Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-04-22 / 32. szám
Szatmármegyei Est 3 szikot pusztán a Rákóczi iránt érzett pietás indította ezt a dolgot szóvá tenni és nem politikai momentumok. Ilyenformán —akaratlanul — is politikaivá lépett elő az ügy. Nehéz itt kapcsolatot nem látni, még a főispán ama kijelentése után is, mely szerint nem szeretné, ha politikai kérdés gyanánt kezelnék Szekfíi ur tudatos tévelygéseit. Az effajta kijelentések nem terelik más irányba a vélekedéseket. Ennek a kérdésnek is rikoltó politikai színezete van. Hiszen szépirodalmilag nem lehet uj sajtótörvényeket hozni, sem az esküdtszéket megreformálni . . . Ä Szekíü ügy — minden kijelentések dacára — politikai. Aláfesti a kort, amelyben élünk. Csakis ilyen fertőzött, miazmás politikai és közéleti levegőben van bátorságuk a Szekfüknek mindent meggyalázni, ami előttünk szent. * Egyébiránt az interpellációt — a főispán javaslatára — visszaadták a tanácsnak, hogy simítson az indítvány stílusán. Azon lehet. De a tényen, hogy a nagyságos Fejedelem emlékét az Akadémia támogatásával meggyalázták, még itt, a máj tény i mezők mellett — sem lehet változtatni. * A ház-eladó konzorcium érdekét egyedül a dr. Südy Tibor felszólalása támogatta. De nem a tulajdonosok által óhajtott eredménnyel. Elsőnek szólalt fel és utoljára. Az utóbbi felszólalására mint kiderült — azért volt szükség, hogy a kizárólag saját maga által félreértett szavait egyenesre igazítsa és helyre értse. Hogy ez mennyiben sikerült neki nem fontos. Ami fontos az a két Südy-felszólalás közben történt. Tudniillik: Veréczy Antal tábla biró és dr. Nagy Vince beszéltek a vétel ellen: Le is került az ügy a napirendről. * A két napig tartó városi parlamentről — mely Csaba Adorján elnöklése mellett folyt le — részletes tudósításunk itt következik: K polgármesteri jelentés szerint a felső kereskedelmi iskolánk állami segélyeként az 1914—1915. évi állami költségvetésben 10,000 korona be van állítva. A Szatmár—bikszádi, Szatmár—er- dődi és Nagykároly—somkuti h. é. vasutak tervbe vett egyesülése esetére a város közönségének fenntartott igazgatósági és felügyelő-bizottsági helyekre a városi tanács dr. Vajay Károlyt, dr. Farkas Antalt, dr. Keresztszeghy Lajost, Kőrösmezei Antalt, a felügyelő-bizottságba Ferencz Ágostont és Bartha Kálmánt hozta javaslatba. A város területén a fősorozás április 29, 30-án és május elsején lesz. — Előállittatik az I-ső korosztályban 256, a II-ikban 134, a III-ikban 105 és 55 idegen, összesen 550 állitásköteles. Március 26-án az osztrák és magyar királyi ailamvasutak kiküldöttei váró sunkban tartották gyümölcsszálütás kérdése körül érekezletüket. — Ez alkalommal a kiküldötteket a város közönsége nevében a városi tanács vendégül fogadta. A közkórház telek feltöltési munkálatainak megkezdése mindezideig késett, mert a vállalkozó a közigazgatási bizottságtól a kórház telektől a Szamos folyóig terjedő vonalon kérte az ipar- vasut lefektetésére az engedélyt és most, midőn az engedély birtokába jutott, egész más vonalon kívánja azt lefektetni. Az ujonan létesitenő M. H. V. üzletvezetőségnek városunkban leendő elhelyezése iránti kérelmünket a miniszter nem teljesítette. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette s áttért. Duszlk Lajosnak a Szekíü-könyv ügyében bejelentett interpellációjára, amelynek kapcsán benyújtott indítványában arra kéri a törvényhatóságot, mondja ki. hogy Szatmár hazafias közönsége megbotránkozását fejezi ki ama szégyenteljes merénylet fölött, amely Szekfü-köny- vével Rákóci emlékét érte. Pirkler Ernő: A városi tanácsnak nem volt alkalma a kérdést alaposan tanulmányozni, hogy indítványt tehessen. Javasolja hogy vagy adassék ki az interpelláció a kérdés tanulmányozása céljából, vagy pedig vétessék le a napirendről. Duszik Lajos : Megindokolja indítványát s ennek kapcsán szemelvényeket olvas fel a könyvből annak bizonyítására, hogy a munka, bármit Írjon is többi részében, tartalmaz megbotránkoztató részleteket. Csaba Adorján főispán: Nem szeretné, ha Rákóci emlékét politikai célokra sajátitnák ki, az ilyen céllal benyújtott indítványt senki sem tenné magáévá. Ha azonban Rákóci iránti kegyelet vezérel