Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-06-06 / 45. szám
Szatmár-Németi, 19Í4. junius 6. Szombat. Második évfolyam. 45. szám >£ €\‘.f «•». N. \ j}.* & i íz « Előíizetési dij: Helyben: egész évre ÍO korona fél „ 5 negyed „2 „ Vidékre : egész évre 12 „ fél „ 6 ,, negyed ,, 3 „ Egyes szá ára fillér. Független politikai újság A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt hivaialos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. Nagy Vince Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton délután 6 őrako Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákdczi-utca 39. szám. Telefon szám 86. Nyilttér sora 40 fiilér. Őri tíz. Mikor egy hatalmas szálfa alázuhan, megtörnek az ágai. Ha egy csillag fut le, a vakiíó fény után g'őzszinii, szürke sávoly marad . . . Egy koporsó mögött bezárult a sirbolt-ajtó. Temetés volt, amitől feltámadt a régen temetni próbált szent törekvés, ez a tiltott, titkos, sorvasztó bús szerelmünk a mi imádságos ideálunkhoz: a magyar szabadsághoz. Oh hogy el akarják oltani ezt a titkon égő s a legkisebb szélre is hevesebb íobbanásra gyűlő tüzet. . . Hogy szeretnének kiábrándítani ebből a tiltott szerelmünkből. . . Hogy szeretnék elszakítani a lelkünket attól az oltártól, melyen tiltott ünnepeken, vagy tüntető, bús temetéseken körülrajzzuk a fellobbanó áldozati tüzet. A Kossuth-név egy földi viselőjével kevesebb lett. Ä Kormányzó fia alig hogy hazament s már is megindul a temetés után a — tűzoltogatás. Még a köny- nyek el sem párologtak a megil- letődötí bús-halovány orcákról, már a keserűség ünnepieííen érzése rángat fel a merengésből. Mindnyájan, kik tudunk, merünk felfelé nézni a mi nagy nemzeti eszményünk felé, keserűen olvastuk a Kossuth Tódor kínosan őszinte, bús- fájdalmas tónusú levelét. Ki hitte volna, hogy ez is — kutmérgezés ? Ki hitte volna, hogy itt is ugyanaz a szellem, Ruhákat □□□□□□ Legszebben □□□□ Legdivatosabban □ Fest ugyanaz a sötét kéz dolgozott, amelyik e szent tűzet oiiogatja, amelyik meg nem szűnik árnyát vetni, sárt dobni a mi szent eszményeinkre. Ugyanaz a sötét, áíkos szellem űzte velünk boszorkánytréfáját, amelyik Rákócziból kártyaharlangtulajdonosi, Kossuthbói elvakult hatalomra törekvőt, Kossuth Ferencből taipfa- machinálóí és piperkőcöt és mind- annyiunkból ujjmutog'atással kisért beteges rajongót torzít, ka- rikaturizál. Ugyanaz az átkozott kéz dolgozott itt, amelyik belenyúl a mi hőseink pantheonjába s eltorzít, befeketít mindenkit, aki tudott a mi szent gondolatunkért önzetlenül égő hittel cselekedni, élni s tudott érette mindent feláldozva meghalni. Ilyenkor tátong elénk az a mélységes szakadék, mely a magyar politikai sakktábla fekete s fehér alakjait elválasztja egymástól. Ilyenkor látjuk, hogy e két csapat útja soha sem egyesülhet. A mi utaink elválnak, annyira el, hogy a találkozás soha sem kö- vetkezhetik be árulás nélkül. Amelyik rendszer igy dolgozik, amelyik Lukácsból nemzeti hőst maszkírozott, amelyik Tiszát Cromwellként, Bayardként nemzetmentőként ünnepli, de a för- telemre, mely dögletes szagával a külföldre hat ki, Lipscherekkel öntet parfőmöt, s érezve a morális alacsonyságát, oda magához akarja leráncigálni a legtisztább, legragyogóbb történeti és közéleti alakjainkat, ezzel a fekete rendszerrel csak az életre-halálra menő harcban találkozhatunk. Közeleg az idő. A tűzoltogatás, a kutmérgezés nem árt nekünk. Minket nem a hatalomvágy, nem a baksisvárás, nem a főispánok kegyének hajszolása, még nem is a Tiszáék gyűlölete toborzott ösz- sze: ez a láng itt ég s nemzedékek jönnek, amelyek ugyanazzal a szent és mindent áldozó szerelemmel élnek a Kossuthok eszméjéért, mint amilyennel a honvédek tűzbe rohantak. Ezek a sárdobások, ezek a kútmérgezések még jobban élvezik, szítják azt az örök tüzet. K szerelem legerősebb, mikor keserűség vegyül belé: fokozott erővel tapad tárgyához. jön a mérkőzés. Pálinkagőz, csendőrszurony, szolgabirói vállveregetés és főis- páni parolázás a kurucfejeket nem tudják megszéditeni. Nem. Most a szivünkben ott ég, lobog, azokból a porladó nagy szivekből kilobbant, örökké égő szent tűz. Ez, ami Kossuth Tódort ott az idegenben is egyesíti Äpja és Testvére leikével s örök nagy törekvésünkkel; ez, ami az amerikai kivándorlóit testvéreinket a tengereken keresztül is egyesiti velünk ; s ez a tűz az élet szikrája ebben a sorvadó nemzetben: ha ez kilobban, hajrá uj labancok, darabontok, mungók, hajrá, tietek a vásár, mert meghalt a magyar. De még most utatokha állunk. Duszik Lajos. <s> Hájtájer Pál Ruhafestő, vegytisztító és fehérnemű gőzmoső gyára Szállá, Kossuth Lajos-utca 19 sz Saját üzletek Szatmár, Kazinczi-u. 17. Ätilla-u. 2. Debreczen, Nagykároly, Mátészalka.
