estek, botokkal agyba-íőbe verték, majd bicskával mellbeszurták. Életveszélyes sérülésekkel szállították a kórházba, ahol haldoklik. H támadó legények közül négyet letartóztatott a csendőrség.

Szerencsétlenség a lővasa- lásnál. Ököritón Karmacsi Báiint 18 éves kovácssegéd lovat akart vasalni. Hmint a lóvasaló székkel a ló mögé állott, a ló úgy fejberugta, hogy a fejcsontja megrepedt. Eszméletlen állapotban vitték azonnal Mátészalkára, , hol dr. Csató Sándor orvos megvizsgálta, de hiábavaló volt minden orvosi segítség, mert a szerencsétlen fiatalember még hazaszálitás közben meghalt.

— Uj pőstaügynökség. Szilágyvármegye Tasnádszarvad községében Tasnádszarvad elnevezéssel 1914. évi julius hó 10-én postai ügynökség lépett életbe. Kézbesítési köre Tasnádszarvad községre, Imretag tanyára, Kékes pusztára, Bank tanyára és Szentmiklős pusztára terjed ki.

— Ki lesz az uj virilis? Ezelőtt

egy évvel Kegyes István nagyszalontai tanár felvételét kérte a virilis-jogu bizottsági tagok közé azon a címen, hogy adója az utolsó legtöbb adót fizető bizottsági tagét (annak idején néhai Korányi János ügyvédét) meghaladja. E kérelmével az igazoló választmány elutasította és pedig azzal az indokolással, hogy nagyszalontai lakos nem lehet Szatmáron virilis. Fellebbezés folytán a közigazgatási bírósághoz került az ügy, amely kimondotta, hogy ezzel az indokolással nem üthető el folyamodó a virilisi jog gyakorlásától mert ha adója a megszabott minimumot eléri, úgy bárhol lakjék is, a viri- lisek közé felveendő. Hogy mégsem lehetett Kegyes István virilis, annak az volt az oka, hogy adója mögötte maradt a sorrendben utolsó virilisének. Korányi János halálával vált újból aktuálissá e kérdés olyformán, hogy most már intézkednie kell az igazoló választmánynak a legtöbb adőtfizető póttag behívása tekintetében, aki a köz- igazgatási bíróság döntése után nem lehet más, mint a Nagyszalontán lakó Kegyes István tanár.

— PL levéldijszabás mérséklése az Hibáméban levő osztrák pősta- iiivatalokkal valő forgalomban. Folyó évi julius hő 1-től az Hlbániában levő osztrák postahivatalokkal (Durazző, Skutari, Skutari, San Giovanni di