Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-06-24 / 50. szám
Szatmár-Németi, 1914. junius 24. Szerda. Második évfolyam. 50. szám Előfizetési dij: Helyben: egész évre 10 korona — iillér. fél „ 5 „ — „ negyed „ 2 „ 50 „ Vidékre: egész évre 12 „ — „ fél „6 „ — „ negyed „ 3 „ — „ Egyes szám ára — „ 10 „ Független politikai újság A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. Nagy Vince Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton délután 6 érakor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákőczi-utca 39. szám. Telefon szám 86. Nyilttér sora 40 fillér. Vasárnap óta érc-szobor hirdeti Budapest szivében Bartha Miklósnak, a kilenc év előtt elhunyt kiváló publicistának, a függetlenségi eszmék tántoríthatatlan bajnokának emlékét. Bartha Miklós azon áldott tehetségek, azon intuitiv egyéniségek közé tartozott, akik saját gazdag belsejüket hozzák a világnak ajándékul. Ämit alkotott a belső világosságnak, belső melegségnek kisugárzása, belső hangulatok, belső élet és teremtés, — szóval isteni szikra, lélek a világlélekből. A magyar nemzeti típusnak testben és lélekben kiváló képviselője, kit a nemzeti géniusz gazdagon ajándékozott meg nemes tetterővel, nemes vonásokkal és tehetségekkel, melyeket pazarul felhasznált a közügy érdekében. Gyönyörű feladat egy nemzet hasznos müvén közreműködni, de hiába, a legmagasabb mégis a szépnek aranysugaraival bevonni a földi lét zordságát. Bartha Miklós mind a kettőt derekasan teljesítette, teljes összhangban állott nála a törekvés a nemzet hasznos intézményeinek létesítésére és a magyar kultúra, a magyar irodalom szépségeinek gyarapítására. Kiváló emberek hatása abban mutatkozik, hogy a környezet színvonalát egyszerre felemelve, a haladásnak, az élet gazdagságnak, a boldogságnak a fokát emelik. Ebben volt része Bartha Miklósnak is. Erősebbnek, tehetségesebbnek, sikerekre jogosultabbnak éreztük a magyar nemzetet. Viszont a kiváló emberek elvesztése a színvonal csökkentését jelenti a nemzetre nézve, nemcsak mert hiányzik a teremtő erejük, hanem azért is, mert az erős védőkarok hiánya csökkenti a létező javak értékét. Ezt a veszteséget jelentette Bartha Miklós kimúlása is, mert a nemzeti kincsek védelménél hiányzik az impozáns erő, mely tollában, szónoklatában, tudásában, hazafi- ságában, érzelmeinek nemességében rejlett. Bartha Miklós a legmagasabb fokot jelenti, melyet az újabb magyar zsurnalisztika elért. Lobogó tűz rejtett a tollában, tűz, mely tovább terjedt, világosságot és lelkesedést, mozgást és akciót váltott ki. Logikájának erejéhez- csatlakozva lelkét és egész egyéniségét átható esztétikus érzése, a Szép és Igaz oltára volt az ő oltára. A művészettől vette a formai tökélyt, a természettől a belső igazságot. A természet szeretete jóformán természetimádássá vált és tolla hatásának csúcspontját érte el a természet szindus elemezésénél és a politikai jelenségekre való alkalmazásánál. A természet benső szeretete a vallásosság, mely ihletévé vált és ez akkor adja meg eszméinek magasabb etikai jellegét. Tollának alkotásai között vannak olyanok, melyek a klasszicitás magaslatára emelkednek és megérdemlik, hogy a világirodalom kincstárába kerüljenek. Bartha Miklós hiányát soha nem érezhettük volna jobban, mint a nemzetnek mostan dúló harcában, mely küzdelem saját létéért, mert a magyar nemzet és az alkotmány os élet synonim fogalmak. Ki tudja milyen félelmetes erővé tömöritette volna a nemzetet Bartha Miklós hatalmas szózata? Ki tudja, milyen sziv- rázó hangot kölcsönzött volna a nemzet nagy fájdalmának? Ki tudja, milyen sújtó bírálattal vonta volna felelősögre a nemzet alkotmányos életének megrontóit? Ki tudja, tollának az évszázados szenvedések rezgő deszkáján megerősödött siralmával, a századok itélőszéke elé hurcolással, a mai politikai sírásók Dante el- kárhozottaira emlékeztető alvó lelkiismeretét nem tudta volna-e felrázni ? Micsoda fegyver is volt Bartha Miklós kezében a toll. Erősebb a damaszkuszi acélkardnál, hatalmasabb a bronz-ágyunál. Soha nemesebb szerszámot nem gyártottak fémből, mint aminő a Bartha Miklós tolla volt. De keménységet az ő bátorsága, élességet az ő karaktere, nemességet az ő irói művészete adott neki. Büntetett és jutalmazott vele, harcolt és ünnepelt általa. Ha akarta, pallos volt, mely lesújtott dölyfös bűnösöké, vagy parittya, mely homlokon ütött óriásokat. Ha akarta, volt harcra riasztó harsonás tárogató, vagy örömöt, diadalt hirdető zengő muzsika. És magyar volt izről-izre. Keserveiben és örömeiben, csalódásaiban és diadalaiban. Mindig szinmagyar, még pedig a javából, olyan, akinek vére mindig forott; Férfi és női □ □ □ Ruhákat □ □ □ □□ Vegyileg □□□□ Háj táj er Pál Ruhafestő, vegytisztító és fehérnemű gőzmoső gyára Sző», Kossufü Lajos-ulca 18 sz. __ Hl apitva 1886. Több ezer elismerő levél az ország minden részéből. Állami éremmel kitüntetve.
