Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)

1914-07-01 / 52. szám

2

Szatmármegyei Est

fogja utasítani, mert ez a Szerbia bel- ügyeibe való beavatkozást jelentené. Belgrádban olyan a hangulat, amely válságossá teszi a helyzetet.

Rz orosz kormány és a

szerb-ellenes tüntetés.

Páris, jul. 1.

A „Matin“ jelenti Szent-Pétervárról, hogy az orosz külügyminisztérium abban az esetben, ha az osztrák-magyar monarchiában a szerb-ellenes tüntetések nem fognak megszűnni, sürgősen azt a barátságos kérdést fogja intézni Ausztria-Magyarországhoz, mit szándékozik tenni a szerb-ellenes tüntetések megszüntetésére. A „Petit Párisién“ megerősíti ezt a jelentést.

Londoni vélemény

az összeesküvésről.

London, jul. 1.

Ä „Standard“ Szerbia magatartását gyanúsnak tartja.

Rz udvari gyász.

Bécs, jul. 1.

A hivatalos lap mai száma közli, hogy a trónörökösért az udvari gyász julius 3-án kezdődik; két hétig tart a mélyebb és két hétig a kisebb gyász.

Montenegró és Szerbia egyesülése.

Bpcst, jul. 1.

Párisból jelentik, hogy Montenegró és Szerbia egyesülése befejezett dolog volt és junius 28-án, vasárnap akarták Belgrádban és Cettinjébcn egyidejűleg kihirdetni az egyesülést, mert ekkor volt a rigómezei csata évfordulója. De a merénylet miatt az egyesülés kihirdetése elmaradt.

Principnek bűntársai voltak.

Sarejevo, jul. 1.

Princip, a trónörököspár gyilkosa, ma vallott és azt mondotta, hogy bűntársai voltak. Vallomása közben elájult s kihallgatását félbe szakították.

R szerb-ellenes zavargások.

Sarejevo, jul. 1.

Bosznia-Hercegovinában a szerbellenes zavargások egyre tartanak. A szerbek lakásait lerombolják.

350 ember letartóztatása.

Bécs, jul. 1.

A nyomozás kétségtelenül kiderítette, hogy a merényletnél

messze elágazó összeesküvésről volt szó, amelyben sok ember vett részt. Eddig 350 embert tartóztattak le. Ma délután újabb letartóztatások várhatók.

Vélemény a trónörökös uralkodói programmjáról.

Berlin, julius 1.

A „Wossische Zeutung“ egy államférfi nyilatkozatát közli, hogy az elhunyt trónörökös nem trialista uralmat akart, hanem egy Nagy-Ausztriát teremteni, föderálisztikus formában, amelynek élén egy közös kormány és központi parlament állott voina.

Zsélyi Aladár meghalt.

Bpest, julius 1.

Zsélyi Aladár, az ismert magyar avi- atikus, aki pár héttel ezelőtt lezuhant, a Pajor-rszanatőriumban meghalt.

hírek.

Lányok.

Pajkos kis lányokról van szó, akik ülnek az erkélyen. Az utcán állandóan defiliroznak a gavallérok, nagyokat köszönnek föl. Bájos mosoly fogadja a kalaplengetést, az egyik valamit mond is, a többi derűsen hallgatja.

Az ifjú legényszivek megdobbannak.

— Istenem, mit mondhatott az ő édes ajka !

Egész regényeket képzelnek el, kiválogatják a kifejezések javát s végtelenül boldogok. A séta pedig tovább tart, újabb összemosolygásokkal. A fiuk fülükhöz emelik a tenyerüket, mintha jobban akarnák hallani a halhatatlan szót. Arra fönt tölcsérek alakulnak apró tenyerekből.

Hát nem egyszer láttam ilyesmit, sőt, hogy igazat beszéljek, valamikor magam is voltam hasonló históriák képzelődő szereplője.

De az idő telik, múlik, minden pillanatban uj generáció lép a sarkunkra, maholnap egészen orémusz nekünk, régieknek.

Már azt sem veszik észre a kis lányok, hogy ott ülünk az erkély egyik szögletében. Meg vannak győződve, hogy a figyelmünk az újságé s azt tehetik tőlünk, amit akarnak.

Pedig itt az alkalom, hogy kilessük a titkaikat.

Jön is már a legbó'szebb szivszag- gató s olyan tekintettel köszön föl,

mintha azt mondaná: Ugy-e boldogok vagytok!

Három süldő lány szelíden mosolyog vissza, de csak én hallom a halk szavukat.

— Pukkadj meg!

Vitorlázik a másik legény is. Mindig azt hittem, hogy érte szoktak hajba kapni a nyíló rózsabimbók. Azt hiszem, ő maga is megvan erről győződve. Megáll a sarkon, nézi a plakátokat, hogy jobban bámultassa a profilját, azután méltóságteljes léptekkel halad az erkély irányába és köszön.

Nem lehet ezt a köszöntést élet- hiven leírni. Van benne egy kis hódolat, viszont sokkal több parancsolás, erős szuggesztió.

— Ide sziveitekkel! —- szinte ezt hallani.

Szúrós szeme, mintha kérdezne is valamit, amire azt súgja az egyik kis lány:

— Igen, igen. Te.

— Mi az? — érdeklődik az alulról érkező tekintet.

— Majomcsászár vagy.

— Mikor tömnek ki ? — érdeklődik a másik.

És olyan szendén, annyi ártatlansággal néznek, hogy valósággal meghűl az ereimben a vér.

Mert igy megy ez végig. Nevetnek, betyárkodnak, nem vesznek senkit és semmit komolyan, amiben talán nekik van igazuk. A férfiúi önhittség különb gimplimadár az igazinál is: azonnal lépre megy. És hódításról, fölényről ábrándozik egy mosolygásra, pedig ezek a csitri lányok az igazi problémák, nem a Balzac asszonyai. Azok tudják, hogy mit akarnak, de a szent öntudatlanság, amelyet legföljebb a sejtés titokszerü bizonytalansága nyugtalanít, épp olyan, mint a tavaszi időjárás.

— Kérjük t. előfizetőinket, hogy a hátraléKos és a julius hő 1-én esedékes előfizetési dijakat beküldeni szíveskedjenek.

— Halálos szerencsétlenség. Tegnap délután az ujma- jori hegyi utón halálos szerencsétlenség történt. Bugyi István kocsis homokot szállított. A lépésben haladó szekeren a gondatlan Bugyit elnyomta az álom és igy történt, hogy leesett a bakról a lovak közé. A megriadt lovak megrántották a szekeret, melynek kerekei a már földön fekvő embernek a nyakán mentek keresztül. A gyorsan érkező mentők a halálosan sérült Bugyit a közkórházba szállították, ahol rövidesen kiszenvedett.

— Rendőrkapitányok és rendőrtisztviselők idei országos kongreszu- sukat nálunk tartották meg. A város utcái ez alkalommal szokatlanul dísze-