valakit, ahhoz mindenki készséggel csatlakozik. Duszik indítványát csak az esetben fogadhatja el a közgyűlés, ha az indítványozó törli abból az inparlamentáris kifejezéseket és simít a stílusán. A közgyűlés a főispán indítványát azzal az utólagos módosítással hogy a simítás a Duszik Lajos közbenjöttével történjen, elfogadta. Miniszteri jóváhagyások. A belügyminiszter jóváhagyta a villa- mosmü szervezési szabályzatát, valamint — apró kifogásokkal — az 1914. évi költségelőirányzatot, nemkülömben a nyugdíj szabályrendeletet. A belügyminiszter viszont elutasította Herceg Sándor budapesti műépítész íelebbezését, amelyet a múlt havi közgyűlésnek a felsőkereskedelmi iskola vállalatba-adása tárgyában hozott határozata ellen adott be. Ezután következtek a választások, amit iszonyú mértékben kifejtett kapa- citálás és korteskedés előzött meg. Megválasztattak: az adóhivatali ellenőri állásra Dobray Endre, az elsőosztályu adótiszti állásra: Munk- hart Gyula, a másodosztályú két adótiszti állásra Lengyel Mihály és Dunka János, az irodasegédtiszti állásra Joó Mihály, az irnoki állásra Kallós Kálmán, a rendőrtiszti állásra pedig Tereh Bálint. Szolgálati pótlékok. A közgyűlés titkos szavazattal Kőrösmezey Antal főjegyző, Erdélyi István főmérnök, Tankóczi Gyula főkapitány, Bartha Kálmán gazd. tanácsos, Benyovszky Pál rendőrkapitány, Koós Gábor kiadó és Yáczy Imre iktató részére a szolgálati pótlékot megszavazta. K központi választmányba beválasztattak: dr. Glatz József, Pethő György, dr. Nagy Vince (uj) dr. Farkas Antal, Korányi János, dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Papp Zoltán, dr. Le- hóczky János, Ferencz Ágoston, Thur- ner Albert, Litteczky Endre, dr. Frieder Adolf. Ezután az elnöklő főispán a közgyűlés folytatását kedd délután 3 órára halasztotta. A kedd délután folytatólagosan tartott közgyűlést pont három órakor nyitotta meg Csaba Adorján főispán. Szolgálati idő beszámítása A közgyűlés Littecky István, főszámvevő helyettes, Nagy József főpénztáros és dr. Pirkler Ernő I. aljegyző kérelmét szolgálati idejük beszámítása iránt, teljesítettet és a továbbiak során a Ref lelkész szem. pótlékát Boross Jenő ref. lelkész részére évi 1200 koronában megállapította és annak kiutalása iránt intézkedett. Több apróbb szerződések jóváhagyása és aláírása után Bakó Ignác és Tsal ajánlatának tárgyalására került a sor. Ez a tárgy dominálta főképen a közgyűlés mai napját s habár a szakosztály — melynek döntése még a közgyűlés előtt nyilvánosságra került — határozottan a vétel ellen tett indítványt, az ügy sorsa mégis általános érdeklődést keltett, egyrészt, mivel a tulajdonosok Bakó Ignác dr. Weisz Sándor, dr Fischer József és Tankóczi Gyula ajánlatukat közben odamódosi- tották, hogy hajlandók a kérdéses Rákó- czi-utca 46 számú telket a mérnöki hivatal által becsült összegért 160000 koronáért a városnak átengedni. Elsőnek az ügyhöz dr. Südy Tibor szólalt fel. Megvételre ajánlja a házat, mert nem lehet, tudni hogy mikor lesz szükség valami középületre ehhez hasonlóan megfelelő telekre. Veréczy Antal: ugyanezen okból — hogy nem lehet tudni mikor lesz a városnak a házra szüksége — a vétel ellen szól. A vétel ellen szól az is, hogy a városnak egyébre sincs pénze, így egy fölöttébb fontos célra a csatornázás és vízvezetékre sem. Ilyen körülmények között ha egy kicsit lelki- ismeretesen mérlegelik az ügyet, a kérdés napirendről való levétele mellett kell szavazni mindenkinek. Utána Dr. Nagy Vince hozott fel nyomós okokat az üzlet ellen. Szerinte a felkínált ház csak mint puszta telek jöhet számításba, s mint ilyen a gazda- I sági tanácsos által becsült összeget vagyis 140,000 koronát sem éri meg. Mint épület nem jöhet számításba, mert a bérletek nem hozzák meg a befektetett összeg kamatait, másrészt meg a város nem is adhat bérbe olyan üzleteket, mint amilyenek az épületben jelenleg is vannak. E felszólalások folytán a merőben fölösleges házvétel ügye remélhetőleg végleg lekerült a napirendről. Következett a felső kereskedelmi Iskola építésének Ugye A miniszter elutasította Herceg Sándor bpesti műépítész íelebbezését. Két helybeli építész Farkas László és Tatárján István tettek ismételt ajánlatot.
