Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-06-17 / 48. szám
Szatmár-Németi, 1914. junius 17. Szerda. Második évfolyam. 48. szám Előíizetési dij: Helyben: egész évre 10 korona — fillér. fél „ 5 „ — „ negyed „2 „ 50 „ Vidékre: egész évre 12 „ — „ fél „ 6 „ — „ negyed „ 3 „ — „ Egyes szám ára — „ 10 „ Független politikai újság A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. Nagy Vince rTawiiiiiiiiMiiiMinn'TiTiiiiBirin Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton délután 6 érakor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákőczi-utca 39. szám. Telefon szám 86. Nyilttér sora 40 fillér. ^ Közigazgatásunk államosítása. — Két cikk. I. Ämit 25 évvel ezelőtt boldogult Grünwald Béla agitációja folytán az ország óriási többsége kívánt, de ennek dacára a Szapáry kormány a parlamenti kisebbség obstrukciója folytán keresztülvinni nem tudott, azt most a Tisza kormány próbálja keresztül erőszakolni s ha valami különös véletlen közbe nem jön, ez bizonyára sikerülni is fog. Pedig időközben a nagy közönség hangulata lényegesen megváltozott s bátran állíthatni, hogy ma az államosítás hívei törpe kisebbségben vannak. Csodálatos csak az, hogy mig 1892-ben a tisztviselői kar volt a reform legnagyobb ellensége, ma a tisztviselők túlnyomó többsége kívánja az államosítást. A javaslatok megfontolásához nagyon kevés idő van. Azok a politikai momentumok, melyek a kormányt a javaslatok beadására késztették anélkül, hogy a javaslatokat előbb komoly bírálat alá bocsájtotta volna, e politikai célzatok eg} ben oda is fognak törekedni, hogy a javaslatokat a törvényhozás a legrövidebb idő alatt letárgyalja és elfogadja. A mai politikai helyzetből folyik az is, hogy a javaslatokon a tárgyalások folyamán lényegesebb változást megengedni nem fognak. A javaslatokat tehát olybá kell tekintenünk, mintha azok már törvény erejével bírnának, s ezért minden politikai momentum kikapcsolásával fogom bírálat alá venni, mennyiben felelnek meg a javaslatok a közönség és közigazgatás jogos igényeinek. Tudvalévőén a közigazgatási reform három törvényjavaslat formájában került a törvényhozás elé; az első a vármegyei alkalmazottak kinevezését, a második az alkalmazottak szolgálati és személyi viszonyait, s végül a harmadik a vármegyei közigazgatást tárgyazza. Kifogás alá esik első sorban a javaslatok külső formája. Főként az első két javaslatban minden egyes szakasz a különféle rendelkezések halmazát tartalmazza teljes összevisszaságban, ami a megértést s alkalmazást szerfelett meg fogja nehezíteni. így az első javaslat 2. §-a nemcsak a tisztviselők ellátását szabályozza, de egyben megengedi, hogy a törvényhatóság a vármegyei pótadót az eddigi 5% helyett bizonyos esetekben korlátozás nélkül vethesse ki, azonkívül intézkedik a nyugdíjalapok' tőkéjének mikénti felhasználásáról is. A 4, §-a költségvetési intézkedések özönét tartalmazza s közben elintézi a számvevőség személyi kérdéseit is. Lehetetlen elzárkózni a föltevéstől, hogy e halmozás kizárólag azért történt, hogy a javaslatnak képviselőházi tárgyalása a legrövidebb időre szorittassék még akkor is, ha véletlenül az ellenzék minden egyes szakasznál vitát akarna provokálni. De a hol a törvény szerkesztőit már külsőleg is a politikai szempontok irányítják, elképzelhető, hogy az még nagyobb mértékben szerepel a törvények belső tartalmánál. Elcsépelt frázisnak látszik, de a mindennapi élet tapasztalatai bizonyítják, hogy jó közigazgatás az önkormányzati- elemek kellő felhasználása nélkül el sem képzelhető. A közigazgatás oly szorosan és sokszorosan össze van fonódva az élettel, az élet mindennapi jelenségeit minden egyes közigazgatási rendelkezés any- nyira érinti, hogy a bürokratikusán dolgozó hivatalnokok intézkedései — ha a helyi viszonyok alapos ismeretét nélkülözik — legtöbbször károsak lesznek. E tekintetben a mai közigazgatás kevésbbé szorult a külső elemek közreműködésére, mert hiszen mindenütt szinte kizárólag csak megyei származású s a viszonyokat jól ismerő hivatalnokokat választottak. Nem kétlem, ha a vármegyei bizottságok a hivatalnokokat nem kizárólag nehány vezető család tagjai sorából választották volna, a vármegyei közigazgatás államosítása ép oly kevésbé került volna szóba, mint a városi. Az a rendszer azonban, mely a közigazgatást néhány család kezében akarta összpontosítani, szülte nagyrészt az államosítás gondolatát. Hiszen kétségtelen, hogy a hol főnök (pl. alispán) és tisztviselő (pl. szolgabiró) között közeli rokoni viszony állhat fenn, az ellenőrzésnek, felügyeletnek a közigazgatás helyes menetéhez szükséges intenzivitása fenn nem állhat. S ha ezek szerint az ön- kormányzati szervek közreműködése feltétlenül szükség, nem kevésbbé fontos az, hogy a vármegyék területén működő tisztviselők között a lakosság összes intelligens rétegei oly módon legyenek képviselve, hogy az egymás közötti rokonsági kapcsolat a közigazgatás helyes menetét ne befolyásolhassa. Viszont fontos a tisztviselők szempontjából nemcsak a közönségtől való függetlenség, amit a gyakran visszatérő választások veszélyeztetnek, hanem a felsőbb hatósággal szemben is, mert enélkül eredményes munkát tisztviselő kifejteni nem tud. De fontos e szempont a nagy közönség érdekében is; pártatlan igazságot csak független, anyagilag megfelelően fizetett tisztviselőtől várhatni. Amikor a közigazgatásnak mindenki által egyaránt óhajtott
