Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-04-01 / 26. szám
Szatmár-Németi, 1914. április 1. Szerda. Második évfolyam. 26. szám. / / Előfizetési-díj: Helyben: egősz Évre 10 korona — filler, fül „ 5 „ — negyed „2 „ — „ Vidékre: egész évre 12 „ — „ fél „ 6 „ — „ negyed „ 3 ,, — ,, Egyes szám ára — Koszoru-tépés. Nemz-eti történetünk legsötétebb, legfájdalmasabb fejezetei nem harcterek Juszticiájának, a kardos erőjognak véres Ítéletei, nem a fegyverek verdiktumai, hanem nemzetünk lelkének, önérzetének, fajunk pszichéjének szégyeniga alá hajíitásai. És nem véletlenség, hogy a vallási szabadság elkobzása, a pozsonyi és eperjesi vértörvényszék borzalmai, a kikényszeriíett jogíeladá- sok pont akkor jegyződtek be a nemzet históriás könyvébe, amikor — letörött a zászló. Az arany bullának a nemzeti ellenállást biztosiió záradékát az 1687.-] pozsonyi országgyűlés törli el; nem véletlenség, hogy Thököli felkelő seregei épp abban az időben szé- ledtek el, mert a török vereségek a nemzeti felkelést megfosztották egy hatalmas erőforrástól. Thökölit" és II. Rákóczi Ferencet hazaárulóknak nyilvánítja a még ma is érvényes!! — 1715,-i törvény; nem véletlenség, hogy a szatmári béke megkötése s ezzel együtt a kurucok zásziainak letörése alig négy évvel előzi meg ezt a példátlan zászlógyalázó szolgalelküséget. Manapság egy arcpiritó merénylet tartja veszedelmes izgalomban a kevésbbé romlott magyar lelkeket. Valami császári zsoldban élő s magát magyarnak mondó bécsi udvari „történettu- dós“ pont most ébred arra a „nagy és dicső" gondolatra, hogy a kurucok dicsőséges vezérlő fejedelmének a nem rég világraszóló pompával honi földbe temetett II. Rákóczi Ferencünknek megigazítja feje alját, megkorrigálja azt a legendás történelmet, mely e nemzeti nagyságunk örök dicsőségét s vele fajának és elfogulatlan idegeneknek örök tiszszerddn és szombaton délután 6 órakor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca 39. szára. teleiét őrzi. Nem véletlen ez. Nem az időnek szeszélyes, vagy humorizáló kedvű jeívétése, hogy mikor Szekfü ur a szolgalelkü- ségnek abba a hj heteden mélységbe szédül, hogy tudományos kutatás címén a^ legdicsőségesebb nemzeti hősünknek, akiknek emléke ma már eszmévé magasztosult, a mi rajongással, büszkeséggel és a szeletet fájdalmával említett II. Rákóczi Ferencünknek ragyogó szent emlékét befeketíti s mikor ezzel a halotiíosz- lássál, ezzel a kegyeleítiprással, a nemzet lelkére mért eme megszégyenítő ostorvágásával a nemzeti adakozásból, a Széchenyi István gróf ezeréiből alakult Magyar Tudományos Akadémia tagságára pályázni merészel ugyanakkor, egy politikai kalózhadjárat dúl e szerencsétlen földön, mely elvakultan letipor nagy polgári jogokat, felad annyi küzdelemmel fenntartott aikotmánybiz- lositékokat s egyik arculcsapást a másik után engedi a nemzet önérzetén elcsattanni. Nem véletlenség ez. A mai rendszer bünlajstromában ez is egy kiáltó vád. Ezt is ugyanaz a szellem sugalmazta, amelyik e néptől el akarja rabolni eszményeit, ezeket a kegyelettel őrzött drága ereklyéket. Ugyanaz a szellem, amelyik ki akar oktatni, ki akar ábrándítani annak a téveszmének ápolásából, hogy e nemzetnek önálló, független állami életet kell élni, ha élni tud és élni akar. Mert ilyen merénylet — nagyobb ez, mint a debreceni! — lassan készül, tapogatózva kúszik előre elkövetője s az alkalomra vár csupán. Hogy milyen gonosz leleményességgel volt megtervezve igazolja az Akadémiának, nyelvünk őrének s nemzeti kultúránk áldozattal fenntartott szinedriumának belerántása; mert nem hisszük, nem hihetjük, Telefon szám 56. tacion Nyíl ttér sora 40 fillér. hogy a mi tudományos életünk irányt szabó Kúriája tudta volna, mit cselekszik a könyv kiadásával. Ä botránykrónikának eddig ez a legsötétebb fejezete. Mi jöhet még ezután ? . . Hisz Kollonics is csupán koldussá és rabbá akart tenni, de szent sírjainkat nem bolygatta, lelkünket nem fosztogatta ki, hőseink glóriáját nem oltotta eí. De meddig lesz ez igy ? Mindennünen arculütések. Tegnap a horvátok kényszeriteitek jogfeladásra, ma a román nép- ; gyűlések román lapok vágják j szemünkbe szennyes ökleiket s mindezek tetejébe a Rákóczi-kul- I túsznak ami nálunk egy a : nemzeti függetlenség nagy esz- | méjének ápolásával — ily hitvány megtépdesése. . . Meddig lesz ez igy ? A népek várait ledönthetik, de a templomaikat, szentjeik sírjait utolsó leheletig védik, mig bennük önérzet van, mig ki nem hal belőlük az — ember. l\ gőgös római vezér paripáját vezettette be a jeruzsálemi templomba s a sirja felé hanyatló, eszményeitől megfosztott zsidó nép e kiáltó sérelmet erejének végső felfokozásával emberül visszaverte. Meddig tart még nemzeti önérzetünk teherbíró, sérelemviselő képesége? .... Ma a Rákóczi kultusz — mélyen elszomoritóan sajnos — csak egy politikai felekezet szent kötelességévé kezd válni. . . Függetlenségi polgárok! Kuruc- eszmék harcosai, kuruc-tüzek élesztgetői! Nézzétek, halljátok: sír Rákóczi . . . Duszik Lajos. Ruhákat □□□□□□ # Hájtájer Pál Saját üzletek Legszebben □□□□ P P \ I Ruhafestő, vegytisztító és fehérnemű Szatmár, Kazinczi-u. 17. Ätilla-u. 2. Legdivatosabban □ I Vl Ij gőzmosó gyára Szoimár, Kissulh Lajos-ulca 10. sz. Debreczen, Nagykároly, Mátészalka.
