Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-05-13 / 38. szám
Szatmár-Németi, 1914. május 13. Szerda. Második ébfolyam. 38. szám. Előfizetési-dij: Helyben: egész évre 10 korona — liiiér. tél „ 5 „ — „ negyed „2 „ 50 „ Vidékre: egész évre 12 „ — „ tél „ 6 „ — „ negyed „ 3 ,, — „ Egyes szám ára — „ 10 „ Független politikai újság A szaimárvármegyei függetlenségi és 48-as párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. Nagy Vince Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton délután 6 órakor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákőczi-utca 39. szám. Telefon szám 86. Nyilttér sora 40 fillér. K zárszámadás tanulságaiból, Irta: Tanódy Endre. Hétfőn délután háromnegyed hatkor hozzáfogtunk az 1913. évről szóló zárszámadás tárgyalásához és hat órára teljesen készen voltunk vele a közgyűlésben. A tisztviselőkön kivül legfeljebb tiz bizottsági tag volt még együtt. Ha lett volna is valakinek mondani valója, kiméletlenség fejtegetésbe bocsátkozni néhány ember előtt, mikor a közgyűlés tárgyalásai másként sem jutnak nyilvánosságra. így aztán a bábái oklevelek közt szépen elhúzódik Szatmár egy évi gazdálkodásának az ösz- szesitett képe. A közgyűlés elején, mig az érdeklődés eleven, irattárost választunk. A milliókba menő városi gazdálkodás kritikája pedig elmarad. Pedig nem volna szabad elmaradnia. A zárszámadás ugyan a befejezett tények gyűjteménye, az elmult év finánctörténete. De ennek a múltnak a tényeiből kell képet alkotni a városi gazdálkodásról és tanulságokat meriteni belőle. Ebből látjuk, hogy hová költjük a városi vagyon jövedelmeit és a polgároktól beszedett adókat. És ilyenkor aktuális elmélkedni arról, hogy jól költjük-e el, lehetne-e másként gazdálkodni, van-e mód változtatni a gazdálkodás jelenlegi irányzatán, van-e rá ok és ha nincsen, mi az, amiben meg kell nyugodnunk? Azt hiszem, hogy lényegben és egészben véve nem változtathatunk gazdálkodásunk mai berendezésén. Ha a gazdasági válság elmúlik és ismét lehet lesz fejlődésről beszélni, akkor városi üzemek felállításával lehetséges lesz uj közjövedelmi forrásokat nyitni és az emelkedő jövedelmekből megteremteni egy modern városi élet lehetőségeit. Addig csak részleteknél lehet ideákat keresni, am, a város vezetőségének a feladata. De a válság tartama alatt még ez is nagyon nehéz, hiszen a város gazdasági önfenntartása emészt most fel minden igyekezetei. Marad azonban igy is a zárszámadásnak egy igen gondolatkeltő tanulsága, ami túlmegy a közvetlen gazdasági jelentőségen. A városi élet elhatározásai a pénzügyi tételekben vannak lefektetve. Nincs ma már olyan nyíl- vánulása a közületi életnek, amely pénzbe nem kerülne. A kiadási rovatok elmondják mindazt, amit a város' cselekszik; sajnos azt is elmondják, amit nem cselekszik. Ez az igazi monográfiája a városi életnek, amely világosabban és értelmesebben beszél minden korrajznál. Ha ezzel a szemmel nézzük városunk zárszámadását akkor egész sorát láthatjuk az elmélkedésre méltó tüneteknek. A magam részéről csak kettőt emelnék ki ezúttal. 1913-ban kiadtunk a tulajdon- képeni közigazgatásra, tehát városi tisztviselőknek és alkalmazottaknak fizetésben és az irodák felszerelésére, fűtésére és világítására 243.024 koronát. A rendészetre ugyanilyen címeken 169.750 koronát, A teljes közigazgatás tehát 412.774 koronába került. 412.000 korona kis összeg, vagy nagy összeg, ahogy vesszük. Nem alakíthatunk becslő bizott- ságott arra, hogy megér e Szatmár város közigazgatása évente 412.000 koronát. A becslők mindig elfogultak és vita támadna a bizottság tagjai között arról, hogy mennyivel ér kevesebbet ennél az összegnél. Más módszer nincsen itt, mint az összehasonlítás. Egészen durva és nagyjában való számolással ebből az évi kiadásból egy szatmári lakosra 11 korona esik. Amennyire én olvasni tudok a zárszámadások soraiban, nincs velünk egyenrangú és nálunk nagyobb törvényhatóság, amelynek hasonló nagy összegbe kerülnek ugyanezek a feladatok. Debrecen nem költ egy milliót, sem Pozsony 850.000 koronát, sem Hódmezővásárhely 620.000 koronát hasonló célokra. A legnagyobb terhűnk tehát a közszolgálat, amely terhet épen a közelmúltban növeltük óriási összeggel. Ezen túl vagyunk. Azt hiszem túl vagyunk annak a szükségén is, hogy a közel s távol jövőre minden ilyen emelés ellen határozottan tiltakozzunk. Azonban előtte vagyunk annak, hogy talán még a válság alatt is, de bizonyára a válság után a város lakossága szaporodni fog, a városi közigazgatás nemcsak terjedelemben, de komplikációkban is megnövekedik. Tisztviselői karunknak és a hivatali személyzetnek be kell rendezkednie arra, hogy ezt a többletet nekik kell ! elvégezniük minden újabb szaporítása nélkül a létszámnak. Mert egyet elismernek a tisztviselők is, azt nevezetesen, hogy többet mi már nem fizethetünk. De abban még nincs megállapodás, hogy nem lehetne-e többet dolgozni, ha majd tudniillik lesz több dolog, amint remélhetőleg lesz is. Ez az egyik számcsoport, amely a zárszámadásból felkiált és rendkívül alkalmas arra, hogy a közgyűlést a város vezetőségét egy elvi álláspontra késztesse, amely körülbelül csak a létszámszapo- ritás hosszú időre való kizárásából állhat. Egy másik cime a zárszámadásnak az „Egyházak“. 1913Férfi és női □ □ □ Ruhákat □□□□□ Vegyileg □□□□ Hájtájer Pál Ruhafestő, vegytisztitó és fehérnemű gőzmoső gyára Szatmár, Kossutii Lajos-utca lö. sz. Alapítva 1886. Több ezer elismerő levél az ország minden részéből. Állami éremmel kitüntetve.
