Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-01-17 / 5. szám
Szatmár-Németi, 1914. január 17. Szombat. Második évfolyam. 5. szám. Előüzetési-dij: Helyben: egész évre 10 kor. — fill. fél „ 5 „ - „ negyed „ 2 „ 50 „ Vidékre: egész évre 12 „ — „ fél , 6 , - „ negyed „ 3 , — „ Egyes szám ára — „ 10 , Független politikai újság A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dp. Nagy Vince Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és szombaton délután 6 érakor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 39. szám. Telefon szám 86. Nyilttér sora 40 fillér. Fi vármegye. Pénteken tartotta a vármegye köz- igazgatási bizottsága ez évi első ülését. Ezen már csakugyan illett volna megjelenni minden bizottsági tagnak, annál is inkább, mert az év első ülésén alakulnak meg a bizottságok is. De mint mindig, úgy most is többen hiányoztak, köztük az alispán is. Igaz, hogy kitűnő vadászati nap volt és ez enyhitő körülmény a már megszokott kötelesség mulasztásra. Csaba Adorján főispán nyitotta meg az ülést megemlékezvén a múlt év gazdasági katasztrófáiról és boldogabb uj évet kíván a bizottság tagjainak. A főispán újévi üdvözletére a bizottság nevében Falussy Árpád válaszolt, aki biztosította a( főispánt arról, hogy a bizottság minden tagja átérzi azon kötelességeket^ a melyekről a főispán megemlékezett és fokozottabb munkálkodással igyekszik a vármegye vezetőségét a közigazgatás minden ágazatában támogatni. Az alispáni jelentés semmi fontosat nem tartalmazott mást, mint azt az aggasztó, de megszokott dolgot, hogy a kivándorlás ismét szaporodott. Napirend előtt Mangu Béla tb. főjegyző referált az árvízkárosultak részére kiadott segélyről, a melynél eszünkbe jut a régi adoma a főispán és a zsidóról. Italmérési jogot kért a zsidó a főispántól. A főispán megígérte a protectiót egy feltétel alatt, ha Náthán elhiszi, hogy Krisztus öt hallal megvendégelt ötezer embert. Náthán igy válaszolt: tudja mit mél- tóságos ur? egyezzünk ki 50%-ra. Én elhiszem, hogy Krisztus öt hallal megvendégelt ötezer embert, de hogy azok jól is laktak, azt higyje el a méltósá- gos ur! A bizottság is elhitte, hogy a kiosztott segély elég volt az árvízkárosultaknak, már azért is, mert 2000 korona felesleg maradt. De az is nyomban elolvadt a Tóth Móric és Böszörményi Emii felszólalásai után, mert a felesleget a bizottság mohó nagylelkűséggel rögtön kiadta Patóházának és Nagy- kolcsnak. Bod.iár ki'r. tanfelügyelő mindig figyelemmel hallgatott referádájában bejelenti, hogy 25 község részére kér újabban állami elemi iskola felállítását, de egyben kéri, hogy a miniszter — tekintettel a románság által veszélyeztett helyzetünkre, vármegyénket a kivételesen figyelembe veendő vármegyék közé sorolja. Falussy Árpád nagy elismeréssel szól a kir. tanfelügyelő fáradhatatlan munkásságáról és azon eredményekről, melyet a magyar nyelv és nemzeti kultúra terjesztésében a tanfelügyelő működése alatt elértünk. Örömmel fogadja el a tanfelügyelő indítványát, a melyet az Országos Közművelődési Tanács határozatával is támogatni óhajt a miniszter előtt. De e nagyfon- tosságu kérdés sikere érdekében kéri a főispánt, hogy személyesen járjon el a Kultuszminiszternél. A legteljesebb támogatást a főispán nyomban megígérte. A tanfelügyelői jelentéssel kapcsolatban Falussy Árpád, Böszörményi Emil és Madarassy Dezső szóbahozták, hogy a vármegye alispánja szigorúan utasitassék arra, hogy a Széchényi Társulat részére hátralékos kultur adót mielőbb utaltassa ki, mert a Társulat által fentartott óvodák óvónőinek a fizetését a múlt évben az alispán késedelme és mulasztása miatt kifizelni nem lehetett. Távollévő alispán helyett Péchy István főjegyző válaszolt az elhangzott yanaszokra és megnyugtató ígéretet tett arra nézve, hogy a közművelődési adó kiutalása iránt intézkedni fog és erről a februári gyűlésen jelentést teend. Plachy pénzügyigazgatő kevés mondanivalója között az keltett figyelmet, hogy a súlyos gazdasági válság dacára az adófizetések akadálytatanul teljesittetnek —mert—mint mondja — vármegyénknek fegyelmezett adófizető közönsége van; (helyesebben: jól működik az adóprés.). Kacsó műszaki tanácsos jelentése után Böszörményi Emil intézett kérdést a vármegyei telefon sorsáról. A mire Péchy főjegyző válaszolt, mondván, hogy Nagykároly és Szatmár között már kész a telefon, (ezt régen tudtuk) és újabban Nagybánya és Somkut közöt létesült vármegyei telefon. (íme a román kultúra haladása!) Készülőben van még a mátészalkai járás telefonja, a mely Péchy László főszolgabíró buzgó tevékenységének lesz az eredménye, — ha megvalósul. Egyébként a járási főszolgabiráknak lenne a kötelessége ezt a nagyfontosságu ügyet a járásuk területén sikerre vezetui. A vármegyei központ minden ide vonatkozó mozgalmat a minisztertől e célra nyert összegből támogatni hajlandó. Az alispánhelyettes válaszából tehát csak azt tudtuk meg, hogy eddig csak a szálkái járás főszolgabirája indított mozgalmat a telefonhálózat létesítése érdekében, mig a többi járás főszolgabírói a mai ázsiai állapot sötét korszakát tartják járásuk közönsége részére megfelelőnek. Ezeknek az uraknak aligha fog használni az állami közigazgatás! Az uj rendszer szerint február hóban lesz a vármegye első rendes közgyűlése. E közgyűlésen szóba kerül Tisza István román paklizása is. Kíváncsian várja a megye közönsége, hogy az „uj“ bizottsági tag urak miként fognak vélekedni Tisza ez újabb merényletéről. Vájjon képes lesz-e Kölcsey megyéje ismét leborulni az előtt a Tisza előtt, a ki most hóhér pallóst emelt a magyar nyelv jóga, a magyar kultúra fejlődése, az egységes magyar állam és nemzeti eszme ellen? Eddig hatalmi és párt érdekből dicsőítették Lukácsot a panamistát, — leborultak az alkotmányromboló Tisza előtt, — kéjelegve tomboltak a parlamenti szabadság haldoklása felett. Tapsoltak a szólás szabadságot legyilkoló
